A felújítás kezdete óta talán először haladok át száraz lábbal a Széll Kálmán téren. Fül- és szemtanúja vagyok, hogy két bariton teli tüdőből népdalokat zeng a vaskerítés előtt a lenyugvó nap fényében. Az öltöző koedukált. A házból kifelé menet egy egér cincog át előttem. A Széll Kálmánra visszaérve minden változatlan formában fogad: a két bariton teli tüdőből, ugyanolyan rendíthetetlenül énekel, ahogy két órával korábban ott hagytam őket. A metróba menet összefutok M.-mel és az anyukájával. Az anyukája általános iskolában látott utoljára. Először nem ismer meg, aztán kitörő lelkesedéssel adja tudtomra, hogy mennyire megváltoztam: régen nem néztem ki jól, most jól nézek ki!