Van egy rózsakvarc-kristályos fülbevalóm valahol anyukámnál, életemben egyszer talán, ha volt rajtam. Ezer éve eszembe sem jutott. Nem úgy reggel. Reggel, nem is értettem, mitől, hogyan, de azt éreztem, hogy megpusztulok, ha nem vehetem fel. És ha ez nem lett volna elég, eszembe jutott az is, hogy nincsen hozzá karkötőm. Ez a két felismerés együtt már-már elviselhetetlennek hatott. Aztán megérkeztem a munkahelyemre, ahol minden előzmény nélkül az alábbi kép fogadott: Színösszhang kolléganő előző nap este arra gondolt, hogy mielőtt elutazom, szeretne nekem kedveskedni valamivel, ami rá emlékeztet majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése