találkozás

Elkezdenek mozogni, újrarendeződni a határok.

halmai tamás: alfonz, a barátom

"A vendégszerető érzi magát igazán otthon."

Egy bögre sosem lehet elég nagy.

Megyünk anyukámmal az autópálya terelő szakaszán.

Anyu: - (teljesen őszintén, magabiztosan) Ugye milyen szépen betartom a 60km/h-t?

Én: - (rásandítva a kilométerórára, majd felnevetve) - Anyu, nem akarlak frusztrálni, de amennyivel Te mész, az közelebb áll a 160-hoz, mint a 60-hoz.

az Úr napját szenteld meg!

Felkészült előadókkal egy valóban gondolatgazdag és mély beszélgetés folyt a tévében arról, hogyan lesz a hetedik napból a nyugalomnak, az Istennel való kapcsolat ápolásának szánt idő. A meghívott vendégeknek mindössze egyetlen dolgot, a parancsolat számát nem sikerült egyszer sem eltalálniuk.

Én: - Festettél már tányért ezelőtt?
Anyu: - Nem, még csak mosogattam.

A lomtalanítás csúcspontja az volt, amikor találtunk az alagsorban egy tehénhámot kolomppal. It made my day.

"Háromemeletes családi ház első emeleti tetőterében...."

Biztosan van olyan élethelyzet, amikor valakinek hajnali háromkor kell flexelnie....

Tavasszal történik a természet.

Isten felé gravitálunk.

pálferi

"Három dolgot tanulhatsz a gyerektől:
– minden ok nélkül vidám;
– egyetlen pillanatig sem tétlenkedik;
– ha valamire szüksége van, képes erőteljesen kívánni."

szalézi szent ferenc: a kereszt

Azt a keresztet, ami most annyira nyomja válladat,

Mielőtt elküldte volna hozzád az Úr,

Mindenható szemével megvizsgálta,

Szerető irgalmával átmelegítette,

Mindkét kezével méregette,

Vajon nem nagyobb-e?

Nem nehezebb-e a te számodra

Mint amennyit elbírsz?

Aztán megáldotta

Szent kegyelmével,

Irgalmával megillatosította,

Reád és bátorságodra tekintett

És így érkezik a mennyből a „Kereszt”,

Mint Isten köszöntése, mint a te

Istened szeretetének irgalmas ajándéka.

új bíróság

Bodroska nem tudta kinyitni a leveses edényét, mert vákuum keletkezett benne, ezért körbe-körbe járkált a bíróság épületében, míg megtalálta a gondnokságot, ahol is a karbantartó kollégák végül szakszerűen leszerelték az ételhordó doboz tetejét.

Cukifaktor kolléganő mesél

Amikor a végrehajtó irodában dolgoztam, volt egy szegény, hetvenéves, bolond nő, aki egész nap ott ült a váróban és beszélt magában. Zárórakor rajtam volt a sor, hogy kitegyem, és ahogy udvariasan tessékeltem kifelé az ajtón, még a folyosóról visszafordult, és elmondta nekem, hogy ő pénzért sose csinálta, és én se csináljam. Sose.

új-bíróság

Nosztalgia-korban élő kolléga tüsszentett egy nagyot, majd udvariasan mondta magának, hogy egészségedre.

új bíróság

Nosztalgia-korban élő kolléga: - A régi dolgok megszállottja vagyok. Még nem töltöttem be a harmincat, de a lakásom már olyan, mint egy múzeum.

új bíróság

Telefonbeszélgetés-foszlány:


- Szia, Gábor, Gábor vagyok!

új bíróság

Nosztalgia-korban élő kolléga: - Épp nászúton voltunk a feleségemmel, amikor Róma utcáin sétálva megláttunk a kukák mellett egy hatalmas, véres szívet. 

új bíróság

Olaszos-bohém kolléganő: - Szerintetek baj, hogy a bíróságra kértem kiszállítani a 15 kg-os kutyatápot?

új bíróság

Cukifaktor kolléganő: - A felperes leírja a keresetlevelében, mi történik, ha szemmel követjük a repülő hangját....

weöres sándor: rongyszőnyeg II, 19.

A rab belül fogoly,
őre kívül fogoly;
a rab alhat,
őre nem.

Az asztalon még a kártyajáték maradványai hevertek, amikor leültem közéjük beszélgetni. Társalgás közben, oda sem nézve, kihúztam az egyik lefordított kártyalapot és mechanikusan pörgetni kezdtem az ujjaim között. A látogatás végén, mielőtt visszadobtam volna a többi közé, kíváncsiságból megfordítottam: a Joly Joker volt.

jogi szeretetszolgálat

Csilluka meséli, hogy van egy jogi szeretetszolgálatos ügyfele, aki azzal hívta fel őt, hogy csak telefonon tud beszélni, mivel éppen a zárt osztályon van, de semmi gond, mert megszökik, és akkor tud emailt küldeni, amiben részletesebben leírja, miről szól az ügye.

jogi szeretetszolgálat

Visszaemlékeztünk azokra az időkre, amikor Csillukáékhoz bejött egy ügyfél azzal a jogi problémával, hogy bogarak másznak ki belőle.

életkép

Crossfit edzés után megjegyzem az edzőnek, hogy csak január óta járok hozzájuk, de azóta sokkal jobb a kedvem. Az edző bólogat, hogy igen, mert jók az órák, és ő is humoros.

életkép

A taxis egy skinhead, bőrdzsekis pasi, mellette utasa, egy fiatal nő, aki épp sminkeli magát.

új bíróság

Olaszos-bohém kolléganő: - Tegnap találkoztam az egyik lakóval a társasházból, akinek az első kérdése az volt, hogy én bérlem-e a hamburgi lengyel rabbi lakását?

új bíróság

Reggel az irodánkban le szerettem volna szerelni a fiókomat, ezért feltettem azt a költőinek szánt kérdést, hogy van-e valakinek csavarhúzója? Olaszos-bohém kolléganő mindjárt előhúzott egyet a retiküljéből, mondván, hogy mindig tart magánál egyet arra az esetre, ha kulccsal nem tudna bemenni a lakásába.

kodály zoltán: mire való a zenei önképzőkör? (részlet)

"Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be."

a 2018-as évre

Határok.


Irányok.

ITT-tan

- Szólt, hogy nem tud jönni az újévi bulira, mert ráesett egy disznó.

kieslowski - beszélgetés - három szín - kék

"I was 14 and my mother’s friend signed a poster which said: ‘Juliette: choose to do everything!’ That stayed in my mind."

(Juliette Binoche) 

I cannot enter Canada because of my Canadian citizenship.

weöres sándor: rongyszőnyeg (részlet)

13

Én is világot hódítani jöttem,
s magamat meg nem hódíthatom, 

csak ostromolhatom nehéz kövekkel,
vagy ámíthatom és becsaphatom. 

Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék! 

De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség. 

garai gábor: bizalom

S ha százszor is becsapnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha éppen az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet. -

De csöndes szóval eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;
ki-bejár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!

Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva megint betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.
S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.

"It seems to me that there is only one difference between a saint and a sinner, and it's this: the saint keeps on trying."

/Charles Irving/

varázslatok földje

Ügyfélszolgálat: - Mondja, legyen kedves, a telefonszámát!

Én: - 2345....

Ügyfélszolgálat: - Öööö... a telefonszámát!

Én: - Ez a telefonszámom!

kovács andrás ferenc: negyvenkedés

“az őszi ég
már extra-lights,
s elmultifilt
prompt negyven év”
(Parti Nagy Lajos)

Az ember végül negyven év:
Szomorú, égi nedve még
Szivárg repedten s könnyedén,
Akár a rilkés könny-edény,
S a lét dezsőzve gyászlilán
Üt át időknek fásliján,
Mint mézet izzadó akác.
Isten lehallgat, nem magáz -
S marad, mi volt, a néma géz…
De gőze sincs, ha szét, ha néz.

Az ember végül negyven én:
Felejti képzelt fegyverét,
Fejében skiccek ezre pang,
Mint ketrecében Ezra Pound,
S ha rácsát szétreszeli – ott
Weöreslik Téesz Eliot!
Anyáz a föld, hsze’ pusztaság,
S a felsőbb szerbek, usztasák…
Mindenki megtér, mondta Borges:
Rög az eszméhez, pór a porhez!

Az ember végül negyven év:
Füröszti lelki kegy… Fenét!
Szivarzik, ír, hajtép, szaval:
Az élet forró, szép Szahar,
De benne merre lesz oáz?
Elpasszióz, elpessoáz -
Néhány perszónát hazavisz,
Kimérten, mintha Kavafisz.
Kivan a pasziansz az Úrban:
Lazáz a láz a dancs, laz’ űrben.

Az ember végül negyven év:
Nem több, csak egypár hetyke név.
Terjeng a líra – polimer!
Gerjedve sír Apollinaire:
Mit ér az homme, ha francia?
A mű haszon-klapanci?… Ja.
Perszuflé, s néha perszonál.
Gubancba vész a versfonál…
Bélszín dereng a külszinen -
A semmi ágál, hűl szivem.

somlyó zoltán: csönd...

Jó otthon ülni a szürke sarokban,
mikor esőtül nedves a vidék.
Elmélyedni a nyomtatott sorokban,
hogy szomjuhozó lelked is igyék.

Elveszni testben, csak lélekben élni,
míg eső csapja ablaküveged.
Elfelejteni mindent - nem remélni...
Hogy csak az édes csönd legyen veled...

pilinszky jános: költői hitvallás (részlet)

"...Nem csak a tudás törekszik pontos ismeretre, gondolom, hanem a költő is. Ennek a megismerésnek a neve: szeretet. Oda akarom magamat adni valaminek vagy valakinek. Szeretni akarom, hogy megismerhessem, és meg akarom ismerni a világot, hogy szerethessem. Fel akarom fedezni és meg akarom segíteni a dolgokat, hogy ajándékképp visszakapjam tőlük önmagamat. Hogy élni segítsenek. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha mezítelen valóságukban szemlélem őket, sőt: bajukban, szegénységükben, árvaságukban, azon a ponton, ahol szükségük van rám. A szeretet a legpontosabb diagnoszta. Csak a mezítelenül őszinte ember képes a valóság egy mezítelen darabjának bizalmába férkőzni és cserébe kiérdemelni annak viszontbizalmát. Az írás, úgy hiszem, nem beszámoló a világ megoldott tájairól, hanem cselekedet: nem konyhakertészet, hanem expedíció."

pilinszly jános: látogatóban (részlet)

"...Ez a széles út – keskeny út problémája. Tudjuk, széles út vezet a kárhozatra és keskeny az üdvösségre. A jó művész kötéltáncos. Egyedül a szűk út kényszeríti mindig előre a széles ismeretlenbe."

varázslatok földje

Belle: - De most mesélj inkább magadról: milyen ott az idő?

"Although the search for change can be stimulating, it also can be limiting. Over time this pattern can create a feeling of being lost in a maze of constant change, uncertain identity, elusive community and the inability to find a place to stand. If you step back and look at the pattern over a long period of time, you see a circle of repetition: seek change, celebrate the new, new becomes old, seek change, celebrate the new, the new becomes old, seek change. Often the pattern of embracing differences in youth gives way to a search for solide identity, a return to one's roots, and a redefinition of values. The desire to try everything shifts to a desire to know who you are. Living for years in this pattern can turn you into a neotraditional, a person who goes back in time to a more reliable way of life, someone who returns to a religion abandoned in youth, who takes lessons in a language spoken in a parent's native community, and who moves family relics from the basement to the mantel. (...) Embracing differences is an important and powerful pattern of communication. At the same time, however, embracing differenc can lead to confusion, loss of identity, erosion of values and standards, and, in a paradoxical way, the demise of community. Embracing differences can cause the loss of important distinctions that give meaning to our lives."

/Littlejohn - Domenici: Communication, Conflict, and the Management of Differences/

"Because English uses phrases like "looking forward to" event or "putting the past behind us" English speakers tend to think about time as a horizontal timeline. Mandarin however uses words like sháng (up) ans xiá (down) to refer to time, so events accumulate in a stack. Could this difference in language structure explain why Chinese speakers pay more attention to history when thinking about events? Do Chinese think more about events "piling up" on top of one another (making them more relevant), whereas North Americans think about events moving away in time so that what is in the past is over and done?"

/Robbins - Judge: Organizational behavior/

karinthy frigyes: capillaria (részlet)

"Ha egyedül vagyok a szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába."

szabó lőrinc: élet

Érdemes lesz? érdemes volt?
Görbe, ami egyenes volt.
Hol van erő és szerencse?
Mi taszít ki? Ki vezet be?
Tőle, hozzá, benne, érte,
nála, néki, mégse, mért ne,
ide, onnan, ott is, itt se
majd ha, már most, úgy is, így se,
mindig, egyszer, érthetetlen,
jaj, tovább, nem, az se, nem, nem,
néha mégis, soha többé,
véle, oda, mindörökké:
mennyi megnyílt s elveszett út,
mennyi csapda, mennyi zegzug,
halni lassan, ölni gyorsan,
bent a szívben, kint a sorsban,
s úgy hinni, hogy győztes - vesztes,
eljutunk az egyeneshez:

érdemes volt? érdemes lesz?

diane britton dunham: wash day

takács zsuzsa: némajáték

(Jelenet egy filmből)

 
Már néma vagy, akár a hóesés
gazdátlan, téli udvarok felett.
Mint kondulás a városon keresztül
felkelsz, s a színfalakba ütközöl.

Kezed közé temetve el magad,
már néma vagy akár a hóesés.
Lesz-e folyó, mi arcod visszaadja?
Kötélen jársz a széksorok fölött.

*

Szerelmed-e, bánatod nagyobb?
A virágot szivedhez szoritod.

*

A mozdulat zászlóját lengeted,
lebegsz, komor festéken víz csorog,
zuhansz, fehér csatakban homlokod –
a végtelen, mint képzeletbeli
tenger magányos partját elnyeli;

hol jársz te már – mint roppant víztömeg
az álmatlan, keserü éjjelek.

takács zsuzsa: latin utca

6.
Napozó fiú

A falnak döntöd hátadat. Meleg.
Lehúnyt szemeddel látod a napot.
Egyetlen szóra gondoltál, s azóta
kinyújtott ujjadon táncoltatod.

Ugy állsz a falnál – összedől, ha ellépsz.
Vihar lesz – rádijeszt e némaság.
Megrándulnak a földön a kövek,
sötétkéken növekszenek a fák.

Egy reccsenés feloldja majd a csöndet.
Emeld a villámfénybe arcodat:
békéd örökzöld fáit széthasítja,
váratlanúl egy jelre rámutat.

takács zsuzsa: felismerés

Bár zuhogott, szóltak a madarak.

Egy szál dróton kigyulladt a körte,
mint kiáltás, meglódult mögötted.
Mit vittél magadban? – senkinek
nem volt már az arcod ismerős.

Soha ne késs el kopogós, magassarkú cipőben. Soha. Ha mégis előfordulna, tudd, hogy ilyenkor nem csak te vagy az, aki késve érkezik, hanem veled együtt az egész női nem.

emma donoghue: come, gentle night

"Ez egy meglehetősen...szokatlan helyzet, nem gondolod?"
"Ó. Igen."
"Te olyan..."
"Mi? Milyen vagyok?"
"Olyan más, mint a szobrok." Bizonytalan mosoly jelent meg a férfi ajkán.
"Más" - ismétli Effie. Majd, hosszú szünet után: "Miben más, mint a szobrok?"
Kedélyes hangon: "Hát például, hogy megvan az összes karod, és a fejed is."
Effie csak mered rá, mint az úton meglepett erdei állat.

"Marina Abramović és Ulay szerelmi története a '70-es években kezdődött. Egy furgonban éltek és előadó művészként keresték mindennapi betevőjüket. Tiszta, mély zserelem volt az övék, éppen ezért, amikor úgy érezték, hogy nem szárnyalnak egymás mellett tovább, békében elváltak. Szakításuk stílusos volt, mint ők maguk: a kínai nagy fal közepén találkoztak egy utolsó ölelésre...

Marina 2010-ben  "A művész jelen van" című műsorral lépett fel, ennek részeként minden emberrel egy perc csendet töltött együtt. Ulay, a rég nem látott nagy szerelem titokban érkezett a helyszínre..."

Forrás: http://pozitivnap.hu/napi-pozitiv/eletre-szolo-tanitas-egy-elmult-nagy-szerelem-meghato-pillanatai-video

tesz-vesz kórház

Alapszabályunk, hogy hálaajándékot soha, semmilyen körülmények között, semmilyen formában nem fogadunk el. Arról viszont már semmilyen szabályunk nem szól, hogy mit kezdünk ilyenkor a visszautasított beteggel?

Pár, rossz szájízt hagyó eset után azt találtam ki, hogy ha a beteg ajándékot akar adni, én egy jó történetet kérek tőle a helyébe. Egészen meg voltam elégedve magammal, alig vártam, hogy kipróbáljam, hogy működik az ötletem a gyakorlatban. Aztán végre jött egy nő, aki kezdte előhalászni a bukszáját. Kaptam az alkalmon, és arra kértem, hogy meséljen inkább valami jót nekünk.

Gondolkozott milyen jó történetet is tudna mesélni. Törte, törte a fejét, nem jött a szikra. Már azon voltam, hogy másra terelem a szót, amikor egyszerre felcsillant a szeme, és lelkesen elkezdte mesélni, hogy az apukája halálos betegen feküdt a kórházban, a testvére pedig rákosan, haj nélkül, teljesen legyengülve otthon, amiről az apuka semmit nem tudott, mert titkolták előle a dolgot. Amikor az apuka már a halálán volt, a testvére összeszedte minden erejét, felvette a parókáját, és bement a kórházba végső búcsút venni az apukától, aki ott kilehelte a lelkét. 

*

Lehet, hogy ezen módszeren még finomítanom kell. 

(Vagy nem.)

Vonaljegyemet öntudatosan a kezemben tartva sétálok ki a debreceni Nagyerdőből, és még épp elkapom, amint az erdőszéli padon ülő néni, nekem háttal, halkan azt dörmögi maga elé, hogy ez már itt a vadnyugat.

Hibiszkuszbokor.
Föld fölött elágazó
virágcsokor.

A vakok világa: képtelenség.

A fa, ha elindul, csak botladozik.

Túl van (besz)élve.

Az ellenfelem is én vagyok. (Nem) félek tőle(m).

(L)élek.

❤élek.

a táltos kanca és a libapásztorlány (részlet)

"E napságtól a te neved Tündér Juliska. Bírálkodjál a természetedben. Légy büszke, viselj hét szépséget, és legyen hétféle tudományod: 
az első szépséged legyen a leánygyermeki bájosságod, 
a második szépséged a szemed ragyogása, 
a harmadik szépséged az arcod tündöklése, 
a negyedik szépséged a beszéded hatalma, 
az ötödik szépséged a termeted sudársága, 
a hatodik a szerelem szépsége, 
a hetedik a boldogságod szépsége. 
Hét ország királyfia kérjen meg tégedet, és hét ország felett hatalmad legyen. Mindezek a szépségeid a tizennyolcadik korod után váljanak hasznodra. Legyen hét tudományod: 
első legyen a varázslás. Úgy önmagadat, mint az állatokat tudjad elvarázsolni; 
második legyen a táltos fogalom; 
harmadik legyen a szíved érzete; hogy érezzél meg mindent; 
negyedik legyen, hogy tudjál parancsolni embernek és állatnak; 
ötödik legyen, hogy tudjál uralkodni minden boszorkány hatalmán; 
hatodik legyen, hogy a legnagyobb gúnár libád legyen a te táltos paripád; 
a hetedik tudományod legyen, hogy minden hajnalban a hajnalcsillag tavában, ami a hét szépség vize, fürödhessél. 
Tizennyolc éves korodban ahhoz a legényhez menj férjhez, akinek a paripája olyan táltos legyen, mint a tiéd. Azt a paripát arról fogod megismerni, hogy hétszín szőre lesz és hét lába, akárcsak a tiédnek. És csak annak adhatod oda a kezedet, a te szerelmedből."

halmai tamás: örömmévalóság - asztalizen 167.

Álmában egyszer miséző erdő volt. Vasárnapi sétáin azóta is latin-szanszkrit keveréknyelven hallja susogni a fákat.

tesz-vesz kórház

Én: - Hogy vagy?

Angyal műtőslányka: - Nagyon rosszul. Donáció volt: kiszedtük a szerveit egy agyhalott férfinak.

Én: - Az orthopédián?!

Angyal műtőslányka: - Igen... Az intenzíven feküdt, és mi voltunk a legközelebbi műtő. Mi sem értjük, ezt nem nekünk kellett volna csinálni. Ha látnád, hogy összetört mindenki. A felnőtt férfiak is. Ma kellett mennünk pszichológushoz.

Én: - Végig bent voltál?

Angyal műtőslányka: - Nekem kellett az összes teamnek műszerelni. Jöttek a hasi sebészek, a mellkas sebészek és a többi...

Én: - Mit éreztél?

Angyal műtőslányka: - Sok mindent. Haragot a szervezők iránt... Sajnálatot a beteg iránt. Leginkább. Az én lelkem nem bírja ezt...

(Szabadtéri jógázunk a Városligetben.)

Szélvarázs jógalány: - Akkor most fordítsátok a talpatokat a plafon felé!

stádiumok

Felismerés.
Megismerés.
Megértés.
Azonosulás.
Szétválás.

Mi van előbb, a vágy vagy a tárgya?

Ül a metrón egy magas, vékony, ötven körüli nő. A Deák téren sokan felkenek mellőle, és az üres helyre egy nagydarab nő telepszik le a barátnőjével. A nagydarab nő karja belóg a vékony, magas térfelére, a hatalmas, rikító sárga táskája pedig a magas, vékony ölében pihen meg. És a nagydarab nő csak mondja, mondja a magáét a barátnőjének, közben még hadonászik is a magas, vékony orra előtt. A magas, vékony arcán a felháborodás, a düh és a sértettség váltja egymást (valljuk be, elég megalázó, mikor az embert a szó szoros értelmében levegőnek nézik), majd az első adandó alkalommal arrébb húzódik a saját helyéről. A nagydarab nő, érzékelve maga mellett a mozgást, hirtelen észbe kap, és bocsánatot kér. Végül mindketten nevetni kezdenek. Nem volt ő rossz szándékú, na, csak nem vette észre MAGÁTÓL a másikat. 

A fb feldobta a hírfolyamon Georgy Kurasov "Az álom" című képét, majd megkérdezte, hogy jelentem-e a tartalmat (gondolom, mint pornográf zaklatást).

Jobban szerettem a régi, vezetékes telefonokat. Ha csörögtek, és nem volt kedvem felvenni, hát nem vettem fel, rikoltozhattak akár ítéletnapig. És micsoda tapintat: utána nem dörgölték az orrom alá, hogy kinek a hívására nem válaszoltam. Nem valakit utasítottam vissza, hanem egy láthatatlan lényt, aki a legjobb barátomtól kezdve az önkormányzaton át a közvéleménykutatóig bárki lehetett, így hát senki sem volt. Senki nem is várta, hogy visszahívjam.

Ma, a kijelzős telefonok idejében nem elég, hogy az illető a vonal túlsó végén kizökkent az aktuálisan zajló gondolati-tapasztalati világomból, de még bűntudatot is ébreszt bennem, és szinte kiköveteli, hogy a legközelebbi szabad percemben visszahívjam (ha a szemébe szeretnék még nézni ebben az életben). Itt ugyanis már nem arról van szó, hogy ő nem tudott elérni engem, hanem, hogy én nem akarok tudomást venni az ő létezéséről.

dragomán györgy: a pucér nő (részlet)

Ha szépen süt a nap, a pucér nő a szomszéd kertjében napozik. Azt hiszi, hogy senki se láthatja meg, mert nagyon magasak a falak, de én tudom, hogyan kell meglesni.

Először fel kell mászni a diófára a második elágazásig. Aztán át kell ugrani nagyapa garázsának a tetejére, és fel kell menni egészen a tűzfalig. Vigyázni kell a törött cserepekre, és a korhadt gerendát is ki kell kerülni. Fent a tűzfalnál lábujjhegyre kell állni, meg kell fogni a tűzfal tetejét, aztán fel kell lépni a kilazult téglák közötti résbe, és fel kell húzódzkodni a tűzfalra. Ott el kell mászni egészen a kéményig. Ott fel kell állni, át kell ölelni a kéményt, és meg kell kerülni, aztán már csak végig kell mászni a tető gerincén odáig, ahonnan az eresz indul, onnan csak le kell nézni, és már lehet is látni a deszkaágyat, amelyiken feküdni szokott. (...)

jókai mór: és mégis mozog a föld (részlet)

"Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el..."

K. mesél

A két nagyobb gyerekem folyamatosan kólát szeretne inni, én sosem engedem nekik, ők pedig csak ezért is rágják a fülemet, hogy kólát akarnak, kólát akarnak. A legkisebb, kétéves épp a megfigyelős-utánzós korszakát éli, folyamatosan a másik kettő nyomában van, próbálja azt csinálni, amit ők, és utánozni a hallott szavakat. Egyik délután megleptem, amint egyedül táncikált a szobájában, és közben vékony hangocskáján énekelt magának: Kóla, kóla, gilice.....

halmai tamás: "isten legyen az asztalunknál" - beszélgetés báthori csabával

"... világosan kell élni."

tesz-vesz kórház

A kb. nyolcvanéves néni mesélni kezdte, hogy öt gerincműtéten esett már át, most pedig kilencedik hete fekszik a kórházban egy parányi, de nem gyógyuló sebnek látszó - végül kiderült - bakteriális fertőzéssel, melyre majdnem az egész lába ráment, ezalatt az időszak alatt is vagy háromszor műtötték, a szeptikus részlegről csak ezen a héten hozták át, újra kell tanulnia járni, mert a sok fekvés során az ép lába is elsatnyult, közben pedig a másik lába még mindig gipszben van, és vákuummal próbálják összehúzni rajta a sebeket amikben, képzeljem, látszik a talpcsontja, és melyeken keresztül már többször átmosták az egész lábfejét, nehogy a fertőzés tovább terjedjen.

Mondtam neki, hogy bocsásson meg, kicsit szédülök, le kell ülnöm a székre, de beszéljen csak tovább, figyelek. A néni aggódva nézett rám, ne hívjon-e nővért? Megnyugtattam, hogy velem semmi gond nincsen.

Közben bejött Tiszta nővér, hogy van-e kedvem beadni a néninek a vérhígítót?

Én meg csak néztem magamba, és azon gondolkoztam, hogy pont ennél a néninél, pont az utazásom előtti utolsó látogatásom alkalmával, és pont Tiszta nővér segítőkész jelenléte mellett teljesült az a titkos vágyam, hogy megtanuljam a hasi szuri beadását akkor, amikor már kész voltam rá.

És amikor átöltözve elindultam hazafelé, a parányi, csenevész kis néni rózsaszín hálóingben, felpolcolt lábbal, szeretettel mosolyogva integetett ki az ágyból a folyosóra, és sok sikert kívánt nekem az életben.

új bíróság

Van egy rózsakvarc-kristályos fülbevalóm valahol anyukámnál, életemben egyszer talán, ha volt rajtam. Ezer éve eszembe sem jutott. Nem úgy reggel. Reggel, nem is értettem, mitől, hogyan, de azt éreztem, hogy megpusztulok, ha nem vehetem fel. És ha ez nem lett volna elég, eszembe jutott az is, hogy nincsen hozzá karkötőm. Ez a két felismerés együtt már-már elviselhetetlennek hatott. Aztán megérkeztem a munkahelyemre, ahol minden előzmény nélkül az alábbi kép fogadott: Színösszhang kolléganő előző nap este arra gondolt, hogy mielőtt elutazom, szeretne nekem kedveskedni valamivel, ami rá emlékeztet majd.

családi komédia

(Anyunak akarok szoknyát venni, felhívom telefonon a főbb paraméterek miatt.)

Anyu: - Nem nagyon szeretem a szoknyákat. Tudod, nagy a hasam, azon a területen ráfeszül, utána meg a szoknya többi része lefelé haladva egyre jobban szétáll.

Én: - Tehát olyan vagy, mint egy sellő.

új bíróság

Belle: - Még hogy a mi munkánk nem vicces?! A múltkor kaptam egy munkahelyi balesetes aktát, amiben az alperes egy komplett tanulmányt csatolt arról, hogyan kell bikát fejni.

új bíróság

(Belle egész délelőtt próbálta elérni az informatikát: telefonon, helpdesken, személyesen. Hiába. Délre elveszítette a türelmét.)

Belle: - Na jó, mondja meg valaki, kivel kell lefeküdnöm, hogy működjön a gépem!

Belülről kell építkezni.

Az élmény tágít, a tudás mélyít.

- Hogyan tudná elfogadni azt, amiről még nem is tud? - kérdeztem.

- Szeretettel - válaszoltam.

Megtalálni a kényes egyensúlyt kint és bent között.

victor nizovtsev

daniel lenhard: magányos sellő (?)

Lesújt a villám, feldörren az ég,
egy sellő ül a sziklán,

mint a haragos tengeren 

a csillogó hullám.
Derékig érő barna haját

gyöngyökkel fűzi át,
az igazi szerelemre vár,

de nem talál.
Szomorúan, könnyesen
beveti magát a tengerbe,
" Habbá válva már 

nem lesz kétség felette"

heinrich heine: lorelei

Nem tudom, mit jelentsen,
oly szomorú vagyok;
egy régi mese mindig
fejemben kavarog. 

Hûvös van és homály száll,
a Rajna hömpölyög,
a hegyet körbe fényli
alkony-sugaru köd. 

A magas bíbor csúcson
ül a gyönyörü lány,
ékszere sziporkázik,
és arca halovány. 

Fésüli arany fürtjét,
és úgy dalol, dalol -
különös, édes dallam
fáj, sajog valahol. 

A hajós szívét fogja,
mit fájdalom facsart,
csak néz, néz a magasba -
...Csattan a sziklapart.

Csónakát hideg hullám

nyeli a mélybe le. -

Szép Lorelei a gyilkos,

és bűvös éneke. 

Ma láttam otthonkát blézerrel.

A kreativitás a gondolatok beérése.




A kreativitás előfeltétele a külső források elzárása.




A változáshoz mozgás és inger, az éréshez nyugalom kell.




Egy mag sem nő, míg sodorja a szél.

A nehézség: felismerni, meddig kellenek az ingerek, és mettől a nyugalom.

B. mesél

Törtem a fejem, mit adjak a fiam óvónénijének év végére, majd eszembe jutott, hogy mivel a másik gyerekem is ugyanoda jár, és a fél óvoda miránk vigyáz, az egész tantestületet is meglephetném, valami brigádos, közös kikapcsolódással. Először szabadulós játékra gondoltam, de aztán elbizonytalanodtam, hogy szeretnének-e az óvónénik egy belvárosi ház sötét pincéjében, bekötött szemmel a falhoz láncolva küzdeni az életükért.

A kassza előtti sorban várakoztam a dm-ben. Nem volt egyértelmű, hol van a sor vége, így német turisták álltak be mellém. Az előttem álló anyuka ekkor felém fordulva felajánlotta, hogy csatlakozzam be hozzájuk, mire a kislánya odajött hozzám, és átölelt.

A. mesél

Egy barátnőm elhívott a lányáékhoz Svédországba. Egyedül barangoltunk az utcákon, rossz buszra szálltunk fel, eltévedtünk. Próbáltam útbaigazítás kérése végett nulla svéd tudással megszólítani egy járókelőt, mire a barátosném félrelökött, mondván, hogy ez neki jobban megy: már több éves tapasztalata van abban, hogyan tudja megértetni magát svédül. És elkezdett kézzel-lábbal magyarázni a svéd bácsikának, miközben szépen artikulálva, tagoltan beszélt hozzá magyarul.

(Keszeget ebédelünk. Már vagy egy órája. A szálkás tálka púpozottan áll az asztalon.)

Anyu: - (mikor látta, hogy befejeztem) Hozom neked a következőt!

Én: - (rémült tiltakozással) Isten ments! Köszönöm, nagyon finom volt, de mára ennyi elég lesz.

Anyu: - De hát amit ettél, nem volt semmi, csak idő!

jogi szeretetszolgálat

Zsófika: - (lelkesen) A gombászás olyan, mint a kincskeresés!

új bíróság

Holdkóros kolléganő: - (lelkesen, meggyőződéssel) De hát nem az a fontos, hogy elfogadjuk egymást olyannak, amilyenek vagyunk?!

új bíróság

ELLÁtmányfelelős: - (belépve a szobánkba) Neveket nem tudok. Néztem a névtáblátokat, de csak három királylányt találtam.

új bíróság

Én: - Reggel még más ruha volt rajtad.

Holdkóros kolléganő: - Igen. Mindig szoktam hozni váltó ruhát, de képzeld, ma mi történt: át akartam öltözni, és akkor vettem észre, hogy a másik ruhámat otthon felejtettem. Az eredetiben nem maradhattam, mivel ide jövet beleizzadtam, ezért gyorsan ki kellett ugranom ruhát venni. A legközelebb eső bolt a sarki kínai volt, viszont ott csak hálóingeket árultak. Mit volt mit tenni, kiválasztottam azt, amelyik színben passzolt a leggingsemhez, és ezt vettem meg.

Én: - Tehát te most egy hálóingben vagy.

Holdkóros kolléganő: - (kacag) Tulajdonképpen igen. De nem látszik, ugye?

Beszélgetés közben egyre inkább meggyőződtem arról, hogy a Holdkóros kolléganő felőli érdeklődés komoly potenciált rejt magában.

jogi szeretetszolgálat

avagy a csodálatos kenyérszaporítás története

Osztályvezető anyukánk: - Észrevettétek? A jogi szeretetszolgálat mint olyan már megszűnt, de ennek ellenére mi minden találkozónk alkalmával egyre többen vagyunk. Ahogy a Cicológusunk mondta: az emberek jönnek majd és mennek, de a ti jogi szeretetszolgálatotok aurája megmarad.

(És alighogy befejeztem e bejegyzés szerkesztését, jelzett a telefonom, hogy messenger üzenet érkezett Osztályvezető anyukánktól, ami szó szerint így szólt: még mindig megvan a csapatnak az aurája.)

Ötvenéves, skinhead unokatestvérem elkíséri a kreatív hobbi boltba nyolcéves keresztlányomat, ahol mindketten nekiállnak gyöngykarkötőt fűzni.

jogi szeretetszolgálat

Cukormentes Cukorka: - Augusztustól újra a jogi szeretetszolgálatnál fogok dolgozni. Mikor bent voltam intézni a formaságokat, boldogan üdvözöltek, ölelgetettek, K.-né, akit már nem így hívnak pedig a maga stílusában megjegyezte, hogy ő már nem fog itten búcsúajándékokra 500,-, meg 600,- forintokat befizetni. Minek?! Úgyis mindenki visszajön!

Cukormentes Cukorka mesél

Azt mondta, hogy nem lesz náddal bevonva a kerítés, mert az olyan sűrű, hogy kirekesztené a levegőt az udvarról. 

jogi szeretetszolgálat

Olvassa Aranytsillag a velem készített interjút az újságban, és nagyon zavarja, hogy a Reniátából az i-t kihagyták. Elmondása szerint úgy érzi, mintha így nem is rólam lenne szó.

30 (folyt.)

Aranytsillag pedig harmincadik születésnapján a munkahelyén reggel úgy hajolt be beszélgetni a konyhába, hogy az ajtókilincs a ruhája hónaljánál jött ki. Kis varrókészlettel az irodájába zárkózva kezdte a napot. 

Előzmények: https://egypercnyieg.blogspot.hu/2017/04/30.html

jogi szeretetszolgálat

/avagy: Aranytsillag, Cukormentes Cukorka és Reniáta/

új bíróság

Pocsék volt az idő, és Csipkerózsikának a kedve is pocsék volt, ezért hozott egy-egy mekis kávét Belle-nek és Hamupipőkének.

halmai tamás: javasangyal - a szavakról

-Írj úgy, mintha élnél; és élj úgy, mintha írnál - hagyott magamra az angyal a mindenséggel.

(örömteli köszönettel: Renáta)

felhőpostával érkezett

új bíróság

Két óra sem telt el azóta, hogy megmutatták Hamupipőkének az új helyét, amikor megérkezett Csipkerózsika. Csipkerózsika, amint tudatosult benne, hogy egy fővel bővült a szobája létszáma, első felindulásában kiverte a balhét az Elnöknél, hogy ültessék át Hamupipőkét egy másik szobába, mivel ennyien nem lehet együtt dolgozni. 

Mivel nem volt más hely, Hamupipőke maradt. 

Az idő múlásával Hamupipőke azt tapasztalta, hogy Csipkerózsika egész álló nap kommunikál. Egy nap Csipkerózsika megjegyezte, hogy - bár semmi baja nincsen Hamupipőkével - még mindig úgy látja, hogy hatékonyabb lenne, ha kevesebben ülnének együtt, mert így nem tud koncentrálni. Gyorsan hozzátette, hogy ez egyáltalán nem azért van, mert Hamupipőke zavarná őt, hanem ő, Csipkerózsika az, aki nem tudja megállni, hogy ne pofázzon, ha van, kinek.

Két hónap múlva új kolléganővel bővült a szobalétszám: megérkezett Belle. Egészen Belle megérkezéséig Hamupipőke azt hitte, nem létezik olyan ember, akinek Csipkerózsikánál is több megosztandó gondolata lenne. Tévedett. Belle egész álló nap kell, hogy mondjon valamit. Van, hogy Csipkerózsikának és Hamupipőkének, van, hogy magának. Néha dudorászik is. 

Egyik délután Belle észlelte, hogy az egész napja elment a semmivel, és hogy megfegyelmezze magát, kijelentette, hogy be fog szerezni egy hivatali füldugót, hogy jobban tudjon a munkájára koncentrálni. Az aznap rázúduló kommunikációmennyiségtől kimerült Csipkerózsika erre nem bírta tovább és megkérdezte, hogy mire kell Belle-nek a fülhallgató? Hogy ne hallja magát?

Hamupipőke eközben csendben arra gondolt, hogy szereti a szobatársait, és hogy ebben a szobában lát fantáziát.