Én: - Hogy vagy?
Angyal műtőslányka: - Nagyon rosszul. Donáció volt: kiszedtük a szerveit egy agyhalott férfinak.
Én: - Az orthopédián?!
Angyal műtőslányka: - Igen... Az intenzíven feküdt, és mi voltunk a legközelebbi műtő. Mi sem értjük, ezt nem nekünk kellett volna csinálni. Ha látnád, hogy összetört mindenki. A felnőtt férfiak is. Ma kellett mennünk pszichológushoz.
Én: - Végig bent voltál?
Angyal műtőslányka: - Nekem kellett az összes teamnek műszerelni. Jöttek a hasi sebészek, a mellkas sebészek és a többi...
Én: - Mit éreztél?
Angyal műtőslányka: - Sok mindent. Haragot a szervezők iránt... Sajnálatot a beteg iránt. Leginkább. Az én lelkem nem bírja ezt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése