Gimi. Évzáró. Az utcákon kint már fülledt-felelőtlenül tombol a nyár, a tábláról a takarítók még nem mosták le a !ÓICÁKAV-t. Mindenki fekete-fehér ünneplőben, a fiúk nyakkendőben, a lányok nejlonharisnyában aszalódnak. Várjuk a jegyek felolvasását. Hőség árad be az ablakokon, de még maraszt a pad. Bizonyítványosztásig.
A kiváló eredményt elért tanulóknak az osztályfőnök jutalomkönyvet ad át. Minden évben. Mindig ugyanazokat. Az iskola még ilyenkor sem szűnik meg rendületlenül értékeket közvetíteni: ezek azok a könyvek, amiknek már a címe is tanulságos.
Jók ezek a pillanatok. A várakozás. Amikor mindenki előre tudja, hogy olyan meglepetésben részesül, aminek biztosan nem örül. Kizárt a csalódás. A várakozás tiszta érzéséért várakozunk.
Ebben az évben is elkezdődik a szertartás. Minden szokás szerint zajlik. Sorban mennek ki az emberek. A mögöttünk ülő színjeles tanulót is kihívják, szerény mosollyal az arcán, könyvvel a kezében tér vissza. Mi kíváncsi türelmetlenséggel fordulunk hátra:
- Na, te mit kaptál?
- Várjatok, még nem tudom, mindjárt nézem..... Óh......!
- ???
- Márquez: Bánatos kurváim emlékezete!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése