már a csoda megtörténtének a lehetősége is csoda

Tollat kerestem ma a táskámban, mikor egy idegen tárgy akadt a kezembe. Kíváncsian emeltem ki a fényre. Biztosan tudom, hogy nem én vettem. A szeretteim biztosan tudják, hogy nem ők adták. Az is biztos, hogy a táskámat nem hagytam őrizetlenül. Nem volt rajta sem név, sem üzenet. Bárki is adta, bárhol is adta, bármikor is adta: köszönöm.

jogi szakvizsga

Ma, 2016. október 13. napján eleget tettem a jog irányában fennálló, utolsó kötelezettségemnek is: leszakvizsgáztam. Végleg. Nincs több jogi vizsga, nincs több jogi államvizsga, nincs több jogi szakvizsga. Absolvo, absolvere, absolui, absolutum. Amen.

igazság

Egy percnyi ég. 

A jogban.

Amikor a 

formák és

mértékek és

bekezdések mögött és

megfeszülő érvek és

észérvek után és

összeálló és széteső tények és

egymásba gabalyodó valóságfoszlányok után és

tulajdonképpen már minden után

a betűrácsok alól

hirtelen megüti a fülünket

az aranybundájú róka

futkosása.

Még háromszázötven forint hiányzott a könyv árából. Azt mondta, majd ha legközelebb erre járok, megadom.

Akkor még nem tudtam, pontosan mi is az a traumatológia, de legbelül éreztem, hogy bármi is legyen, ennyire nem súlyos a helyzet.

tesz-vesz kórház

Miközben segítek a néninek kihajtogatni a 8x8-as cetlibe csomagolt Pilinszkyt, szemem sarkából észreveszem, hogy egy fiatal nővérke figyel az ajtóból. Felé fordulok, de ő csak int, hogy nem akar semmit, olvassak nyugodtan. Közelebb jön, és elbűvölten jegyzi meg, milyen szép az idézet. Lelkesen felveti, hogy jelentkezzek műtősnőnek, mert az nagyon jó dolog, ő négy hónapja kezdett el dolgozni, most pont azt csinálja, mindjárt megy is fel az ötödikre, ha van kedvem, jöjjek vele! 

Beöltözünk zöld műtősruhába: az ötödiken csak ezekben lehet tartózkodni. Keresztül-kasul járkálunk a műtőkön, előkészítjük a protéziseket a másnapi operációkhoz. A szekrényekben pedáns rendbe állított dobozokban sorakoznak a gömb és rúd alakú fémalkatrészek. Ezek pár óra múlva már végérvényesen nem valamik, hanem valakinek a testrészei lesznek. Későre jár, az ablakból a panelek négyzet alakú fényei törik meg az éj egydimenziós feketeségét. A műtős srác ábrándozva jegyzi meg, hogy amikor csontot fűrészelnek, fenyőillat szokta belengeni a műtőt. Megérint az éjszakai műszakok varázsa. Őszintébbek vagyunk. Közelebb vagyunk egymáshoz. Valahogy elvékonyodik a határ a lelkek között. Kiderül, hogy a műtős srác feleségével a jogi szeretetszolgálatnál voltunk kollégák.

Hazafelé menet eszembe jut az a hét évvel ezelőtt eltöltött éjszaka a traumatológiai ügyeleten. Azon az éjszakán, az arab orvos, a hajra kent Fastum gél, a sarokba vizelő hajléktalan és az ott nem lévő arapapagáj társaságában értettem meg, hogy sohasem leszek egészségügyi dolgozó. De ezzel a felismeréssel egyidejűleg azt is rögtön megértettem, hogy valamilyen szerepet szántak ide nekem.

Fiatal nővérke a továbbiakban: Angyal műtőslányka

bíróság

Energikus Doktor Szöszi Bírónő: - Benned van levegő.

Én: - ?

Energikus Doktor Szöszi Bírónő: - Ezt úgy értem, hogy nem szürkülsz bele ebbe a munkába, hanem látod, hogy a bíróság falain kívül, meg munkaidőn túl is van élet.

ITT-tan

Rocker @ty@: - Ők valószínűleg nem fognak jönni, mivel nyáron született egy viszonylag szép gyerekük.

Most arra van szükségem, hogy külső dolgokra figyeljek.

ITT-tan

Rocker @ty@: - Reggel, készülődés közben elgondolkoztam, mi az a titok? Létezik-e olyan kérdés, vagy olyan felelet, ami megvilágítja, ki vagy te, vagy ki vagyok én? Rá kellett jönnöm, hogy akármennyi kérdést teszek is fel, a feleletek - legyenek azok a legprecízebbek és legigazabbak - nem alkalmasak arra, hogy megszüntessék a titkot. Ellenkezőleg: új és új kérdéseket szülnek. Minél többet tudok, annál több titok bukkan elő. És ez csodálatos.

Nem hoztam magammal verseskötetet.
Ma beszélgessünk kötetlenül.

Alkotni, mint kígyó vedli le a bőrét.
Alkotni, mint haj növi le magát.
Alkotni, mint lenőtt körmeinket vágjuk le, vagy tejfogainkat hagyjuk el.

Természetesen. Fájdalom nélkül. Magától értetődően.

Alkotni, mint elbúcsúzni egy, már nem használatos részünktől.

Messziről is jöttem, meg bőrig is áztam, meg a forgalom is lépésben haladt, meg el is tévedtem, meg már az egész nap is pocsék volt, és akkor te azt mondtad a telefonba, hogy jöjjek nyugodtan, mert mindenki késik, és az óra végére a világ széppé és jóvá változott.

fb...

"M. M. válaszolt a saját hozzászólására."

Alkatomból kifolyólag
alakítom életem.

pilinszky jános (naplófeljegyzés)

„Mindent meg kell tennem, hogy békés és boldog legyen... A Jutta iránti szerelemből csak az abszolút önzetlen részt vállalni. Mindent a másikért, őérte. Ezért: 

1. egészség (kevés, de inkább semmi alkohol, kevés, de inkább semmi cigaretta). 

2. Nagyon rendszeres és nagyon elmélyült munka, hasonlatos a gondolkodáshoz és főként az igazsághoz. 

3. Rendszeresség és szorgalom. (Levelek; nyelvtanulás.) 

4. Pontosság a lapnál. (Cikkek.) 

5. Séták. Alvás. Takarékosság. 

6. Szakadatlan imádság. 

7. Esti összegezés. Reggeli összegezés. (Szekrényrendezés.)"

tesz-vesz kórház

Beteg: - Tudja, az a történet, ami happy endinggel végződik, tulajdonképpen még csak most kezdődik el.

jogi szeretetszolgálat

 Ácával a Móriczig.


Erdőtündérrel a Móricztól.


 Sírunk.


Ők azért, mert fáj.

Én azért, mert nekik fáj.

Miért fáj?


 Miért annak fáj, aki nem érdemli? 

Gyalog a jogi szeretetszolgálattól hazáig.

halmai tamás: passió

Csorog a bárány vére,

de áll a vára -

édes az Úr igéje

szerint az Úr igája.

gardrób vásár

Néha számot kell vetni az élettel. Ennek egyik lehetséges módja, ha az ember lánya megszabadul az évek során felgyülemlett ruhadarabjaitól. A standnál megáll egy negyvenes angol nő. Kicibálja a ruhakupac aljáról zsenge lánykorom virágos-romantikus ruhácskáját, helyben magára rángatja, megkér, készítsek róla képet a telefonjával. Egy gimis lányka a kék szoknyámba szeret bele, de mivel neki rövid, elrohan az egyik barátnőjéért, hogy a darab mégis "családban maradjon", és mivel a szoknya csak nem akar jó lenni egyiküknek sem, a csicsergő leánytriász harmadik tagját is az asztalhoz lelkesíti. Egy fiatal nő jó ízléssel választ ki magának három darabot, el is vinné őket felpróbálni, és mielőtt szólni tudnék, hirtelen felindulásból lekapja az ujjáról a jegygyűrűt, és a markomba nyomja annak biztosítékaként, hogy visszahozza a ruhákat. Barátnők kezdik szálalni a ruhakupacot. Egyikük felfelé alkudja az árakat, másikuk a felpróbálni vitt ruhákban tér vissza azzal, hogy azokat a vak is látja, hogy ráöntötték, pénz nincs nála, ki kell vennie a bankból, de addig nálam hagyja a laptopját, amit nem fogadok el, menjen csak ki nyugodtan az új szettben, úgyis visszajön vele. Végül megköszönik az élményt. Mindehhez a hatvanhét éves anyukám asszisztál, aki - saját bevallása szerint - nagyon élvezi a programot.

bíróság

Rokonlélek bírónő: - Három részleget kellene itt kialakítani: az egyikbe a pszichés zavarokkal küzdők mennének, a másikba azok, akik a pereskedésből akarnak meggazdagodni, a harmadikba pedig, akik tényleg az igazukat keresik. Ez utolsóban nagyon kevesen lennének.

tesz-vesz kórház

A néni nevetve újságolta, hogy az éjjel véletlenül a kórházi lázmérővel aludt el, ami az éjszaka folyamán észrevétlenül a hátára ragadt, és ahogy reggel ráült a wc-re, az halk csobbanással esett bele a kagylóba.

tesz-vesz kórház

Ül a bácsi a patyolat kórházi ágyon, ölében kés, balról olló, jobbról fogalmamnincsmilyenszerszám, és az ágy lábához kötött madzagokból szatyrot fon.

tesz-vesz kórház

Azt mondta: adni már tudok, de az elfogadást még tanulnom kell. Közben a kezében maradt Merci csokis dobozt lassan visszacsúsztatta a fiókjába. 

Az egyik volt szemináriumi hallgatóm fogadta el a jelentkezésemet egy jogiállás-hirdető oldalon. Az ilyen pillanatokért éri meg élni.

mikor elérem a kívánt hatást...

Még egy gyors ellenőrzés a reggeli indulás előtt: gyöngyös fülbevaló és karkötő passzolnak, romantikus fehér blúz rendben, szandi rendben, összhatás finom, nőies. Alighogy kilépek az ajtón, a szomszéd lakás villanyóra-szekrényében matató szerelő arca felragyog, és megkérdezi, nem tudom-e véletlenül, hogy kell a feltöltős villanyórát beprogramozni?

következő projekt

Teljes élet okostelefon nélkül.

teréz anya: az élet himnusza

Az élet egyetlen – ezért vedd komolyan!
Az élet szép – csodáld meg!
Az élet boldogság – ízleld!
Az élet álom – tedd valósággá!
Az élet kihívás – fogadd el!
Az élet kötelesség – teljesítsd!
Az élet játék – játszd!
Az élet vagyon – használd fel!
Az élet szeretet – add át magad!
Az élet titok – fejtsd meg!
Az élet ígéret – teljesítsd!
Az élet szomorúság – győzd le!
Az élet dal – énekeld!
Az élet küzdelem – harcold meg!
Az élet kaland – vállald!
Az élet jutalom – érdemeld ki!
Az élet élet – éljed!

Mindenkinek.

Mindegy, kinek.

Klasszikus Műveltségű Drága Barátném mesél

"Egy ideje depresszióval kezelték (tudniillik L. D.-t). Az orvosa gyógyszercserét javasolt, ami köztudottan erős érzelmi kilengésekkel jár. Ezzel esett egybe, hogy dolgozni kezdett az új munkahelyén, és még nem tudta, hogy klausztrofóbiás. Az első napján kirúgták, miután a levéltár zárolt, ablak nélküli helyiségében, ahova egyedül küldték be dolgozni, mindent felforgatott, a kézírással vezetett jegyzéket pedig tollal firkálta szét. Azonnali hatályú jogviszony-megszüntetését követően ziláltan ténfergett az utcákon, a mobiltelefonját elajándékozta egy hajléktalannak, végül a lakásunknál kötött ki, ahol mindenáron apukámmal szeretett volna beszélni. Anyukám és a nagymamám a nappaliban ültették le, a várakozás közben kiszűrődő hangok alapján időről időre nekiütődött az ablaknak. Mikor apukám hazaérkezett, elé állt, és tudatta vele, hogy az ő és az én lelkem már egyesült, de most már ideje, hogy a testünk is egyesüljön, mert Cicero is megmondta (itt latinul idézett Cicerótól)... Apukám közbevágott, hogy ő nem tud latinul, és nem ismeri Cicerót, csak engem, én viszont nem szóltam neki egy szót sem erről az érzelmi kötelékről, ezért előbb inkább felhív, biztos, ami biztos. 

Én egy közös ismerősünktől tudtam meg, hogy ő nekem tulajdonképpen udvarol. Hirtelen teljesen más színben láttam a zeneakadémiai koncertet, amire azzal az ürüggyel hívott el, hogy egy ismerőse nem tud eljönni, és még én éreztem úgy, hogy szívességet teszek, hogy elkísérem, nehogy kárba vesszen a jegy. És azt is, amikor az egyik koncertünk után egy csokor virágot hozott nekem, amit én a kezébe nyomtam, hogy fogja már meg, mert nem tudom hova tenni a sok cucctól. 

Egyszer moziba hívott. Mivel ezt is fantasztikus burkoltsággal intézte, előre szólt - nehogy randinak tűnjön -, hogy egy barátja is velünk tart.
A barátja most a férjem."

Nyolc éve, hogy utoljára gyakornokoskodtam az irodájában. Biztonsággal állíthatom, hogy nem voltunk azok az úgy nevezett színfoltok egymás életében, mára már azt sem tudja, ki vagyok. Nem úgy a telefonszámomat. A telefonszámomat, na azt pont elmentette. Csak nem az én nevemmel. Három éve keresi rajtam Orosz Bélát. Az első két évben még mondogattam, hogy Ági néni, én a Renáta vagyok, át kellene majd írni a telefonkönyvben. Mára már csak bemutatkozás nélkül tudatom vele, hogy nem vagyok Orosz Béla, további szép napot kívánok, és leteszem. 

A könyvesboltban az eladó a gyerekpolchoz vezetett, megmutatta, milyen képes Bibliákat szoktak ajándékba adni keresztelőre. Már emeltem volna le az egyiket, amikor egy idős néni állt meg mellettem. Bocsánatot kért: nem akar tolakodni, de úgy adódott, hogy véletlenül hallotta, mit keresek, és most ő is ugyanebben cipőben jár, és a másik boltban sokkal szebbek vannak, úgyhogy szaladjak át megnézni azokat is, mert ott pár perc múlva zárnak.

jogi szeretetszolgálat

Aranytsillag: - (elégedetten hátradőlve) A napjegyem és az aszcendensem is a Bika jegyében van.

Én: - .... Várj csak! Az aszcendensed tegnap még nem a Kosban volt?!

Aranytsillag: - Megoldottam.

Ma bármit csináltam, balul ütött ki. Végül vettem egy zacskó fornettit egy hajléktalannak, mire ő kiábrándultan nézett rám, hogy egy kávénak jobban örült volna. Azt hiszem, megyek lefeküdni.

koshi harang

- Mi ez a mennyei hangszer? - kérdezem magamban, miközben az egész a gyógytorna utáni relaxációt szétstresszelem, hogy egyszer vége lesz ennek a kristálytiszta hangjátéknak. Percnyi ég.

képzelt párbeszéd

- Miért nem köszöntél?

- Azt hittem, az ikertestvéredet látom.

tesz-vesz kórház

Végre! Egy év próbálkozás után sikerül jelentkeznem mesedoktornak. Vasárnapig Balcsi, hétfőn gyermekinfektológia! 

Nyaralás közepette érkezik az emlékeztető, hogy ebben és ebben az időpontban, ezen és ezen a helyszínen várnak a gyerekek, érdemes legalább három-négy, több korosztálynak szóló, fiús és lányos mesével készülni; jó olvasást kíván: a Gyógyvarázs. 

Fiús és lányos?! Több korosztály?! Három-négy mese?! Ez kellett neked, Renáta, Gyógyvarázs! Nyaralás megszakítva, egész délelőtt klasszikus meséket olvasok fel magamnak - hangsúlyozok, artikulálok, szerepjátszok. Még egy gyors ebéd, és indulás. Teletömöm a táskám mesekönyvekkel (tuti, le fog szakadni), már csak a legapróbb korosztálynak szóló, csupa kép, csupa csoda könyvem nincsen. Először még reménykedem, hogy a Híres Festők sorozatból megoldom, de nem. Minden számban pucér férfiak és nők vannak. Eddig ez nem tűnt fel... Összegezve: valamivel több mint egy órával a jelenésem előtt a legkisebb korosztály számára semmim sincsen. Semmim.

Irány a könyvtár! Nem. Ahhoz már késő van. Felrohanok az Alexandra első emeletére, ütöm fel sorra a mesekönyveket, egyik borzalmasabb, mint a másik, miért van az egér farmerban, Jézusom, ennek a színeitől hányok, akkor már inkább rajzolok nekik én! Egyetlen, értékelhető, színekkel-rajzokkal gazdag könyvet találok, naná, a legdrágábbat, de ezen most nincs idő agyalni. 

Szépen felöltözve, kezemben a csupa csoda könyvvel szállok fel a metróra. Meglátok egy ülőhelyet, levágom rá magam, az idősek és a fogyatékkal élők sem érdekelnek. Próbálok észrevétlen maradni, de ezzel a könyvvel nem lehet. A kis hableány: szomorú. A vadhattyúk: gonosz és morbid. Most jut eszembe először Andersenről A tetovált lány, és hogy félek a dán történetektől. Nagyvárad tér. Még mindig nincs mese. Megállok az aluljáróban egy oszlopnál, tovább lapozom a könyvet. Az emberek feltűnő távolságra állnak meg tőlem, néhányan elhaladtukban megbámulnak. Hála Istennek, megvan! Irány a kórház!

A portánál negyvenes férfi: balra, jobbra, barackvirág színű épület. Barackvirág...: biztos nő tanította be. A nyitott ajtón át bemegyek az épületbe: belépés csak a személyzet részére, belépni tilos, takarítók (zárva), medikusok (zárva), veszélyes, műtő, konyha.... Sehol senki. Kijövök, körbemegyek. Hol vannak a gyerekek? Felmegyek egy emeleti körfolyosóra, és egy betegszobán át, ahol az anyuka épp a babáját pelenkázza, bekéredzkedem az osztályra. Bemutatkozom az osztályos nővérnek, ez és ez vagyok, mesedoktor. Az osztályos nővér vakarja a fejét, hogy hát gyerek, az, sajnos, nincsen, de még felmehetek a második emeletre, hátha ott. Elvezet a lifthez, közben lelkemre köti, hogy legközelebb majd azzal jöjjek. 

A második emeleten egyetlen esélyes versenyző van. Kint várakozom a folyosón csupa csoda könyvvel a kezemben, hallom, hogy a nővér megkérdezi a kisfiútól, szeretné-e, ha egy néni mesét olvasna neki, mire a gyerek határozottan vágja rá, hogy nem. A nővér mentegetőzve jön ki, hogy mennyire sajnálja, pedig azt hitte, ez a fiúcska fog majd örülni valami jó, dinós mesének.
Dinós mesének... Dinós mesének?! Fellélegezve jövök ki a kórházból. Elköszönök a portástól, felszállok a metróra. Hazafelé még beugrom az Alexandrába visszacserélni a könyvet. 

Otthon a kanapéra roskadok. Nincs rossz érzés bennem. Végtére is, két dolgot szerettem volna: mesét olvasni, és ezzel valakinek örömet szerezni. Olvastam is, örültem is. A jövőben viszont, ha lehet, még az eddiginél is jobban meg fogom becsülni az ortopéd klinika FELNŐTT osztályát.  

A családom szerint nőttem...

az idők végezetéig

Kaptam egy jóga belépőt, ami 2016. december 32. napjáig használható fel.

természetfilm

"A bomló halból lakmározó banáncsiga trágyaösvényt hagy maga után."

vannak még cuki emberek

Szükségem volt a darab szövegére. Facebookon megkerestem a dramaturgot, illetlenség ide vagy oda, hogy ismeretlenül írok, de ez és az miatt szükségem lenne a szövegnek erre meg arra a részére. Előre is köszönöm. Még aznap átküldte.

Írják a honlapon, hogy jógaórára mindenki hozzon nagy törülközőt, amit le tud teríteni maga alá, és én gyorsan bepakolom az egyetlen én-nagyságú törölközőt, amit otthon találok, és órán meglátom, hogy mindenkinek a matracán egyszínű, minőségi darabok feszítenek, és megszeppenve hajtogatom ki az enyémet, amin ortopéd kutyák homokvárat építenek....

bíróság

Elítélt: - Kártérítést követelek, mert a cellatársam, amióta egy zárkába helyeztek minket, egész álló nap hangosan mondja fel a Bibliát. Rémálmok gyötörnek emiatt.

Rokonlélek bírónő: - Miért ítélték el?

Elítélt: - Emberölés.

Rokonlélek bírónő: - Tudja, irigylem magát, hogy csak a Biblia miatt vannak rémálmai. 

tesz-vesz kórház

A hetvenéves néni teljes szellemi frissességben újságolja, hogy lépést tart a korral, popzenét hallgat, minden érdekli. Már nem is XXI., hanem egyenesen XXII. századi.

Valódi protokoll jeggyel mentem a szabadtérire.

zoo café

Alig adtuk le a kávérendelést, a pincér már gondoskodott is arról, hogy ne maradjunk állatka nélkül, és kézben hozta első delikvensünket: a kis leopárd gekkót. Fél óra múltán, akárcsak egy természetfilmben, kis leopárd gekkónk felcseperedett, és helyet cserélt a felnőtt példánnyal, aki keresztbe-kasul szaladgált az asztalon. Nem tellett bele sok idő, jött az oroszlánfejű nyúl is. Ő először semmi szín alatt sem akart tágítani a vaníliás-fahéjas cappuccino mellől, majd belátva, hogy abba, bizony, nem kóstolhat bele, duzzogva ült meg az asztal szélén. Mivel tapsifülesünk innentől nem mutatott több fizikai aktivitást, a pincér egy tengerimalacot varázsolt elő, hogy feldobja a hangulatot. Mindeközben tigrismacskák ugrándoztak a fejünk fölött, arapapagájok verdesték szárnyaikat a háttérben, a szomszéd asztalnál kibontakozó randevú jelenetben pedig egy kaliforniai király sikló tekeredett a lány nyakára, aki moccanni sem tudva, diszkréten jelezte a pincér felé, hogy történt egy kis technikai malheur, mire a pincér szó nélkül egy tekercs törlőkendővel tért vissza: a kígyó ugyanis a lány ölébe csinált, nem keveset. Tündérbarátnőm bájosan megkérdezte, hogy első randi-e, mire a pár mondta, hogy nem, viszont már korábban is jártak itt, akkor a görög teknős pisilte le őket.

tesz-vesz kórház

Ma azt mondta nekem az egyik nővér, hogy szerinte jó orvos lennék. :-)

A vonatutakra emlékszem, de arról, hogy egyszer is le- vagy felszálltunk volna, nincsenek emlékképeim.

bíróság

Ma kifordított felsőben jöttem dolgozni...Lehet, némi pihenés már rám férne.

régen leptek már meg

Klasszikus Műveltségű Drága Barátnémék elhívtak babázni. Náluk minden végtelenül őszinte, természetesen egyszerű és magától értetődő. Az is, hogy én öltöztetem a babát, az is, hogy várj, odarakjuk a válladra büfizni, az is, hogy te tolod a babakocsit a játszótérre! Marasztottak vacsorára. Már nyugodott le a nap, mi pedig ültünk a konyha alkonyi félhomályában, hallottuk, ahogy el-elhaladnak a töltés tetején a vonatok. Időből kizökkenve beszélgettünk, falatoztuk a tojásrántottát, miközben a hathetes csöppség ott alukált halkan szuszogva, tőlünk öt centire az ebédlőasztalon. Olyan meghitt volt minden, mintha mi négyen egy család lennénk. Klasszikus Műveltségű Drága Barátnémék ekkor felém fordultak:

– Meg szeretnénk kérdezni, hogy lennél-e Bernát keresztanyukája?

Kijá ccikilyet? Majdmegmon dommilyet!

Apu volt a két lábon járó DIY.

Többet kellene sírni és kacagni!

Fegyelmet, időt megszelídítőt.

apja lánya

Korgott a gyomrom és lüktetett a fejem az éhségtől, majd ahogy vacsora után kutatva kitártam a konyhaszekrény ajtaját, az váratlanul a kezemben maradt. Ez volt az a pszichológiai pont, amikor, ha nem egyedül lettem volna otthon, hisztirohamban török ki. De mivel egyedül voltam otthon, és nem volt ki előtt eljátszani a hattyú halálát, hidegvéremet megőrizve elkezdtem tűvé tenni a lakást egy csavarhúzóért. Úgy tíz perc keresés után bizonyossá vált, hogy ilyen eszköznek híján vagyok. Kihúztam tehát a konyhafiókot, és elővettem belőle a sajtvágó kést, amit ugyan rendeltetése szerint még nem volt alkalmam kipróbálni, de csavarhúzóként ma jelesre vizsgázott. Ha apu látott odafentről, nagyon büszke kellett, hogy legyen rám.

művészettörténeti album elemzése ghirlandaio pásztorok imádása című képéhez

"Különös mellékcselekmény játszódik le a háttérben: egy Mary Poppinsra emlékeztető angyal repül az ijedt pásztorok fölött..."

már megbocsásson, mr. három, m'ért nem jó e szín?

Alkony Hajnalkának hívják. 

angyali üdvözlet

Volt-e vajon Gábriel arkangyalnak árnyéka?

jogi szeretetszolgálat

Az ügyfél orrsövény ügyben perli tízmillióra a kórházat. Élete az orrsövénye köré összpontosul, kb. száz kiló súlyfeleslegét, hegedűművészi karrierjének derékba törését is erre vezeti vissza. Szakértőt kér kirendelni arra, hogy a nehezített légzés akadályozhatja-e Paganini műveinek magas színvonalú eljátszását, valamint arra is, hogy az őt ért traumák miatt megrendülhetett-e egy életre a bizalma az orvosokban. Teljes mértékben összeférhetetlen, szerinte nincs olyan ügyvéd, aki az ő ügyének az ellátására eléggé alkalmas lenne.
A jogi szeretetszolgálat a kb. fél év alatt kirendelt tizedik ügyvéd után úgy határozott, hogy nem rendel ki többet. Az ügyfél tajtékozva telefonált be, lehordta az összes ügyvédet és a jogi szeretetszolgálat valamennyi tagját mint szakmailag alkalmatlan csürhét. A telefon túlvégén László ült. László bepöccent. Közölte az ügyféllel, hogy ezzel a viselkedéssel csak azt fogja elérni, hogy sem a bíróságon, sem a szolgálatnál nem veszik komolyan: ezért a problémáért tízmilliót kérni egyszerűen nevetséges. És letette a telefont.

László érezte, hogy ennek a beszélgetésnek még folytatása lesz, lélekben már készült, hogy mennie kell rapportra a vezetőséghez. Másnap jött is a levél az ügyféltől. László elkérte, hogy elolvashassa. Az ügyfél - várakozásnak megfelelően - tényleg az előző napi telefonbeszélgetésre reagált. Leírta, hogy a jogi szeretetszolgálat kollégájával folytatott párbeszéd nagyon sok mindenre ráébresztette őt, ami miatt kifejezett hálát érez. Felnyílt a szeme, hogy milyen szánalmas dolog is tízmilliót kérni azért a sérelemért, ami őt érte, ezért már aznap beadványt terjesztett elő a bíróságon, melyben keresetét húszmillió forintra emelte fel.

Vagy tíz éve él Ausztráliában, leveleiből tudom, hogy megtalálta élete szerelmét, már eljegyzésre is sor került. Facebookon utána is nézek az eseményeknek, gratulálok, biztosítom, hogy nagyon szép párt alkotnak. Külön kiemelem, milyen szerencsés véletlen, hogy a vőlegényének is és neki is Horváth a vezetékneve, így ha egybekelnek, még nevet sem kell változtatnia.

Ő: - Akire gondolsz, az a féltestvérem apukám első házasságából. Vele is nagyon jól kijövök, de azért, biztos, ami biztos, küldök egy képet a páromról is!

tesz-vesz kórház

Én: - Mikor engedik haza?

Néni: - Holnap. Itt hagyom a kórházat, és otthon újra egyedül leszek Katival.

Én: - Ki az a Kati?

Néni: - Én vagyok.

Én: - Akkor a legjobb társaságban lesz!

Néni: - Én is így látom. Tudja, szeretem intelligens emberekkel tölteni az időmet.

jogi szeretetszolgálat

Amikor a Rákóczi úton megpillantok egy rabszállító autót, és az elő reakcióm, hogy integetésre lendítem a karomat, értem meg, hogy a jogi szeretetszolgálatot már, bárhova is menjek, végérvényesen magamban cipelem.

A víz halmazállapotainak szentháromsága.

M. mesél

"Éjszakain utazva, zenehallgatás nélkül, nehéz nem figyelni: a tinilányra, aki az alvórészeg barátnője zuhanását igyekszik megfékezni és panaszkodik, hogy csúnya, pedig szép és bájos, a hitlerjugendes külsejű szőke srácra, aki Evoláról magyaráz egy lánynak, aki hamarosan hányni fog (nem Evola miatt), a bontakozó szexjelenetre amely közben elhangzott a "bejelölsz majd a facebookon?" kérdés, a Sartre-t olvasó, megvetéssel körbetekintő penészvirágra, a srácra, aki úgy akar velem szemezni, hogy közben rágás nélkül tolja az arcába a sajtburgermenüt, vagy az erősen elkenődött sminkű lányra, aki most jött rá, hogy nem Újpalota fele tartunk.

Hiába, ez nem a bulijárat, ez a buliból - elég korán - haza járat, ahol senki se akar lenni, mert maradt volna ott ahonnan jött, vagy már otthon aludna, vagy valahol egészen máshol lenne, ha minden jól alakult volna, de persze nem, és remélhetőleg legközelebb már nem az egyórás, hanem legalább a hajnali járat visz haza, mert hát menni kell és menni kell, amíg nem unod meg, mintha értelme is lenne."

jogi szeretetszolgálat

Pierre asztalt foglalt az osztály részére az egyik notórius ügyfelünk neve alatt. Ehhez nincs mit hozzátenni.

megtaláltam az edzőtermemet

Beállok a recepcióhoz, mellettem az edző a múlt óráról.

Edző: - Volt izomlázad?

Én: - Mi az, hogy! Edzés után tényleg be is lázasodtam (mondjuk ez utóbbi a vírusos fertőzés miatt volt)!

Edző: - Na, jól van!

Recepciós: - Milyen bérletet adhatok? Torna vagy fitnesz?

Én: - (az edzőre nézek) A te órád melyik?

Edző: - Fitnesz.

Recepciós: - Nem, te tornát tartasz!

Edző: - Azt itt így hívják? Jó, akkor torna!

Edzésen a csapat beáll plankbe (hardcore-os bújj,bújj, zöld ágba), szorosan egymás mellé, az utolsónak át kell mászni a többiek plankje alatt, majd beállni plankbe a sor végére. Már alig bírjuk tartani magunkat, közben ügyelünk, nehogy ráessünk az alattunk átmászóra, az edző eközben pedig röhögve kommentálja az eseményeket. A langaléta lány van soron.

Edző: - Szuper, látszik, hogy az én tanítványom: nem elég, hogy nagyon lassan halad, még nagyon hosszú is!

jogi szeretetszolgálat

Én: - Csilluka, mit tudsz, mit fogunk csinálni a Károlyi-kertben?
Csilluka: - Iszunk. Biztos, hogy iszunk.

isten gyermeke

bíróság

... avagy amikor nem biztos, hogy engem kellene ott hagyni a telefonnál

Csöng a telefon, ügyvéd úr szeretne beszélni a tanácselnök asszonnyal vagy a leírójával. Tájékoztatom, hogy egyikük sincsen bent, próbálja meg másnap reggel. Ő gyorsan közbeveti, hogy igaziból csak annyit szeretett volna jelezni, hogy a másnapi, tízórai tárgyaláson nem tud részt venni, mivel fél órával később már a Tölgyfa utcában kellene tárgyalnia, amit ilyen rövid idő alatt igen veszélyes lenne megkockáztatni. Ebben én is megerősítem, biztosítom az ügyvéd urat afelől, hogy ez csak hopponálással lenne megoldható, és hogy ne aggódjon, üzenetét tolmácsolni fogom a tanácselnök asszonynak.

to
boroz
gat

Úgy mondd ki a szavakat, hogy látszódjanak!

bíróság

Szerda reggel a buszon utazva tudatosult bennem, mi okozza azt a folyamatos, a tudatom legeldugottabb sarkából is mindig elő-előtörő, csitíthatatlan nyugtalanságot, a sehova, senkihez nem tartozás érzését: már lassan egy éve kizárólag barna szemű emberek vesznek körül. Bárhova nézek, barna szemeket látok. Mindenhol barna, barna, barna és barna. Nincs a közelemben senki, akinek a lelkében meg lehetne pihenni. Ez a felismerés reggel nyolc óra előtt kilenc perccel elemi erővel csapott belém. Az üveges buszajtók már csukódtak, és ekkor, váratlanul találkozott a tekintetem az ajtó túloldalán, a megállóban álló, nagy darab, fehér szakállas bácsinak a tekintetével. Jóságos volt, nyílt és tiszta, és olyan kék, mint a menny kapuja. Nem tudom, milyen kifejezés ülhetett az arcomra, de a bácsi egyszeriben rám mosolygott és integetni kezdett nekem, mire én is lelkesen integettem neki vissza a távolodó jármű ajtajából.

Az ebédem "perecoldatot" tartalmazott.

"- De vajon létezik a valóságban is, vagy csak a képzelet műve?

- Ezt nem tudom - ismerte el a Bölcs. - De ha létezik, akkor van egy hely, ahol ugyanúgy lehet, mint bárhol másol."

/ Raymond Smullyan: A csúfolórigó nyomában/

halmai tamás: víznek víztől

"Isten nem vágyik nálad többre..."

"... il n'y a rien au monde d'incompréhensible, quand on veut un peu se donner la peine de comprendre !"

/Gaston Leroux: Le parfum de la dame en noir/

 

szerinte én

"Ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka!" 

/Szabó T. Anna/

"Voyez-vous, Sainclair ! Les imbéciles vont croire que je me fortifie pour me défendre. Eh bien, ce n'est là, qu'une pauvre partie de la vérité : car je me fortifie sutrout pour raisonner. Et si je bouche les brèches, c'est moins pour que Larsan ne puisse s'introduire que pour épargner à ma raison l'occasion d'une "fuite" ! Par example je ne pourrais raisonner dans une forêt ! Comment voulez-vous raisonner dans une forêt ? La raison fuit de toutes parts, dans une forêt ! Mais dans un château fort bien clos ! Mon ami, c'est comme dans un coffre-fort bien fermé : si vous êtes dedans, et que vous ne soyer point fou, il faut bien que votre raison si retrouve !"

/Gaston Leroux: Le Parfum de la dame un noir/

félix vallotton: le rayon

bíróság

Tájékoztattam a felpereseket, mi mindent kell bizonyítaniuk ahhoz, hogy pernyertesek lehessenek. Két nappal később elálltak a keresetüktől.

Mindig mondom én, hogy előbb gondolkozzunk, aztán pereskedjünk, csak hát ezt rajtam kívül nem hallja meg senki.

bíróság

Más Dimenzióban Mozgó Szobatársam feje fölött összecsaptak a hullámok. Rohangált egész nap ki-be a szobából, a reggelijét sem volt ideje megenni. Dél körülre a maga csendes kis módján nagyon megviseltnek látszott.

Én: - Hozzak neked valamit a boltból?

Más Dimenzióban Mozgó Szobatársam: - Étcsoki-bevonatos óriás rudit. Öt darabot.

Én: - Ha esetleg nincsen óriás rudi, csak kicsi, az is jó lesz?

Más Dimenzióban Mozgó Szobatársam: - Igen.

Én: - Ha csak kicsi van, hányat hozzak?

Más Dimenzióban Mozgó Szobatársam: - Tízet.

bíróság

Összefutok Csopvezzel a folyosón. Megkérdezi, mi van velem mostanság.

Én: - Képzeld, találtunk egy új személyiségi jogot!

Csopvez: - Igen? És ennek az általatok talált személyiségi jognak mi a neve?

Én: - Nem mondhatom meg, mert még nincs teljesen letisztulva.

Csopvez: - Értem. Hogy történik az ilyen, hogy egyszerre találtok egy új jogot?

Én: - Már egy ideje kattogunk egy problémán, és rájöttünk, hogy csak ez vezethet el a helyes megoldáshoz.

J. mesél

A táborban odajött édesanyámhoz egy cigányasszony, hogy jósolni szeretne neki. Édesanyám gyakorlatias asszony lévén rávágta:

- Nincsen pénzem. 

- Az nem számít, mert nekem mondanivalóm van. 

Jósolt az egész tábornak. Minden jóslata beigazolódott.

tartini: ördögtrilla-szonáta

"Egy éjszaka azt álmodtam, hogy az ördög alkudott a lelkemre. Minden sikerült nekem; újdonsült szolgám csak úgy leste kívánságaimat. Hirtelen ötlet sugallatára kezébe adtam hegedűmet, hadd lássam, hogyan boldogul vele. Legnagyobb meglepetésemre tökéletes biztonsággal kezdett játszani egy szonátát, amelynek nagyszerűsége legmerészebb képzeletemet is felülmúlta. Teljesen magával ragadott; lélegzetem elakadt, s ekkor - felébredtem. Felkaptam a hegedűmet és megpróbáltam utánozni azt, amit az imént hallottam. De hiába. Akkor írtam Az ördög szonátáját, amely bár a legjobb valamennyi művem között, mégsem érte utol azt, amely álmomban megszólalt."

Amen.

tesz-vesz kórház

Elnézésemet kérte, hogy nem mehetek dolgozni.

bíróság

Az ügyvéd úr megállított a folyosón, és az aggkor őszinte lelkesedésével tört ki belőle, hogy ötven éve dolgozik a pályán, és az ilyen bírók (t.i.:) adnak neki erőt és hitet a folytatáshoz. A lelkemre kötötte, nehogy továbbadjam.

Elköszöntem, bementem a dolgozószobába, vettem egy üres ívet, és leírtam a folyosón elhangzottakat. A levelet beborítékoltam, és a lezárt borítékot megcímeztem-nak azzal, hogy azt szigorúan csak 2016. június 17. napjának végén bonthatja fel. 2016. június 17. napján lesz az ítélethirdetés. 

Anyu megfeledkezett a szülinapomról. :-)

Kivénhedt rocker gitározik a Deákon az óra alatt. Jobbján az erősítő, balján egy doboz Arany Ászok, előtte elfektetve a hátizsákja, a hátizsákon egy kerámiaboci.

Anya: - Szombat reggel megyek Ilonka néni temetésére. Utána megünnepelhetjük a szülinapunkat.

bíróság

Játszótárs behozza a kiskutyáját, akit menten babusgatni kezdek:

Én: - Szia, picike! Hogy hívnak?

Játszótárs: - Benike.

Én: - Nem téged kérdeztelek.

bíróság

: - Ügyvéd úr, be kellene csatolni azokat az iratokat! Ahol az van írva, hogy Fityfiritty Kft., ön kihúzza a Fityfirittyet, és mindjárt senkinek a joga nem sérül.

bíróság

Az ügyészségi-bírósági közös folyosón beszélgetünk Onesszával, amikor odajön hozzánk egy ügyvéd. Szabadkozik, ő nem akar alkalmatlankodni, de jónak látja szólni, hogy egy rab elszabadult és éppen fogat mos a férfi mosdóban. Onessza megnyugtatja, hogy az nem rab, csak az egyik kollégája, aki furán szokott öltözködni.

bíróság

Én: - Most látom, hogy összeöltöztetek!

: - Igen. Játszótárs is libafos színű felső van, rajtam is. Ez ma a libafos tanács.

bíróság

Én:- Köszönöm, hogy gondoltál rám!

: - Gondoltam, kis Vuk, gondoltam.

bíróság

Hallgatásszkafanderben ülő szobatársam és én a szoba két ellentétes sarkában ülve aktázunk látszólag tudomást sem véve egymásról. Már egy komplett délelőtt telt el anélkül, hogy megrepesztettük volna a hallgatásburkot. Önkéntelenül az a gondolat csap át az agyamon, hogy én világéletemben nem voltam ennyit csöndben, mint mióta ezen a helyen ülök, és hogy ő az egyetlen ember, aki képes áthatolhatatlan falakkal teljesen elzárni a gondolatait a külvilágtól. Még fél év után sem tudom, hányadán is állunk. Annyi van belőle, amennyit mond és akkor, amikor mondja. Nyista. Csak akkor létezik a külvilág számára, amikor beszél.

Miközben ezeket és hasonlókat gondolom, az akták mögül váratlanul felém fordul, és kőbe zárt lényétől szokatlan indulatban tör ki, hogy a bolygónk tönkre fog menni, mert túl sokan vagyunk, a forrásaink pedig szűkösek, és hogy a NASA-nak cselekednie kell, de mihamarabb, hogy a Marson a kiküldött telepesekkel, akik soha nem térnek majd vissza a Földre, kialakíttassák az élet feltételeit, és ha kell, meteorokat kell irányítani a környező égitestek felé, hogy a becsapódás megváltoztathassa a klímájukat, hogy belátható időn belül a Föld népességének egy nagy része át tudjon költözni a túlélés érdekében, mert egyébként itt nem sok életet jósol, már a szántóföldek így sem elegek, a középkori vetésforgó alkalmazása elképzelhetetlen, a régebbi generáció még jobb génállományt örökölhetett a szüleitől, de a most születő gyerekek az egészségtelen ételek miatt már mindenre allergiásak, és Kínában a fiatalok nem tudják eltartani az elöregedő népességet, az Egyenlítő környékéről pedig ugyancsak népvándorlás fog elkezdődni, mert kiapadnak a folyók, és az embereknek muszáj lesz táplálékot keresniük, és már vagy kétszer akartak újabb atombombákat bevetni, de a háborúk friss emléke még visszatartotta az embereket, és egyébként az atomreaktor meghibásodása utáni katasztrófa miatt a Föld tengelye elferdült és nincsen más lehetőség, mint a világűrbe való menekvés, ahol majd fel kell venni a kapcsolatot az ismeretlen élőlényekkel.

Elhallgat. A haja egy kicsit még lobogni látszik, de a lénye mélyén működő fekete lyuk már minden indulatot magába nyelt, a csillagkapu bezárult.

Mintha mi sem történt volna, szokásos higgadtsággal és bürokratikus precizitással hajol újra az akták fölé. Én is visszaértek a félbehagyott, bizonyítási teherről adandó tájékoztatáshoz, de lelki szemeim előtt még egy jó darabig elevenen lebeg a kép az ágya mellé már gondosan kikészített bőröndről, amit majd a Marsra fog felvinni, amikor az új telepesek között ő is elindul oda egy jobb élet reményében.

bíróság

Én tárcsázom a mellékét, ő felveszi a kagylót, én vázolom az informatikai problémát, ő egy ásítást elnyomva megjegyzi, hogy aznap nagyon álmos, nevetgél, hogy nem is ismeri ezt a programot, rácsodálkozik a nevemre, én felhívom a figyelmét, hogy a monogramom palindroma, ezen mindketten nevetünk, ő bütyköl valamit a rendszeren, hallom, hogy kacagva újságolja a háttérben ülő kollégájának, hogy véletlenül kitörölt valamit, mire a Complex program, szegény "bef*s*tt", majd visszajön a telefonhoz, elkéri a mellékemet, hogy visszahívhasson, ha sikerült megoldania a problémát, én is elkérem az ő mellékét, mire ő közli, hogy azt nem adhatja meg, mert titkos. (A poénhoz lásd az elejét.)

nagycsütörtök

A nagycsütörtöki mise közepe táján esett be a templomba. A kapuhoz közel, az előcsarnokban állt meg. Biciklivel tekert odáig, feltehetőleg munkából sietett. A biciklilámpa, ami a hátizsákjára volt rögzítve, a nagy sietségben égve felejtődött, és ütemesen töltötte meg fénnyel a nő háta mögötti félhomályt. Ő, mivel nem vette le a táskát a hátáról, mindebből mit sem érzékelt, sietségtől kipirultan, még szabálytalan lélegzetvételek közepette igyekezett gyanútlan áhítattal ráhangolódni a szentmisére. A mögötte állók rezzenéstelen arccal előre bámulva villództak némán a piros biciklilámpa fényében. Oldalvást állva figyeltem a jelenetet. Úgy öt perc után nem bírtam tovább, és fülig vigyorral odalépve a nőhöz, szóltam neki, hogy lehet, le kellene kapcsolni a lámpát, nehogy a mise végére még lemerüljön az elem. Egy pillanatra rám bámult. A bámulást látványos felismerés követte, zavart sietséggel kapta le a válláról a hátizsákot és csapta le az égőt. Majd lassan felemelkedve körbenézett, és a szituáció komikumára ébredve egyszeriben maga is nevetésben tört ki. Az elkövetkező pár percben még időről időre tartóztathatatlanul fel-felnevettünk. A nagycsütörtökre hangolódás pompásan zajlott.

Kérdésére elmondtam, hogy vagy két hete napi négy órákat alszom, mert szellemileg nem vagyok foglalkoztatva, és szegény, összetöpörödött agyam így végez kényszercselekvéseket, nem hagyva engem pihenni, de ha ki lehetne venni estére, mint egy protézist, az sokat segítene a helyzeten.

