egy percnyi ég beláthatatlan következményű lombjai...
Oldalak
blog
profil
könyvek
zenék
filmek/blogok
2018. november 27.
Megnyugodva, hogy nem késtem le a járatot, engedtem le a leszálló utasokat a lépcsőn, akik közül egy idős néni váratlanul mosolyogva fordult hozzám azzal, hogy örül, hogy elértem a buszt. Majd ment tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése