A múltkor véletlenül fennakadt a szemem egy cikk vezérsorán: "Elhunyt a halhatatlanok társulatának örökös tagja."

.... és ez mégis hogyan történhetett meg?!

 

Isten lelkében járunk.

 

Duracell Nyuszi: - Te láttad anno a Kontroll című filmet?

Én: - Igen, láttam. Nem volt rossz, de azért nem lettem "Kontroll-mániás".

 

Kristálytisztán hallottam, ahogy azt mondta, "szeretlek". De azt már nem tudtam eldönteni, hogy ezt nekem mondta-e vagy önmagának?

 

Jelenléted úgy hat, mint a művészet: egyszerre áraszt békét és tölt meg extázissal. Lecsorog a lelkem mélyére és felemel a csillagokig. Érintései végigborzonganak rajtam. Előhívja belőlem azt, aki szép.

 

Ha az életed egy ideig valakiről szól, az egész lelked szépen, fokozatosan felveszi az ő formáját, tekintetét, illatát, hangját, arcának vonásait, mozgását, színeit, vízióit, gondolatait. És az egész világod átszabódik "ő" formájúra. Mindenhez őt kapcsolod. Ő mit látna, tetszene-e neki, merre menne, mit venne észre, hogy viselkednél mellette. Amilyen formájú a lelked, olyan formájú a világod. Nincs kivétel. Amilyen a lelked, azt hallja a füled, látja a szemed, érzi a bőröd, szagolja az orrod, ízleli a szád és adod magadból, a testedből, a lelkedből. Identitásoddá válik. 

Aztán egyszer csak ő már nincsen. De a lelked még mindig "ő" formájú. Így a világ is körülötted "ő" formájú maradt. 

Akkor tudod meg a lelked fellélegzését, amikor már elkezdesz újra önálló körvonalakat látni, amiknek már nem (csak) "ő" formájuk van. Amikor elkezd átszíneződni minden körülötted, amikor a rá emlékeztető zenéknek már nem visznek olyan mélyre az emlékekbe, amikor már nem kapcsolod őt minden pixel és molekula mellé. Amikor szép lassan elkezd kilépni minden mellől. A helye még ott van talán, de ő már egyre halványabban vagy egyáltalán nem. 

 

- Hogyan kell ráhangolódni a Szentlélekre?
- Minden lélek dallam. Rá kell érezni magunkban az Ő dallamára, megtanulni, és azt dúdolni reggeltől estig. Végigvezetni a lelket az érzelmek hullámzásának alfáján és ómegáján. Megrendülni a szívig. 

- Minden lélek ritmus. Mint a hexameter. Ha sokáig tapsolod a lelkedben, előbb-utóbb a gondolatod, a szád is hexameterekre áll rá. Már nem tudsz másban gondolkozni, csak eposzokban. Homérosz is így írta az Íliászt és az Odüsszeiát is. Ugyanígy létezik a Szentlélek-ritmus is. Ha sokáig csak a ritmusra állítod rá a testedet, elmédet, az a lényeddé válik és Szentlelket alkotsz. Mert már nem is tudsz mást alkotni.

E. mesél

 

Házitűzhely Melegét Őrző Kolléganő: - A férjem mindig fehér felsőben és sötétkék nadrágban jár. Nyárra van több váltás fehér póló és sötétkék rövidnadrág szettje ugyanabból a kollekcióból, télre ugyanez hosszúban. A kislányom a múltkor megjegyezte, hogy az apja olyan, mint egy mesehős, mert mindig ugyanazt a ruhát hordja.

villányi lászló: voltaképpen (részlet)

 

"A nagy feladat: értelmet adni annak, ami Szerelem vagy Mű - merthogy a Szerelem mű - és a Mű szerelmi aktus. És értsük ezt a szó legszorosabb értelmében. Én így értem."

 

Áca: - A védőnő jött ellenőrizni, hogyan fejlődik az 5 éves kislányom. Megnézte egy rajzát, amin egy hullámos vonal és egy pont volt, majd megkérdezte a gyereket, mit ábrázol a kép. Borka elmesélte, hogy a kép azt a mozzanatot örökíti meg, amikor a kígyóbűvölő este kinyitja a szemét. 

párbeszéd a buszon

- Tudom, hogy nagyon szereted A gyűrűk urát, de te nem vagy Zsákos Frodó. Magasabb vagy és nem szőrös a lábad.

 

Olyan szabályosan esik az eső, mint óramutató kattogása az üres szobában.

(Kép: Gozner Gertrud: Esett)

 

it ends with us

 

A megkeményedett lélek mindig össze van törve. A gyógyító legnehezebb munkája átjutni a falakon. A művészet finom kezű sebész. Láthatatlan szikével dolgozik, folyékony pengéje bejut a legeldugottabb résekbe anélkül, hogy fölösleges sérelmet okozna. Mindig pont ott és pont annyit vág, amennyit kell. Féltőn detektál, tűpontosan metsz. Sose nyes többet és mélyebbre attól, mint amennyit a lélek elbír. Rétegenként. Újra és újra. Végtelen türelemmel és kímélettel végzi el a munkát. Kimossa a berekedt fájdalmakat. Könnyek: sebtisztulás. 

Minden katarzis másokat is tisztít. A mindenség sírja ki a mindenség fájdalmát. Így lesz mindenki öntudatlanul gyógyuló és gyógyító is egyszerre. A legcsodásabb összefonódások. Mint a sirató asszonyok, egymás (könny)csatornáivá válunk, segítünk kisírni egymásnak azt, ami a másikban hozzáférhetetlen. 

 

Széppé kell nézni.

Jóvá kell szeretni.

 

Divatlap kolléganő farmerben, tornacipőben és egy egyszerű piros mintás felsőben jött be dolgozni. Rögtön meg is kérdeztük, jól van-e? 

"sminkbaleset"

 

A kocsiban valahogy szóba került a Schindler listája. Felidéztem magamban a jelenetek drámaiságát, és ahogy így beszélgettünk, a napszemüveg alól csöndesen folyni kezdett a könnyem. Ez még önmagában nem lett volna probléma. A probléma ott kezdődött, hogy a szempillaspirálom nem volt vízálló, és ahogy a könnyek elkezdték feloldani, veszettül kezdte marni mindkét szememet. Külterületen haladtunk, a forgalom 70 km/h-át diktált, leállósáv, kijárat sehol. Két hunyorítás között próbáltam tartani a kocsit az úton, és imádkoztunk, hogy a következő benzinkút minél hamarabb tűnjön fel. 

 

Gravitálunk és levitálunk.

 

"A sport a test útján nyitja meg a lelket."

„A sport, az nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is a legerőteljesebb és legnemesebb nevelő eszköze.” 

(Szent-Györgyi Albert)

(lélek)erőhatások

 

A tekintetek gravitációs ereje
a lelkek néma erőpárbaja.
Micsoda vonzás húzhatja 

a prédát a hiúz karmaiba?
Micsoda vonzás húzhatja 

egyik szerelmest 

a másik szerelmeshez?

 

Milyen belső napfény festheti szeplősre az arcokat?

 

Nincsenek rossz emberek. Csak jó emberek rossz állapotban.

 

Minél nagyobb a szeretet valakiben, annál több szögből képes látni az életet. Átöleli, átjárja. Nem csak 3D-ben.

Annyiszor le szerettem volna ülni megírni a történetünket, de azt nem lehet, mert a mi történetünk legnagyobb része akkor játszódott, amikor vagy te vagy én nem voltunk ott. Azokat az órákat pedig, amiket együtt töltöttünk, elbeszélni egy élet is kevés lenne, mert azoknak az óráknak minden másodperce mögött ott volt az örökkévalóság. 

lackfi jános: hogy engem ismerj

 

Hogy engem ismerj, merülj le, mint mélybúvár,
Matass korallok, tengeri sünök közt,
Ne rémülj, ha itt-ott nyálkás polipok tekeregnek.

Hogy engem megláss, kergetőzz velem végtelen
Vadonban, sosem tudod, melyik fa mögé kushadtam be, 
Úgy tűnik, hogy eltűntem, ott leslek szívdobogva.

Hogy engem megérts, polcodon szótárok álljanak
Minden élő és holt nyelvből, minden kitalált nyelvből,
Minden szavamat értsd második, harmadik, negyedik jelentésben.

Hogy engem megölelj, próbálj előbb zuhatagot
Átkarolni, mely csonttalan, és mindig kisiklik
Abroncsaidból, próbálj csúszós halat elkapni kézzel.

Hogy engem megtarts, ingemet szegezd a székhez
Ezer aprószöggel, hajam minden szálát kötözd ki,
Féltéssel, aggódással, figyelemmel, játékkal, szenvedéllyel.
Hogy velem egyesülj, rombold le mérgező közönyöm,
Sziklákat gördíts félre, toppanj a belső várkastélyba,
Ahol magzatpózban egy kisgyermek hever, bújj hozzá, én vagyok.

her afternoon: a minuscule woman floating in a bubble

 

Forrás: https://www.creativeboom.com/inspiration/her-afternoon/

 

Ő akkor született, amikor nekem kellett volna. A még ki nem hordott életem benne látott napvilágot.

 

Űzött vadat félénk nyuszi nem tud szelídíteni.

a szem a lélek tükre

 

Teljesen nyílt volt a tekintete. Annyira nyílt és tiszta, hogy rajta keresztül az egész élete egyszerre zuhant belém. Piszkosul nehéz volt. Feszített és karistolt. Véresre karmolta a lelkemet. Erőnek erejével szakítottam ki magamból. 

Nem kellett volna.

Azóta is azt a lélekdarabot keresem, de csak másfajta, kevésbé karmolós és kevésbé feszítő lélekdarabokat találok. Egyik sem illik a helyére. Egyiknek sem olyan melegek a könnyei, mint az övéi voltak és egyiknek sem hallatszik úgy a szívverése, ahogyan az övé a bőrkabát alól a friss hóesésben. 

 

Mert ami meg van írva, azt is el lehet rontani... 

Lehet, hogy még nem tudsz jól olvasni, vagy fordítva vetted a kezedbe a könyvet, vagy csak azért is duzzogva sutba vágod, vagy túlgondolod, vagy innengondolod, vagy sehogy sem gondolod, vagy a legizgalmasabb résznél elbóbiskolsz, vagy összetör a macskád egy virágcserepet, vagy nem esik le, hogy rólad szól, vagy nagyon is leesik, hogy rólad szól és pánikba esel, hogy most aztán szerepelni kellene, de nagyon, vagy egyszerűen nem is veszed a fáradtságot, hogy elolvasd. Ez a szabad akarat, avagy nem erőszak a disznótor, ahogy mondani szokták. 

Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy lyukas a szőttes. Próbálod kipótolni innen-onnan lopkodott anyagokkal, de sehogy sem illenek a képbe. Egyre több lesz a patchwork, de senki ne mondja nekem, hogy azok szépek tudnak lenni, hogy elegáns az, amikor anyagcafatokat illesztenek egymás mellé és fércelnek össze, mert az nem az. A Krisztus köntösén sem volt varrás. 

Bár lehet, hogy ő az egyetlen, akinek az életköntöse egybe volt szőve...

a felhőkarcolók mágiája

 

Mert a tekintetre is hat egyfajta gravitáció:

odafent nagyobbak az épülettömeg, 

nagyobbak az álmok, 
nagyobbak a magasságok és a 
zuhanási mélységek, 
nagyobbak a törekvések, 
nagyobbak az ambíciók és az 
erőfeszítések,

közelebb van az ég, és

közelebb vannak az angyalok.

P. mesél

 

A nyár meglehetősen biztatóan indult a Balaton-parton egészen addig, amíg a feleségem skarlátos, az egyik gyermekem meg ótvaros nem lett. Eddig azt hittem, hogy ezek a betegségek ma már nem is léteznek...

 

Mangós, házi készítésű jégkrémet árultak. Nem hazudtak. Tényleg mangós és tényleg házi készítésű volt, de annyira, hogy még a gyümölcsrostok is teljesen épen álltak ki a fagyiból. 

 

Egy pillanatra azt hittem, azért írt rám, mert aggódott, hogy túl sok pénzt vontak le tőlem a tankolásnál, de tulajdonképpen csak az érdekelte, hogy szükség lehet-e még a kidobott nyugtákra, mert szerette volna végre levinni a szemetet.

 

Á. elment Kanadába, hogy fellélegezzen a lelke. Amikor a mélygarázsból kifelé hajtott a kocsijával, tudatosult benne, hogy új életének a Clear Spirit lépcsőház ad otthont.

🍀

 

Nincs okom panaszra. Ezen a nyáron hat darab négylevelű lóherét találtam, melyek mindegyike így vagy úgy Édesapámhoz köthető. Egyet a nagymamám által neki ajándékozott Bibliában, a másik ötöt Kanadában, mely ország számomra egybeolvad Édesapámmal.

 

Van, amikor a lenyugvó nap az utolsó sugaraival még átvilágítja, majd hogy nem átizzítja a házakat. Kiégeti az egész napos zűrzavarok maradékait. Mindennapi fertőtlenítések.

georgian bay

 

A fenyves léptet elnyelő avarpuhasága hatalmas, kemény, meztelen sziklákra vált. A távolban néhány túrázó, hangjukat elsodorja a messzeség. A partra kiérve a szikrázó napsütésben csak a kristálytiszta víz csobogása és a szél suttogása hallatszik. Lefekszünk az embernagyságú, nap melengette kőtömbökre és szemet behunyva hallgatjuk a csendet. Bőrünk érzi a napfényt. Köröttünk az erdő, a tó hullámai időről időre megtörnek a parton, olykor néhány sirály sikolt bele a levegőbe. Olyan tiszta a víz, mint az őt körül ölelő természet lelke. Érezzük, ha még tovább maradunk ott fekve, mozdulatlanul, menthetetlenül eggyé válik a testünk a kőtest melegével, a víz hullámzó frekvenciáival, átlátszó anyagával. Kölcsönhatások. A víz tisztasága hat a part tisztaságára. Minden tisztaság hat a "partja" tisztaságára. A természet csöndes, mindennapi, szertartás nélküli keresztelői ezek. Hogy egy-egy ilyen találkozás után megtisztult lélekkel folytathassuk utunkat. 

 

Emelt fővel járni a felhőkarcolók között: 

emelkedetté teszi a lelket és a gondolatokat.

 

Mi a varázslat? Talán csak egy kicsike ház, amiben nincsenek fölösleges holmik, egy parányi előkert és hozzá egy fűnyíró, és tudni azt, hogy ugyanez másoknak is megadatik. 

toronto

 

A repülőgép egy kifutópályányi szigeten tesz le, az első látvány pedig, ami a bőröndöt frissen felkapva elébem tárul, a város mágikus felhőkarcolói. Üdv Torontóban.

 

Ép testben ép lélek.
Ép lelken ép test.

 

A látványt le lehet fényképezni. A szuvenírt el lehet tenni a bőröndbe. A hangot fel lehet venni. A történetet el lehet mesélni. De az illatokat, a római jázminbokrok eső utáni, bódító illatát nem lehet hazahozni.

 

Odafönt minden lehetséges. 
Csak meg kell tanulni eljutni oda, föl.

test-lélek

 

Álruhában járunk. Mindig meg kell érezni, ki sugárzik át a jelmezeken.

dsida jenő: pünkösdi várakozás

 

Kész a világ,

feszült, ünnepi várás

tereng felette.

Halotti csend. Csak néha néha

sóhajt az Isten lelke.

Kimérve minden pálya

megtöltve minden lélek-lámpa,

ahol csak úr a lét…

De jaj, sötét van,

mélységes iszonyú sötét!

A zordon tömeg-árnyék

némán zokogva kering utjain,

s csak egyet tud és egyet érez…

…Most váratlanul vágyon megvonaglik

és felzug Istenéhez:

Betelt az idő!

Sugarat, fényt, szint adj nekünk,

mert epedünk!

Fényesség nélkül oly sivár az élet!

Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet

Legyen világosság!…

És ismétlik mindig erősebben

a felviharzott étheren keresztül

és felharsan az egek harsonája

s a végtelennek zsolozsmája zendül

zsibongva, zsongva…

És nagy szavát az Ur – kimondja!

 

Nagyobbak vagyunk a sebeinknél.

Erősebbek vagyunk a sebeinknél.

 

Visszaérzékenyülés.

Intimitásban a pillanattal.

major petra: igaz történet

 

Megalkuváson

innen, komfortzónán túl,

élnek Boldogék...

 

Hallgató a szemináriumon: - Fog Tanárnő vizsgáztatni év végén?

Én: - Nem szoktam vizsgáztatni.

Hallgató a szemináriumon: - De nagyon jó lenne, ha Tanárnő is vizsgáztatna!

Én: - Ezt a tavalyi csoportom is szuggerálta, de nem. Majd ha századszor is megkérdezik, lehet, hogy elgondolkozom rajta.

Hallgató a szemináriumon: - Óh, ha csak ennyi kell, akkor én most rögtön megkérdezem százszor!

...

Hallgató szeminárium végén: - Azért örülnénk, ha tanárnő vizsgáztatna, azt szoktuk meg eddig, hogy a szemináriumvezetőink vizsgáztatnak.

Én: - Mit szokott meg?! Elsőéves és még egy normális vizsgaidőszakuk sem volt! Tavalyi félévben mindenből megajánlott jegyeket kaptak! Ha ezt egy megkérgesedett ötödéves mondaná, akkor csak-csak, de még fiatal ilyen kijelentésekhez!

 

Angolosan új szobatárs: - Ma a fúziós konyha jegyében fogok ebédelni: hoztam otthoni sushit tökfőzelékkel és borsólevessel.

 

Csendben olvasgatok a trolin az első ülésen. Egyszer csak mintha valaki kérdezné, hogy most egyenesen kell-e menni? Eleinte nem is figyelek oda, de aztán kicsit határozottabban mintha újra hallanám ugyanezt a kérdést. Felnézek, látom, hogy a troli a piros lámpánál áll a kereszteződésben, a sofőr pedig segélykérőn néz felém. Gyorsan megerősítem, hogy jó az irány. Haladunk tovább. Pár utcával később érzékelem, amint a troli szépen lassan halad el az egyik megálló mellett, mire a sofőr megint rám néz kérdőn, hogy meg kellett volna-e állnia annál a táblánál? Megint igent mondok, erre ő egy pár méterrel arrább lehúzódik és kinyitja az ajtókat. A Hermina út előtt már készenlétbe helyezem magam, és jelzem a sofőrnek, hogy majd a magas épület előtt, a kereszteződésben le kell kanyarodni balra. Amikor látom, hogy már hamarosan a lámpához érünk, és még mindig a középső sávban haladunk, szólok neki, hogy húzódjon le a belső sávba, mert csak onnan fog tudni kanyarodni. Amikor két megállóval később elbúcsúztam és leszálltam, a sofőr arcán egyértelműen kivehetőek voltak a pánik jelei, ahogy realizálta, hogy most már egyedül kell vezetnie a járművet.

 

Divatlap kolléganő: - Múltkor megnéztem egy dokumentumfilmet Hitlerről. Rengetegszer próbálták őt eltenni láb alól, mégsem sikerült. Szinte hihetetlen. Egyszer közvetlenül az íróasztala alá helyezték a bombát. Az egész helység felrobbant, de a detonációnál az íróasztal lapja felfogta a robbanást és megvédte Hitlert, így ő volt az egyetlen, akinek nem esett bántódása.

Angolosan új szobatárs: - Hát igen. Akkor még tudtak jó asztalokat készíteni....

 

A szeretet is egy nézőpont. A legtágasabb perspektíva. A legvibrálóbb perspektíva. Erre kell minden egyes pillanatban, minden szemhunyásnál és szemnyitásnál ráhangolni az agyunkat, ráhangolni a lényünket.

 

A legnagyobb tévedés az volt, amikor azt hittük, hogy egyedül vagyunk, hogy egyedül kell mindent megoldanunk. Pedig az őrangyalunk végig mellettünk volt.

tájképes zsemle

 

Ültem a vonatablak mellett és zsemlét ettem. A szemem minden falat mellé ivott az ablakon keresztül elém táruló táj látványából. 

major petra: barátság

 

Mindig az töltsön,

akinek éppen több a(z)

(h)innivalója.

alberto caeiro: the keeper of sheep

 

I don’t have a philosophy: I have senses...

If I talk about Nature, it’s not because I know what it is,

But because I love it, and that’s why I love it,

Because when you love you never know what you love,

Or why you love, or what love is.

Loving is eternal innocence,

And the only innocence is not thinking.

 

Átragyog rajtatok egymásnak a fénye.

az élet paradoxona

 

Mindenki tökéletes,
de önmagában senki sem teljes. 

 

william oxer

 

blake munch

 

 

Be a good-doer, not a do-gooder.

 

nagy zalán: a félreértések parkolója

 






nem tudom én sem,
mekkora hely szabadul fel
megkönnyebbülés után.
azt sem tudom, hol van az a hely;

talán az ellazult izmok között
vagy a gyomorfalak zárt terében.

képzelj el egy ásítozó vízilovat,
ülj a nyitott szájába törökülésben.

képzeld el, ahogy átvisz a Níluson
egy kihalt nílusi víziló.
milyen gyönyörű kívül-belül a reggel,

élvezd ki,

hogy harmat vagy 
egy még alvó hangyabolyon.
boríték egy lusta postás kezében.

milyen gyorsan jön a reggel,
a megkönnyebbülés:
kitolatni végre
a félreértések parkolójából.

reményik sándor: lámpagyújtogató

 

"Egyszer volt, rég volt. Azt kérdezték tőlem:

„Mi leszel, kisfiam, ha nagy leszel?”

„Lámpagyújtogató” – feleltem én.

A gyermek együgyű feleletén

Nevettek akkor szülők, ismerősök.

Mért volt, mért nem volt, én azt nem tudom.

Nekem a csendes ember imponált,

Ki ballagott a bús utcák során,

S amerre ment,

Világosság támadt a nyomdokán.

Csak felnyújtott egy lángvégű botot, -

Egy lobbanás – s az ember főlehajtva

Az esti csendben tovább baktatott.

Csak ment tovább a sötétség fele.

Ámde mögötte diadallal égtek

A lámpák, miket meggyújtott keze.

Egyszer volt, rég volt, hogy kérdezték tőlem:

„Mi leszel, kisfiam, ha nagy leszel?”

Azóta sokat vívtam, verekedtem,

Azóta sűrűbb lett az éjszaka.

És végül – lámpagyújtogató lettem.

 

A bíró rögzíti a jegyzőkönyvben, hogy a két cégvezető úgy veszekszik a tárgyaláson egymással, mintha válófélben levő házastársak lennének egy bontóperben. A jegyzőkönyv szerint erre az egyik cégvezető megjegyezte, hogy a másik sajnos nem akar válni. 

Egy tárgyalással később a bíró rögzíti a jegyzőkönyvben, hogy felhívta a felek figyelmét arra, hogy a per tárgya a szerződés létrejötte és nem az alperes memóriája. 

unikornis

 

jiří žáček: szeretem

 

Szeretem a hétköznapokat,

mert csodák sohasem történnek

vasárnap vagy ünnepnapokon.

Szeretem a gyerekszobában tartott egyszarvút.

Szeretem a szerelmes folyót, ahogy a tenger felé siet

folyamtalálkozóra.

Szeretem az 1950-ből való ČZ 125-ös időgépet,

amely képes visszavinni a gyermekkoromba.

Szeretem a „pí” számot,

mert a madarakkal rokon.

Szeretem a töltőtollat, mert ihlettel van tele.

Szeretem a fiatalokat, akik hiszik,

hogy sohasem öregszenek és sosem halnak meg. 

Szeretem a trópusi Afrikáról álmodó hóembereket.

Szeretem a szélben köröző sólymot

ahogy légi leltárt készít a mezei törpékről.

Szeretem a tengeri hullámverésben vigyorgó delfineket

a víztározó gátján.

Szeretem a fákat,

amelyek az égig akarnak nőni.

Szeretem a gyermektalpakat a tenyeremben

amint hétmérföldes csizmában körbejárják a világot.

Szeretem A rejtelmes szigetet, A kincses szigetet

és A megvalósulatlan álmok szigetét.

Szeretem február 30-át,

mert az egész örökkévalóságban csak egyszer volt olyan.

Szeretem a titkos ajtókat, 

amelyek az én álmaimból a tieidbe vezetnek.

Szeretem az almafákat,

amelyek könnyelműségükben körtét teremnek.

Szeretem az évszakváltásügyi minisztériumot,

kiváltképp madárcsicsergés-koordinációs bizottságáért.

Szeretem azokat az úriembereket, akik zavarba jönnek attól, ha

napjában nem csak egyszer van igazuk.

Szeretem a Nevermore cigarettát,

ahogy mélyen beleslukkolok az üres tengerparton, este,

a naplementében.

Szeretem az igazság és a szeretet győzelmét

a humanitárius légicsapások felett.

Szeretem a kutyákat, akik hallgatnak a gazdájukra,

és a gazdákat, akik a kutyájukkal vonítanak a holdra.

Szeretem a városokat,

amelyeken úgy lehet játszani, mint a hangszereken.

Szeretem Einstein nyelvét,

ráöltve a 20. századra.

moha

 

a róka megszelídítése avagy hogyan kell visszaszeretgetni énidegenné vált darabjainkat

 

A fájó emlékeket olyan lassan kell szemlélni és olyan apró mozzanatokra bontva kell végigsimogatni, hogy egybefüggő folyamat mivoltukat, ezáltal érzelmi intenzitásukat elvesztve ne tudjanak és ne is akarjanak visszatámadni, ne akarjanak a fájdalom és a félelem reflexmozgásaiból belénk marni úgy, hogy az egész lényünk belesajduljon. Olyan óvatosan és olyan kicsinyre kell bontani őket, hogy megszűnjenek uralkodni rajtunk és megszűnjünk félni az egymással való találkozástól.

És amikor apránként és különböző szögekből nézve már nem tűnnek olyan borzalmasnak, olyan szörnyűnek, olyan kegyetlennek, bántónak, emberen kívülinek, agyon kell szeretgetni őket. Meg kell találni bennük a katarzis történeteit. Meg kell találni bennük az emberi magaslatokat és tragédiákat. Meg kell találni bennük azt az igazságot, hogy minden félresiklott kapcsolatban a legnagyobb fájdalom, hogy két szeretet nem találja az utat egymáshoz. Hogy minden félresiklott mozzanat és okozott bántás a szeretet kétségbeesett vergődése. Meg kell találni az együttérzést. Meg kell találni bennük azt, ami széppé avatja őket. A szépséggé avatás a szeretet magasiskolája. 

A bántó személlyel való együttérzés olyan, mint a színek összekeverése. Az együttérzésnek a saját érzésekkel való vegyítése az egész érzelemsíkot átitatja valami új minőséggé. Ahogy a kékből és a sárgából is zöld lesz, úgy együttérzéssel a fájó érzések sem maradnak meg eredeti mivoltukban. 

Minden bántás a szeretet útjainak az elvétése. Minden gyógyítás a szeretet útjainak a megtalálása. Minden együttérzés a saját fájdalmak oldása. Minden szépség út a gyógyuláshoz.

Szeretettel kell körbevonni a fájó emlékdarabokat. Újra és újra és újra. Ahányszor csak fájdalmukban felsírnának és védekezésből támadnának, újra és újra át kell szeretgetni őket. Hogy sérült darabjaink újra elkezdjenek bízni bennünk. Hogy sérült darabjaink visszaszokjanak hozzánk. Hogy képként újra összeállva már ne a bántások feszültsége, hanem a köréjük vont szeretet tartsa össze az eseményláncolatot. Addig kell nézni a tragédiákat, amíg le nem kopik róluk a felszín, és felsejlik alóluk az élet, ami bármilyen borzalmat is hordoz, a mélyben a saját, gyönyörű lénylogikánk szerint formálja magát ösztönös szépséggé.

 

Valami spontán indíttatásból megdicsértem a parkban egy néni kutyáját, hogy milyen pihe-puha a szőre és milyen kedves a pofija. A mogorva néni arca is egyszerre kedves és pihe-puha lett. Ezen a sikeren felbuzdulva belülről már vártam a következő alkalmat, hogy örömet szerezhessek valakinek, amikor jött egy másik néni is a kutyájával. Mielőtt azonban bármit is mondhattam volna, a kutya elkezdte végezni a dolgát. Ebben a helyzetben elég groteszk lett volna bármiféle méltányolás a kutyus pofijára vagy bundájára, azt meg mégsem dicsérhettem meg, hogy milyen szépen piszkol maga alá....

a dolgok mélye

 

Le kell ásni addig, amíg igaz nem lesz.

 

Csak el kell kezdeni.

Csak el kell indulni.

a békés harcos útja

 

Dan: - Mégis, hogy a fenébe edzhetnék? Hiszen balesetem volt.

Szókratész: - A baleseted lecke volt. Az életben dönteni kell. Dönthetsz úgy, hogy áldozat leszel, de dönthetsz másképp is.

Dan: - Fütyüljek a sérülésemre?

Szókratész: - A harcos cselekszik, csak a bolond sír.

Dan: - Na és ha nem tudom megcsinálni?

Szókratész:  -Az a jövő. Ne gondolj rá.

Dan: - Hogy kezdjek hozzá?

Szókratész: - Nincs olyan, hogy kezdet és vég. Csak a tett van.

marcos beccari

 

hogy lehet?

 

Hogy lehet kibújni a 
fájó emlékekből? 

Hogy lehet nem cipelni tovább 

a múltat 
(ha egyszer azt mondják, 
nem kell rá gondolni, 
másszor meg azt, hogy 

minden cenzúra múlthamisítás)?

Hogy lehet "nemrészemmé" tenni azt, 

ami részem?

Hogy lehet szépnek látni 

a sebeket?

Hogy lehet nem elhazudni azt, ami 

nem is volt igaz(i)?

Hogy lehet eseménysorokká látni

embereket?

Hogy lehet lekaparni a történésekről 

az érzéseket?

Hogy lehet megfürödni a 

saját dráma katarzisában?

Hogy lehet saját élő anyagomból kivonni 

az egyetemes szilánkokat?

Hogy lehet nézőpontváltások közepette megtartani 

a történések igazságát?

Hogy lehet azonosulni azzal, 

ami nem önazonos?

Hogy lehet.....?

Hogy lehet mindenek után is 

szeretni magamat?

Ez a művészet.

A szeretet művészete.

A megbocsátás művészete.

A cselekvés művészete.

A szépség művészete.

A művészet művészete.

A hit művészete.

A belső világ művészete.

A jövőkép (remény) művészete.

Az Élet művészete.

mila marquis: book garden

 

az online képzésekben rejlő lehetőségek maximális kihasználása avagy élni tudni kell

 

Oktatónk kikapcsolt kamerával, vezetés közben tartotta az online képzést, ami alatt focimeccset nézett. Ezt onnan tudtuk, hogy a tananyag leadása közben időnként eszelősen felkiáltott, hogy GÓÓÓÓÓL!. Mivel a meccs közvetítése nem hallatszott, kizárásos alapon néznie kellett.

 

Gyógyító Lelkitárs Kolléganővel elkezdtük nagy cinkosan szervezni közös kis merényletünket. Mivel ő végtelenül jókat szokott szórakozni a lánya hittantanárának a beszólásain, ezért úgy döntött, hogy szeretne elmenni egy miséjére, hogy élőben is lássa. Erre én mondtam neki, hogy történetesen tudom, melyik papról van szó, hol szokott misét tartani. Hát igen. Reggel hatkor... De ez nem szegi kedvünket, megbeszéltük, hogy kirúgunk a hámból, és egy szép nyári reggelen elmegyünk a reggel hatos misére, majd megiszunk egy kávét, és együtt buszozunk be dolgozni. Így kell megszervezni a kicsapongásainkat...

I. mesél

Elvittem 85 éves anyukámat foghúzásra. Míg bent volt az orvosnál, kint ültem a váróban. Egyszerre hallom, hogy a fogászati rendelőből hangos nevetés szűrődik ki. Egy idő múlva nyílik az ajtó, mindenki túláradó kedvességgel köszön el anyukámtól. Amikor visszazárkóztak, megkérdeztem anyukámat, hogy mi történt bent. Ő halálos komolysággal kezdte magyarázni, hogy az orvos azt mondta, hogy majd hidat fog építeni neki, mire ő megkérdezte, hogy: erre a kevés időre? Nem is értette, hogy mi olyan vicces ebben, hiszen ő addig a pár évig nagyon jól el tud rágni a másik oldalon is, nem kell akkora feneket keríteni ennek az egésznek. De a doki megígérte neki, hogy csodaszép hidat fog kapni. 

Egy nő, aki szintén ott ült a váróban, lelkesen megjegyezte, hogy szeret ilyen jó hangulatú helyekre járni. 

 

Felirat a Filozófusok kertjében egy padnál:

"Szerelem? Tesó, Valentin nap van, 

és egyedül szívom a cigarettát!"

Mellette teljesen más tintával és írással:

"Az is szerelem."

müller rita: afrodité

 

 

Könyvajándékot vittem Játszótéri Szobatársnak. Gondosan ügyeltem, hogy a hátoldalán megfelelően kisatírozzam a feltüntetett árat, külön válogattam hozzá a legjobban fedő filceket. Játszótéri Szobatárs a borító láttán nagyon megörült az ajándéknak. Aztán ahogy elkezdte fellapozni, először a blokk hullott az ölébe, majd amikor nevetve átadta azzal, hogy ezt nem biztos, hogy neki szántam, a következő lapozásnál követte az utalási bizonylat is. 

Zs. mesél

 

A boltban arckrémeket nézegettem, hasonlítgattam össze a kis tégelyeket, egyiket a másikkal, közben az otthonról hozott mintákat is kivettem a táskámból, hogy az összetételeket ellenőrizzem. A végén már azt sem tudtam, melyiket hoztam otthonról és melyik volt a bolti, a sajátomat raktam-e el vagy a polcon levőt. A kasszához menet erősen gondolkoztam, hogy szólok az eladónak, hogy nem szándékosan, de lehet, hogy lopok. 

B. mesél

 

Egyik rokona az a típus, aki bemegy a kocsmába és tíz perc múlva pertut iszik az egész bagázzsal, miközben hahotázva beszélgetnek életük ilyen-olyan kalandjairól. Másik rokona visszahúzódóbb. Ennek leküzdése érdekében elvégezte a kulturális antropológia szakot, ahol megtanulta, hogy milyen embertípust hogyan kell megközelíteni, mi számít érdekes beszédtémának, milyen verbális és nonverbális kommunikációs jelekkel lehet könnyen kapcsolatot létesíteni. Tanulmányai elvégzése után ő is bement a kocsmába, leült egy ismeretlen ember mellé egy pohár sörrel, és már éppen próbálta a gyakorlatba ültetni komoly évek alatt megszerzett szaktudását, amikor az ismeretlen ember ránézett és elküldte őt a p*csába.

határidők

 

Vannak, akiket a határidők eleje motivál, és szeretnek minél hamarabb túl lenni a feladaton. Vannak, akik a határidők végén lendülnek munkába. Ugyancsak vannak, akik a közepén dolgoznak, és a vannak, akik a határidő egésze alatt arányos erőbefektetést tanúsítanak. És vannak olyanok is, akiket a határidők teljes mértékben hidegen hagynak.

