Ellátogattak hozzánk apukám kanadai barátai. Szeretettel üdvözöltük egymást, kedélyes cseverészés, vacsora. Egy idő után a beszélgetés ismerősünk közelmúltban lezajlott operációjára terelődött, majd a másik ismerősünk gyomorbaja, szívelégtelensége, vissza-visszatérő rosszullétei kerültek szóba. Aztán apukám fogott beszámolóba kificamodott karjáról, koleszterinszintjéről, vérnyomásáról, lehozta megmutatni a leleteit, aminek mindhárman a tanulmányozásába fogtak. Megbeszélték, milyen gyógyszereket szednek, és használati útmutatót cseréltek. Anyukámmal már az asztal alatt rugdostuk egymás lábát, én kimentem a konyhába, remélve, hogy mire visszajövök, témát váltanak. A visszatértemkor elém táruló kép az volt, amint egymás vérnyomását mérik. Hogy nehogy nevetésben törjek ki, berohantam a szobámba. Kis idő múlva, amikor már lehetetlennek tartottam, hogy még mindig betegségeiknél időzzenek, visszamerészkedtem. Szerencsére a szó már arról folyt, hol érdemes kenyeret venni és hogy megint elcsavargott a macskájuk. Egyszerre vendégünk természetes lelkesedéssel kiáltott fel:
- Oh, we haven't yet talked about health insurance!
Illetlenség ide vagy oda, én nem bírtam tovább és az asztalra borulva rázkódtam a nevetéstől. Hál' Istennek ők is vették a lapot, majd megegyeztünk abban, hogy a következő látogatásuk alkalmával érdemes lenne vérvétellel indítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése