már megbocsásson, mr. három, m'ért nem jó e szín?

Alkony Hajnalkának hívják. 

angyali üdvözlet

Volt-e vajon Gábriel arkangyalnak árnyéka?

jogi szeretetszolgálat

Az ügyfél orrsövény ügyben perli tízmillióra a kórházat. Élete az orrsövénye köré összpontosul, kb. száz kiló súlyfeleslegét, hegedűművészi karrierjének derékba törését is erre vezeti vissza. Szakértőt kér kirendelni arra, hogy a nehezített légzés akadályozhatja-e Paganini műveinek magas színvonalú eljátszását, valamint arra is, hogy az őt ért traumák miatt megrendülhetett-e egy életre a bizalma az orvosokban. Teljes mértékben összeférhetetlen, szerinte nincs olyan ügyvéd, aki az ő ügyének az ellátására eléggé alkalmas lenne.
A jogi szeretetszolgálat a kb. fél év alatt kirendelt tizedik ügyvéd után úgy határozott, hogy nem rendel ki többet. Az ügyfél tajtékozva telefonált be, lehordta az összes ügyvédet és a jogi szeretetszolgálat valamennyi tagját mint szakmailag alkalmatlan csürhét. A telefon túlvégén László ült. László bepöccent. Közölte az ügyféllel, hogy ezzel a viselkedéssel csak azt fogja elérni, hogy sem a bíróságon, sem a szolgálatnál nem veszik komolyan: ezért a problémáért tízmilliót kérni egyszerűen nevetséges. És letette a telefont.

László érezte, hogy ennek a beszélgetésnek még folytatása lesz, lélekben már készült, hogy mennie kell rapportra a vezetőséghez. Másnap jött is a levél az ügyféltől. László elkérte, hogy elolvashassa. Az ügyfél - várakozásnak megfelelően - tényleg az előző napi telefonbeszélgetésre reagált. Leírta, hogy a jogi szeretetszolgálat kollégájával folytatott párbeszéd nagyon sok mindenre ráébresztette őt, ami miatt kifejezett hálát érez. Felnyílt a szeme, hogy milyen szánalmas dolog is tízmilliót kérni azért a sérelemért, ami őt érte, ezért már aznap beadványt terjesztett elő a bíróságon, melyben keresetét húszmillió forintra emelte fel.

Vagy tíz éve él Ausztráliában, leveleiből tudom, hogy megtalálta élete szerelmét, már eljegyzésre is sor került. Facebookon utána is nézek az eseményeknek, gratulálok, biztosítom, hogy nagyon szép párt alkotnak. Külön kiemelem, milyen szerencsés véletlen, hogy a vőlegényének is és neki is Horváth a vezetékneve, így ha egybekelnek, még nevet sem kell változtatnia.

Ő: - Akire gondolsz, az a féltestvérem apukám első házasságából. Vele is nagyon jól kijövök, de azért, biztos, ami biztos, küldök egy képet a páromról is!

tesz-vesz kórház

Én: - Mikor engedik haza?

Néni: - Holnap. Itt hagyom a kórházat, és otthon újra egyedül leszek Katival.

Én: - Ki az a Kati?

Néni: - Én vagyok.

Én: - Akkor a legjobb társaságban lesz!

Néni: - Én is így látom. Tudja, szeretem intelligens emberekkel tölteni az időmet.

jogi szeretetszolgálat

Amikor a Rákóczi úton megpillantok egy rabszállító autót, és az elő reakcióm, hogy integetésre lendítem a karomat, értem meg, hogy a jogi szeretetszolgálatot már, bárhova is menjek, végérvényesen magamban cipelem.

A víz halmazállapotainak szentháromsága.

M. mesél

"Éjszakain utazva, zenehallgatás nélkül, nehéz nem figyelni: a tinilányra, aki az alvórészeg barátnője zuhanását igyekszik megfékezni és panaszkodik, hogy csúnya, pedig szép és bájos, a hitlerjugendes külsejű szőke srácra, aki Evoláról magyaráz egy lánynak, aki hamarosan hányni fog (nem Evola miatt), a bontakozó szexjelenetre amely közben elhangzott a "bejelölsz majd a facebookon?" kérdés, a Sartre-t olvasó, megvetéssel körbetekintő penészvirágra, a srácra, aki úgy akar velem szemezni, hogy közben rágás nélkül tolja az arcába a sajtburgermenüt, vagy az erősen elkenődött sminkű lányra, aki most jött rá, hogy nem Újpalota fele tartunk.

Hiába, ez nem a bulijárat, ez a buliból - elég korán - haza járat, ahol senki se akar lenni, mert maradt volna ott ahonnan jött, vagy már otthon aludna, vagy valahol egészen máshol lenne, ha minden jól alakult volna, de persze nem, és remélhetőleg legközelebb már nem az egyórás, hanem legalább a hajnali járat visz haza, mert hát menni kell és menni kell, amíg nem unod meg, mintha értelme is lenne."

jogi szeretetszolgálat

Pierre asztalt foglalt az osztály részére az egyik notórius ügyfelünk neve alatt. Ehhez nincs mit hozzátenni.

megtaláltam az edzőtermemet

Beállok a recepcióhoz, mellettem az edző a múlt óráról.

Edző: - Volt izomlázad?

Én: - Mi az, hogy! Edzés után tényleg be is lázasodtam (mondjuk ez utóbbi a vírusos fertőzés miatt volt)!

Edző: - Na, jól van!

Recepciós: - Milyen bérletet adhatok? Torna vagy fitnesz?

Én: - (az edzőre nézek) A te órád melyik?

Edző: - Fitnesz.

Recepciós: - Nem, te tornát tartasz!

Edző: - Azt itt így hívják? Jó, akkor torna!

Edzésen a csapat beáll plankbe (hardcore-os bújj,bújj, zöld ágba), szorosan egymás mellé, az utolsónak át kell mászni a többiek plankje alatt, majd beállni plankbe a sor végére. Már alig bírjuk tartani magunkat, közben ügyelünk, nehogy ráessünk az alattunk átmászóra, az edző eközben pedig röhögve kommentálja az eseményeket. A langaléta lány van soron.

Edző: - Szuper, látszik, hogy az én tanítványom: nem elég, hogy nagyon lassan halad, még nagyon hosszú is!

jogi szeretetszolgálat

Én: - Csilluka, mit tudsz, mit fogunk csinálni a Károlyi-kertben?
Csilluka: - Iszunk. Biztos, hogy iszunk.

isten gyermeke

bíróság

... avagy amikor nem biztos, hogy engem kellene ott hagyni a telefonnál

Csöng a telefon, ügyvéd úr szeretne beszélni a tanácselnök asszonnyal vagy a leírójával. Tájékoztatom, hogy egyikük sincsen bent, próbálja meg másnap reggel. Ő gyorsan közbeveti, hogy igaziból csak annyit szeretett volna jelezni, hogy a másnapi, tízórai tárgyaláson nem tud részt venni, mivel fél órával később már a Tölgyfa utcában kellene tárgyalnia, amit ilyen rövid idő alatt igen veszélyes lenne megkockáztatni. Ebben én is megerősítem, biztosítom az ügyvéd urat afelől, hogy ez csak hopponálással lenne megoldható, és hogy ne aggódjon, üzenetét tolmácsolni fogom a tanácselnök asszonynak.

to
boroz
gat

Úgy mondd ki a szavakat, hogy látszódjanak!

bíróság

Szerda reggel a buszon utazva tudatosult bennem, mi okozza azt a folyamatos, a tudatom legeldugottabb sarkából is mindig elő-előtörő, csitíthatatlan nyugtalanságot, a sehova, senkihez nem tartozás érzését: már lassan egy éve kizárólag barna szemű emberek vesznek körül. Bárhova nézek, barna szemeket látok. Mindenhol barna, barna, barna és barna. Nincs a közelemben senki, akinek a lelkében meg lehetne pihenni. Ez a felismerés reggel nyolc óra előtt kilenc perccel elemi erővel csapott belém. Az üveges buszajtók már csukódtak, és ekkor, váratlanul találkozott a tekintetem az ajtó túloldalán, a megállóban álló, nagy darab, fehér szakállas bácsinak a tekintetével. Jóságos volt, nyílt és tiszta, és olyan kék, mint a menny kapuja. Nem tudom, milyen kifejezés ülhetett az arcomra, de a bácsi egyszeriben rám mosolygott és integetni kezdett nekem, mire én is lelkesen integettem neki vissza a távolodó jármű ajtajából.

Az ebédem "perecoldatot" tartalmazott.

"- De vajon létezik a valóságban is, vagy csak a képzelet műve?

- Ezt nem tudom - ismerte el a Bölcs. - De ha létezik, akkor van egy hely, ahol ugyanúgy lehet, mint bárhol másol."

/ Raymond Smullyan: A csúfolórigó nyomában/

halmai tamás: víznek víztől

"Isten nem vágyik nálad többre..."

"... il n'y a rien au monde d'incompréhensible, quand on veut un peu se donner la peine de comprendre !"

/Gaston Leroux: Le parfum de la dame en noir/

 

szerinte én

"Ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka!" 

/Szabó T. Anna/

"Voyez-vous, Sainclair ! Les imbéciles vont croire que je me fortifie pour me défendre. Eh bien, ce n'est là, qu'une pauvre partie de la vérité : car je me fortifie sutrout pour raisonner. Et si je bouche les brèches, c'est moins pour que Larsan ne puisse s'introduire que pour épargner à ma raison l'occasion d'une "fuite" ! Par example je ne pourrais raisonner dans une forêt ! Comment voulez-vous raisonner dans une forêt ? La raison fuit de toutes parts, dans une forêt ! Mais dans un château fort bien clos ! Mon ami, c'est comme dans un coffre-fort bien fermé : si vous êtes dedans, et que vous ne soyer point fou, il faut bien que votre raison si retrouve !"

/Gaston Leroux: Le Parfum de la dame un noir/

félix vallotton: le rayon

bíróság

Tájékoztattam a felpereseket, mi mindent kell bizonyítaniuk ahhoz, hogy pernyertesek lehessenek. Két nappal később elálltak a keresetüktől.

Mindig mondom én, hogy előbb gondolkozzunk, aztán pereskedjünk, csak hát ezt rajtam kívül nem hallja meg senki.

bíróság

Más Dimenzióban Mozgó Szobatársam feje fölött összecsaptak a hullámok. Rohangált egész nap ki-be a szobából, a reggelijét sem volt ideje megenni. Dél körülre a maga csendes kis módján nagyon megviseltnek látszott.

Én: - Hozzak neked valamit a boltból?

Más Dimenzióban Mozgó Szobatársam: - Étcsoki-bevonatos óriás rudit. Öt darabot.

Én: - Ha esetleg nincsen óriás rudi, csak kicsi, az is jó lesz?

Más Dimenzióban Mozgó Szobatársam: - Igen.

Én: - Ha csak kicsi van, hányat hozzak?

Más Dimenzióban Mozgó Szobatársam: - Tízet.

bíróság

Összefutok Csopvezzel a folyosón. Megkérdezi, mi van velem mostanság.

Én: - Képzeld, találtunk egy új személyiségi jogot!

Csopvez: - Igen? És ennek az általatok talált személyiségi jognak mi a neve?

Én: - Nem mondhatom meg, mert még nincs teljesen letisztulva.

Csopvez: - Értem. Hogy történik az ilyen, hogy egyszerre találtok egy új jogot?

Én: - Már egy ideje kattogunk egy problémán, és rájöttünk, hogy csak ez vezethet el a helyes megoldáshoz.

J. mesél

A táborban odajött édesanyámhoz egy cigányasszony, hogy jósolni szeretne neki. Édesanyám gyakorlatias asszony lévén rávágta:

- Nincsen pénzem. 

- Az nem számít, mert nekem mondanivalóm van. 

Jósolt az egész tábornak. Minden jóslata beigazolódott.

tartini: ördögtrilla-szonáta

"Egy éjszaka azt álmodtam, hogy az ördög alkudott a lelkemre. Minden sikerült nekem; újdonsült szolgám csak úgy leste kívánságaimat. Hirtelen ötlet sugallatára kezébe adtam hegedűmet, hadd lássam, hogyan boldogul vele. Legnagyobb meglepetésemre tökéletes biztonsággal kezdett játszani egy szonátát, amelynek nagyszerűsége legmerészebb képzeletemet is felülmúlta. Teljesen magával ragadott; lélegzetem elakadt, s ekkor - felébredtem. Felkaptam a hegedűmet és megpróbáltam utánozni azt, amit az imént hallottam. De hiába. Akkor írtam Az ördög szonátáját, amely bár a legjobb valamennyi művem között, mégsem érte utol azt, amely álmomban megszólalt."

Amen.

tesz-vesz kórház

Elnézésemet kérte, hogy nem mehetek dolgozni.

bíróság

Az ügyvéd úr megállított a folyosón, és az aggkor őszinte lelkesedésével tört ki belőle, hogy ötven éve dolgozik a pályán, és az ilyen bírók (t.i.:) adnak neki erőt és hitet a folytatáshoz. A lelkemre kötötte, nehogy továbbadjam.

Elköszöntem, bementem a dolgozószobába, vettem egy üres ívet, és leírtam a folyosón elhangzottakat. A levelet beborítékoltam, és a lezárt borítékot megcímeztem-nak azzal, hogy azt szigorúan csak 2016. június 17. napjának végén bonthatja fel. 2016. június 17. napján lesz az ítélethirdetés. 

Anyu megfeledkezett a szülinapomról. :-)

Kivénhedt rocker gitározik a Deákon az óra alatt. Jobbján az erősítő, balján egy doboz Arany Ászok, előtte elfektetve a hátizsákja, a hátizsákon egy kerámiaboci.

Anya: - Szombat reggel megyek Ilonka néni temetésére. Utána megünnepelhetjük a szülinapunkat.

bíróság

Játszótárs behozza a kiskutyáját, akit menten babusgatni kezdek:

Én: - Szia, picike! Hogy hívnak?

Játszótárs: - Benike.

Én: - Nem téged kérdeztelek.

bíróság

: - Ügyvéd úr, be kellene csatolni azokat az iratokat! Ahol az van írva, hogy Fityfiritty Kft., ön kihúzza a Fityfirittyet, és mindjárt senkinek a joga nem sérül.

bíróság

Az ügyészségi-bírósági közös folyosón beszélgetünk Onesszával, amikor odajön hozzánk egy ügyvéd. Szabadkozik, ő nem akar alkalmatlankodni, de jónak látja szólni, hogy egy rab elszabadult és éppen fogat mos a férfi mosdóban. Onessza megnyugtatja, hogy az nem rab, csak az egyik kollégája, aki furán szokott öltözködni.

bíróság

Én: - Most látom, hogy összeöltöztetek!

: - Igen. Játszótárs is libafos színű felső van, rajtam is. Ez ma a libafos tanács.

bíróság

Én:- Köszönöm, hogy gondoltál rám!

: - Gondoltam, kis Vuk, gondoltam.

bíróság

Hallgatásszkafanderben ülő szobatársam és én a szoba két ellentétes sarkában ülve aktázunk látszólag tudomást sem véve egymásról. Már egy komplett délelőtt telt el anélkül, hogy megrepesztettük volna a hallgatásburkot. Önkéntelenül az a gondolat csap át az agyamon, hogy én világéletemben nem voltam ennyit csöndben, mint mióta ezen a helyen ülök, és hogy ő az egyetlen ember, aki képes áthatolhatatlan falakkal teljesen elzárni a gondolatait a külvilágtól. Még fél év után sem tudom, hányadán is állunk. Annyi van belőle, amennyit mond és akkor, amikor mondja. Nyista. Csak akkor létezik a külvilág számára, amikor beszél.

Miközben ezeket és hasonlókat gondolom, az akták mögül váratlanul felém fordul, és kőbe zárt lényétől szokatlan indulatban tör ki, hogy a bolygónk tönkre fog menni, mert túl sokan vagyunk, a forrásaink pedig szűkösek, és hogy a NASA-nak cselekednie kell, de mihamarabb, hogy a Marson a kiküldött telepesekkel, akik soha nem térnek majd vissza a Földre, kialakíttassák az élet feltételeit, és ha kell, meteorokat kell irányítani a környező égitestek felé, hogy a becsapódás megváltoztathassa a klímájukat, hogy belátható időn belül a Föld népességének egy nagy része át tudjon költözni a túlélés érdekében, mert egyébként itt nem sok életet jósol, már a szántóföldek így sem elegek, a középkori vetésforgó alkalmazása elképzelhetetlen, a régebbi generáció még jobb génállományt örökölhetett a szüleitől, de a most születő gyerekek az egészségtelen ételek miatt már mindenre allergiásak, és Kínában a fiatalok nem tudják eltartani az elöregedő népességet, az Egyenlítő környékéről pedig ugyancsak népvándorlás fog elkezdődni, mert kiapadnak a folyók, és az embereknek muszáj lesz táplálékot keresniük, és már vagy kétszer akartak újabb atombombákat bevetni, de a háborúk friss emléke még visszatartotta az embereket, és egyébként az atomreaktor meghibásodása utáni katasztrófa miatt a Föld tengelye elferdült és nincsen más lehetőség, mint a világűrbe való menekvés, ahol majd fel kell venni a kapcsolatot az ismeretlen élőlényekkel.

Elhallgat. A haja egy kicsit még lobogni látszik, de a lénye mélyén működő fekete lyuk már minden indulatot magába nyelt, a csillagkapu bezárult.

Mintha mi sem történt volna, szokásos higgadtsággal és bürokratikus precizitással hajol újra az akták fölé. Én is visszaértek a félbehagyott, bizonyítási teherről adandó tájékoztatáshoz, de lelki szemeim előtt még egy jó darabig elevenen lebeg a kép az ágya mellé már gondosan kikészített bőröndről, amit majd a Marsra fog felvinni, amikor az új telepesek között ő is elindul oda egy jobb élet reményében.

bíróság

Én tárcsázom a mellékét, ő felveszi a kagylót, én vázolom az informatikai problémát, ő egy ásítást elnyomva megjegyzi, hogy aznap nagyon álmos, nevetgél, hogy nem is ismeri ezt a programot, rácsodálkozik a nevemre, én felhívom a figyelmét, hogy a monogramom palindroma, ezen mindketten nevetünk, ő bütyköl valamit a rendszeren, hallom, hogy kacagva újságolja a háttérben ülő kollégájának, hogy véletlenül kitörölt valamit, mire a Complex program, szegény "bef*s*tt", majd visszajön a telefonhoz, elkéri a mellékemet, hogy visszahívhasson, ha sikerült megoldania a problémát, én is elkérem az ő mellékét, mire ő közli, hogy azt nem adhatja meg, mert titkos. (A poénhoz lásd az elejét.)

nagycsütörtök

A nagycsütörtöki mise közepe táján esett be a templomba. A kapuhoz közel, az előcsarnokban állt meg. Biciklivel tekert odáig, feltehetőleg munkából sietett. A biciklilámpa, ami a hátizsákjára volt rögzítve, a nagy sietségben égve felejtődött, és ütemesen töltötte meg fénnyel a nő háta mögötti félhomályt. Ő, mivel nem vette le a táskát a hátáról, mindebből mit sem érzékelt, sietségtől kipirultan, még szabálytalan lélegzetvételek közepette igyekezett gyanútlan áhítattal ráhangolódni a szentmisére. A mögötte állók rezzenéstelen arccal előre bámulva villództak némán a piros biciklilámpa fényében. Oldalvást állva figyeltem a jelenetet. Úgy öt perc után nem bírtam tovább, és fülig vigyorral odalépve a nőhöz, szóltam neki, hogy lehet, le kellene kapcsolni a lámpát, nehogy a mise végére még lemerüljön az elem. Egy pillanatra rám bámult. A bámulást látványos felismerés követte, zavart sietséggel kapta le a válláról a hátizsákot és csapta le az égőt. Majd lassan felemelkedve körbenézett, és a szituáció komikumára ébredve egyszeriben maga is nevetésben tört ki. Az elkövetkező pár percben még időről időre tartóztathatatlanul fel-felnevettünk. A nagycsütörtökre hangolódás pompásan zajlott.

Kérdésére elmondtam, hogy vagy két hete napi négy órákat alszom, mert szellemileg nem vagyok foglalkoztatva, és szegény, összetöpörödött agyam így végez kényszercselekvéseket, nem hagyva engem pihenni, de ha ki lehetne venni estére, mint egy protézist, az sokat segítene a helyzeten.

- Na jó, ez azért picit aggasztó. Mikor lenne jó neked egy kettes tali?

tesz-vesz kórház

Kifliből és sajtból katonákat készítettem az amputált karú bácsinak vacsorára. Hálapénzt akart adni a lelkem.... 

a költészet világnapja 2016

Utolsó pillanatban ocsúdva már hiába kezdtem a telefonom lázas pötyögtetésébe, senki nem tudta szabaddá tenni magát egy négyórai, verssel fizetős kávéra. Mit volt mit tenni, egyedül kellett eleget tennem múlt évi fogadalmamnak (t.i.: hogy minden évben részt veszek az eseményen). A kávéházban, ahova megérkeztem, a verselős részlegen minden asztal foglalt volt. Kifordultam, kérdeztem a pincért, hogy leülhetek-e máshova (a kávézó kongott az ürességtől), mire ő udvariasan adta tudtomra, hogy nem, várjak, amíg egy asztal felszabadul odabent. Lévén, hogy mára további két programot is listára vettem, nem volt vesztegetni való időm, ezért fogtam magam, visszamentem, és megkérdeztem egy egyedül ülő srácot, hogy becsatlakozhatom-e hozzá. Biztosítottam, hogy nem kell megijednie, iszom egy csészével, és már ott sem vagyok. Bemutatkoztunk, ő elmesélte, milyen csalódott, mivel azt hitte, ki kell állni verset mondani, és rengeteget készült otthon, hogy előadhassa kedvenc költeményét. Felvetettem, hogy ha szeretné, én szívesen meghallgatom. Az arca egyszeriben felderült, lelkesen újságolta, hogy angolul fogja elszavalni nekem William Ernest Henley Invictus című művét:

Out of the night that covers me,

      Black as the pit from pole to pole,

I thank whatever gods may be

      For my unconquerable soul.

In the fell clutch of circumstance

      I have not winced nor cried aloud.

Under the bludgeonings of chance

      My head is bloody, but unbowed.

Beyond this place of wrath and tears

      Looms but the Horror of the shade,

And yet the menace of the years

      Finds and shall find me unafraid.

It matters not how strait the gate,

      How charged with punishments the scroll,

I am the master of my fate,

      I am the captain of my soul. 

Este hattól Kassák-előadás, héttől Pilinszky-. Már zajlott a felkonferálás, mikor a sötétben egy akkor beeső lány tudakolta felém fordulva, hogy a mellettem levő hely foglalt-e? Találkozott a tekintetünk:
- Orsi?!
- Reni?!
Kiderült, hogy ma már ő is ivott verses kávét. De miért is ne innánk meg még egyet? Hogy ne tűnjön pofátlanságnak, egy másik kávéházba mentünk, ahol a másik nevemen regisztráltam, leróttuk a tiszteletsorokat, és két koffeinmentes mellett hosszan, nagyon hosszan beszélgettünk.



Az ilyen napokért érdemes. Élni.

tesz-vesz kórház

Zárkózott Zoltán: - A jutalmunk: hogy tehetjük.

fodor ákos: a kapcsolat

Nem a gyakoriság.
Nem is a közös programok.
– A tér/idő/alkalom
rendszerketrecébe _nem_
zárható
Korlátlan Jelenlét.

iroda

Én: - Már régóta meg akartam kérdezni, hogyan szoktatok pro bono ügyeket elvállalni?

Főnök: - Renáta, kérlek, ez nagyon egyszerű. Későn kapcsolunk, hogy az ügyfél nem tud fizetni.

Meg kellene tanítani az embereket, hogy ne várjanak túl hamar túl konkrét válaszokat.

tesz-vesz kórház

Felbecsülhetetlen érzés, amikor minden létező közeli és távoli rokon egy emberként szurkol neked a kórházi ágy mellől, hogy sikerüljön megmérned a beteg vérnyomását.

őrangyalaim (mert mellém több kell)

Én: - Béla bácsi, tényleg ki kell radíroznom azt a kancsót?

Béla bácsi: - Meg ne próbáld, az úgy tökéletes, ahogy van!

Én: - De Kata néni azt mondta, rajzoljam újra, mert rosszul helyeztem el a kompozícióban.

Béla bácsi szemmagasságomig leguggol, felméri a kiállított csendéletet, felméri a rajzomat, felkel, odamegy a beállításhoz, fogja a kancsót, és átteszi arra a helyre, ahol az a rajzlapon található. Visszajön mellém, újra beméri a tereket-távolságokat, elégedetten biccent egyet, és szó nélkül eltűnik a rajzszertár ajtajában.

Néha azt érzem, hogy az őrangyalaim is pont így vigyáznak rám. Lehet, hogy néha csinálok jó dolgokat, csak sosem ott és akkor, amikor kellene. Ilyenkor ők - látván, hogy hasztalan integetnek, kiabálnak nekem - kezüket széttárva egymásra néznek, és újra meg újra felgöngyölik a földről az ösvényeket, hogy a lábam alá igazítsák őket.

gondolj rám, ha friss nyomot hagysz országút haván...

Vagy tíz évvel ezelőtt tanultuk franciából a feltételes módot. Mit tennél, ha ma közölnék veled, hogy már csak három nap van hátra az életedből? Én akkor még sok dolgot nem tudtam, ezért szent hittel válaszoltam, ha csak ennyi időm lenne, összevesznék mindenkivel, de mindenkivel, aki szeret. Annyira, hogy ne fájjon nekik, ha már nem leszek.

Tíz évvel később...

A tékozló fiú esetében hol van az apa felelőssége?

M. mesél

"Akkoriban nem voltak műanyag flaskák, amikben a kimérős bort szállíthatták volna, ezért apukámék, jobb híján, leszerelték a kollégium wc-jéből a lámpaburákat, kimosták belőlük a pók- és szúnyogtetemeket, és azokba kérték mérni a bort a kocsmában."

jogi szeretetszolgálat

Nóri: - Hadd vegyek egy szem Korpovit kekszet, majd' éhen halok!

Én: - Nekem van két szelet puffasztott rizsem, ha kéred.

Áca: - Ez a beszélgetés olyan, mintha a háború harmadik évében hangzana el.

tesz-vesz kórház

Anya: - Randira mész?
Én: - Nem, az Ortopéd Klinikára.

hírek

"A körözött személy álrendőrnek adva ki magát, hatolt be a házba."

E-től megtudtam, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelentek. 

weöres sándor: a teljesség felé

Szembe-fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

adamis anna: ÉS

jött egy esős nap,
és jött egy esős éj,
és sár fröccsent szét,
és sáros lett az ég,

és vágtak a szavak,
és elszakítanak,
és fáj a szürkület,
és vagyok, nélküled,

és megyek még tovább,
és nem jönnek csodák,
és üres lett az út,
és ködös szélbe fut,

és várok éveket,
és élek perceket,
és újra hajnalok,
és újabb nappalok,

és hallom léptedet,
és ajtómig vezet,
és neked kinyitnám,
és a hideg köszönt rám,

és testet ölt a nincs,
és küszöbömre ül,
és érinti arcom,
és társammá szegül.

bíróság

: - Hány nap szabid van a szakvizsgára?

Én: - Tíz.

: - Semmi baj, majd imádkozunk Szent Ritához.

Én: - Ő minek a védőszentje?

: - A lehetetlen kívánságok teljesülésének.

uesiba morihei: az út kézikönyve (részlet)

"Mihelyst társaid jó és rossz tulajdonságaival foglalkozol, rést nyitsz a szíveden, amin belép a gonoszság. Mások vizsgálata, bírálata és a velük való versengés gyöngévé tesz, majd legyőz téged."

Forrás: http://alanyeset.blogspot.sk/

csak kérni kell

Jegy nélkül engedtek be az amúgy tízezer forintos belépti díjú rendezvényre.

reménytelen

Mármint ami a német kiejtésemet illeti. A kiejtésellenőrző szerint a "vier Uhr"-t következetesen "4 Uhr"-nak ejtem.

- Ági, megérkezett a kis jógatojásod!

Én álltam mellettük szórakozottan, és csak kicsivel később lett gyanús, hogy rólam beszélnek.

Aranytsillag mesél

A söröknek nagyon magas volt az alkoholtartalma. Az egyetlen emlék, ami az estéből maradt, hogy az egyik kispajtásomhoz fordulva azt mondtam neki:

- Ha bábjátékot rendeznék, te lennél benne a gyomor.

Klasszikus Műveltségű Drága Barátnémék egész évben nem káromkodnak annyit, mint karácsonykor, amikor összeszerelik a fatalpat.

how people react to beeing called beautiful

Azzal az örömteli hírrel indult a nap, hogy Cukormentes Cukorka újra belefér a nadrágjába, Klasszikus Műveltségű Drága Barátném kisbabát vár, Kétellpontosí pedig odaégette a tányért.

the creative process

tesz-vesz kórház

Hosszú ideje először fordult elő, hogy nem valami klasszikusat reggeliztem. Ekkor küldtek el hirtelen ötlettől vezérelve vérvételre, és kérdezte meg a nővér, hogy mit ettem aznap, én meg válaszoltam szenvtelen arccal, hogy tejszínes brokkoli-krémlevest.

elnézést, ha eddig zavartam volna :)

"Tisztelt Olvasó! Köszönjük, hogy leiratkozott hírlevelünkről!"

bíróság

Azonnal a telefonhoz rohantam, és szóltam Dorka-hasonmásnak, akinek a szobáján nincsen ablak, hogy ESIK A HÓ, és gyorsan jöjjön át megnézni!

együttérzés

Nem ugyanazt érezni. Nem részvétet érezni.

Egyszerre érezni.

postán

Adom fel az erkölcsiigénylő-lapot.
Postás néni: - (biztatóan mosolyog) Első munkahely?
Én: - (Első...) Nem, ez most másra kell.

salvador dalí: path of enigmas

https://designped.files.wordpress.com/2016/01/elements-principles-of-art1.jpg

Én viszem Őt, vagy Ő visz engem?

hétköznapi paradoxon

Meg kell szűnjek, hogy létezhessem.

Láttam az angyalt. Hatalmas volt.

a 2016-os évre

IRÁNYOK ÉS CÉLSZERŰSÉGEK ÉS RENDSZEREK ÉS TERVEZÉSEK ÉS CSELEKVÉSEK

Apu

Attól, hogy már nincsen, csak az felfoghatatlanabb, hogy volt.

... Mert volt. Kellett, hogy legyen. Kellett, mert emlékszem, hogy fogta a kezem. Hihetetlen, hogy vagyunk és egyszer majd ugyanilyen erővel nem leszünk.

Én: - Anyu, hol van a narancs?

Anyu: - A mandarin alatt.

(...)

Én:- Anyu, hol van a mandarin?

Vonatablakból kigondolkozva.

Közben kopasz fák a vasúti sínek mentén: megannyi földbe állított, égnek szegzett, szélnyírbálta madártoll.

Útban a temető felé.

"Human babies need their mother and other adults to look after them for quite a long time compared with other animals."

összeállítottam a karácsonyi cselekvési tervet

fodor ákos: a vándor imája

Ne legyen időm

elrontani, ami jót

megtehettem itt.

lelki szegények

"Urunk, taníts meg minket a helyes adventi készületre! A mi részünk nem az, hogy a magunk erejéből eljussunk az isteni életre, hanem hogy teret engedjünk Neked. Nem az, hogy megvalósítsuk a tökéletes istengyermekséget, hanem hogy hagyjuk megszületni és kibontakozni bensőnkben. A dicsőséget, melyet szánsz nekünk, a legnagyobb jótettekkel sem vagyunk képesek kiérdemelni, de már nem bánkódunk emiatt, hanem alázattal és örömmel elfogadjuk a Te kezedből, megköszönve, hogy együttműködhetünk kegyelmeddel, hiszen általunk akarsz jelen lenni ebben a világban."

http://barsitelekmm.blogspot.hu/

"...És hogyha néha-néha győzök,
Ő járt, az Isten járt előttem,
Kivonta kardját, megelőzött."

Ady Endre: "Ádám, hol vagy?"

