Művészet:
megzabolázott áramlás.
folyó és meder.
2023. június 16.
2023. június 15.
Van, hogy az élet szélvihara mások meséinek vagy egy lakatlan szigetnek a partjára vet ki, ahol hajótöröttként tengetjük a napjainkat, míg egy véletlen vagy az Élettől kitoporzékolt, esetleg kiérdemelt áramlat haza nem szállít. Van, hogy csak hajótöröttek találkoznak egymással, próbálják mesélni egymásnak a meséiket valami idegen nyelven, amit csak ők és az Isten értenek. Van, hogy hajótöröttek más nyelven, de mégis ugyanarról mesélnek. Van, hogy hajótöröttek elkezdenek kialakítani valami közös nyelvet koldus szókinccsel, igyekezvén egymásba nyitni a világaik szeletkéit.
Lehetséges-e a mesék egymásba írása? Lehetséges-e, hogy két idegen mese összecsengjen? Válthat-e valaki büntetlenül mesét? Meddig időzhetünk más meséjének a partjain? Hol van az otthonunk? Mi történik addig a mi mesénkkel? Élhetnek-e a mesék darabjai önálló életet? Vannak-e egyáltalán önálló mesék?
Odüsszeusz is végül visszatért Ithakába.
2023. június 14.
Azt hittem, többet már nem lehetsz hatással rám. De egy egész kerület, a közösen befurikázott utak, a kereszteződés, amibe már sose fordulsz be pont akkor, amikor leszállok a villamosról, a patakpartokat szegélyező fák, a kidobott ajándékaid tátongó sebe: mind Téged lüktetnek. A vezetés-élmény is Téged idéz, jóllehet ahhoz közöd sincsen. És mégis. Újra és újra átkerülök abba az érzésvilágba, ami Te vagy és amiben Te már nem vagy. Ami Mi voltunk. Az ambivalenciába. Akkor is. Most is. Hogy nem megy. Hogy vannak dolgok, amik nem az erőfeszítésen múlnak. Hogy a szándék nem mindig elég. Hogy két ember nem mindig ér össze. És remélni, hogy egyszer ez az élménytó a part menti erdővel már megszűnik fájni, hogy ami volt, olyan szép lesz majd, mint amilyennek eredetileg is szántuk, és amilyennek, mint minden emberi kapcsolat, rendelve volt.
Vonalasan Modernül Inspiráló Kolléganő: - Mivel már tini koromtól kezdve szívügyemnek tekintem a környezetvédelmet, egyetem után rögtön jelentkeztem egy klímaügyintézés jeligére hallgató állásra, ahova zökkenőmentesen fel is vettek. Nagy várakozásokkal és elhivatottsággal néztem elébe az új feladatoknak. Első munkanapomon aztán legnagyobb meglepetésemre jöttek ügyfélfogadási időben a légkondicionáló berendezéseket szerelő bácsikák, hogy kezeljem a garanciát, adjak tájékoztatást a gépek működéséről, miegymás...
A következő munkahelyeimen az állásinterjúk alkalmával már mélyebbre hatóan érdeklődtem a leendő munkaköröm tartalma felől.
2023. június 10.
2023. május 9.
alkotás avagy ahogy a vak ismer meg egy láthatatlan világot
Letapogatom a lelkemmel.
Átölelem a lelkemmel.
Léleknyomatot készítek róla.
A lelkem-lényegem felveszi a lelke-lényege formáját.
az érzékenység kapuja
Az alkotás nyitva tartja a lelket a befogadásra is. Tárva-nyitva kell tartani a kaput a lelki anyagcsere-folyamatoknak. Szabad utat kell hagyni a lélekáramlásnak. Nem szabad letapadni hagyni az emlékeket, belső képeket, megfoghatatlan tartalmakat. Nem szabad eltemetni őket.
Áramlásban kell tartani a belső történéseket: érzeteket, érzéseket, megérzéseket, vágyakat, felismeréseket, fantáziákat, álmokat, gondolatokat. Ez a lélek vérkeringése. A kapu nyitva tartása: lélekszívverés.
2023. április 28.
összetartozunk
Semmit nem tudunk elveszíteni abból, ami megtörtént velünk.
Senkit nem tudunk elveszíteni azokból, akik megtörténtek velünk.
Semmit és senkit nem tudunk elveszíteni magunkból.
2023. április 7.
2023. április 4.
2023. március 6.
A múltkor a környékeden jártam, és már nem éreztem semmit. Elsétáltam a bolt felé, ahol bevásároltunk, a ház elé, az ablakod elé. De már olyan volt, mint minden bolt, mint minden ház, mint minden ablak. Újra a saját szemeimen keresztül láttam. Friss volt minden és tágas és napfényes. Mint előtted. Az eszem még emlékezett Rád, a szívem már nem. Nem izgultam, hogy otthon lehetsz, hogy hazajöhetsz, hogy megláthatsz. Belül mélyen ott lüktetett a bizonyosság, hogy mi már soha többet nem találkozunk. Vége van. Visszakaptam az életemet.
2023. február 25.
E. mesél
A kisgyerekem óvodába menet bedurcizott az utcán egy kislányra, megmakacsolta magát, hogy nem lép be az óvoda kapuján, csak azért sem. És sírt és hisztizett. Leültem a járdaszegélyre és az ölembe vettem a kis méregzsákot. Felfelé mutattam neki, a fejünk fölé, hogy figyelje meg az óvoda előtti fákra felaggatott, hatalmas, lengedező hópelyheket. Majd ahogy felnézett, kértem, hogy válasszon ki közülük egyet. Amikor ez is megvolt, halkan arra biztattam, hogy vegyen egy nagy levegőt és fújja bele minden dühét abba a hópehelybe, és a nap végén, ha majd megyünk hazafelé az óvodából, megkeressük ezt a pelyhet és megnézzük, hogy a dühe ott van-e még benne. A kisfiam erre szívből jövően felkacagott és odabújt hozzám.
Ahogy ezt mesélte, szemébe könnyek gyűltek, majd letörölte őket, és nevetni kezdett, hogy meghatódik saját magától.
2023. február 21.
Három kisgyermeke van otthon. Észre sem veszi, de a kicsinyítőképzők átvették az irányítást úgy a mindennapi beszédében, mint a gondolkodásában. Megkeresi a tollacskát, hogy beírjon a naplócskájába. Késecskével és villácskával fogyasztja el az ebédkéjét. A döglött aktákat pedig már csak döglöttkéknek titulálja.
Több éve küldözgetnek nekem leveleket az új-mexikói hőlégballon-fesztiválról. Ezek rendre nem is a beérkező levelek között, hanem a spam mappában landolnak. Már nem nyitom meg őket, de nem is iratkozom le róluk. Jólesik leveleket kapni az új-mexikói hőlégballon-fesztiválról. Így olyan, mintha valóságos lett volna. Ott. Hajnalban. A Sandia hegység lábánál a felkelő nap első sugaraiban. Új-Mexikóban. Akkor minden lehetségesnek tűnt.
2023. február 14.
A lelkem mélyén meghitt kapcsolatot ápolok azokkal a betegszabikkal, amiken nem vagyok elég jól ahhoz, hogy dolgozni menjek vagy akárcsak a négy falon kívülre, viszont elég rosszul sem, hogy az egész napot a paplan alatt kuckózzam végig. Ezeken a betegszabikon ocsúdom az otthonomra. Felfedezem, milyenek a délelőtti fények, amiket rendes vagy rendellenes munkanapokon nem látok. Hallgatózom, milyen a ház délelőtt, hányan járnak le-föl a lépcsőházban, hallgatnak-e zenét, ha igen, milyet? Selejtezek. Takarítok. Elkezdem újraérezni az otthonomat. Másként ülök le a kanapé párnái közé, másként kortyolom a gőzölgő gyógyteákat, máshogy főzök, máshogy kapcsolom be a tévét vagy a mosógépet. Ilyenkor minden pillanat szent és törékeny. Mély hála él bennem mindegyikük iránt.
2023. február 12.
2023. január 29.
Ránézett a bevetett ágyra, és azt mondta: Isten. Ránézett a fogkefére, és azt mondta: Isten. Belenézett a tükörbe, és azt mondta: Isten. Belecsúsztatta a tojásrántottát a tányérba, és azt mondta: Isten. Megitta a reggeli kávét, és azt mondta: Isten. Kinyitotta az ajtót, és azt mondta: Isten. Kiment az utcára, és azt mondta: Isten. Felszállt a trolira, és azt mondta: Isten. Átadta a helyét egy idős néninek, és azt mondta: Isten. Integetett egy kisgyereknek, és azt mondta: Isten. Elővette a pénztárcáját, és azt mondta: Isten. Megcsodálta a virágárus virágait, és azt mondta: Isten. Ránézett az órájára, és azt mondta: Úristen, elkéstem! Mindent és mindenkit a nevén szólított.
Angolosan új szobatárs: - Hétvégén megkérdeztem a hatéves kisfiamtól, hova megy, amikor csörtető léptekkel áthaladt a nappalin. Ő gondolkodás nélkül rávágta, hogy a kubai kuglófkongresszusra. A válasza annyira meglepett, hogy a már bekészített megfeddést is félretettem, és hagytam, hadd menjen, ha ott van dolga.
2023. január 9.
2022. december 30.
2022. december 22.
anna ahmatova: ház a hóban
Bolyongunk egyre, kéz a kézben,
nem tudunk elszakadni még.
Szótlan tűnődsz. Nem szólok én sem.
Sötétedik az esti ég.
nem tudunk elszakadni még.
Szótlan tűnődsz. Nem szólok én sem.
Sötétedik az esti ég.
Hallgatunk, templomba betérve,
keresztelőt, nászéneket.
És nem nézünk egymás szemébe...
Velünk minden másképp esett.
Aztán a havas temető vonz.
Ülünk. Könnyűl lélegzetünk...
Egy házikót a hóba rajzolsz. -
Abban mindig együtt leszünk.
2022. november 24.
Te szőtted meg a ruhámat, én most levetettem,
Szorította derekamat, ha levegőt vettem.
Mérges fésűd, mérges almád ott vár rám a széken,
Miért nem voltál édesanyám, ki kellett, ha én nem.
Forrás: https://www.facebook.com/photo?fbid=506405328184170&set=a.463936819097688
2022. november 20.
Nem tudom, milyen játékokat játszunk újra és újra az életben, de valahogy mindig megtaláljuk hozzájuk az önjelölt játszótársat, aki az előző szerepét fogja kérés nélkül felvenni és tökéletesen folytatni anélkül, hogy ismerné az előzményeket vagy beavattuk volna a játékszabályokba....
A tudás a játéktérben van. A játéktér mozgat. Aki belép a játéktérbe, azon egyszerre ott fog teremni a megfelelő jelmez, és önkéntelenül elkezd engedelmeskedni a szabályoknak. A játék erőterének. Amíg le nem zárul a játszma. Vagy amíg ki nem száll belőle. Ki az erősebb? A játék vagy a játékos? Játékos-e az, aki erősebb a játéknál? Kivel játszik az, aki minden játszmából kiszáll? Istennel?
2022. november 7.
2022. november 6.
2022. október 23.
sohonyai attila: veled
Ragozhatnánk, de a lényeg:
Minden álom és képzelet,
minden szép és gyötrelem,
azért volt, hogy lehess.
Minden álom és képzelet,
minden szép és gyötrelem,
azért volt, hogy lehess.
2022. október 18.
2022. október 16.
jancsó ágnes: héj nélkül
héj nélkül kellesz
csak a csutka, magok és rostok
a kásás hús, a kukacok járta alagutak és
az erjedés a héj alatt
a hegek, az élet fognyomai
a bőrödön
a nyers lelked
amit magadtól is féltesz
a héj nélküli te
2022. október 1.
2022. szeptember 29.
chie joshii: aim
“Beauty is the moment of transition, as if the form were just ready to flow into other forms.”
- Ralph Waldo Emerson
The transitional moment embraces the past and implies the future.
The state of uncertainty can be unsettling, but it can also embody imagination and possibilities as well as courage,
will and strength to actualize them.
-Chie Yoshii, October 2021
2022. szeptember 28.
Z. mesél
avagy a modern technológia csodái
Egy idős néni nemrégiben újra tyúkot akart vágni, de minthogy már húsz éve nem csinált ilyet, keresett a youtube-on egy videót a tyúkvágásról, hogy újra képbe kerüljön.
2022. szeptember 25.
2022. szeptember 18.
2022. szeptember 17.
2022. július 22.
vénamemória
Vénáim legendásan nehezen kezelhetőek, ha vérvételről van szó. Ez különösen akkor válik kritikussá, ha mondjuk terheléses cukorvizsgálatra megyek, és egymás után négyszer-ötször kell vért venni. Az egészségügyi személyzetnek általában ilyenkor szokott átfutni az agyán, hogy a saját ereiket is felvágják. Ma már az ötödik szúrásnál tartottunk, amikor mondtam a nővérnek, hogy ő meg én már máskor is "dolgoztunk" együtt, mindig jó csapat voltunk, és biztos vagyok benne, hogy ez alkalommal is megoldjuk a feladatot. A nővér a korábbi együttműködés emlékei felemlegetésére felujjongott, hogy érezte, hogy ezekkel a vénákkal már találkozott! Az arcmemóriájára nem hagyatkozik, de a jellegzetesebb vénákat mindig megjegyzi, és az enyéimre határozottan emlékezett. Jó volt a vénamemóriája.
2022. július 10.
2022. július 7.
Gy. mesél
A kókuszgolyó az a desszert, amitől minden egyes alkalommal nagyon sokat vársz és nagyon keveset kapsz.
szenvedély
Félünk a hévtől, hogy elpusztít.
Félünk, a hévtől, hogy elérjük a tökéletességet.
Félünk, hogy a szenvedély egyben megsemmisülés.
Félünk, hogy a szenvedély egyben megmindenülés.
Félünk, hogy Isten leszünk.
Félünk, hogy istenkáromlunk.
És mégis.
Ez az egyetlen út.
Az egyenes út.
Egymás felé.
Isten felé.
2022. július 6.
2022. június 27.
mother nature
A földből kihajtó ágak rezgése.
A frissen papírra vetett sorok rezgése.
A szülői ház sejtet bejáró rezgése.
A frissen papírra vetett sorok rezgése.
A szülői ház sejtet bejáró rezgése.
Annál tisztább és kölcsönhatóbb,
minél közelebb van az anyaméhhez.
2022. június 20.
mesél
A nyolcvanhárom éves nagypapa hetvenkilenc éves barátnője húsz éve hastáncol. Elkezdte előszedni - csak úgy mutatóba - a polcokról a fátylakat, majd - szintén csak úgy mutatóba - az jutott eszébe, hogy táncol nekünk. Első mozdulatainál enyhe zavarban voltunk, mintha kicsit illetlen lenne, amit látunk. De ő, rólunk tudomást sem véve, önmagát a zenének átadva mozgott. Egy karmozdulat, egy csípőrázás, egy lépés előre, egy hátra. És már nem is mozgott. Táncolt. Táncolt egyre önfeledtebben és szenvedélyesebben. Elkezdtek egymásba hullámzani, csavarodni a mozdulatok és a kendőn a pénzek csengése, szállt a fátyol, megelevenedett a szoba. Hetvenkilenc éve csípőrázásonként pergett le róla. Már nem a rozoga idős hölgy, hanem a Nő táncolt előttünk. A csodálatos, az örökifjú, a ragyogó, a vonzó, a szenvedélyes, a csábító. Átlényegült legbelsőbb énjévé. Átlényegült a szenvedéllyé. A tánc végére minden sallang lepergett róla és már csak a lelke állt előttünk pőrén, a maga zabolátlan szelídítetlenségében. Szemei csillogtak.
Legbelül mindannyian kortalanok vagyunk.
2022. április 21.
Az úttesten egy idős, hajléktalannak kinéző bácsi csoszogott át, seszínű pulóver, bundás házipapucs volt rajta, ősz haja kócosan lobogott a szélben. Járása megtört volt, köszvényes kezeiben kenyeret szorongatott. Udvariasan lassítottam, hogy átbotorkálhasson a szemközti járdára. Miközben a kocsi egyre komótosabban gurult, tekintetem végigsiklott az út mentén parkoló járműveken és megállt egy osztrák rendszámú, fekete, lenyitott tetejű, vad és belevaló, fényesre sikált Mazdán. Elismerően bólintottam egyet, ez ám az autó! Még az utasomat is oldalba böktem, hogy oda süsssön, mi ácsorog a jobb oldalunkon!
A kocsit a hajléktalannak kinéző úr sem hagyta figyelmen kívül. Amint átért az úttesten, először a kenyeret pakolta be a hátsó ülésre, majd előhalászta zsebéből a slusszkulcsot, beszállt a verdába, indította a motort és jelzett, hogy kihajtana.
Utasommal egyszerre nevetve néztünk egymásra. Vannak azok az élmények, amikről lemaradnánk, ha nem lennénk előzékenyek.
2022. április 18.
halmai tamás: a jó tolmács
Lassan kirándul. Minden fát megérint.
Nevet ad nekik. Tízezret keresztel.
Ők mind ugyanúgy szólítják. De még
nem érti azt a nyelvet. Csak tanulja
elfogadni, hogy végül érthetetlen
a mások szava. S éppúgy a saját.
Jó tolmács mindent ölelésnek fordít.
2022. április 14.
becsy andrás: száguldunk
Száguldunk, megyünk 130 kilométer
per órás sebességgel a sztrádán, némán
élvez a motor, kiegyensúlyozottá
tesz a lengéscsillapító, ölel az öv,
kellemes hőmérsékleten konzervál a
légkondicionáló, csak az út menti
fák őrülnek meg tőlünk, rohannak egyre
vissza, haza, hogy biztosan bezártuk-e
az ajtókat, áramtalanítottunk-e,
elzártuk-e a gázt, folyik-e a csapból
a víz, lehúztuk-e a redőnyöket és
égve hagytuk-e a folyosón a villanyt,
hogy rendben van-e minden, hogy rendben legyen
minden, ha már magunk mögött hagytunk mindent.
ágai ágnes: töprengés
Egész életünk imitált valóság.
Fény-, hang-, hő-, íz effektusok játéka
Az idegvégződések billentyűzetén.
Az álom is megélhető valóság,
A különbség csak viszonylagos.
Életem filmje több síkon pereg.
Addig vagyok én, ameddig
El tudok számolni önmagammal.
Bomlásom terméke nem egyenlő velem.
Csak mások halálához van közöm.
Azokba belepusztulok.
tóth erzsébet: csillagpor
„Elvégre csillagokból vagyunk
nem diffúz pacákból!”
mondja büszkén a csillagász professzor
bár csak a mondat első felét értem
boldogságmámorban hetekig
tíz centivel a föld felett járok
szeretném fülébe súgni minden szembejövőnek
Csillagokból vagyunk, nem diffúz pacákból
nézzenek csak bolondnak
gyakrabban szeretnék csillagászokkal beszélgetni
hát nem jobb ez, mint
„a porból lettünk, porrá leszünk”?
barátaink is olyanok, mint a csillagok
ha nem látjuk őket, akkor is tudjuk, hogy vannak –
mondom is néha némelyiknek: Helló pajtikám
nem bújnál néha elő a csillagok mögül?
És amíg láthatóvá nem válik egyikük
csiszolgathatom mondataimat
Miből is vagyunk?
Na jó, egyezzünk ki a csillagporban.
tóth csilla: holnap
az ember végül teszi a dolgát
és nem roppan meg és nem lesz kövület,
teát főz, köszön a szomszédnak, nevet,
felveszi a könyvet, amit tegnap az asztalon
hagyott, elpakolja a kimosott ruhát,
kertészkedik,
ilyeneket tesz az ember, ha megrendül
benne valami
valamit tesz az ember, ha ilyen külön idők
járnak odakint
aládúcolja a holnapot, mert jön,
kávét iszik
és nem roppan meg és nem lesz kövület,
teát főz, köszön a szomszédnak, nevet,
felveszi a könyvet, amit tegnap az asztalon
hagyott, elpakolja a kimosott ruhát,
kertészkedik,
ilyeneket tesz az ember, ha megrendül
benne valami
valamit tesz az ember, ha ilyen külön idők
járnak odakint
aládúcolja a holnapot, mert jön,
kávét iszik
enesey diána: ott találtam
Azt hiszem, a belváros közepén,
jelentős jelentéktelenséged voltam
a rég elveszett jövő körterén.
Te új embereket akarsz megismerni,
én általában téged felejtenélek
naponta
pár percre.
Szóval itt, a belváros közepén
találtam néhány szavadban magamra.
Azt hittem, túl vagyok a nehezén,
s majd szárnyalhatok az éj peremén.
2022. április 9.
Gyógyító Lelkitárs Kolléganőnek feltettem egy adózással kapcsolatos kérdést, amire ő nem tudott válaszolni, de menten nyúlt is a telefonja után, hogy felhívja egy volt könyvelő kolléganőjét segítségért. A kolléganőnek új volt a kérdés, de biztosított minket, hogy utánajár a dolgoknak. Menten meg is nyitott valami cikket, amiből átküldte a vonatkozó részt. Nem győztem hálálkodni.
Pár órával később Gyógyító Lelkitárs Kolléganő benézett a szobámba, és újabb fejleményeket mondott a kérdéssel kapcsolatban. Már kezdtem neki szabadkozni, hogy nem kellene ennyit fáradozni a problémával, én már az első válaszért is a végletekig hálás voltam. Gyógyító Lelkitárs Kolléganő csak legyintett, biztosított, hogy a könyvelő barátnője imádja a szakmai csemegéket.
Pár órával később messenger üzenetet kaptam Gyógyító Lelkitárs Kolléganőtől, melyben a vonatkozó adójogszabályi rendelkezéseket továbbította vagy öt-hat ágazati jogszabályból kiollózva.
Átmentem, kicsit restelltem is magam, hogy ennyi fáradságot okoztam a barátnőjének, elrabolva az egész napját. Gyógyító Lelkitárs Kolléganő túláradó vehemenciával kezdte ecsetelni, hogy a barátnője mennyire odavan a szakmai problémákért, hogy folyamatosan továbbképzi magát, hogy addig nem nyugszik soha, amíg végére nem jár a kérdésnek, olyan, mint egy kopó, akit rá kell uszítani a problémára, és addig hajtja, amíg meg nincs a megoldás, és hogy mennyire feldobják a napját a szakmai ínyencségek.
Gyógyító Lelkitárs Kolléganő olyan őszintén áradozott a barátnője szakmai érdeklődéséről, elhivatottságáról és hárított minden, részemről érkező hálálkodást vagy mentegetőzést, hogy a nap végére megadva magam ennek a mindent elsöprő energiának, annyival zártam a beszélgetést, hogy "már egészen úgy érzem, mintha én tettem volna szívességet....".
Büszkén vezetett be a panellakása vendégszobájába és mutatta meg az OBI-ban vett, felállított kerti medencét. Ecsetelni kezdte, hogy majd a pincéből fagerendákkal fogja alátámasztani a padlót/mennyezetet, mert a szoba nem bírná el a teleengedett medence súlyát, illetve a radiátor és az ablak között egy szellőzőrendszert fog kialakítani, nehogy penészesedés, a vízben pedig algásodás alakuljon ki... Nekidőltem az ajtófélfának, szájam sarkában mosoly bujkált. Mindössze egyetlen kérdést tettem fel neki, csak úgy, részben saját magam megnyugtatása végett: ugye ezt a helyzetet Te is látod kívülről, nem csak én?!
G. mesél
Délelőtt végigjártam a londoni templomokat, délután pedig beültem a rúdtáncversenyre. Szép ívet írt le ez a nap.
2022. március 29.
bíróság
Éleslátású bíró: - Rám szignáltak egy huszonöt éve folyó pert. A felek egy része az eljárás alatt már meghalt, a másik fele külföldön él. Van egy olyan érzésem, hogy ez az ügy már csak engem érdekel.
bíróság
A szakértői munka megkezdése előtt a szakértő 800 000 Ft-ért előzetes díjkalkulációt végzett, hogy megállapítsa, hogy a szakvéleményt majd 15 000 000 Ft-ért tudja elkészíteni.
2022. március 24.
2022. március 20.
Jogi szeretetszolgálat.
Bármerre is széledjünk, mindig együtt maradunk, bármelyikünk is zuhanjon, a közös hálónk felfogja, bárki is emelkedjen, emeli a többit is, bárki is mosolyogjon otthon, csendesen a szobában, a többiek is elmosolyodnak, bárki is kiáltson segítségért, a falka tagjai meghallják, és a segítségére sietnek. Nyolc évvel ezelőtt, ott, a jogi szeretetszolgálatnál vérszövetség köttetett.
2022. március 16.
tündérbarátnőm mesél
Azt mondta, sokat foglalkozik önismerettel és önfejlesztéssel. Kiderült, hogy ez azt jelenti, hogy asztrológushoz jár és tarot kártyát vetnek neki.
gyógyító lelkitárs kolléganő mesél
Dolgoztam korábban egy brókercégnél, ahol egy idő után feltűnt, hogy mindenki nagyon magas. Kiderült, hogy a vezető csak 170 cm magasság feletti munkaerőt vett fel, mert a magasság tekintélyt parancsol.
Ugyanezen a helyen a vezető minden napot úgy kezdett, hogy reggel, munkaidő kezdetekor behívott valamelyikünket a szobába, ahol ő gyertyák között meditált. Meg kellett fogni a kezét, hogy érezze a rezgésünket, mert ez alapján döntötte el, hogy aznap éppen mibe fektesse a tőkét.
Szintén ugyanezen a helyen a vezető felkért, hogy rendezzem be az ügyfélváró részleget, mivel bízik az ízlésemben. Megkérdeztem, hogy mekkora keretből gazdálkodhatok. A válasz az volt, hogy nincs rá keret, de használhatok mindent, amit az épületben találok és mozgatható. Szántam rá egy fél napot, hogy körbejárjam az épületet. Az összes mozgatható dolog, amit találtam egy hamutartó volt és több köteg pl@y boy magazin. Így hát ezeket raktam ki az ügyféltérbe.
2022. március 15.
The only important thing is to never ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever give it up.
Egy harkály verte bele a csőrét a jegenyébe, és egy lakóházakkal szegélyezett park pattant vissza a kéregre mért ütéstől. Még egyszer. Még egyszer. És még egyszer. Egy egész téren hullámzott végig. Fák, padok és teret szegélyező házak remegtek bele ütemesen a fakopáncs munkájába. Dolgozott a jó doktor. A gyógyító ütemek átrezegték mindennek a legutolsó porcikáját is. Álltam a téren. Éreztem, hogy a szorgalmas kis munkás belőlem is tisztítja a bennragadt, mérgező, oda nem illő gondolatokat, érzéseket, tárgyakat, embereket. Tavasz kezd lenni.
mesél
Házitűzhely melegét őrző kolléganő: - Hétvégén a Városligetben sétáltunk a családdal, amikor is hatalmas szél kerekedett, felkapta a babakocsit és belefújta a Városligeti tóba. A férjem utánarohant a vízbe, a nagyobb fiam és én egyszerre szakadni kezdtünk a nevetéstől, a kislányom a váratlan izgalmak hatására könnyekben tört ki, a kisebbik fiam pedig hisztizett, hogy ő akkor is a babakocsiban szeretne hazamenni.
2022. február 26.
2022. február 23.
bíróság
Angolosan új szobatárs: - Wekerle olyan, mint A gyűrűk urában a Megye: biztonságot nyújt, a határán túl veszedelmes és kétes kinézetű lények ólálkodnak. Szoktam is mondani a gyerekeimnek, amikor megyünk el otthonról, hogy mindjárt átlépjük a megyehatárt, és meglátjuk az orkokat.
bíróság
Elegánsan felöltözve ülünk az elnökség előtti bőrpamlagon, várjuk, hogy behívjanak minket a meghallgatásra.
Ráérző-önbizalomhiányos Kolléganő: - Te nem izgulsz? Nekem csupa víz a tenyerem. Magassarkú cipőt is hoztam, de elfelejtettem átvenni....
Én: - Miért izgulnék? Az egész életem romokban, ahhoz képest szinte nulla intenzitással bír, hogy ünnepélyesen felöltözve bemegyünk pár percre angolul elcsevegni a kifinomult, intelligens és jó humorú vezetőséggel a pazar kilátású irodába.
2022. február 5.
2022. január 31.
2022. január 7.
szabó éva: indulás előtt
Csomagoljunk
legyünk útra készen
mielőtt minden
eltörik egészen
hisz oly kevés
mit vinni kell
egy „megérte”
egy „hinni kell”
egy szerelemtől
fényes pillanat
a sárba süppedt
kő alatt
a sötétben
egy résnyi fény
élétől
megsebzett remény
mert valami
végérvényes rend kell
ha nagy útra
készül már az ember
tudván
hogy akkor sem néz
hátra
ha nevét valaki
még egyszer elkiáltja
2022. január 5.
2022. január 3.
időzítések
Véletlen sugallatra állok sorba a karácsonyi vásár zárásakor. Az árusok egy része már elpakolt aznapra, a maradék is csomagol. Gyorsan megkeresem a helyet, ahonnan az ajándékot szerettem volna megvenni, fizetek, boldogan, vásárfiával a kezemben távozom.
Másnap véletlenül még egyszer eltévedtem a karácsonyi vásár felé. Az árusoknak hűlt helye volt, már csak a sült kolbászos bódék sorakoztak a placcon.
2021. december 29.
2021. december 19.
hó, karácsony
Szerencsések vagyunk, hogy karácsonykor, Jézus születésének a napján még akad nálunk olyan, hogy havazik.
A hó puhaság. A hó béke. A hó szelídség és csönd. A hó tisztaság. A hó lágy erő. A hó fény. Emlékeztet minket a belső fényre. Emlékeztet minket az együvé tartozásra (a fehér fény az összes színt magában hordja). A havazás közös szívélménye a létezőknek. Havazáskor összeolvad az ég a földdel, a szív a szívvel. Minden világít: a nappal, az éjjel, a föld, a mennybolt. Minden eggyé válik, mint a kezdetekben. Előcirógatja a szív emlékeit az örökkévalóságról.
...És nincs, kit ne változtatnának önfeledten ujjongó, tapsikoló, kacagó gyermekké az első szállingózó hópelyhek. Ilyenkor miénk a mennyek országa.
2021. december 12.
halmosi sándor: mária kútja
Mert nem az a dolgunk,
hogy könnyű legyen.
Hanem hogy könnyűek legyünk.
Ha mégoly nehéz is.
nagy lászló (kortárs): alamizsna
Nem szólt, csak sorsom félbehajtva,
egy kopott szék vállára tette,
furcsán megállt, csak pillanatra
nézett hűvösen, szemem keresve,
és megriadt, percek gurultak
a szék terpesztett lába körül,
pörögtek, mint éjben a holtak,
majd meglapultak tehetetlenül,
elindult, -még hallottam-, nevetve
szétszórt filléreimre nézett,
zsebébe nyúlt, és koldus kezembe
ejtett egy percnyi öröklétet.
2021. december 7.
szabó lőrinc: ima
Tűrhetetlen közel jön, ránk telepszik
a külvilág,
úgy hurcolom, mint fojtó, földrehúzó
ólomruhát,
úgy küzdök vele, úgy verem, cibálom,
mint egy polip
mesének hitt s íme lefejthetetlen
érc-karjait.
Régi rémálmok nem gyötörtek úgy meg,
ahogy ma már
a legjózanabb nappal gyötör, – óh nem,
nem a halál,
nem a túlvilág hozza ránk a végső
poklot, de a
magány hiánya s kint az örök ingás
kábulata.
Mert azt vesztettem, a csöndet, a belső
szabad időt,
azt, hogy órákat eltölthettem egy-egy
virág előtt.
Bűn volt a lélek ráérése? Az lett!
S mégis vigasz,
hogy a sok külső parancs csak a máé;
az örök: az!
Óh, áldott csönd, termékeny álmok, édes,
messzi magány,
térj meg hozzánk a megpróbáltatások
s rémek után,
s jöjjön a biztonság, jöjjön a győztes
remény veled,
hogy nem szenvedtünk hiába, sem én, sem
a többiek!
2021. december 5.
2021. december 4.
amikor szobatársam kérdése elemi erővel világít rá, hogy a dolgok mégsem állnak olyan rosszul, mint ahogy elsőre tűnnek
Zsófika látja, hogy valami mélyen bánt. Tapintatos, nem szeretne direktben rákérdezni, ezért óvatosan puhatolózik.
Zsófika: - Baj van?
Én: (csendben bólintok)
Zsófika: - A Motoros Srác?
Én: - Nem.
Zsófika: - Pasi?
Én: - Nem.
Zsófika: - Lány?
2021. november 27.
2021. november 7.
kiss judit ágnes: cukorként
honnét van ez a mondhatatlan
gyengédség minden mozdulatban,
ölelésben, behatolásban,
egy kabát felsegítésében,
olyan törődés, amit még nem
kaptam soha, újszülöttként sem
az esti betakarásban,
bögre forró gyömbérteában,
odaadás, mit sose láttam
másnál, ki szeretett korábban?
miféle tánc borotvaélen,
egyszerre lenni apám, férjem,
megérezni, amire vágytam
feledésbe veszően régen?
hogy préselődhet több tonnányi
lélek egy hatvankilós testbe?
s rögtön egérutat keresve
nem menekülne tőle bárki
biztos fedezékben kivárni,
milyen veszéllyel néz majd szembe?
gyanús a túl jó. ócska sámli
után a trónterem királyi
széke, egy hajó vitorlái
lyukas lélekvesztőből mentve.
minden gyanús. mígnem az este
dorombolva ölünkbe mászik,
s a kék plüsstakaró, az éjjel
kettőnket ringat egy sötétben,
s elfogadom, hogy nincsen másik,
hogy nincs több próba, nincsen B-terv.
mint vakot vezetsz el az ágyig,
kapaszkodom tekintetedbe,
elcsöndesül a szív, és benne
cukorként oldódik a kétely.
2021. október 8.
2021. október 4.
Úgy egy órán keresztül zúdította rám az életét a telefonon, kiabált, sírt, kiborult. Idővel felhagytam azzal, hogy bármit is hozzáfűzzek a tartalomhoz, mert ilyenkor rendre közbevágott, hogy még nem vezette végig a gondolatmenetét. Hagytam. Már csak annyit éreztem, hogy sajnálom és együttérzek vele. Miután kibeszélt mindent, ami a lelkét nyomta, elzúgott a lavina, minden dühét, mérgét, keserűségét, tehetetlenségét kisírta, mindketten szótlanul ültünk a vonal végén. Mondhattam volna neki zárószóként jótanácsokat, biztatásokat, ötleteket, de tulajdonképpen csak annyi jött a számra, hogy bárhogy is legyen, szeretem. Tisztán kivehető volt, hogy valahol, abban a szobában, ahol a telefonnal ült a kezében, valami elengedett benne. Mikor újra megszólalt, egy teljesen más, az előbbi egy óra alatt hallotthoz nem fogható lágy és meleg hang azt rebegte, hogy ezt a mondatot már nagyon rég hallotta bárkitől is, és köszöni.
mcdonalds-os párbeszéd
Mekis eladó: - Neked lesz a 17-es?
Én: - Nem, én a mandulaital vagyok.
Mekis eladó: - Mármint hogy azt kérted. Te nem vagy mandulaital.
Én: - Ööö... Igaz. Valóban nem. Bár néha nagyon jó lenne mandulaitalnak lenni...
Mekis eladó: - Ebben lehet valami. A fiam sokszor képzeli magát kiskutyának, és ettől boldogabb. Lehet, hogy ez a mandulaitallal is működik.
2021. szeptember 17.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)