Egy nagymama vezetett át a kocsik között a zuhogó esőben, a kaput egy láthatatlan ember nyitotta, a bal oldali folyosóról épp egy kutyát tuszkoltak vissza a kávézóba, az első emeleten egy ember nagyságú plüss oroszlánfej fogadott, balra kis híján csatlakoztam egy down-kóros csoportos foglalkozáshoz, a másodikon becsöppentem egy rajzórára, majd a harmadikon megtaláltam a keresett termet, ahonnan savászanában egy énekkari próbát hallgathattuk végig.