"A német még konkrétabb: Glücklich sind, die erkennen, wie arm sie vor Gott sind ’szerencsések, akik felismerik, hogy az Isten előtt milyen szegények’."

http://www.nyest.hu/hirek/kik-a-lelki-szegenyek

"A lelki szegénységgel azonos jelentésű az együgyűség, mely eredeti értelme szerint olyan ember erénye, akinek egy (azaz 1) ügye van, s az őt teljesen leköti és kitölti, ezáltal annak tökéletes birtokosa, ismerője. Remeték (szentek) együgyűsége istenismeretük kísérője."

http://lexikon.katolikus.hu/L/lelki%20szeg%C3%A9nys%C3%A9g.html

" "Ki kell üresítenünk magunkat". Tehát nem nincstelenné, hanem szabad emberré kell válnunk."

http://www.plebania.net/tarsalgo/?op=view&id=38

 

ady endre: szeress engem, Istenem (részlet)

"... Kérni és mindig adni, adni."

halmai tamás: mindig ideje van

Mindig ideje van az útnak,

elindulni Galileából,

mint akinek angyalok súgnak,

mint akihez kegyelem pártol;

mindig ideje van a hitnek,

felkészülni a magvetésre,

mint akit tengerbe meríthet

esti dombok hullámverése;

mindig ideje van a jónak,

a báránynak és a bohócnak,

az asszonyi szelíd örömnek,

mindig ideje van az öröknek;

mindig ideje van, mert mindig

van idő csókra és csodára,

a folyó is elér a hídig,

bár megelőzi csobogása;

mindig ideje van, hogy elhidd,

ideje van hinni a fénynek,

simogasd lágyabban a felszínt,

és visszasimogat a lényeg;

mindig ideje, hogy az árvák

meghódítsák a királyságot,

mint a szeráfok déli álmát

az aranymíves imádságok;

mindig ideje van az útnak,

ideje a megérkezésnek,

fülünkbe az angyalok súgnak,

fülükbe a lelki szegények.

jogi szeretetszolgálat

Áca: - Ne tessék kiabálni!

Ügyfél: - Nem kiabálok! Énekesnő akartam lenni, és ezt így kikísérleteztem!

Áca: - Igen? És nem sikerült?

Ügyfél: - Hát nem. Még a tánc sem.

áldottnak érzi magát

Lágy zongoraszó fogad a Molnár C Pál Műterem ajtajában: Ungár tanár úr zongorázik.
Ungár tanár úr várt engem.
Ungár tanár úr ajándékkal várt engem. 

Ungár tanár úr ajándékaira sosem lehet méltó az ember. 

"Mozart életművében minden korán van. (...) Itt semmi sem magyarázható ép ésszel. (...) Mindig jelen van az egész. (...) Magába öleli az egész emberiséget." Közben a néni próbálja a háttérben lehalkítani a zörejeket, de helyette eltünteti a zenét. Aki ismeri Ungár tanár urat, tudja, hogy most épp a szívroham környékezi. A néni nem ismeri Ungár tanár urat, ezért teljes lelki nyugalommal bütyköli tovább a lejátszót. "Mozart szeret a lassú tételekben elbúcsúzni."  

Áca és én az előadástól túlcsorduló lélekkel egyszerre gondoljuk ki, hogy jó lenne megajándékozni egymást Molnár C Pálos poháralátéttel. 

Lesétálunk az éjszakai utcákon a Móriczig. Áca, aki most látta először Ungár tanár urat, csodálatosnak tartja, hogy egy ennyi idős ember így tud örülni. Áca almával kínál. Egy szem alma van nála. Ezt az almát ő este, az utca közepén, nulla fokban próbálja puszta kézzel kettétörni. 

Hazafelé menet arra gondolok, hogy milyen jó is lenne, ha Ungár tanár úr tartana még előadásokat, melyeken ott ülhetne Áca is, én is, az egész emberiség is.

*

Tündérbarátnőmmel a Királylépcsőn sétálunk fel a Csontváry-kiállításhoz. A kiállításon rajzokat készítünk. A kiállításon megosztjuk egymással Csontváry emlékeit. A kiállításon megosztjuk egymással a saját emlékeinket. A kiállításon színekkel és fényekkel és mesékkel telünk meg. "Gyermekrajzok" közötti gyermekké vedlés. 

A Csontváry életállomásait feltüntető pannó előtt leroskadva megállapítjuk, hogy ha ő negyven évesen valósította meg az álmait, még a mi életünkben is minden lehetséges.

Csodaváró hangulatban távozunk a kiállításról.

Csatangolunk. A Nordseeben megpihenve letöltjük a Vibert.

A metrón hazafelé felszáll a Mikulás.

*

Anyu a papucsomba, én a félcipőjébe rejtem a Mikulás-ajándékot. Virgács gyanánt egy zacskó zellerszárat kapok. Az ő pakkjából a virgács nem feledékenységből maradt ki.

A gyász első éve arról szól, hogy Ő már nincsen. A második éve arról, hogy én még vagyok, és nekem még csinálni kell. Ezerrel. Helyette is. Érte is.

Merő ideg.
Maró adag.

Diákjegyet sóznak rám a színházban, újságírói jegyet adnak a múzeumban, ingyen mérik a szódát, extra csomagot kapok ajándékba a szolgáltatótól, suttyomba pakolják meg a tányéromat dupla adag rántott sajttal, a vevőszolgálaton a kedvezményesen vett árucikkre a teljes árat visszakapom. Amikor szóvá teszem, mosolyogva legyintenek. Pedig nem is voltam ennyire jó ebben az évben.

- Nézz rá, negyvenévesen is úgy fest, mint egy örökifjú! Látod, nekünk sem lett volna szabad elköltözni a szülői házból!

- Szerintem viszont ő ezzel elveszítette a húszas, a harmincas és a negyvenes éveit.

A mobilkellékesnél az eladó nagyban bütyköli a telefonomat, amikor benyit egy új vásárló.

Eladó: - Jó napot kívánok, miben tudok segíteni?
Új vásárló:- ....
Eladó: - Miben tudok segíteni? Figyelek, tessék mondani nyugodtan!
Új vásárló:- .....
Eladó: - Mit tetszik kérni?
Új vásárló:- .... Fél vodkát....
Eladó: - Az még két kapuval még arrább lesz.

Új vásárló kibotorkál.

Eladó: - Már ezért megérte ma bejönni.

sertésszárny avagy reggeli eszmecsere egy akció á propos-ján

Nagy tábla hirdeti, hogy a boltban a sertésszárny kilója csak 399,- Ft-ba kerül. 

Én: - "Szárnyat igéz a malacra."

Aquamarin: - Mondjuk én gyerekként sokat filóztam azon, hogy ki az a Szárnyati Géza...

Én: - Neked sem lehetett egyszerű gyerekkorod...

Aquamarin: - Egy ideg voltam emiatt. 

Anya: - Tudod, Apára gondolva egyre inkább meggyőződöm arról, hogy minden ember ajándék. Ajándékba kapjuk egymást. Szerinted megérdemeltük Őt?

jöhet az advent

Anya: - (díszekkel teli zacskókban turkálva) - Mi a fene ez?! Ja, angyalhaj...

ma reggel az angyalok nekifogtak az adventi gardróbtakarításnak

rohanó világunkból valami szükségszerűen kimarad

Belépve a boltajtón, már siettem is egyenesen a pénztárhoz.

vagy húsz évvel ezelőtt

Akkor - úgy rémlik - egyszer sem fordult elő, hogy minden különösebb cél nélkül ültem volna órákat a számítógép előtt.

sarah ruhl: a halott mobiltelefonja (részlet)

"Sosem volt mobilom. Nem akartam mindig ott lenni, érted. Mintha amikor be van kapcsolva a telefonod, neked mindig ott kellene lenned. Néha szeretek eltűnni. De az van, hogy mikor mindenkinek be van kapcsolva a telefonja, senki nincs ott. Minél inkább ott vagyunk, annál inkább eltűnőfélben vagyunk."

fodor ákos: in memoriam

Nagyobb Esemény
voltál életemben, mint
a sajátodban...?

halotti anyakönyvi kivonat

Egyszer majd én is egy sárga-zöld okirat leszek, amit egy mappában hordoznak keresztül a városon, és néha beszkennelnek.

- Kiálltok értem,
ha kiáltok?


-



- Értem.

"Az ideális önkéntes: egyetemi hallgató (lehetőleg pszichológia vagy kertészmérnök szakos)."

Vettem egy bio levet, ami gyümölcs-zöldség tartalma összesen 99,5%. Ebből a címke szerint 60% a gyümölcs és 49,5% a zöldség.

egy azonnal megtérülő befektetés

Alighogy megvettem a havi BKK-bérletet és rá két percre felszálltam az első buszra, a mellettem álló utas már húzta is elő övtáskájából a karszalagot, hogy ellenőrizze a jegyek, bérletek érvényességét.

bölcsességfog-műtét vol. 2.

- Mit is mondhatnék, érezze jól magát nálunk! - biztatott együttérzőn nevetve a betegirányító, miután a rendszerből látta, hogy ma is dupla bölcsességfog-műtétre vagyok előjegyezve. 

A rendelőben szeretettel üdvözöltek, kiderült, hogy a múltkori műtétem története azóta bejárta az egész szájsebészeti osztályt.

Ma sem adtuk alább: ez alkalommal ugyan a fogdarabolás elmaradt, cserébe viszont megnyílt az arcüregem.

Mindenesetre nézzük a dolog jó oldalát: több bölcsességfogam, hála Istennek, már nincsen!

A kiejtett szavaknak 78%-a N₂, 16%-a O₂, 5,3%-a CO₂, a maradéka vízpára.

reggeli

Spar terméket reggeliztem, melyet a Spar úton állítottak elő, majd ittam hozzá egy bögre kamillateát, amit a Kamilla utcában csomagoltak. Egy másik gyógynövényes zacskó felirata pedig az utóbbi adagolást javasolta: egy csésze forró vízhez adjunk egy-két kanál drogot.

Eddig "kúlföldön" élt. Most hazajött.

A járdát félig elfoglalja egy parkoló autó kinyitott ajtaja. A kocsi belsejében egy harmincas, kigyúrt pasi izompólóban, kinyújtott karral fekszik keresztben az első üléseken. Udvariasan megkér, hogy csukjam be az ajtót, mert nem éri el. 

"Másnak hibáját csak annak mondjuk el, aki azon segíteni tud."

/Avilai Szent Teréz: A belső várkastély/

bíróság

Már másfél órája tartott az előadás, amikor egy pogácsával a kezében, hevesen gesztikulálva felszólalt. Azt a pogácsát ő már másfél órája ott kellett, hogy szorongassa a markában. 

mohát szeretnék otthonra. sok-sok mohát.

Forrás: http://www.boredpanda.com/japanese-moss-planters/

elfeledett történetek

A hajnali Blaha Lujza tér járdaszigetén egy félig telten árválkodó műanyag söröspohár. Jobbról, balról kocsik száguldoznak.

illyés gyula:a reformáció genfi emlékműve előtt (részlet)

"Övék az érdem, kiket sem a máglya

nem riaszthatott vissza, sem a gálya -

sem harcaik bukása,

a léptenként fölmeredő "hiába"!

Látták, vagy nem a céljuk,

azt jól látták, hogy nincs visszafelé út;

a mult, ahogy füst-vetve összeomlott,

úgy lökte őket, mint lőpor az ólmot:

előre! és ők vállalták e sorsot -

Mondd hát velem, hogy dicsőség reájuk!"