 

Fiatal kis pár romantikázik a Városligeti-tó partján. A srác kitúr a táskájából egy szappanbuborék-fújót és elkezdi kifújni a szivárvány színű gömböcskéket. Kicsi és nagy és közepes buborékok finoman röppenek a víztükör fölé, majd lágyan landolnak a leheletnyi hullámokon.

 

Megtaláltam életem leghatásosabb, magenta tornaeszközét. Ülök a tévé előtt, vacsorázom és közben zsírt égetek. Lélegzetelállító. 

 

Azért az már egy elég magas szint, amikor Anyukám szalonnával tekeri körbe a hurka-kolbászt.

reggeli az aranypintyben

 

Vonalasan Modernül Inspiráló Kolléganő tegnap este tíz körül a semmiből rám írt, hogy tudja, hogy last minute, de nem vagyok-e véletlenül home office-ban, mert akkor együtt reggelizhetnénk az Aranypintyben. Véletlenül pont home office-ban voltam. Fantasztikus tavaszi szellős és fényes, húsvéti időszakos reggel volt. Éppen olyan, amin Vonalasan Modernül Inspiráló Kolléganővel találkozni kell. És elindulni kétszer. Mert tűpontosan akkor, amikor először készültem elindulni, rám csörgött, hogy még ne induljak, mert feltett egy kávés arcpakolást és imádja, és csak húsz perccel később fog érkezni. Ő azt mondta, hogy ez a reggel pont olyan volt, mint én. Én pedig azt éreztem, hogy pont olyan, mint ő. Vannak lelkitársi barátságok. Ez is egy ilyen. 

 

Vonalasan Modernül Inspiráló Kolléganő végtelenül környezettudatos és az egészséges étkezés híve. Olyannyira, hogy otthon nem is használ olajat a konyhában. Ha valamit sütni szeretne, átmegy az anyósához, mert az nem otthon van és ott lehet olajjal sütni.

 

 

Az új oktató borzas fejjel, kávéval a kezében, húsz perces késéssel megérkezett a posztgraduális képzésre, lepakolta a cuccait, megkérdezte a hallgatóktól, hogy hol van a WC, majd mikor nem találta, visszajött, hogy valaki kísérje el oda. 

A. mesél

 

Bírónő mesél: - Egyik nap otthon ítéletet diktáltam, előttem az asztalon kiterítve az ügyiratok, épp azt mondtam diktafonba, hogy az apa egy baltával a kezében kergette az anyát körbe a konyhában, amikor megjelent a kislányom az ebédlő ajtajában és megkérdezte, hogy most mesét mondok-e, mert akkor hozza a babáját és leülnek hallgatni.

busszal elhaladva egy rácsos kerítés mellett

 

Gyerek: - Ez egy börtön?
Apuka: - Nem, ez az állatorvosi egyetem.

Áca mesél

 

Áca: - Bárhova is költözöm, az 5-ös busz visz mindenhova. Kéthónapos Borókával is az 5-ös busz költöztetett minket, az új lakásba is az 5-ös busz vitt minket, oviba is, munkába is, az új és az új és az új munkahelyre is, Pasarétre is. Mint egy jó nagynéni vagy nagymama. Ilyen ez az 5-ös busz.

andrássy réka: gyerekszáj rovat...

 

- Anya! Miért öregszünk meg?

- Mert elfárad a testünk.

- Miért fárad el?

- Talán azért, mert nem jól szeretünk.

- Hogyan kell jól szeretni?

- Magam sem tudom, csak sejtem.

- Szerintem Te jól csinálod.

- Gondolod?

- Igen. De Messzi mama nem jól csinálja, mert mikor Messzi papa kér valamit tőle, akkor Messzi mama mindig sóhajt egyet és felnéz az égre. Látszik, hogy fárad a szeretetben. 

- Tudod, Messzi mama nagyon régóta szereti már Messzi papát.

- Igen, de Te is régóta szeretsz engem. Már hat éve! És soha nem sóhajtasz, ha kérek valamit. A múltkor sem sóhajtottál, mikor kiöntöttem a kakaómat és újat kellett csinálnod.

- Mert nagyon szeretlek!

- Na, látod! Te soha nem fogsz megöregedni, ha így folytatod! És ha majd megnövök, akkor cserélünk és én fogok Neked kakaót készíteni és nem fogok hozzá sóhajtani soha. Így aztán egyikőnk sem öregszik meg és örökké fogunk élni.

- Hát jó. De én nemigen szeretem a kakaót.

- Akkor majd kávét kapsz. A kedvenc, pöttyös bögrédbe.

- Az jó lesz. 

- Na, ezt megbeszéltük.

jana stanfield

 

“I cannot do all the

good the world needs.

But the world needs all

the good that I can do.”

Artist: Natalia Shaloshvili, Ukraine/UK