6.
Napozó fiú
Napozó fiú
A falnak döntöd hátadat. Meleg.
Lehúnyt szemeddel látod a napot.
Egyetlen szóra gondoltál, s azóta
kinyújtott ujjadon táncoltatod.
Ugy állsz a falnál – összedől, ha ellépsz.
Vihar lesz – rádijeszt e némaság.
Megrándulnak a földön a kövek,
sötétkéken növekszenek a fák.
Egy reccsenés feloldja majd a csöndet.
Emeld a villámfénybe arcodat:
békéd örökzöld fáit széthasítja,
váratlanúl egy jelre rámutat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése