Ebédmeghívás vasárnapra, Telkibe. A busz 12:30-kor a Mammut elől indul. 11:45-kor felöltözve, süti becsomagolva, ajándékról az árcímke leszedve. Úgy tűnik, minden indulásra kész.
11:46-ra véglegesül a meggyőződés, hogy rosszul emlékeztem, és csak karácsonyi díszzacskó van otthon. Vasárnap lévén, a papírboltok zárva tartanak, ezért lerohanok a könyvesboltba, ahol díszzacskót ugyan nem árulnak, viszont van pár tankönyvborítójuk. 12:07-kor becsomagolt ajándékkal rohanok a metróhoz. Útközben meg kell állnom pogiért. 12:15-kor az orrom előtt megy el a metró. A következő 12:19-kor érkezik.
Felszállok. A megállók között egymás után veszem le a napszemüvegemet, majd a nyakláncomat, hogy ne akadályozzanak a futásban. 12:25-kor érkezem a Széll Kálmán térre. A metrókocsiból kitörve felrohanok a mozgólépcsőn. A nagy analóg óra 12:27-et mutat. Nem eshetek össze. Sütivel a kezemben végigrohanok a Széll Kálmán téren, át a síneken, átlósan a zebrán. Már csak egy átkelő van hátra. A gyalogoslámpa ekkor hirtelen pirosra vált. A kocsisort egy rendőrautó nyitja. Intek neki, hogy ne mozduljon, mert átmegyek. A busz már épp kanyarodik ki. Integetek, és megvár. Jegyet váltok és megkönnyebbülve rogyok le egy helyre. Lélegezni próbálok.
Ahogy visszanyerem komfortérzetemet, előhalászom a táskából a nyakláncot, napszemüveget, a többi utas között kényelmesen felöltözöm. A telefonban azt mondják, hogy a körforgalom után, a Községháza térnél kell leszállnom. A préri közepén valóban át is haladunk egy körforgalmon. Veszem az információt, gyorsan előretolakszom az ajtóhoz, megnyomom a leszállásjelzőt, nehogy fennmaradjak. Majd még úgy tíz percet utazom így. Gyanítani kezdem, hogy másik körforgalomnak is kell lennie. Telkibe érve újra feszülten figyelem a jelzett körforgalmat és a Községháza teret. Elhagyjuk a körforgalmat, készülődöm, leszállok. Majd ugyanazzal a lendülettel vissza, mivel a megálló tábláján valami más név szerepel. A következőnél is leszállok. Az sem Községháza tér. Vissza. Telefonálok, hogy itt meg itt vagyok, mikor szálljak le. Mondják, hogy a következőnél, kocsival elém jönnek. A busz ekkor halad át Telki közigazgatási határán. Aztán visszatér Telkibe. Végül Budajenőre érkezünk.
Tűző napon, a főút mentén, egy tálca sütivel a kezemben Telkinek veszem az irányt, közben szemmel tartom a szembejövő forgalmat, nehogy elszalasszuk egymást. Útközben egy lugasra emlékeztető, mesébe illően szép helyen haladok keresztül, ahonnan nem látni az elhaladó autókat. Ekkor megyünk el egymás mellett.
A teret átnevezték.
11:46-ra véglegesül a meggyőződés, hogy rosszul emlékeztem, és csak karácsonyi díszzacskó van otthon. Vasárnap lévén, a papírboltok zárva tartanak, ezért lerohanok a könyvesboltba, ahol díszzacskót ugyan nem árulnak, viszont van pár tankönyvborítójuk. 12:07-kor becsomagolt ajándékkal rohanok a metróhoz. Útközben meg kell állnom pogiért. 12:15-kor az orrom előtt megy el a metró. A következő 12:19-kor érkezik.
Felszállok. A megállók között egymás után veszem le a napszemüvegemet, majd a nyakláncomat, hogy ne akadályozzanak a futásban. 12:25-kor érkezem a Széll Kálmán térre. A metrókocsiból kitörve felrohanok a mozgólépcsőn. A nagy analóg óra 12:27-et mutat. Nem eshetek össze. Sütivel a kezemben végigrohanok a Széll Kálmán téren, át a síneken, átlósan a zebrán. Már csak egy átkelő van hátra. A gyalogoslámpa ekkor hirtelen pirosra vált. A kocsisort egy rendőrautó nyitja. Intek neki, hogy ne mozduljon, mert átmegyek. A busz már épp kanyarodik ki. Integetek, és megvár. Jegyet váltok és megkönnyebbülve rogyok le egy helyre. Lélegezni próbálok.
Ahogy visszanyerem komfortérzetemet, előhalászom a táskából a nyakláncot, napszemüveget, a többi utas között kényelmesen felöltözöm. A telefonban azt mondják, hogy a körforgalom után, a Községháza térnél kell leszállnom. A préri közepén valóban át is haladunk egy körforgalmon. Veszem az információt, gyorsan előretolakszom az ajtóhoz, megnyomom a leszállásjelzőt, nehogy fennmaradjak. Majd még úgy tíz percet utazom így. Gyanítani kezdem, hogy másik körforgalomnak is kell lennie. Telkibe érve újra feszülten figyelem a jelzett körforgalmat és a Községháza teret. Elhagyjuk a körforgalmat, készülődöm, leszállok. Majd ugyanazzal a lendülettel vissza, mivel a megálló tábláján valami más név szerepel. A következőnél is leszállok. Az sem Községháza tér. Vissza. Telefonálok, hogy itt meg itt vagyok, mikor szálljak le. Mondják, hogy a következőnél, kocsival elém jönnek. A busz ekkor halad át Telki közigazgatási határán. Aztán visszatér Telkibe. Végül Budajenőre érkezünk.
Tűző napon, a főút mentén, egy tálca sütivel a kezemben Telkinek veszem az irányt, közben szemmel tartom a szembejövő forgalmat, nehogy elszalasszuk egymást. Útközben egy lugasra emlékeztető, mesébe illően szép helyen haladok keresztül, ahonnan nem látni az elhaladó autókat. Ekkor megyünk el egymás mellett.
A teret átnevezték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése