"Én játszottam a múltkor egy olyan Ember tragédiája feldolgozásban, amiről azt írta a kritikus, hogy szuggesztív semmitmondás és paradox disszonanciák parvenü tobzódása katalizálja a nézőben azt az emocionálisan expresszív tudatállapotot, ami a színészi attribútumok teljes vertikumában - mint Gödelnél a rekurzív lépcsőzetességben - jeleníti meg a lét értelmének de facto kváziságát."
erről eszembe jutottak a római jog előadások:
VálaszTörlés"Ez a formula a demonstratióban kap helyet, nehogy kontaminálja az intentiót."