Ül a metrón egy magas, vékony, ötven körüli nő. A Deák téren sokan felkenek mellőle, és az üres helyre egy nagydarab nő telepszik le a barátnőjével. A nagydarab nő karja belóg a vékony, magas térfelére, a hatalmas, rikító sárga táskája pedig a magas, vékony ölében pihen meg. És a nagydarab nő csak mondja, mondja a magáét a barátnőjének, közben még hadonászik is a magas, vékony orra előtt. A magas, vékony arcán a felháborodás, a düh és a sértettség váltja egymást (valljuk be, elég megalázó, mikor az embert a szó szoros értelmében levegőnek nézik), majd az első adandó alkalommal arrébb húzódik a saját helyéről. A nagydarab nő, érzékelve maga mellett a mozgást, hirtelen észbe kap, és bocsánatot kér. Végül mindketten nevetni kezdenek. Nem volt ő rossz szándékú, na, csak nem vette észre MAGÁTÓL a másikat.