Munkásotthon utca. Kedd éjszaka. Tízéves vagyok és csak én nem alszom: éberen figyelem a takaró alól az új életemet. Az ablak előtt lámpaoszlop. Elhaladó autók fénypászmája a plafonon. A szobában idegen bútorok. Kint csöndbe vesző léptek. Lent az utca. Szemben a rendőrség. Fent az Isten. Előttem valaki ugyanígy fekhetett itt az éjszaka futó árnyai között.
ó, laktál újpesten? akkor földik vagyunk! én eddigi életemet külvárosi jasszként ott töltöttem :)
VálaszTörlésnocsak:) igen, mikor feljöttünk Szegedről, ott laktunk egy évet. látom, az utca neve nemcsak bennem hagyott mély nyomokat. valóságos gyöngyszem.
VálaszTörlés