vasárnapi mise avagy amikor még ez sem sikerül

Ma a templomban egy nő ötször kezdett neki a keresztvetésnek, mire rájött a helyes sorrendre. Egy bácsi háromszor próbált hol egyik, hol másik lábával letérdelni, végül feladta. Én pedig csak álltam a kapu tövében, amikor valaki a kezembe nyomott egy szentképet, megsimogatta az arcomat és kiment.

Aranytsillagék elaludtak, és épphogy beestek a tizenkettes misére. Gyorsan levágták magukat egy padra és fellélegezve néztek körbe. Az előttük levő sorban népviseletben nénikék ültek, a papok a templom közepén, körbe fordított székeken foglaltak helyet és latinul kántáltak. Aranytsillag mellé beült egy hajléktalan, aki először csak zihált, majd rángatózni kezdett, mintha ördögöt űznének ki belőle. Aranytsillagék egymásra néztek, és fél egykor már szótlanul kanalazták otthon a levest.

Valaki mise után odajön hozzám, kedvesen megszólít, hogy nem akarok-e ételt osztani vagy egyéb önkéntes munkával járulni hozzá embertársaink boldogságához? Egy pillanat alatt újralátom a hetemet, ahogy negyven órában gardírozom a hajléktalanokat és a paranoid skizofréneket, és határozottan vágom rá, hogy nem. Az illetőn látszik, hogy nem szokott falakba ütközni, ezért újra próbálkozik. Majd aggódva kérdezi, hogy nekem van-e szükségem segítségre?

"Az alázatosság a lelket egyetlen pontba gyűjti a csend erejével. Egy igazán szerény ember nem vágyik arra, hogy mások ismerjék vagy csodálják, hanem inkább igyekszik saját magát kialakítani, semmivé válni, mintha meg sem született volna. Amikor már önmaga elől is elrejtőzött önmagába, akkor teljesen Istennél van."

/Ninivei Szent Izsák/

nyári történet

Ebédmeghívás vasárnapra, Telkibe. A busz 12:30-kor a Mammut elől indul. 11:45-kor felöltözve, süti becsomagolva, ajándékról az árcímke leszedve. Úgy tűnik, minden indulásra kész.
11:46-ra véglegesül a meggyőződés, hogy rosszul emlékeztem, és csak karácsonyi díszzacskó van otthon. Vasárnap lévén, a papírboltok zárva tartanak, ezért lerohanok a könyvesboltba, ahol díszzacskót ugyan nem árulnak, viszont van pár tankönyvborítójuk. 12:07-kor becsomagolt ajándékkal rohanok a metróhoz. Útközben meg kell állnom pogiért. 12:15-kor az orrom előtt megy el a metró. A következő 12:19-kor érkezik.
Felszállok. A megállók között egymás után veszem le a napszemüvegemet, majd a nyakláncomat, hogy ne akadályozzanak a futásban. 12:25-kor érkezem a Széll Kálmán térre. A metrókocsiból kitörve felrohanok a mozgólépcsőn. A nagy analóg óra 12:27-et mutat. Nem eshetek össze. Sütivel a kezemben végigrohanok a Széll Kálmán téren, át a síneken, átlósan a zebrán. Már csak egy átkelő van hátra. A gyalogoslámpa ekkor hirtelen pirosra vált. A kocsisort egy rendőrautó nyitja. Intek neki, hogy ne mozduljon, mert átmegyek. A busz már épp kanyarodik ki. Integetek, és megvár. Jegyet váltok és megkönnyebbülve rogyok le egy helyre. Lélegezni próbálok.
Ahogy visszanyerem komfortérzetemet, előhalászom a táskából a nyakláncot, napszemüveget, a többi utas között kényelmesen felöltözöm. A telefonban azt mondják, hogy a körforgalom után, a Községháza térnél kell leszállnom. A préri közepén valóban át is haladunk egy körforgalmon. Veszem az információt, gyorsan előretolakszom az ajtóhoz, megnyomom a leszállásjelzőt, nehogy fennmaradjak. Majd még úgy tíz percet utazom így. Gyanítani kezdem, hogy másik körforgalomnak is kell lennie. Telkibe érve újra feszülten figyelem a jelzett körforgalmat és a Községháza teret. Elhagyjuk a körforgalmat, készülődöm, leszállok. Majd ugyanazzal a lendülettel vissza, mivel a megálló tábláján valami más név szerepel. A következőnél is leszállok. Az sem Községháza tér. Vissza. Telefonálok, hogy itt meg itt vagyok, mikor szálljak le. Mondják, hogy a következőnél, kocsival elém jönnek. A busz ekkor halad át Telki közigazgatási határán. Aztán visszatér Telkibe. Végül Budajenőre érkezünk.
Tűző napon, a főút mentén, egy tálca sütivel a kezemben Telkinek veszem az irányt, közben szemmel tartom a szembejövő forgalmat, nehogy elszalasszuk egymást. Útközben egy lugasra emlékeztető, mesébe illően szép helyen haladok keresztül, ahonnan nem látni az elhaladó autókat. Ekkor megyünk el egymás mellett.

A teret átnevezték.

orvosnál...

... akihez úgy alakult, hogy eddig kizárólag munkahelyváltások, költözés, temetés, szakítás vagy vizsgázások közepette estem be kontrollra, és ahol - mint olyan helyen, ahol az ember pár percre, félórára kint hagyhatja a döntések felelősségét a küszöbön -  gyakran kerülök a sírás határára.

Orvos: - Ha megengedi, amennyire eddig megismertem, ön lelkileg és fizikailag is nagyon érzékenyen reagál a külső hatásokra. A jóga nagy segítség lehet a lelki egyensúly helyreállításában, de ha gondolja, működik nálunk pszichológus....

jogi szeretetszolgálat

P: - Ki a szerző?
Én: - Nietzsche.
P: - De mégis, ki lehet? Talán Cicero?
Én: - Mondom, hogy Nietzsche!
P: - De muszáj, hogy legyen szerzője!


(pár órával később)


E: - Ki az írója?
Én: - Nietzsche.
E: - Hogyhogy nincsen?

jogi szeretetszolgálat

A pszichológiai tréning végeredményeként Cukormentes Cukorkáról kiderült, hogy egy kék vaddisznó.

advent első vasárnapja

salvador dali: enchanted beach with three fluid graces

Egy valóság van. Melyre számtalan forrásból esik a fény.

személyiségfejlődés

Első lépés: a kontúrok megrajzolása.

- Tehát azt mondja, a lépcső lefelé vezetett a pincébe?
- Igen.
- Lehetséges, hogy ugyanez a lépcső felfelé is vezetett?

Aranytsillag mesél

Én nyaltam már meg '45-ös hősi halotti anyakönyvi kivonatot, amikor az véletlenül a nyelvemre esett.

ebbe a vizsgába ma mindenki beleadott apait-anyait

Egyperces néma vigyázzállás Aranytsillagtól és Cukormentes Cukorkától, egy végigimádkozott délelőtt Anyutól és 58/60 pont a vizsgabizottságtól. 

juhász gyula: béke

És minden dolgok mélyén béke él
És minden tájak éjén csend lakik
S a végtelenség összhangot zenél
S örök valók csupán mély álmaink.

És minden bánat lassan béke lesz
És mindenik gyötrődés győzelem
S a kínok kínja, mely vérig sebez,
Segít túllátni a szűk életen.

Testvéreim: a boldogság örök
S e tájon mind elmúló, ami jó
S az élet, a szép, nagy processzió,

Mely indul örvény és sírok fölött,
Az égi táj felé tart csendesen
S egy stációja van: a végtelen.

Nem a lendülettől lenni gyorsnak.

Hiába kérném, az akaratommal szemben még Isten is tehetetlen.

borsmenta tea és alfa hullámok.


nem tudom kizárni.

Kevés a rossz döntés.

Inkább rosszul kihasznált lehetőségekről beszélhetünk.

Ha van valami, amiről egyáltalán beszélni kell.

tanulás

napnyugtába feszülő vashuzal

mandarin

pilinszky jános a hitről

"Ha megkérdezik, és egy szóban kell válaszolnom, hogy hiszek-e, azt mondom, hogy hiszek. Pontosabban azt, hogy igyekszem hinni. De ez egy olyan igen, amin a sírig el lehet vitatkozni és töprengeni. Önmagammal is. Önmagammal is... A hit tulajdonképpen, mondjuk, egész szimplán az, hogy például az ember elkezd egy regényt írni: nyilván, újra ezt mondom, újra a semmit tudásra törekszik, állandóan, hogy semmit se tudjon. Bízik a keletkezésben és bízik abban, hogy ebből a dolog egy lesz. Egy darab. Tehát bizalom az áttekinthetetlenben. Az eleve áttekinthetetlenre tervezettben. Azt merném mondani, hogy ha ezt mondod, akkor itt van a bizalmam, tudod? Legvégén azt mondanám, hogy bízom abban, hogy meg fogok halni, mert idáig mindenkinek sikerült. Nem tudom elképzelni. De bízom, hogy nekem is fog sikerülni."

jogi szeretetszolgálat

Likacs-szivacs kiborulva rohan be hozzánk, hogy az egyik ügyvéd százával faxolja ugyanazt az oldalt, és mivel neki mint ügykezelőnek, a vezetőség megtiltotta, hogy külső hívásokat kezdeményezzen, megkér minket, hogy jelezzük az ügyvéd felé, hogy le kellene állítani a folyamatot. Jogi diplomás Aranytsillagom a tettek mezejére lép.

Aranytsillagom (legkellemesebb hangján): - Jó napot kívánok, a jogi szeretetszolgálattól telefonálok, XY ügyvéd urat keresem. A kolléganőm jelezte, hogy faxon küldött nekünk egy beadványt, ami most orrba-szájba jön ki a gépből. (...) Ne, ügyvéd úr, ne stresszelje magát, megoldjuk a problémát!

jogi szeretetszolgálat

Likacs-szivacs és Bunny Bunny mától ismerősök.

jogi szeretetszolgálat

Cukormentes Cukorka: - Egyetlen használható tudással felvértezett ELTÉ-st ismerek, és az itt ül mellettem.

jogi szeretetszolgálat

G. Zs. és L. új fedőlappal, az igazgatóságon kezdi a napot, mivel körberajzolt tenyerük rajza rajta maradt a felterjesztett akta borítóján.

jogi szeretetszolgálat

Üres sörösüveg az ablakban, kiégett spotlámpák a mennyezeten, kézmosó nélküli ügyfélmosdó, föld fölött 140 cm-rel függő piszoár, üvegtégla, belső design, rács nélküli váróterem, egy hiányzó hátsó ajtó és egy 6 Zsófi² alapterületű szoba. Jöttünk, láttunk, beköltöznénk.

jogi szeretetszolgálat

Ka.Zsu., a cukormentes cukorka.

színminta

Átlátszó valóságos vagyok.

Üres dobozt (!) próbálok betenni a hűtőbe, és mikor látom, hogy nem fér, elkezdem átrendezni az ételeket a polcokon, hogy helyet szorítsak neki. Keveset aludtam.

"Ha elestünk, felállunk, koronát igazítunk és megyünk tovább."

Miért, hogy bárki hív telefonon, az első kérdése, hogy most éppen hol dolgozom?

jogi szeretetszolgálat

Ka.Zsu.: - Ma beléd költözött a hiszti manó.

A szürreális esélyeim még jók.

A léleknek nem a test a természetes állapota.

Az írással azt az illúziót keltjük, hogy valami megismételhető.

Ez is találkozás volt. Egy elmaradt találkozás.

Ko. Zsó. mesél

Szapora léptekkel siettem a Corvin mozi felé, mert már nagyon-nagyon sürgős volt, amikor egy közvélemény-kutató leszólított. Ránéztem, és csak annyit mondtam neki, hogy menten álljon félre az utamból, mert úgy kell pisilnem, hogy beledöglök, mire ő egy szót sem szólva, már hátrált is előlem....

Nem szoktam magamban tartani az információt. Az információnak ereje van.

jogi szeretetszolgálat

Ribizlis réteseket csenek a konferencia asztaláról a jogi szeretetszolgálat "otthon" maradt tagjainak. K. idegesen nézeget körbe, és sürget, hogy gyorsan csomagoljam őket, mert ciki, E. pedig ad hozzájuk nejlonzacsit, amit mindig hord magánál, mivel gyakran szokott hányni.

jogi szeretetszolgálat

Egy éve itt.
Eddigi rekordom.

Ahogy P. mondja: itt már minden nappal új rekordot állítok fel.

amikor nem akarom a véletlenre bízni

vastag pulcsi, algopyrin, hársfa- és kamillaforrázat, egy termosz csipkebogyó-forrázat, meleg húsleves, sütőtök, két gerezd fokhagyma két kanál mézzel, céklalé, és szembesülve azzal, hogy nincs otthon se gyömbér, se szegfűszeg: mézessüti-fűszerkeverék forró vízben.

reklám az aluljáróban

-Egyet fizet, egyet kap!

szeptember 17.

Gyenge kezdés után erős visszaesés.

oskar kokoschka: a szél menyasszonya

Minden életegyenletben van egy ismeretlen változó.

Dörzsölöm le a csapról a vízkőoldót.

Anya: - Betegen cuki voltál, szinte kenyérre lehetett kenni. Most már látom, hogy kezdesz gyógyulni.

Nincs lázmérőm.
Nyilván lázam sincs.

Ismerőseink, K. György és felesége, K. Józsefné.

Volt egy tanítványom, akinek egy utóneve volt, de a másikat használta.

Mindenki kattant, csak közeg kell hozzá.

salvador dalí: salvador dalí titkos élete (részlet)

... A stúdióvezetők általában közönyös emberek, akiket már semmivel nem lehet meglepni. A miénk bevallotta, hogy azt hitte, álmodik, mikor egy ilyen rövid filmhez bemutattuk neki a listát mindarról, amire szükségünk van: egy meztelen nő két medveboccsal a hóna alatt, Batcehffnek egy száj nélküli maszk és egy másik, amelyen a hónaljéhoz hasonló szőr helyettesíti a szájat, négy oszladozó szamártetem, melyeket négy hangversenyzongorára kell felfektetni, egy igazi levágott kéz, egy tehénszem és három hangyaboly.

Ka. Zsu. mesél

Öcséméknek - jogászhoz illően - házassági vagyonjogi szerződést adtam nászajándékba.

anna ahmatova: megjöttél

Sárga fény ömlik, este lett.

Áprilisi szelíd fuvalmak.

Megjöttél. Késtél éveket,

most mégis örömmel fogadlak.

Ülj mellém, húzódj közelebb,

mosolyogj - nézd csak, itt van,

lapozd a kis kék füzetet:

versek, gyermekkoromban írtam.

Bocsásd meg árnyék-életem,

meleg napverőn is holt örök tél.

És bocsásd végre meg nekem:

sokakról hittem, hogy te jöttél.

georgia o'keeffe: kék és zöld

Az embernek szüksége van a csendre.
Istenre.

hajnal

Az ablaküvegeken a napkelte őrlángjai.

Epigon mivoltát tagadó valóság.

Római jogi konferencia G.Zs.-vel a Magyar Tudományos Akadémián. A hátsó sorokban foglalunk helyet, ahonnan szemmel kísérjük a nagy professzorokat, amint öltönyben, nyakkendőben, tudástól és bölcsességtől élénk szembogárral szállingóznak be az előadás kezdetére, üdvözlik egymást, pillanatok alatt kis csoportokba rendeződnek, ahol a másodperc töredéke alatt aktív eszmecserék bontakoznak ki közöttük.

G.Zs. egyszerre felém hajol és gyermeki lelkesedéssel súgja nekem: 

- Nézd, milyen cukik, csak úgy csillog a szemük! Mint amikor a lányok sminkelésről beszélnek!

Kettő körül megszólal a telefonom, zenei ízléssel kapcsolatban végeznek közvélemény-kutatást:

- Ne haragudjon, nekem erre most nincsen időm, dolgozom.

- Én is.

Ka.Zsu. mesél

Az önkormányzati jegyzőtől kerestek a nagypapám hagyatéki eljárásával kapcsolatban. Az ügyintéző elkezdett nekem a telefonban okoskodni, hogy végrendelet ide vagy oda, semmi jogot nem formálhatok a hagyatékra, mivel a nevem még a halottvizsgálati bizonyítványon sincs feltüntetve. Felvilágosítottam, hogy még jó, hogy nincs: azon a halott, a patológus és az orvos neve szerepel.

E. mesél

Csak szaladgáltam a többszintes parkolóházban le-föl, mint egy mérgezett egér, tortával a kezemben.

Ka.Zsu.mesél

A keresztelőmre menet nagymamám hatalmas robajjal vágódott el a templom kapujában. Nem kevésbé elegáns mozdulatokkal feltápászkodott, és csípőre tett kézzel, torka szakadtából üvölteni kezdett, hogy a ........ került oda az a küszöb, mire apukám  röhögőgörcsben tört ki, amit nem tudott abbahagyni, ezért a szertartás idejére be kellett zárni a sekrestyébe.

Egy átlagembernek évente egy születésnapja van.

magzatok beszélgetése

- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság! Semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni és majd a szánkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni… ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg kicsit másképp, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne, és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmilyen mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No de néha, mikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

 

 

 

 

2013 mérlege

Három felmondás, három munkahely (ha a tanítást is hozzászámítom, akkor négy), egy kényszerköltözés, egy kényszerű diéta, egy lelki széttépődés, egy testi térdsérülés, két nagy találkozás (egy élő és egy élettelen személlyel), egy tíz éve halogatott bocsánatkérés E-től, egy új fodrász, egy BKV-n rám törő nevetés (ügyfél a tarajos sülökkel), elviselhetetlen kettészakadások, elviselhetetlen emberi mélységek és magasságok, vonzások és taszítások, Solange de Cléda, csodák udvara, egy tizenhat éve esedékes gyógyszeres kezelés, meghalások és feltámadások, bemocskolódások és megtisztulások, képzelt riport, tisztelt Szemináriumvezető Asszony, konfliktuskerülésből frontvonalas helyzetek, nyolc vérvétel egyvégtében, szemégető könnyek, személyiségformáló szembesülések, húsz éve magukra várató párbeszédek egy másik E-vel, akit nem ismerek és akit legutoljára egy temetésen nem láttam, párbeszédek a frissen szabadult terheltekkel és karácsonykor a kórházban huszonnégy óra leforgása alatt kétszer élesztették újra az apukámat. Még egy nap van hátra az évből.

"Csak hát maga úgy nevet, mint egy kislány, és úgy gondolkozik, mint egy vértanú."

/Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek/

Ui: 2014-ig meg se nézem :-) (megjegyzést írni továbbra sem tudok...)

jogi szeretetszolgálat

(in)adekvát reakciók

Májkrémes palacsintát eszem, miközben a másik szobában egész álló nap kitartóan csöng a telefon. Nem veszem fel. Elemi szükségét érzem az e heti ügyfelek után egy olyan napnak, amikor kizárólag élettelen, néma, akaratomnak engedelmeskedő dolgok vesznek körül.

önelemzés

"Egyik percben a nulláról képes bármit felépíteni, a másik percben pedig legszívesebben lenne egy díszpárna a kanapén."

B. mesél

Frusztrációmat mostanság a BKV-n élem ki. Folyamatos kényszert érzek, hogy rászóljak az emberekre, mert szentül hiszem, hogy valakinek meg kell mondania, mekkora parasztok, hogy végre magukra ébredjenek. A múltkor, mikor engedtem leszállni a busz belsejében utazókat, egy nő pofátlankodott elém, és én már nem fértem vissza. Ekkor durrant el teljesen az agyam, és megmondtam neki, hogy vagy nagyon gyorsan beljebb húzódik, vagy leráncigálom a buszról. Annyira meglepődött, hogy menten fellépett egy lépcsőfokot, és még épp befértem.

K.-val beszélgetek.

K: - Veled szemben mindenki más, amikor munkát vállal, a biztonságra törekszik.

Igényli a szem a horizontot.

családi komédia LXXI. felvonás

Apa: - Hihetetlen, milyen házias lettél. Fél kézzel vered fel a tojást.

weöres sándor: a teljesség felé (részlet) - első hármas-csoport

A közbeszéd nem tesz különbséget jó és kellemes között: Isten is
jó, a viszketeg megvakarása is jó. Legtöbb ember a mennyről azt hiszi,
hogy élvezet, s a pokolról, hogy gyötrelem.
   Az öröm, a kín és minden tagoltság, még ha legtisztább is, a
testhez tartozik. A boldogságot csak a testben kíséri öröm, a
boldogtalanságot csak a testben kíséri kín. A halállal elmállik az
öröm, a kín és minden tagoltság.
   A határtalan az érzelgősnek, mint a fagy; a gyűjteni vágyónak, mint
a fosztogatás; az egyéniségnek, mint a megsemmisülés. 

Ui: a megjegyzésre, sajnos, nem engedi a rendszer, hogy válaszoljak, de igen, direkt lóg ki! 

Uui: remélem, jól vagy! a blogod alapján úgy látom, igen!  

Kókuszt reszelek.

Az udvaron parányi, száraz szemekben hullik a hó.

E. mesél

A terhesség első három hónapjában minden nap hánytam. Ez egy idő után már fel sem tűnt, - akár a fogmosás - a reggeli rutin részévé vált. Csak vigyázni kellett a sorrendre.

iroda

Én: - ... viszont a macskáknak kilenc életük van, nem?

Főnök: - De, csak a maradék nyolcat már nem velünk élik le...

jogi szeretetszolgálat

A pap és a tanító, a kalandor és a kurtizán, a harcos és a rabló, a gyógyító és az uralkodó.

jogi szeretetszolgálat

Ül az ügyfél a váróban. Negyven-ötven év körülire saccolom. Tekintetében elszántság, bóbitaként felkötött hajában aranymasni. Meglepően értelmes és talpraesett.

jogi szeretetszolgálat

Kommunikációs tréningen ül az osztály. A tréner feladatul adja, hogy mindenki írja le, milyen kétségei vannak a tréninget illetően.

A: - Én csak azon aggódom, hogy legkésőbb fél ötkor végezzünk.

J: - Amikor ide jöttem, nekem aggályom nem volt, de amint leültem erre a székre, lett. Azóta állandó jelleggel azzal kísérletezem, hogy tudok úgy ülni, hogy ne csússzak le róla.

(...)

E: - Az ügyfelek hihetetlenül szívósak. Ha sorszámot kapnak, azon a napon már nincs szükségük se ételre, se italra....

(...)

Tréner kérdésére, hogy milyen konfliktusforrásokat érzünk a munkánkban, az osztály egy része a skizofrén ügyfeleket jelölte meg.

A tréner a táblára jegyzetelt: beteg ügyfelek (sch.)

Cs: - (P.-nek) Írjuk már rá mi is az aktára, hogy "sch.", ez annyira jó!

jogi szeretetszolgálat

Kérelmet iktatok, miközben az ügyfél a nyomtatvány személyes adatokra vonatkozó részét tölti.

Ügyfél: - A személyiigazolvány-számhoz beírjam, hogy plasztik?

N., akinek az élete nem kicsit dokumentált

N. egy nagy, lila kaspóban hozza be Sophie-t, a szobanövényt. Megdicsérem Sophie-t. N. megkérdezi, mutasson-e képet Sophie-ról, amikor kéthónapos volt, és már veszi is elő a telefonját, miközben én az első meglepetésből ocsúdva mechanikusan bólintok.

citromfű tea

Fél év alatt most vagyok a harmadik munkahelyemen, elkezdtem a tanítást, elköltöztem otthonról, követnem kell az előírt diétát, napról napra várom az új gyógyszerek mellékhatásait és az életem felét olyan emberektől másfél méterre töltöm, akiktől az utcán, ha megszólítanának, elrohannék. Erdőtündér erre azt mondta, igyak citromfű teát.

jogi szeretetszolgálat

Előzmény:
P: - Miben segíthetünk?

Ügyfél: - Nekem megölték a gyerekeimet. Mind a háromszázat. Igen, huszonötös ikreim voltak! Azt kérdezi, tudom-e ki tette? Természetesen! Az apjuk, Hende Csaba! Hogy más minisztertől is voltak-e gyerekeim? Ezt kikérem magamnak. Igen, igen, az újonnan született gyerekek mindig a halottaknak a nevét kapták. Ezt le is írom, ha kéri a tisztelt ügyintéző úr.

 *

Az ügyfél újra felkeresett minket. 

Tarajos sülöket szült. A NASA amerikai űrkutatási hivatalánál történt a beültetés a NATO által. Jehova tanúi nukr(!)eális fegyverrel zsarolták meg. A gyerekei tarajos sülökké, szarvasokká és kecskékké változtak, erre tanú: Győrfi Pál, mentős és dr. Molnár Ferenc. Havi 10.000,- Ft tartásdíjat követel.

P: - Kedves hölgyem, ez az ügy már annyira komoly, hogy egyből másodfokon fog indulni. Viszont mivel múltkori találkozásunk óta a NATO és a NASA is érintetté vált, a probléma immár súlyos nemzetközi jogi kérdéseket is feszeget. Ez egy igen speciális terület, amihez én kevés vagyok, de dolgozik az osztályunkon egy nemzetközi szakjogász, aki hetente egy alkalommal, előjegyzés alapján fogadja az ügyfeleket, így, ha megengedi, hátra is kísérném hozzá, hogy időpontot egyeztethessünk.

(Ezzel P. hátravitte az ügyfelet a pszichológushoz.)

iroda

Én: - Mesélj, mi történt veled?

Főnök: - Te kezded, te vagy a kicsi!

(...)

Főnök: - Szerintem ez a jogi szeretetszolgálat jó neked. Kellőképpen ketyós vagy egy ilyen munkához. Végül lehet, hogy ez az utad ahhoz, hogy majd jó ügyvéd váljon belőled.

(...)

Főnök: - Na, nézzétek, kit hoztam! (belépek a szobába)

Zs: - Hol találtad?

jogi szeretetszolgálat

avagy a definíció

Ahol egy Afganisztánt megjárt matematika-technika szakos tanár, aki minisztériumban jogászkodott, egy lány, aki ügyvédi irodából jött és ruhákat varr a tollainak, egy jogot végzett filozófus, aki egyébként szakács, egy jogász, aki papíron negyven, ránézésre harminc, ha megszólal, húsz és a gyámhivatalból és a bíróságról került elő, egy másik jogász, aki olasztanárként kezdte, majd a szállítmányozásban ténykedett, egy újabb, aki orosz-angol szakon végzett, majd az áldozatsegítésből jött hozzánk, egy másik, aki a bevándorlási és a járási hivatalnál már ötödik munkaköréből vált ki, egy, aki államigazgatási főiskola és kárpótlási hivatal után került ide és én, aki határozott bölcsész beütéssel az iroda után az adóhivatalból szállingóztam erre a helyre, együtt istápolja a szociálisan és egyéb módon rászorultakat.

illatkavalkád

Az, amikor ősszel, alkonyat idején a sütőből a sült tök lassan kifelé kúszó illata a nappaliban találkozik a gyertya vaníliájának lágyságával... 

Tisztelettel megkérdezi, hozzon-e étlapocskát, majd finoman tudakolja, hogy lesz-e leveske, végül a maradékot beteszi egy dobozkába elvitelre. Mindez, amikor kint metsző szél fúj és szürke fellegek teszik nagyon is anyagszerűvé az eget és az üdülőváros utcái kísértetiesen néptelenek és az ember kezei átfagytak a kerti munkában és a kis vendéglő barna faburkolattal bevont falai között széldzsekiben és garbós pulóverben ülő emberek egymásba vegyülő beszélgetése olvad bele az edények csörömpölésébe, nem zavar.

Azt azért mégsem gondoltam volna, hogy november tizedik napján egyszer majd csicsókákat fogok kiásni a földből a Balatonnál.

családi komédia LXX. felvonás

Anya: - Túl nagy nálad a rend.

Az utca túlsó sarkán mintha P. tanár úr állna és az eget kémlelné. Igen. Ő az. Ugyanaz az arc, mint hét évvel ezelőtt, jóllehet, most kicsit mintha beesettebbnek és szürkébbnek tűnne. Deres haja, nagy keretű szemüvege és kék kockás flanelinge is ugyanaz, mint hét évvel ezelőtt volt. Hunyorgó, mélyen ülő szemeiben is ugyanaz a jóság ül még ma is, mint hét évvel ezelőtt. Ez utóbbit persze csak sejtem, mert tanár úr messzire van és egyébként is, ahogy már említettem, az eget kémleli. Egy mankóra támaszkodik. A mankó hét évvel ezelőtt még nem volt meg. Most szemét lassan leemeli az égről és féloldalasan a mankóra nehezedve, megindul a Deák tér irányába. Úgy egy méterre mellette ekkor egy másik, ugyanolyan mankó is útnak indul. A mankóba egy szürke, göndör hajú néni kapaszkodik. A néni karját P. tanár úr karjába fonja. És a négy láb két, türkizkék mankóval közre fogva halad előre az öregség bizonytalan, már valamilyen más ütemre mozduló lépteivel.

A napját sem tudom, mikor áztam így el utoljára. Bőrig. Pedig mindig van esernyő a táskámban. Csak ma nincsen. A falak tövében szaporázva eszembe jut Ungár tanár úr. Aki sosem vitt magával esernyőt. Egyébként az egyik legjobb ember, akit valaha ismertem.

"Csak az él, aki minden pillanatban kész a halálra. Aki elkészült a halálra, az elkészült az életre is."

/Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai/

weöres sándor: nagyság (részlet)

Minden nagyság: kicsiség is. Mert van még nagyobb, vagy ha nincs: lehet.

Miután útbaigazítottam, a turista bácsi közölte, hogy ha engem nem zavar, még egy darabon velem tartana, mert "I feel safe with you". 

Én meg még most is csak ámulok, hogy a velem való találkozás ilyen reakciót válthat ki egy emberből.

Tüzet nem lehet oltani hideggel.

Egy meg nem lesett titokkal erősebben tér haza.

molnár dóra: egy kávézó teraszán

jász attila: mit mondhatnék

Mit mondhatnék például egy
osztálytalálkozón magamról,
ha rákérdeznek hirtelen,
mi van velem. Mit is csinálok.
Mit mondhatnék erről azoknak,
akik tizenöt éve még
másként ismertek, vagyis akkor
egyáltalán nem lehetett
tudni, kiből mi lesz. Mi is
szeretnék lenni. Semmi. Hát
igen, rejtett vágyaimat
titkoltam mindenki előtt.
Nehéz kérdés most is. Hiába
kérdezik ezt jelen időben,
érvényes válasz a jövőben
létezik. Mikor múltra vált.
Ha majd újra, néhány évtized
múlva kérdik egyáltalán,
mégis, ki voltál öregem. 

kókuszdió

ma bebizonyosodott, hogy a kreativitás határai tetszés szerint tágíthatók, ha az ember idegenkedik átcsoszogni a szomszédban lakó vietnamihoz kalapácsért.

Annyi minden.
Amit másként kéne.
Amit újra kéne.
Amit kéne.

Én nem akarom, hogy őt számon kérjék rajtam. Megtagadom az átvételét minden lelkével, hajával, dzsekijével, szemüvegével. Nem. Kevesebbel sem. Hogy mégis vállaljam? Mikor csak elkótyavetyélni tudnám? Ez senkivel szemben sem lenne tisztességes. Leginkább velem szemben nem.

evellei kata: terápia

Néha nem történik semmi.

Anyám ilyenkor azt mondja, porszívózzak.

Utána sem történik semmi,

de a ház legalább tiszta lett.

Azt azért már némiképp túlzásnak érzem, hogy álmomban is formanyomtatványokat töltögetek az ügyfelekkel.

A gondolatokhoz ablakokra van szükség. Sokra. Olyan ablakokra, melyek az égre és a fákra nyílnak.

Hiszen tulajdonképpen minden újrakezdés ragaszkodás.

akció

Az ananász egységára 300,- Ft. Egy helyen akciót hirdetnek. Ott csak 298,- Ft-ba kerül.

jogi szeretetszolgálat

HZs: - Melyikőtök nyomtat üres lapokat?

jogi szeretetszolgálat

P: - Miben segíthetünk?

Ügyfél: - Nekem megölték a gyerekeimet. Mind a háromszázat. Igen, huszonötös ikreim voltak! Azt kérdezi, tudom-e ki tette? Természetesen! Az apjuk, Hende Csaba! Hogy más minisztertől is voltak-e gyerekeim? Ezt kikérem magamnak. Igen, igen, az újonnan született gyerekek mindig a halottaknak a nevét kapták. Ezt le is írom, ha kéri a tisztelt ügyintéző úr.

jogi szeretetszolgálat

Ügyfél: - Engem kiraktak a lakásomból, nincs hol aludnom, maga meg nem csinál semmit!

Cs: - Most mégis mit akar, jelentsem be magamhoz?!

jogi szeretetszolgálat

Én: - Vettem egy flakon fertőtlenítőt arra az esetre, ha kezet kellene fogni az ügyféllel. Adjak?

KZs: - Nagyon megköszönném. Az előbbi olyan iratokat adott át, amik nem akarom megtudni, hogy mivel voltak átáztatva.

G: - (filozofikus nyugalommal) Figyelj, itt ez teljesen normális. Van, hogy a papír véres.

A képzelt embereknek nincsen arcuk.

Valóságosnak lenni tanulni.

Érezni tanulni.

Újra álmodom. 

Erről eszembe jut, milyen régóta nem álmodtam.
És most jó.

A művészet két jó ember párbeszéde.

A harag végtére csak a szeretet próbája.

faludy györgy: október 6.

A vesztőhelyre sáros út vitt
és kikericsek kékjei.
Száz év, s meghaltam volna úgyis –
vígasztalódott Vécsey.
Láhner György sírt s a földre nézett,
Damjanich szekéren feküdt,
Leiningen felmentő honvédek
árnyát kereste mindenütt.
S a táj olyan volt, mint a fácán:
tarlók, fák vérző foltjai,
és ők, tarkán, libegve, hátán:
elhulló, bús-szép tollai.

Aradon így. A pesti téren
is ütötték a dobokat,
de ő nem félt, csak arca széle
vetett rózsálló lobokat.
Mosolygott. Mi bánta, hogy vége?
Branyiszkónál nevét az égre
karcolta kardja, a híres.
Ez volt Dembinski hadsegéde,
Abancourt Károly ezredes.
S mi elfeledtük. A miniszter,
bár hívták, maradt egyedül.
– Az Al-Dunán – szólt – mély a gázló
s vénember már nem menekül.
Leszek bitófán harci zászló,
ha sorsom ezt így rótta ki –
s habár magyar volt Csány László,
úgy halt meg, mint egy római.

A többit, mintha friss, mély sebből
fröccsen szét érdes cseppű vér,
Kuftsteinbe, Grácba, Josephstadtba,
Olmützbe vitte a szekér.
Húszan egy odvas pincelyukban,
nehéz bilincsben, pipájukkal
egyensúlyozták magukat:
így éltek, sakkoztak, dohogtak
és elmélkedtek, jó urak.
Kegyelmet vártak s forradalmat,
áldották-átkozták a hont
és írtak vert hadakra verset,
tábornok Bemre disztichont.

Volt, aki bírta; más kivénhedt;
olyik megőrült, de az élet
sodrából mind-mind kiesett.
Kinn szöszke osztrák hadnagyoktól
gömbölyödtek a hitvesek.
S az ország rothadt. A rabságot
mindjárt megszokta s elfeküdt
a földön, mint télvízkor vágott,
rózsás rügyekkel tele bükk.
E rügyből egy se bontott zászlót:
a nagy tavaszi láz heve
kilobbant, múló szalmaláng volt
vagy elköltözött másfele,
Londonba, New Yorkba, Turinba
és hűs lidércként messze táncolt.

Száz év – s a magyar börtönéjjel
nem változott száz év alatt.
Száz év – s az első fordulóra
ébredtetek és lassan róva
a lépést, méláztatok róla,
mit hozott Világos, Arad:
száz év – hűséges ingaóra,
én folytatom járástokat,
mások járják lépésetek,
s míg árnyékunk a kőpadlóra
hull – hány nap, hét és hónap óta! –
s kihúnyunk, pisla mécsesek:
sok szép magyar fej, hervadt rózsa,
Lonovics! Barsi! Berde Mózsa!
árnyatok felénk integet.

 

 

 

 

Ha téged elengedlek, magamat is.

A szenvedély kötelesség.

Elfogadni, hogy a változáshoz nem kell megállítani az időt. Mert pontosan elég.

jogi szeretetszolgálat

GZs: - ... Néha kétségek merülnek fel bennem, hogy egyáltalán komolyan vehető vagyok-e, amikor két copfba fogott hajjal megyek fogadni az ügyfeleket....

G: - (szívből jövő jóindulattal) Zs., nézd meg, mennyi embernek van tetoválása, piercingje, és nem zavartatják magukat. Ma már ez nem probléma.

jogi szeretetszolgálat

E: - Most hogy mondjam meg neki, hogy káposztával a fején nem fogadhat ügyfelet?

radnóti miklós: naptár (részlet)

OKTÓBER

Hűvös arany szél lobog,

leülnek a vándorok.

Kamra mélyén egér rág,

aranylik fenn a faág.

Minden aranysárga itt,

csapzott sárga zászlait

eldobni még nem meri,

hát lengeti a tengeri.

Tegnapelőtt láttam először középszerűnek. Félteni kezdtem.

frédéric chopin: nocturne op. 9 no. 2

kontúrvonalak nélkül futkosó kiskutyák

a csend geometriája

forrás: http://lpandeff.tumblr.com/

a boldogság állapota

- Mi értelme van az életünknek?- kérdezed.

- Értelme? Talán éppen csak annyi, hogy értelmetlennek tetsző ténykedéseken és megéléseken keresztül eljussunk a boldogságnak egy olyan fokára, ahol már nem jut eszünkbe eltöprengeni az ilyen és ehhez hasonló kérdéseken - válaszolom némi bizonytalansággal.

"... és nem adom kevesebbért az életem!"

jogi szeretetszolgálat

K: - GZs. legkésőbb nyolckor el szokott menni aludni.

Én: - Nyolckor?! De hát akkor még az esti mesét se látja!

J. mesél, avagy aki ajándék helyett viccet hozott

J., kellemetlenül érezve magát, hogy üres kézzel toppant be a vendégségbe, felajánlotta, hogy ajándék helyett elmesél egy viccet:

Két fiatal járni kezdett, majd idővel a lány a fülébe súgta a fiúnak, hogy másnap jöjjön fel hozzá. A fiú kérdezte, hogyan talál oda, mire a lány elmondta, hogy merre találja a házat, majd első emelet, balra a harmadik ajtó, és amikor odaér, finoman rugdossa meg a lábával az ajtót, és ő tudni fogja, hogy a fiú az.

- Miért kell megrugdosnom az ajtót?- kérdezte a fiú. 

- Gondolom, nem üres kézzel akarsz beállítani...

fájdalom

Mert egészen máshogy fáj a véna, a bőr, a csont és a lélek.

Az jutott eszembe arról, hogy kint már egész kora reggel óta csendesen és folyamatosan csak esik és minden szürke és nem lenne jó most kimenni az utcára, még esernyővel sem és én kitakarítottam és főztem és most olvasni fogok, de előbb felveszek egy pulóvert, hogy az ilyen őszi pillanatokat lenne jó gyorsan megosztani mással. De aztán rájöttem, hogy attól ilyen és attól őszi és attól pillanat, hogy nem lehet megosztani mással.

lábass endre: vándorparadicsom

"Tudod-e, ez mi? Hát ez az Eötvös Péter hegedűje, ez az, amit a legvégén előhúz, amikor a gonosz, dagi bohóc már elvette szegénynek minden nagyobb hangszerét, ekkor ezt húzza elő a kabátja alól, és akkor mondja utoljára, hogy VAN MÁÁÁÁÁSIK! Ez után a kicsi hegedű után, amit fogsz, ez után mondta mindig az Eötvös, hogy VAAAAN MÁÁÁÁSIK! Ez után mondta mindig utoljára. De ha jól emlékszem, ezt már nem vették el tőle, nem tudom, akkor mit csinált volna. Na, ezt én javítottam meg neki, szegénynek, mert elrepedt és elszakadt a húrja, és a bohóc ott állt volna a színpadon tehetetlenül. Nem volt mit tenni, villámgyorsan összeraktam a hegedűt, ma jön érte, a következő előadáson már ezt teszi a kabátja alá megint. Addig pöcögtess rajta, amíg lehet, soha többé a kezedbe nem foghatod az Eötvös Péter legkisebb hegedűjét, ami a jó bohóc legféltettebb kincse. Ezt a hegedűt védi az élete árán is a gonosz dagitól. Ezért állja ki a sok verést, a gáncsolásokat, barackokat, évtizedeken át. Nagyon vigyázz rá. Ilyesmiket beszélt István, akire nem vigyázott senki."

kinyithatom az ablakot?

Pulcsiban didergek, amikor óvatosan megkockáztatja a kérdést:
N: - Kinyithatom kicsit az ablakot?
Én: - :'-( ... Igen.
N: - De szólj majd, ha fázol, akkor becsukom.
Én: - Rendben! :-) Fázom!

amiből nem lehet elég

Szerinte négy dolog van, amiből sosem lehet elég: könyvből, ruhából, labdából és barátból.

A vízcseppek, mint megannyi apró kristály peregtek le a fekete pulóveren.

julianne moore

A türelmes ember mindig ura a helyzetnek.

találka

Tegnap, miután átadták a röntgenfelvételeket, az asszisztens aláíratott velem egy nyilatkozatot arról, hogy a felvételeket átvettem és azokat harminc évig megőrzöm. Majd megbeszéltük, hogy harminc év múlva ugyanitt, a felvételekkel.

milyenre színezzelek?

N. táblázatot készít. Rám néz:

N: - Milyenre színezzelek?

Én: - Színesre csinálod? De jó! Nem tudom, nincsen kedvenc színem, szerintem mindegyik szín szép. Várj, inkább nem mondok semmit, kíváncsi vagyok, milyen színűnek látsz magadtól.

N. nagyon néz, mire szólok, hogy remélem, nem a fekete pulcsimból fog kiindulni.

N: - Nem, nyugi, feketére nem is gondoltam ... talán rózsaszín, nem mégsem .... megvan: te olyan kis narancssárga vagy!

Én: - Nincs ellenvetésem. Lássunk téged, te milyen színű vagy.... Kék, de semmiképpen sem sötét... igen: pontosan olyan halványkék, mint annak a kristályvizes üvegnek a nyaka egy csepp lila tintában feloldva!

N: - Igen, a lila kellett bele! (N. vérbeli Újpest drukker) Szerinted C. milyen színű?

Én: - Nem is tudom, talán citromsárga...

N: - Nem, szerintem lila.

Én: - Valóban, neked van igazad! De nem sötétlila, hanem (és itt nagyon koncentráltam, nehogy véletlenül rosszat mondjak) fradilila.

...

N: - Na jó, nézzük a többieket. M.?

Én: - Fekete és vörös között hezitálok, talán fekete valami nagyon mély bordóval megbolondítva.

N : - Szerintem is! És K.?

N. és én egyszerre: - Vörös!

Én: - Te G.-t milyennek látod? Nekem van ötletem, de előbb kíváncsi vagyok a tiedre, hiszen mégiscsak a te életed párja.

N: - Mindenképpen zöld. Igen, valami karakteres, de nem rikító, inkább sötétebb zöld.

Én: - Nekem van egy ismerősöm, aki halvány ezüstszürke. Van egy másik is, aki acélosabb fényű, de mindenképpen fémes csillogású.

N: - És ki lesz az aranyember?

Fél órával később.

Én: - Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem most folyamatos jelleggel peregnek a szemem előtt az ismerőseim, és mindenkit megpróbálok színekkel párosítani.

N: - Úgyszintén.

N. mesél

Szombaton volt a kilenchónapos kislányunk keresztelője. A pap a mise előtt odajött hozzánk, és aggódva figyelmeztetett minket, hogy lehet, hogy a baba meg fog ijedni, amikor felzúg majd az orgona. Mi megnyugtattuk, hogy a gyerekkel hétvégenként focimeccsre járunk petárdák közé, feltehetőleg az orgonával sem lesz gond.

A. mesél

Velem a buszokon mindig érdekes dolgok történnek. A múltkor például felszállás közben hasra vágódtam, és beestem a sofőrhöz a vezető fülkébe.

egy bolti biztonsági őr, aki nagyon szeretne ismerkedni

A biztonsági őr odajött hozzám, és a kosárba nézve kedveskedően kérdezte, mi finomat fogok főzni a hétvégén. Én is belenéztem a kosárba. Fél kiló kenyér és fél kiló sajt volt benne....

családi komédia LXIX. felvonás

Kigyomláltuk a gazt, összeszedtünk a fűről két halott madarat és lemostuk a teraszt. Most, a nyár utolsó napján kint ülünk anyuval a délután szelíd fényében és olvasunk. A szomszéd fán egy madár trillázásba fog. Anyu lassan felnéz a könyvéből és nagyot sóhajt:

- Jaj, csak nehogy ez is itt dögöljön meg!

"Tudom, hogy hülyének hiszel, de túlértékelsz."

/Két pasi meg egy kicsi/

Egy hajléktalan ült a CBA tövében, hosszan, mereven bámulva maga elé. Amikor elhaladtam mellette, felemelte a fejét:

- Van cigarettája? - kérdezte.

- Nem dohányzom.

A hajléktalan újra lehajtotta a fejét:

- Jaj, kedvesem... - szakadt ki belőle, de olyan hangsúllyal, hogy egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy ezt még nekem címezte-e vagy már Istennek.

őszelő

Félig nyitott ablaknál fekszem az ágyon, még a számban érzem az ízét az uzsonnai tejnek és vajas kenyérnek. Olvasgatok, majd inkább leteszem magam mellé a könyvet, és a nagymama régi, piros szőnyegének a mintáit követve fél füllel hallgatom, hogy tépázza a szél odakint a sűrű lombokat. Fent az ég már nem kék, inkább fehér, de a levegőben még maradt valami a nap halvány sárgájából. Az ablaküveg visszaveri a képét a szemközti társasház gangján felejtett, piros vásznú tábori széknek.

Magamra húzom a pokrócot.

Két utcaseprő gyűjti a fűről nagy, fekete zsákokba a szemetet:

- Szerinted a madártoll szemét?

- Nem tudom, meg kellene nézni, mi van a szerződésben.

pontosan másfél tojásra lenne szükségem

egy távoli erdőben, ahol hallani az esőcseppek kopogását a mélyzöld leveleken

mitológiai adósságok

Párisz döntéséből végül elég sok mindent megtudtunk, de azt, hogy a három istennő, Héra, Athéné és Aphrodité közül tulajdonképpen ki is volt a legszebb, azt pont nem.

visszafelé születések

Méltónak maradni azokhoz, akiket magunkban hordozunk.

fura beszélgetés C.-vel

C: - ... jó, de akkor előbb kell találkoznunk, mert engem a rendőrök fél tízkor vesznek fel az Árpád hídnál.

családi komédia LXVIII. felvonás

Én: - Képzeld, ízlett nekik a sütim, még a receptet is elkérték!

Apa: - Milyen udvariasak!

családi komédia LXVII. felvonás

Anya: - Te láttad a Láthatatlan kiállítást?

átutazni a várost egy lekvárosüveg padlizsánkrémmel a kezemben

Azzal a jóleső érzéssel kísérletezem, hogy bemegyek egy ruhaboltba, és nem veszek semmit.

Mert tudom én, hogy minden ember fenség, Észak-fok, titok, idegenség, lidérces, messze fény, csak ebbe nem mindenkinél szeretnék belegondolni.

legszebb sorok

"...Ott az történik, ami épp nekem
kibírhatatlan. Talán nem egyéb,
kibontanak egy rongyosládát,
lemérik, hány kiló egy hattyú..."

/Pilinszky János: Terek/

Fájdalom: lélek és test szétszakadása.

az ember tragédiája....

... hogy mindig csak magának akar és nem másnak.

E. mesél

"Nagyon komolyan vette, hogy kitüntetésben részesítik. Az alkalomra olyan ruhát vett fel, melyhez egyfajta uszályféleséget rögzítettek, ami lebegett mögötte, ahogy kivonult átvenni a díjat. Ez délelőtt tizenegykor kicsit furcsa volt."

péntek délután. megyek lefelé a lifttel. lélekben már a vonaton ülök. hirtelen felocsúdok és önkéntelen mozdulattal kinyitom a liftajtó egyik szárnyát. nagyjából köldökmagasságban a "földszint" felirat. visszacsukom az ajtót. újra megnyomom a földszint gombot. megnyomom a vészcsengőt. mondják, hogy menjek felfelé egy emeletet, majd visszafelé egyet.

lent a portás: Renáta, hát mi történt!? én: már nagyon-nagyon rohannék a Balatonra....

"minden közeledés meneküléssel kezdődik."



 forrás: http://www.agnus.co/

richard tuschman: edward hopper's paintings as photographs

forrás: http://fstoppers.com/edward-hoppers-paintings-as-photographs-nsfw

gondolatok a vonatablakból

föld felett szétágazó, csonka fatörzs.
földbe fúródott egerészölyv.

kétpercenként arra ébredtem, hogy elaludtam.

képviselőfánk az ablakban

kárminvörös papírsárkány úszik az égen

lassú lélegzetvételek

a világ: Isten kimeríthetetlen kreativitása.

újra: megváltoztak a fényviszonyok

_

"Én semmit sem keresek.
               
                        Kivéve most Esztert."

/Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról/

szilágyi domokos: utóhang

Tán nemet vettek és igent arattok.
Kisebzett és fázik a meztelen föld:
siessetek! hogy új búza borítsa,
mielőtt az esztendő megöregszik.
(Babits)

Hontalan fények közt otthonos lélek:
mindentől, ami volt, mindentől félek.

Könnyező-csillag-szem-bárány a késtől:
félek a sajgó megismeréstől.

Akad-e, akad-e valaki még?
Számban gyöngyöznek keserű igék.

Csillagok pislognak kialvatlanul.
A fény, a fény remegni tanul.

Mennykő igazságok között vacogva
világom szétszakad darabokra.

Akár a nap az esttől,
elválik test a testtől
és el a kéj a vágytól,
férfi és nő az ágytól,
az akarat a szótól,
el a cukor a sótól,
pokol a magas égtől,
befejezés a végtől,
a kezdet a nyitástól,
sírás a csitítástól,
az eszmény a valótól,
élő a meghalótól,
halott az élve-holttól,
és ama zsák a folttól,
fölrúgva talmi törvényt,
ami volt, meg se történt,
s ami lesz mindhalálig,
még ma halálra válik,
a szólott szó is szótlan,
a való is valótlan,
a létező is létlen,
a vétkező is vétlen,
az ártatlan is ártó,
a föld égre kiáltó,
és tettető a tettes,
és kedvetlen a kedves,
és a kegyes kegyetlen,
az összesség egyetlen,
több a kevés a soknál,
és több a csönd a szóknál,
és csupa seb vagyok már,
s már nem szól senki értem,
s én nem értem. Nem értem.

Magamat világgá kiáltván,
állok kéretlenül a vártán.

Éget a szó, éget, eléget.
Adjatok, adjatok oltó igéket.

Romlandó húsom végét a rögben:
hinnem az Útban, az örökben.

Az Útban, mely veszni nem ereszt,
és amely örökös újrakezdés.

(Elmondhassam, hogy megcsalattam:
nemet vetvén, igent arattam.)