sima istván: az ősi porta

Nem őrzi kerítés már az öreg portát
Összedőlt miután bevégezte dolgát
Egy zárt, faragott kapu áll őrt még magában
Bár teremtett lélek sem lakik már a házban

Az öregek meghaltak, a fiatalja elment
Gyom verte fel mára a virágoskertet
Nem sírül be szekér a ház udvarára
Az ólban nincsen jószág, nincs szükség szénára!

A megüresült udor egerek tanyája
Korhadó ajtaját szél csapkodja, rázza
Enyészetté válik őseink portája
Mert semmivé lesz mindaz, minek nincs gazdája

 /pasztell: Ősz Zoltán/