- Na jó, ez azért picit aggasztó. Mikor lenne jó neked egy kettes tali?

tesz-vesz kórház

Kifliből és sajtból katonákat készítettem az amputált karú bácsinak vacsorára. Hálapénzt akart adni a lelkem.... 

a költészet világnapja 2016

Utolsó pillanatban ocsúdva már hiába kezdtem a telefonom lázas pötyögtetésébe, senki nem tudta szabaddá tenni magát egy négyórai, verssel fizetős kávéra. Mit volt mit tenni, egyedül kellett eleget tennem múlt évi fogadalmamnak (t.i.: hogy minden évben részt veszek az eseményen). A kávéházban, ahova megérkeztem, a verselős részlegen minden asztal foglalt volt. Kifordultam, kérdeztem a pincért, hogy leülhetek-e máshova (a kávézó kongott az ürességtől), mire ő udvariasan adta tudtomra, hogy nem, várjak, amíg egy asztal felszabadul odabent. Lévén, hogy mára további két programot is listára vettem, nem volt vesztegetni való időm, ezért fogtam magam, visszamentem, és megkérdeztem egy egyedül ülő srácot, hogy becsatlakozhatom-e hozzá. Biztosítottam, hogy nem kell megijednie, iszom egy csészével, és már ott sem vagyok. Bemutatkoztunk, ő elmesélte, milyen csalódott, mivel azt hitte, ki kell állni verset mondani, és rengeteget készült otthon, hogy előadhassa kedvenc költeményét. Felvetettem, hogy ha szeretné, én szívesen meghallgatom. Az arca egyszeriben felderült, lelkesen újságolta, hogy angolul fogja elszavalni nekem William Ernest Henley Invictus című művét:

Out of the night that covers me,

      Black as the pit from pole to pole,

I thank whatever gods may be

      For my unconquerable soul.

In the fell clutch of circumstance

      I have not winced nor cried aloud.

Under the bludgeonings of chance

      My head is bloody, but unbowed.

Beyond this place of wrath and tears

      Looms but the Horror of the shade,

And yet the menace of the years

      Finds and shall find me unafraid.

It matters not how strait the gate,

      How charged with punishments the scroll,

I am the master of my fate,

      I am the captain of my soul. 

Este hattól Kassák-előadás, héttől Pilinszky-. Már zajlott a felkonferálás, mikor a sötétben egy akkor beeső lány tudakolta felém fordulva, hogy a mellettem levő hely foglalt-e? Találkozott a tekintetünk:
- Orsi?!
- Reni?!
Kiderült, hogy ma már ő is ivott verses kávét. De miért is ne innánk meg még egyet? Hogy ne tűnjön pofátlanságnak, egy másik kávéházba mentünk, ahol a másik nevemen regisztráltam, leróttuk a tiszteletsorokat, és két koffeinmentes mellett hosszan, nagyon hosszan beszélgettünk.



Az ilyen napokért érdemes. Élni.

tesz-vesz kórház

Zárkózott Zoltán: - A jutalmunk: hogy tehetjük.

fodor ákos: a kapcsolat

Nem a gyakoriság.
Nem is a közös programok.
– A tér/idő/alkalom
rendszerketrecébe _nem_
zárható
Korlátlan Jelenlét.

iroda

Én: - Már régóta meg akartam kérdezni, hogyan szoktatok pro bono ügyeket elvállalni?

Főnök: - Renáta, kérlek, ez nagyon egyszerű. Későn kapcsolunk, hogy az ügyfél nem tud fizetni.

Meg kellene tanítani az embereket, hogy ne várjanak túl hamar túl konkrét válaszokat.

tesz-vesz kórház

Felbecsülhetetlen érzés, amikor minden létező közeli és távoli rokon egy emberként szurkol neked a kórházi ágy mellől, hogy sikerüljön megmérned a beteg vérnyomását.

őrangyalaim (mert mellém több kell)

Én: - Béla bácsi, tényleg ki kell radíroznom azt a kancsót?

Béla bácsi: - Meg ne próbáld, az úgy tökéletes, ahogy van!

Én: - De Kata néni azt mondta, rajzoljam újra, mert rosszul helyeztem el a kompozícióban.

Béla bácsi szemmagasságomig leguggol, felméri a kiállított csendéletet, felméri a rajzomat, felkel, odamegy a beállításhoz, fogja a kancsót, és átteszi arra a helyre, ahol az a rajzlapon található. Visszajön mellém, újra beméri a tereket-távolságokat, elégedetten biccent egyet, és szó nélkül eltűnik a rajzszertár ajtajában.

Néha azt érzem, hogy az őrangyalaim is pont így vigyáznak rám. Lehet, hogy néha csinálok jó dolgokat, csak sosem ott és akkor, amikor kellene. Ilyenkor ők - látván, hogy hasztalan integetnek, kiabálnak nekem - kezüket széttárva egymásra néznek, és újra meg újra felgöngyölik a földről az ösvényeket, hogy a lábam alá igazítsák őket.

gondolj rám, ha friss nyomot hagysz országút haván...

Vagy tíz évvel ezelőtt tanultuk franciából a feltételes módot. Mit tennél, ha ma közölnék veled, hogy már csak három nap van hátra az életedből? Én akkor még sok dolgot nem tudtam, ezért szent hittel válaszoltam, ha csak ennyi időm lenne, összevesznék mindenkivel, de mindenkivel, aki szeret. Annyira, hogy ne fájjon nekik, ha már nem leszek.

Tíz évvel később...

A tékozló fiú esetében hol van az apa felelőssége?

M. mesél

"Akkoriban nem voltak műanyag flaskák, amikben a kimérős bort szállíthatták volna, ezért apukámék, jobb híján, leszerelték a kollégium wc-jéből a lámpaburákat, kimosták belőlük a pók- és szúnyogtetemeket, és azokba kérték mérni a bort a kocsmában."

jogi szeretetszolgálat

Nóri: - Hadd vegyek egy szem Korpovit kekszet, majd' éhen halok!

Én: - Nekem van két szelet puffasztott rizsem, ha kéred.

Áca: - Ez a beszélgetés olyan, mintha a háború harmadik évében hangzana el.

tesz-vesz kórház

Anya: - Randira mész?
Én: - Nem, az Ortopéd Klinikára.

hírek

"A körözött személy álrendőrnek adva ki magát, hatolt be a házba."

E-től megtudtam, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelentek. 

weöres sándor: a teljesség felé

Szembe-fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

adamis anna: ÉS

jött egy esős nap,
és jött egy esős éj,
és sár fröccsent szét,
és sáros lett az ég,

és vágtak a szavak,
és elszakítanak,
és fáj a szürkület,
és vagyok, nélküled,

és megyek még tovább,
és nem jönnek csodák,
és üres lett az út,
és ködös szélbe fut,

és várok éveket,
és élek perceket,
és újra hajnalok,
és újabb nappalok,

és hallom léptedet,
és ajtómig vezet,
és neked kinyitnám,
és a hideg köszönt rám,

és testet ölt a nincs,
és küszöbömre ül,
és érinti arcom,
és társammá szegül.