szilágyi domokos: változatok egy képzeletbeli weöres-versre

EREDETI

(nincs)

  

ELSŐ VÁLTOZAT

Henna Hanna, gyehenna,*

       Pulykatojás, szeplős.

Balfelől ül Kisanna,

        Jobbfelől a gyeplős.

Henna Hanna mórikál,

        Ez az egész móring.

Meg galuska, teli tál,

        Meg tán egy hálóing.

Henna Hanna hazamegy

        Henna Hannibálhoz.

Elefántjuk van nem egy,

       Az Alpokba báloz.

MÁSODIK VÁLTOZAT

Rőt elefánttal bátran elindulj Alpokon átal,

        Hannát hátra ne hadd, óvjad, akár temagad’.

Ormányos barmát ne kiméld te, csupáncsak a barnát,

       Óvjad a jó pici húst, fald vele bé a galust.

HARMADIK VÁLTOZAT

Kicsikém, te gyehenna-hajú,

temiattad emészt el a bú,

temiattad a gond falogat,

veszek én teneked falovat,

temiattad emészt el a gond,

kicsikém, te gyehennabolond.

NEGYEDIK VÁLTOZAT

Henna álma röpdös az éji égen,

Henna Hanna alva, pihegve búvik

Hannibálhoz; csillagos ég a sátruk

                               Virradatiglan.

Hannibált fölkelti a trombitaszózat,

Kénytelen fölkelteni Henna Hannát,

Csókja hozza vissza az éber élet

                             Napsugarához.

Henna Hanna, én szívem, ébredezzél,

Vár az Alpok hágcsaja, csaj, te édes,

Vár palánkin és a havas csúcson túl

                               Római sergek.

ÖTÖDIK VÁLTOZAT

Te, Hannaságom, édesem, itt alá

Kuruckodó a római és kevély,

    De Hannibál kifog, ki, rajta,

            S meg sem is áll seregével addig,

Amíg le nem igázza, ahány vakul

Elébe áll, mivel sosem olvasott

     Történelemtudósok által

            Írt vereséget a pói síkon.

HATODIK VÁLTOZAT

Hennai hannai mennyei kannai bíbor edény!

Amfora, serbli vagy az, mit akarsz, te vezér, te szegény!

Hozhatod állatod, nem sokat állhatod ám meg a tért,

Más teszi majd a pityókalevesbe a drága babért!

HETEDIK VÁLTOZAT

Elöl megyen Hannacska,

utána a vadmacska,

az után meg a vadász,

a vadmacska fára mász,

leghátul meg ordibál

elefántos Hannibál.

NYOLCADIK VÁLTOZAT

Az Alpokon, az Alpokon

végső fokon, végső fokon

Henna Hannáról álmodom.

Az álmokon, az álmokon

elefántjával álnokon

fut hannibáli ámokom.

KILENCEDIK VÁLTOZAT

Henna Hanna, mulassunk végre,

és ne kérdezzük, hogy mi végre,

hisz a jó is megárt a sokkból,

múlassuk el tömlőnyi sok bor

mellett; mulassunk elidőzve

a medvebőrön, míg a gőze

a bornak tart még egyre-másra.

Aztán feküdjünk le. Egymásra.

TIZEDIK VÁLTOZAT

Kunkori bajszu hideg,

                             csupa jég, csupa jég

                                                     meg ideg.

                                   Jég-ideg.

               (Mármint az Alpokban. Éjszaka).

TIZENEGYEDIK VÁLTOZAT

Hajrá. Majré. Smárol. Szitu.

Kinek nyújtsuk be a számlát a nyelvi kárért?

           C’est tout.

TIZENKETTEDIK VÁLTOZAT

két szál kappan fürdik a napban

tengerparton oszlik az alkony

ferde a balkon - a szálloda-ajtón

légbe kilépik az ember az égig

TIZENHARMADIK VÁLTOZAT

Ó, Hennai Hanna, te Hanni-bálanya,

változatim negédes alanya!

       Te punba ojtott góbé:

ne tedd szegény Hannibált lóvé.

TIZENNEGYEDIK VÁLTOZAT

Leért a síkra az elefánt-sereg:

nyomok a homokban -

homok a nyomokban.

TIZENÖTÖDIK VÁLTOZAT

Hennai Hanna, kedves, én

szerelmetes egy hitvesém,

itt búcsúzunk. Téged eltart a lég,

s nálam kifogyott a hastartalék.

UTÓHANG

Könnyű voltam, akár e versek.

                           (Akár e versekély.)

Olvasó, ki súlyt követelsz meg

                           megizzadt pénzedért,

okulást, egyéb iskolás

                            picsi-pácsit -: ne hallj, ne láss:

remélem, Te s én sem fogunk

megharagudni, amíg tudomást

egymásról nem venni: jogunk.