Visszatekintve, a legemlékezetesebb új-mexikói mediációs élményem az volt, amikor az egyik fél teljesen precízen, higgadtan előadta az ügyét, amit én nagyon részletesen, töviről hegyire visszaadtam, belekérdezgettem, rendbe tettük a dolgokat, majd a másik félhez fordultam, hogy mondja el ő is a saját szemszögéből a helyzetet. A nő (másik fél), amint rá került a sor, ordibálni kezdett, széles mozdulatokkal gesztikulált, dőlt belőle a szó, és ahogy mondta és mondta és mondta, vált egyre nyilvánvalóbbá számomra, hogy olyan akcentussal beszél, amiből egy mondatot sem értek. Tényleg egy mondatot sem. Ami ugye azért volt roppant ciki, mert nekem kellett mederben tartanom a beszélgetést. Hosszas ordibálást követően aztán ő is elhallgatott, vöröslő fejjel, várakozón nézett rám, mit fogok visszaadni az elhangzottakból. Elvem, hogy a végsőkig küzdök, így nagyot nyelve, lakonikus tömörséggel és határozottsággal az ő előadását is összefoglaltam: so as we see, you disagree.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése