Ma a templomban egy nő ötször kezdett neki a keresztvetésnek, mire rájött a helyes sorrendre. Egy bácsi háromszor próbált hol egyik, hol másik lábával letérdelni, végül feladta. Én pedig csak álltam a kapu tövében, amikor valaki a kezembe nyomott egy szentképet, megsimogatta az arcomat és kiment.
Aranytsillagék elaludtak, és épphogy beestek a tizenkettes misére. Gyorsan levágták magukat egy padra és fellélegezve néztek körbe. Az előttük levő sorban népviseletben nénikék ültek, a papok a templom közepén, körbe fordított székeken foglaltak helyet és latinul kántáltak. Aranytsillag mellé beült egy hajléktalan, aki először csak zihált, majd rángatózni kezdett, mintha ördögöt űznének ki belőle. Aranytsillagék egymásra néztek, és fél egykor már szótlanul kanalazták otthon a levest.
Valaki mise után odajön hozzám, kedvesen megszólít, hogy nem akarok-e ételt osztani vagy egyéb önkéntes munkával járulni hozzá embertársaink boldogságához? Egy pillanat alatt újralátom a hetemet, ahogy negyven órában gardírozom a hajléktalanokat és a paranoid skizofréneket, és határozottan vágom rá, hogy nem. Az illetőn látszik, hogy nem szokott falakba ütközni, ezért újra próbálkozik. Majd aggódva kérdezi, hogy nekem van-e szükségem segítségre?
Győrffy Ákos interjú
VálaszTörlés"Ez is egy munkahely, az ember óhatatlanul meg kell, hogy keményítse a szívét, másképp nem megy. Ami nem azt jelenti, hogy kiölöm magamból a részvétet, az együttérzést. Inkább azt jelenti, hogy az ingerküszöb egyre magasabbra kerül."
VálaszTörlésÉs ha nem akarjuk, hogy ez az ingerküszöb az egekbe szökjön, kutatni kell a más irányból jövő impulzusokat.