Szeretem a hétköznapokat,
mert csodák sohasem történnek
vasárnap vagy ünnepnapokon.
Szeretem a gyerekszobában tartott egyszarvút.
Szeretem a szerelmes folyót, ahogy a tenger felé siet
folyamtalálkozóra.
Szeretem az 1950-ből való ČZ 125-ös időgépet,
amely képes visszavinni a gyermekkoromba.
Szeretem a „pí” számot,
mert a madarakkal rokon.
Szeretem a töltőtollat, mert ihlettel van tele.
Szeretem a fiatalokat, akik hiszik,
hogy sohasem öregszenek és sosem halnak meg.
Szeretem a trópusi Afrikáról álmodó hóembereket.
Szeretem a szélben köröző sólymot
ahogy légi leltárt készít a mezei törpékről.
Szeretem a tengeri hullámverésben vigyorgó delfineket
a víztározó gátján.
Szeretem a fákat,
amelyek az égig akarnak nőni.
Szeretem a gyermektalpakat a tenyeremben
amint hétmérföldes csizmában körbejárják a világot.
Szeretem A rejtelmes szigetet, A kincses szigetet
és A megvalósulatlan álmok szigetét.
Szeretem február 30-át,
mert az egész örökkévalóságban csak egyszer volt olyan.
Szeretem a titkos ajtókat,
amelyek az én álmaimból a tieidbe vezetnek.
Szeretem az almafákat,
amelyek könnyelműségükben körtét teremnek.
Szeretem az évszakváltásügyi minisztériumot,
kiváltképp madárcsicsergés-koordinációs bizottságáért.
Szeretem azokat az úriembereket, akik zavarba jönnek attól, ha
napjában nem csak egyszer van igazuk.
Szeretem a Nevermore cigarettát,
ahogy mélyen beleslukkolok az üres tengerparton, este,
a naplementében.
Szeretem az igazság és a szeretet győzelmét
a humanitárius légicsapások felett.
Szeretem a kutyákat, akik hallgatnak a gazdájukra,
és a gazdákat, akik a kutyájukkal vonítanak a holdra.
Szeretem a városokat,
amelyeken úgy lehet játszani, mint a hangszereken.
Szeretem Einstein nyelvét,
ráöltve a 20. századra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése