a táltos kanca és a libapásztorlány (részlet)

"E napságtól a te neved Tündér Juliska. Bírálkodjál a természetedben. Légy büszke, viselj hét szépséget, és legyen hétféle tudományod: 
az első szépséged legyen a leánygyermeki bájosságod, 
a második szépséged a szemed ragyogása, 
a harmadik szépséged az arcod tündöklése, 
a negyedik szépséged a beszéded hatalma, 
az ötödik szépséged a termeted sudársága, 
a hatodik a szerelem szépsége, 
a hetedik a boldogságod szépsége. 
Hét ország királyfia kérjen meg tégedet, és hét ország felett hatalmad legyen. Mindezek a szépségeid a tizennyolcadik korod után váljanak hasznodra. Legyen hét tudományod: 
első legyen a varázslás. Úgy önmagadat, mint az állatokat tudjad elvarázsolni; 
második legyen a táltos fogalom; 
harmadik legyen a szíved érzete; hogy érezzél meg mindent; 
negyedik legyen, hogy tudjál parancsolni embernek és állatnak; 
ötödik legyen, hogy tudjál uralkodni minden boszorkány hatalmán; 
hatodik legyen, hogy a legnagyobb gúnár libád legyen a te táltos paripád; 
a hetedik tudományod legyen, hogy minden hajnalban a hajnalcsillag tavában, ami a hét szépség vize, fürödhessél. 
Tizennyolc éves korodban ahhoz a legényhez menj férjhez, akinek a paripája olyan táltos legyen, mint a tiéd. Azt a paripát arról fogod megismerni, hogy hétszín szőre lesz és hét lába, akárcsak a tiédnek. És csak annak adhatod oda a kezedet, a te szerelmedből."

halmai tamás: örömmévalóság - asztalizen 167.

Álmában egyszer miséző erdő volt. Vasárnapi sétáin azóta is latin-szanszkrit keveréknyelven hallja susogni a fákat.

tesz-vesz kórház

Én: - Hogy vagy?

Angyal műtőslányka: - Nagyon rosszul. Donáció volt: kiszedtük a szerveit egy agyhalott férfinak.

Én: - Az orthopédián?!

Angyal műtőslányka: - Igen... Az intenzíven feküdt, és mi voltunk a legközelebbi műtő. Mi sem értjük, ezt nem nekünk kellett volna csinálni. Ha látnád, hogy összetört mindenki. A felnőtt férfiak is. Ma kellett mennünk pszichológushoz.

Én: - Végig bent voltál?

Angyal műtőslányka: - Nekem kellett az összes teamnek műszerelni. Jöttek a hasi sebészek, a mellkas sebészek és a többi...

Én: - Mit éreztél?

Angyal műtőslányka: - Sok mindent. Haragot a szervezők iránt... Sajnálatot a beteg iránt. Leginkább. Az én lelkem nem bírja ezt...

(Szabadtéri jógázunk a Városligetben.)

Szélvarázs jógalány: - Akkor most fordítsátok a talpatokat a plafon felé!

stádiumok

Felismerés.
Megismerés.
Megértés.
Azonosulás.
Szétválás.

Mi van előbb, a vágy vagy a tárgya?

Ül a metrón egy magas, vékony, ötven körüli nő. A Deák téren sokan felkenek mellőle, és az üres helyre egy nagydarab nő telepszik le a barátnőjével. A nagydarab nő karja belóg a vékony, magas térfelére, a hatalmas, rikító sárga táskája pedig a magas, vékony ölében pihen meg. És a nagydarab nő csak mondja, mondja a magáét a barátnőjének, közben még hadonászik is a magas, vékony orra előtt. A magas, vékony arcán a felháborodás, a düh és a sértettség váltja egymást (valljuk be, elég megalázó, mikor az embert a szó szoros értelmében levegőnek nézik), majd az első adandó alkalommal arrébb húzódik a saját helyéről. A nagydarab nő, érzékelve maga mellett a mozgást, hirtelen észbe kap, és bocsánatot kér. Végül mindketten nevetni kezdenek. Nem volt ő rossz szándékú, na, csak nem vette észre MAGÁTÓL a másikat. 

A fb feldobta a hírfolyamon Georgy Kurasov "Az álom" című képét, majd megkérdezte, hogy jelentem-e a tartalmat (gondolom, mint pornográf zaklatást).

Jobban szerettem a régi, vezetékes telefonokat. Ha csörögtek, és nem volt kedvem felvenni, hát nem vettem fel, rikoltozhattak akár ítéletnapig. És micsoda tapintat: utána nem dörgölték az orrom alá, hogy kinek a hívására nem válaszoltam. Nem valakit utasítottam vissza, hanem egy láthatatlan lényt, aki a legjobb barátomtól kezdve az önkormányzaton át a közvéleménykutatóig bárki lehetett, így hát senki sem volt. Senki nem is várta, hogy visszahívjam.

Ma, a kijelzős telefonok idejében nem elég, hogy az illető a vonal túlsó végén kizökkent az aktuálisan zajló gondolati-tapasztalati világomból, de még bűntudatot is ébreszt bennem, és szinte kiköveteli, hogy a legközelebbi szabad percemben visszahívjam (ha a szemébe szeretnék még nézni ebben az életben). Itt ugyanis már nem arról van szó, hogy ő nem tudott elérni engem, hanem, hogy én nem akarok tudomást venni az ő létezéséről.

dragomán györgy: a pucér nő (részlet)

Ha szépen süt a nap, a pucér nő a szomszéd kertjében napozik. Azt hiszi, hogy senki se láthatja meg, mert nagyon magasak a falak, de én tudom, hogyan kell meglesni.

Először fel kell mászni a diófára a második elágazásig. Aztán át kell ugrani nagyapa garázsának a tetejére, és fel kell menni egészen a tűzfalig. Vigyázni kell a törött cserepekre, és a korhadt gerendát is ki kell kerülni. Fent a tűzfalnál lábujjhegyre kell állni, meg kell fogni a tűzfal tetejét, aztán fel kell lépni a kilazult téglák közötti résbe, és fel kell húzódzkodni a tűzfalra. Ott el kell mászni egészen a kéményig. Ott fel kell állni, át kell ölelni a kéményt, és meg kell kerülni, aztán már csak végig kell mászni a tető gerincén odáig, ahonnan az eresz indul, onnan csak le kell nézni, és már lehet is látni a deszkaágyat, amelyiken feküdni szokott. (...)

jókai mór: és mégis mozog a föld (részlet)

"Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el..."

K. mesél

A két nagyobb gyerekem folyamatosan kólát szeretne inni, én sosem engedem nekik, ők pedig csak ezért is rágják a fülemet, hogy kólát akarnak, kólát akarnak. A legkisebb, kétéves épp a megfigyelős-utánzós korszakát éli, folyamatosan a másik kettő nyomában van, próbálja azt csinálni, amit ők, és utánozni a hallott szavakat. Egyik délután megleptem, amint egyedül táncikált a szobájában, és közben vékony hangocskáján énekelt magának: Kóla, kóla, gilice.....

halmai tamás: "isten legyen az asztalunknál" - beszélgetés báthori csabával

"... világosan kell élni."

tesz-vesz kórház

A kb. nyolcvanéves néni mesélni kezdte, hogy öt gerincműtéten esett már át, most pedig kilencedik hete fekszik a kórházban egy parányi, de nem gyógyuló sebnek látszó - végül kiderült - bakteriális fertőzéssel, melyre majdnem az egész lába ráment, ezalatt az időszak alatt is vagy háromszor műtötték, a szeptikus részlegről csak ezen a héten hozták át, újra kell tanulnia járni, mert a sok fekvés során az ép lába is elsatnyult, közben pedig a másik lába még mindig gipszben van, és vákuummal próbálják összehúzni rajta a sebeket amikben, képzeljem, látszik a talpcsontja, és melyeken keresztül már többször átmosták az egész lábfejét, nehogy a fertőzés tovább terjedjen.

Mondtam neki, hogy bocsásson meg, kicsit szédülök, le kell ülnöm a székre, de beszéljen csak tovább, figyelek. A néni aggódva nézett rám, ne hívjon-e nővért? Megnyugtattam, hogy velem semmi gond nincsen.

Közben bejött Tiszta nővér, hogy van-e kedvem beadni a néninek a vérhígítót?

Én meg csak néztem magamba, és azon gondolkoztam, hogy pont ennél a néninél, pont az utazásom előtti utolsó látogatásom alkalmával, és pont Tiszta nővér segítőkész jelenléte mellett teljesült az a titkos vágyam, hogy megtanuljam a hasi szuri beadását akkor, amikor már kész voltam rá.

És amikor átöltözve elindultam hazafelé, a parányi, csenevész kis néni rózsaszín hálóingben, felpolcolt lábbal, szeretettel mosolyogva integetett ki az ágyból a folyosóra, és sok sikert kívánt nekem az életben.

új bíróság

Van egy rózsakvarc-kristályos fülbevalóm valahol anyukámnál, életemben egyszer talán, ha volt rajtam. Ezer éve eszembe sem jutott. Nem úgy reggel. Reggel, nem is értettem, mitől, hogyan, de azt éreztem, hogy megpusztulok, ha nem vehetem fel. És ha ez nem lett volna elég, eszembe jutott az is, hogy nincsen hozzá karkötőm. Ez a két felismerés együtt már-már elviselhetetlennek hatott. Aztán megérkeztem a munkahelyemre, ahol minden előzmény nélkül az alábbi kép fogadott: Színösszhang kolléganő előző nap este arra gondolt, hogy mielőtt elutazom, szeretne nekem kedveskedni valamivel, ami rá emlékeztet majd.

családi komédia

(Anyunak akarok szoknyát venni, felhívom telefonon a főbb paraméterek miatt.)

Anyu: - Nem nagyon szeretem a szoknyákat. Tudod, nagy a hasam, azon a területen ráfeszül, utána meg a szoknya többi része lefelé haladva egyre jobban szétáll.

Én: - Tehát olyan vagy, mint egy sellő.

új bíróság

Belle: - Még hogy a mi munkánk nem vicces?! A múltkor kaptam egy munkahelyi balesetes aktát, amiben az alperes egy komplett tanulmányt csatolt arról, hogyan kell bikát fejni.

új bíróság

(Belle egész délelőtt próbálta elérni az informatikát: telefonon, helpdesken, személyesen. Hiába. Délre elveszítette a türelmét.)

Belle: - Na jó, mondja meg valaki, kivel kell lefeküdnöm, hogy működjön a gépem!

Belülről kell építkezni.

Az élmény tágít, a tudás mélyít.

- Hogyan tudná elfogadni azt, amiről még nem is tud? - kérdeztem.

- Szeretettel - válaszoltam.

Megtalálni a kényes egyensúlyt kint és bent között.

victor nizovtsev

daniel lenhard: magányos sellő (?)

Lesújt a villám, feldörren az ég,
egy sellő ül a sziklán,

mint a haragos tengeren 

a csillogó hullám.
Derékig érő barna haját

gyöngyökkel fűzi át,
az igazi szerelemre vár,

de nem talál.
Szomorúan, könnyesen
beveti magát a tengerbe,
" Habbá válva már 

nem lesz kétség felette"

heinrich heine: lorelei

Nem tudom, mit jelentsen,
oly szomorú vagyok;
egy régi mese mindig
fejemben kavarog. 

Hûvös van és homály száll,
a Rajna hömpölyög,
a hegyet körbe fényli
alkony-sugaru köd. 

A magas bíbor csúcson
ül a gyönyörü lány,
ékszere sziporkázik,
és arca halovány. 

Fésüli arany fürtjét,
és úgy dalol, dalol -
különös, édes dallam
fáj, sajog valahol. 

A hajós szívét fogja,
mit fájdalom facsart,
csak néz, néz a magasba -
...Csattan a sziklapart.

Csónakát hideg hullám

nyeli a mélybe le. -

Szép Lorelei a gyilkos,

és bűvös éneke. 

Ma láttam otthonkát blézerrel.

A kreativitás a gondolatok beérése.




A kreativitás előfeltétele a külső források elzárása.




A változáshoz mozgás és inger, az éréshez nyugalom kell.




Egy mag sem nő, míg sodorja a szél.

A nehézség: felismerni, meddig kellenek az ingerek, és mettől a nyugalom.

B. mesél

Törtem a fejem, mit adjak a fiam óvónénijének év végére, majd eszembe jutott, hogy mivel a másik gyerekem is ugyanoda jár, és a fél óvoda miránk vigyáz, az egész tantestületet is meglephetném, valami brigádos, közös kikapcsolódással. Először szabadulós játékra gondoltam, de aztán elbizonytalanodtam, hogy szeretnének-e az óvónénik egy belvárosi ház sötét pincéjében, bekötött szemmel a falhoz láncolva küzdeni az életükért.

A kassza előtti sorban várakoztam a dm-ben. Nem volt egyértelmű, hol van a sor vége, így német turisták álltak be mellém. Az előttem álló anyuka ekkor felém fordulva felajánlotta, hogy csatlakozzam be hozzájuk, mire a kislánya odajött hozzám, és átölelt.

A. mesél

Egy barátnőm elhívott a lányáékhoz Svédországba. Egyedül barangoltunk az utcákon, rossz buszra szálltunk fel, eltévedtünk. Próbáltam útbaigazítás kérése végett nulla svéd tudással megszólítani egy járókelőt, mire a barátosném félrelökött, mondván, hogy ez neki jobban megy: már több éves tapasztalata van abban, hogyan tudja megértetni magát svédül. És elkezdett kézzel-lábbal magyarázni a svéd bácsikának, miközben szépen artikulálva, tagoltan beszélt hozzá magyarul.

(Keszeget ebédelünk. Már vagy egy órája. A szálkás tálka púpozottan áll az asztalon.)

Anyu: - (mikor látta, hogy befejeztem) Hozom neked a következőt!

Én: - (rémült tiltakozással) Isten ments! Köszönöm, nagyon finom volt, de mára ennyi elég lesz.

Anyu: - De hát amit ettél, nem volt semmi, csak idő!

jogi szeretetszolgálat

Zsófika: - (lelkesen) A gombászás olyan, mint a kincskeresés!

új bíróság

Holdkóros kolléganő: - (lelkesen, meggyőződéssel) De hát nem az a fontos, hogy elfogadjuk egymást olyannak, amilyenek vagyunk?!

új bíróság

ELLÁtmányfelelős: - (belépve a szobánkba) Neveket nem tudok. Néztem a névtáblátokat, de csak három királylányt találtam.

új bíróság

Én: - Reggel még más ruha volt rajtad.

Holdkóros kolléganő: - Igen. Mindig szoktam hozni váltó ruhát, de képzeld, ma mi történt: át akartam öltözni, és akkor vettem észre, hogy a másik ruhámat otthon felejtettem. Az eredetiben nem maradhattam, mivel ide jövet beleizzadtam, ezért gyorsan ki kellett ugranom ruhát venni. A legközelebb eső bolt a sarki kínai volt, viszont ott csak hálóingeket árultak. Mit volt mit tenni, kiválasztottam azt, amelyik színben passzolt a leggingsemhez, és ezt vettem meg.

Én: - Tehát te most egy hálóingben vagy.

Holdkóros kolléganő: - (kacag) Tulajdonképpen igen. De nem látszik, ugye?

Beszélgetés közben egyre inkább meggyőződtem arról, hogy a Holdkóros kolléganő felőli érdeklődés komoly potenciált rejt magában.

jogi szeretetszolgálat

avagy a csodálatos kenyérszaporítás története

Osztályvezető anyukánk: - Észrevettétek? A jogi szeretetszolgálat mint olyan már megszűnt, de ennek ellenére mi minden találkozónk alkalmával egyre többen vagyunk. Ahogy a Cicológusunk mondta: az emberek jönnek majd és mennek, de a ti jogi szeretetszolgálatotok aurája megmarad.

(És alighogy befejeztem e bejegyzés szerkesztését, jelzett a telefonom, hogy messenger üzenet érkezett Osztályvezető anyukánktól, ami szó szerint így szólt: még mindig megvan a csapatnak az aurája.)

Ötvenéves, skinhead unokatestvérem elkíséri a kreatív hobbi boltba nyolcéves keresztlányomat, ahol mindketten nekiállnak gyöngykarkötőt fűzni.

jogi szeretetszolgálat

Cukormentes Cukorka: - Augusztustól újra a jogi szeretetszolgálatnál fogok dolgozni. Mikor bent voltam intézni a formaságokat, boldogan üdvözöltek, ölelgetettek, K.-né, akit már nem így hívnak pedig a maga stílusában megjegyezte, hogy ő már nem fog itten búcsúajándékokra 500,-, meg 600,- forintokat befizetni. Minek?! Úgyis mindenki visszajön!

Cukormentes Cukorka mesél

Azt mondta, hogy nem lesz náddal bevonva a kerítés, mert az olyan sűrű, hogy kirekesztené a levegőt az udvarról. 

jogi szeretetszolgálat

Olvassa Aranytsillag a velem készített interjút az újságban, és nagyon zavarja, hogy a Reniátából az i-t kihagyták. Elmondása szerint úgy érzi, mintha így nem is rólam lenne szó.

30 (folyt.)

Aranytsillag pedig harmincadik születésnapján a munkahelyén reggel úgy hajolt be beszélgetni a konyhába, hogy az ajtókilincs a ruhája hónaljánál jött ki. Kis varrókészlettel az irodájába zárkózva kezdte a napot. 

Előzmények: https://egypercnyieg.blogspot.hu/2017/04/30.html

jogi szeretetszolgálat

/avagy: Aranytsillag, Cukormentes Cukorka és Reniáta/

új bíróság

Pocsék volt az idő, és Csipkerózsikának a kedve is pocsék volt, ezért hozott egy-egy mekis kávét Belle-nek és Hamupipőkének.

halmai tamás: javasangyal - a szavakról

-Írj úgy, mintha élnél; és élj úgy, mintha írnál - hagyott magamra az angyal a mindenséggel.

(örömteli köszönettel: Renáta)

felhőpostával érkezett

új bíróság

Két óra sem telt el azóta, hogy megmutatták Hamupipőkének az új helyét, amikor megérkezett Csipkerózsika. Csipkerózsika, amint tudatosult benne, hogy egy fővel bővült a szobája létszáma, első felindulásában kiverte a balhét az Elnöknél, hogy ültessék át Hamupipőkét egy másik szobába, mivel ennyien nem lehet együtt dolgozni. 

Mivel nem volt más hely, Hamupipőke maradt. 

Az idő múlásával Hamupipőke azt tapasztalta, hogy Csipkerózsika egész álló nap kommunikál. Egy nap Csipkerózsika megjegyezte, hogy - bár semmi baja nincsen Hamupipőkével - még mindig úgy látja, hogy hatékonyabb lenne, ha kevesebben ülnének együtt, mert így nem tud koncentrálni. Gyorsan hozzátette, hogy ez egyáltalán nem azért van, mert Hamupipőke zavarná őt, hanem ő, Csipkerózsika az, aki nem tudja megállni, hogy ne pofázzon, ha van, kinek.

Két hónap múlva új kolléganővel bővült a szobalétszám: megérkezett Belle. Egészen Belle megérkezéséig Hamupipőke azt hitte, nem létezik olyan ember, akinek Csipkerózsikánál is több megosztandó gondolata lenne. Tévedett. Belle egész álló nap kell, hogy mondjon valamit. Van, hogy Csipkerózsikának és Hamupipőkének, van, hogy magának. Néha dudorászik is. 

Egyik délután Belle észlelte, hogy az egész napja elment a semmivel, és hogy megfegyelmezze magát, kijelentette, hogy be fog szerezni egy hivatali füldugót, hogy jobban tudjon a munkájára koncentrálni. Az aznap rázúduló kommunikációmennyiségtől kimerült Csipkerózsika erre nem bírta tovább és megkérdezte, hogy mire kell Belle-nek a fülhallgató? Hogy ne hallja magát?

Hamupipőke eközben csendben arra gondolt, hogy szereti a szobatársait, és hogy ebben a szobában lát fantáziát.

új bíróság

Csipkerózsika: - Képzeljétek, nagyon ciki volt: a hatéves fiam csúnyán beszélt a táborban. Megkérdezték, hogy honnan tanulta ezeket a szavakat, mire ő azt felelte, hogy az anyukájától. Még hozzátette, hogy vezetés közben szoktam ilyeneket mondani. És az egészben az volt a legdühítőbb, hogy még az apjára sem tudtam fogni, mivel ő nem tud magyarul.

Belle: - Az enyém jobb. Tegnap mentem a gyerekekért az óvodába, ahol a kocsi riasztója besz@rt. Ott szentségeltem az autó mellett, amikor észrevettem, hogy az egyik anyuka épp igyekszik befogni a befont hajú, tündéri kislánya fülét. A gyerekeim még két évig járnak majd abba az óvodába.

új bíróság

avagy amikor a facebookon élünk

Holdkóros kolléganő: - (elfogódottan) Csipkerózsika, gratulálhatok neked?

Csipkerózsika: - (kérdőn) Mihez?

Holdkóros kolléganő: - Hogy újra babát vársz.

Csipkerózsika: - ???!

Holdkóros kolléganő: - (zavarban) Bocsánat, csak tegnap láttam, hogy posztoltál egy képet a facebookon, amin egy nagy pocak van. Azt hittem, a tied.

(Csipkerózsika a valóságban 55-60 kg-nál nem lehet több, és Holdkóros kolléganővel minden nap találkoznak, napjában többször is....)

 

új bíróság

(Csipkerózsika épp kiragasztott egy képet a falra a gyerekeiről.)

Hamupipőke: - Belle, te nem hozol fényképet a kisfiaidról?

Belle: - Tudod, az a baj, hogy ők folyamatosan mozognak, ezért nincsen éles felvételem róluk.

Belle mesél

A műtő ajtaja mellett ki volt függesztve a jegyzék az orvosokról, akik aznap operáltak:

Dr. Hentes

Dr. Mészáros

Dr. Kontár

"A világon mindennek van lelke, ami a hangján keresztül szabadulhat fel."

/Oskar Fischinger/

új bíróság

Megnyugtató, hogy kattant szobatársak, ha az ember nagyon szeretné, azért még itt is akadnak. Avagy az új, bírósági névtáblánk.

új bíróság

Kidobós és Túlparázós szobatárs az ebédet shopingolással köti össze. Már kb. másfél órája vannak oda. Benyit az elnök.

Elnök: - Hát a többiek hol vannak?

Én: - .... Ebédelnek.

Elnök: - Két órája?

Én: - Nincs két órája....

Elnök: - Mit esznek, halat?

És kifordul a szobából. Amint kilép ugrok a telefonomhoz leadni a füstjeleket.

varázslatok földje

Hogy készül az ember skype-interjúra? 

Felül szépen felöltözik, sminkel, alul maradhat a leggings.

Megnézi a kamerában, hogy mi látszik a háttérből. 

Ha túl sivár, odapakol egy-két képet, virágot.

Kész is.

K. mesél

Apukám sosem beszélt angolul. Amikor összejöttem életem szerelmével, aki angol, apukám, hogy tudjanak egymással kommunikálni, beiratkozott a kerületi művelődési házba angolórára. Próbált szerepelni, el akarta mondani, hogy ő már nyugdíjas ("I am retired"), ami kellő magabiztossággal úgy sikerült, hogy "I am retarded".

Ez azóta szállóigévé vált a családban.

fodor ákos: levél

Akár a fák télen:
nem-termőn sem tétlen;
ami készül bennem,
óvnom kell, nem „tennem”.

Mit lehet mondani olyankor, amikor minden átalakulófélben van idebent? Lehet-e egyáltalán valamiről beszélgetni ilyenkor?

Nem. Ahhoz még minden túl törékeny. Hallgatni kell. Engedni a folyamatoknak, hogy maguktól zajlódjanak. Nem avatkozni be, nem zavarni meg őket. Sem gondolatokkal, sem szavakkal, sem tettekkel. Leginkább érzésekkel nem. Hátra kell állni: szabad utat engedni az átrendeződéseknek, szakadásoknak, hasadásoknak, kifakadásoknak, elszáradásoknak, kihullásoknak, összezúzásoknak, tisztulásoknak, sarjadásoknak, növekedéseknek, tekergőzéseknek, csavarodásoknak. Ilyenkor el kell vonulni olvasni egy másik belső szobába, és majd csak akkor visszamenni, ha szólnak.

Addig nem vagyok itthon senkinek.

A szentbeszéd alatt kívülről kellemes jazz zene szűrődik be a templomba.

Nem lesz soha vége.
A költőnek csak a szavakban
van békessége.

Létezik-e fél csepp víz?

Felismerem-e, hogy mi az, amire szükségem van?
Tudok-e válaszolni arra a kérdésre, hogy miért nem tudom elérni?
Mit tudok tenni érte?
Megteszem-e?

A súlypontok és értékek teljesen átrendeződő-félben vannak.

B. mesél

A titkárnő kérdezte, hogy a megbeszélésre jött-e? Foglaljon helyet! Néhány kérdésre kellene válaszolni. Mennyire tud gyorsan gépelni? Annyira nem? Gyereke van-e? Egyedül neveli? Nem fog gondot okozni a munkavégzésben?

Közben nyílik az elnöki szoba ajtaja, kilép rajta az elnök, kérdezi, hogy jöttek-e a gépírói állásra, majd megfeddi a titkárnőt, hogy a legfelsőbb bírósági bíró kollégát így megvárakoztatta.

simon palmer: two images of himself in the future

babits mihály: ha nem vagy ellenállás...

Úgy élj, hogy a lelked is test legyen
melyen színeket ver vissza a nap.
Foglalj magadnak tért a levegőből,
határozott helyet az ég alatt.

Mert semmi vagy, ha nem vagy ellenállás.
Vigyázz, ne fújjon rajtad át a szél!
Őrizzed árnyékodban szent, komoly
s nyugodt dolgok biztos lélekzetét.

Úgy élj, hogy a lelked is test legyen!
Fordíts hátat a politikus vének
karának, s szögezz mellet a bolond
fiatalok gyanakvó seregének.

Vesd meg a lábad, az idő gonosz
s egy bal léptedre les már a vadon.
Ne táncolj minden ősz füttyére, mintha
virág volnál a saját sírodon.

Ha meghalsz, a lelkedből is virág nő
s ing-leng a hitvány jövendők szelében.
De makacs csontod a virág alatt
üljön súlyosan és keményen.

Zs. mesél

Az új kocsink rendszáma eredetileg PCS lett volna, de az eladó megszánt minket.

Keresztfiam első születésnapján sikerült eltörnöm két lábujjamat és lereszelni az ujjamat.

Bementem egy hatalmas játékboltba, hogy ajándékot keressek kicsi Bernát első születésnapjára. Ahogy nézegettem a kocsikat, kockákat, egy eladó jött oda hozzám, és megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben. Én biztosítottam, hogy boldogulok, mi több, meglepően jól érzem ott magam.

Már vagy egy órája azzal küzdök, hogy kiszedjem a folttisztítót a ruhából.

Gyere, repülj, hogy láthasd: akkora vagy, mint a szárnyad.

várnai zseni: úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem sírtál. 

Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe. 

Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat. 

Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál. 

Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem. 

Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
hegyormodig hogy felérjen. 

Húzol engem Te fölfelé
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat -
fölemeled az anyádat.

várnai zseni: éveim

Amikor negyven éves lettem,
nagyon sokalltam ezt a számot;
egy évecskét hát letagadtam,
hosszabbítván az ifjúságot.

Nem tudtam akkor, mily parázslón
ifjú, aki csak negyven éves,
s magamat csalva ragaszkodtam
ahhoz az egy ellopott évhez.

Mikor azután ötven lettem,
- de csak negyvenkilencet mondtam -,
ma már tudom, - én balga lélek,
akkor is még, mily ifjú voltam.

És egyre szörnyűbb évek jöttek:
milliók haltak, ifjan égtek...
nem számoltam már életemmel,
mindegy volt már: mióta élek.

Mindegy volt már, hogy meddig élek,
- sorsom a messzi csillagokban, -
harcoltam, írtam? árva lélek,
egy elvadult embervadonban.

Hány év repült el így fölöttem,
lehetne száz, vagy ezer év is,
volt úgy, hogy majdnem összetörtem,
aztán szívem föléledt mégis.

Élek, mint ősi tölgy az erdőn,
évgyűrűimmel megjelölve,
s lombkoronás, magas fejemmel
zúgom a dalt, - tán' mindörökre!

hurt judit: keresem (részlet)

"....Hányszor kell meghalni,
hogy másik életet kezdhessek."

(Miután a telefonban megbeszélték, milyen sütik és lufik kellenek a hétvégére.)

Én: - Mivel foglalkozik a cégetek? Babazsúrokat szerveztek?

Kidobós szobatárs: - Lőgyakorlatokat biztosítunk érdeklődőknek, rendőröknek, katonáknak, de legénybúcsúkat is szerveznek nálunk. Most hétvégére például egy 150 kilós sztriptíztáncosnőt várunk.

K. mesél

Még csak egy napja voltunk Angliában, de már a sürgősségin ültünk a fiunkkal, mert beszakadt a feje, amikor a nagyi medencéje körül rohangászott. Összevarrták, eljöttünk. Délután a tengerparton sétáltunk, amikor a fiunk meglátott egy hatalmas ugróvárat és hisztizni kezdett, hogy ugrálni szeretne. Engedtük. Pár perc múlva láttuk a vár plasztik ablakán keresztül, amint vigyorog ránk, a fejéből pedig ömlik a vér. Cikinek tartottuk volna visszavinni a sürgősségire, ezért a parti mentőkhöz rohantunk segítségért.

új bíróság

Kidobós szobatárs: - Mivel az elnökség mellett dolgoztam, nemcsak jogi feladatokat bíztak rám, hanem a vezetés egyéb munkáját is rám delegálták. A legjobb az volt, amikor nekem kellett megírnom a gyászbeszédet egy olyan személy temetésére, akit nem is ismertem. 

új bíróság

Kidobós szobatárs: - (Holdkóros kolléganőnek) Kérlek, csinálj valamit azzal a kancsóval! Most láttam, hogy moha nőtt benne...

A Széll Kálmán téri mozgólépcsőn találkoztunk szembe egymással. Ő fölfelé, én lefelé. A fogorvostól jött, és görögdinnyés pléd volt a kezében, és le volt bénulva a fél arca, és ötpercenként megkérdezte, hogy nem csorog-e a nyála? Elmesélte, hogy a munkahelyén azért tiltották le a mágneskártyáját, mert túlórázott. Azon kivételes emberek egyike, akikkel már a puszta találkozás is élményszámba megy.

Ha letakarom a születési dátumomból az évszámot, egészen kortalanná válok. 

halmai tamás: szárnyatlan

Mikor nem hisz, nem hisz magának.
Fészek minden
a szárnyatlan madárnak.

Család sétál a külvárosban. Apuka oktatja a fiát:

Apuka: - Tudod, fiam, a városi emberek halványabbak, mint a vidékiek. Ez azért van, mert ők kevesebbet vannak a zöldben.

tesz-vesz kórház

Görgetjük lefelé Angyal műtőslányka telefonján a képeket.

Én: - Jól láttam, hogy az ott egy amputált láb volt, combnyaktól levágva?!

Angyal műtőslányka: - Ja, igen.

rádiós riportműsor

Vendég: - Szerintem nincsenek művészfilmek. Egy film vagy jó vagy rossz.

lucy campbell - love letters 1

tesz-vesz kórház

Nyújtottam a rózsaszín szütyőt a nyolcvanéves bácsika felé, hogy húzzon belőle egy idézetet. Beletúrt, kihúzott egyet, kihajtogatta, elolvasta. Felnézve azt mondta, maradjak még egy kicsit, mert rokonlelket érez bennem, majd a kórházi ágyban fekve, csillogó szemekkel szavalni kezdett:

“Nem él, amíg nem ég a gyertyaszál.
Az ő élete a fénylő halál.
Lángja a saját testébe harap,
Mert elégnek, kik világítanak.”

/Horváth István/

'Hanyatlik már a Nap,
hosszabbodnak az esti árnyak...'

Húnyó fénye alatt
állok, URAM, és egyre várlak.
Hagyj néhány éneket
még végigénekelnem,
s ha nem jössz, én megyek,
mihelyt szólitasz engem.

/Füle Lajos: Hanyatlik már a nap/

"Esteledik. Több csendre vágyik, 

S félénken megül a Lélek is.

Valami belső fény világít 

Már nappal is, éjjel is."

/Füle Lajos: Esteledik/

Az ő vállasossága a Zsolt. 119,63

Mindezek után Jófej doki mutatta meg a mobilján a saját verseit.

új bíróság

Realista hozzáállású bíró: - Tudom, hogy most egyszerre nagyon sok aktát szignálnak rám, de ne aggódj, ez hosszabb távon kiegyenlítődik, például nyáron már nem kapok annyit. Itt nagyon nagy a fluktuáció, de te most hosszabb távra tervezel maradni, ugye? Tehát akkor még nyárig, nyár végéig számíthatok rád?

tesz-vesz kórház

Angyal műtőslányka: - Meg szeretném hallgatni a véleményedet, mivel a te értékítéletedre adok. Szerinted hogy állna, ha csak egy tincset kiszőkítenék a hajamban, itt, elől?

Én: - Szerintem inkább ne.

Angyal műtőslányka: - De kár, pedig már elgondoltam, hogy utána befestem rózsaszínre...

Én: - A rózsaszín mehet. A szőke nem.

új bíróság

Kidobós szobatárs: -

kislánya milyen?

Én: - Ötéves forma, nagyon szép, de olyan komoly kislány.

Kidobós szobatárs: - Végül is az anyukája is komoly.

Én: - ?! ..... ?!

jogi szeretetszolgálat

Áca: - Mielőtt kiderült volna, hogy fiú-e vagy lány, már tudtam, hogy Borókának fogják hívni.

bíróság

ma felhívott, hogy hiányzom neki, mióta nem dolgozom ott, nincsen kihez benyitnia.

jogi szeretetszolgálat

Azzal küzdünk, hogy már nem vagyunk, de még álláshirdetünk két nem létező pozíció betöltésére.

Aranytsillag szerint azért érzem magam kipurcanva, mert egyszerre kb. három életet élek. 

Szerintem nagyobb baj az, hogy egyik sem az enyém. 

ITT-tan

Kiküldtek hittanóráról.

30

Ácával, Cukormentes Cukorkával és Aranytsillaggal arról beszélgettünk, milyen betölteni a harmincat. Cukormentes Cukorka elmesélte, hogy ő aznap egész végig dolgozott, majd elment a reumatológushoz a kezével, ahol kapott rá "jedi" kesztyűt és szteroidos injekciót, és kinőtt az orrán egy hatalmas pattanás, amilyen még életében soha. Így zötykölődött haza késő este a buszon.

Én elmeséltem, hogy egész nap dolgoztam, este angolórán voltam, anyukám pedig azzal hívott fel, hogy ugyan gondolt ő arra, hogy harmincadik születésnapom alkalmából átugrik megpuszilni, viszont eszébe jutott, hogy amikor megszülettem, akkor sem látott azonnal, csak másnap, és mivel ez egy ilyen kerek évforduló, ezt az emléket felidézendő, csak másnap jönne át hozzám.

Áca elmesélte, hogy őt a puszta tény annyira kiborította, hogy egy költő ismerősük utólag verset írt neki erre az alkalomra, hogy jobb kedvre derüljön. 

Aranytsillagnak még van hátra pár hete...

Térey János

A hetvenévesek szeme

Vajon egy hetvenéves nő szeme

Mit lát a harmincéves asszony arcán?

„Magas homlokot, felhőkkel tele;

Hétfőt, a dallamos vasárnap alján.”

S mit mond a férfikor novembere?

„Láttam belépni. Tízpontos mutatvány

Meddig színésznő, honnan divatlány?…

S a meghatott föld mit kezd majd vele?”

A harmincéves mindig tiszta képlet,

És könnyű, mint egy Paganini-caprice;

Maga mögött tud néhány ritka vétket,

De tüstént elsimul a fölkavart víz…

Amíg a hűvös dívát alakítja,

A part minden lakója ráfogad;

Kiszáll a vízből, és betakarítja

A fényes pillantásokat.

A hangsúly a szabálytalan vonáson,

Mely pillantásunkat magára vonzza:

Az orrnyereg szeplői, nagyvilági

Combján a pengeél ejtette seb;

A hamvas bőrön itt-ott egy kopásnyom,

Az érett mellek napsütötte bronza,

S a porcelán arc véletlen hibái:

Legizgatóbb a rendhagyó eset.

Istenien szép volt a készülődő,

És nála is szebb a beérkezett:

Első szava magától értetődő,

A második homályból vétetett.

Becsvágya filmjéből kilép a hősnő,

A rend körét elhagyja és lebeg.

„Még nem olyan, mint mi voltunk ilyenkor.

Még nem tanult meg hasonlítani.”

„Szeretteti magát, akár mi egykor.

Ha különbözik, az is valami.”

„Nem jobb és nem rosszabb: másmilyen élet.

Ha különbözöm, csakis akkor élek.”

Elindult a siker sugallatával,

S a vének szemmel tartották Zsuzsannát.

Útját követni fényűző mulatság:

A sokaság egén suhogva szárnyal;

Tűsarka délben óriási kört ír

A sétatérre. Szemben áll a börtön.

Valami nagy, elragadó örömhír

Igézetében jár és kel a földön.

Éjjel bólint, s elhagyja ezt a tájat,

Autóba ül, s a combok összezárnak.

…A harmincéves, mint egy telt, gyümölcsös,

És hosszú lecsengésű, szörnyű szép bor:

Nincs fogható a megkóstolt gyönyörhöz,

Mely áttetsző palackban fénylik és forr.

Ha minden csöppje zamatosra érik,

Egyetlen vágyunk: „Kiinni fenékig!…”

Az új istennő létében lubickol.

Tartása ingerlően fesztelen.

Ha mozdul, szerteszét szitál a hímpor.

A zsúfolt élet lesz a veszte? Nem.

Találka és találka közt az arca bíbor,

S két ajtó közt is majdnem meztelen.

Az esemény, s az esemény utáni

Tabletta súlya, mint a tollpihéké;

A bűnöket, s a bűntudat parányi

Ráncait púder simítja sekéllyé…

Hallgatja, hogy zenél az esti áram,

Hogy épül híre a szájhagyományban.

A bájos benne: ami érthetetlen!

Legjobb nem tudni, mit miért csinál,

És mennyi terve van még lendületben.

Eső után milyen lesz majd a táj?…

Most harmincéves, és ezerszer áldott:

Élvezi, hogy mindkét keze szabad.

Virágporával még tíz év alatt

Behintené a termékeny világot,

S feslene mindenütt barackvirág…

Este zuhany alá áll, és magában

Annyit suttog: „Bár túl sokat hibáztam,

De porhintéseim arany hibák.”

Még nem söpörte el a szembeszél:

Főútra fordul vagy földútra tér…

A tudás terhétől kövérre hízik,

Magában számol szívdobogva tízig,

S ötről a hatra immár félve lép;

S ha egyszer hetvenéves lesz, szemét

Lezárja majd a legszebbik tanítvány.

„Szemem bezárul. Gondolkodj a nyitján!”

  

testről és lélekről - a szépség és a szörnyeteg

A nézők tapsoltak a moziban.
A fogyatékos gyerekek tapsoltak a moziban.
Ettől többet sem írni, sem mondani nem kell.

testről és lélekről

"Egyszerű legyen a film, mint egy pohár víz."

(Enyedi Ildikó)