műkorcsolya/beauty

 

akvarell

 

Az akvarell szeszélyes, öntörvényű, áramló Nőiség. Ha hálával és kíváncsisággal közelítesz ezekhez a kvalitásaihoz, a legkifinomultabb segítővé válik a lélek filmrétegeinek felsejtetésében, a járatlan utak felfedezésében, a természetes átmenetekkel való egybeolvadásban. Ha finoman közeledsz hozzá, finommá válsz általa. 

a művész feladata a lelkek felszabadítása

 

Utat kell törni az anyagban. Fel kell szabadítani az anyagból a lelkeket. A művészetet befogadók lelkét. A megformált személyek lelkét. A tárgyak lelkét. Az anyagban (papírban, kőben, festékben, hangjegyben) megszületni vágyóknak a lelkét. A művész lelkét. Az Isten Lelkét. Hagyni szabadon léleg/kezni a világot. Ki kell engedni a fényt.

a tükrök átalakító ereje abban rejlik, amit kiemelnek belőled

 

Mondják, hogy annak a tíz embernek az átlaga vagy, akikkel nap mint nap kapcsolatba lépsz. Na de ki is lehet ez a tíz ember? Egy író, akinek a regényeit olvasod, egy festő, akinek a festményeit csodálod, a királyi család, akiknek az életét követed, egy rongyosra nézett film szereplői, akik végtelenített verzióban megindítanak, egy zene, amit napi tízszeres ismétlésben hallgatsz meg, egy inlfuenszer, akinek a podcastjait pörgeted, az a személy, aki napjában százszor is megfordul a fejedben, Isten, amikor a Bibliát a kezedbe veszed. Bárki, akinek a lényével így vagy úgy minőségi időt töltesz.

A másik lépcső, hogy vajon ezek az emberek hogyan látnak Téged? Mert nem csak a saját nézőpontod által adott hangsúlyok formálnak, hanem minden tekintet, ami Rád szegeződik. Mint lézer az üveget. Válaszd meg tehát bölcsen ne csak azt, hogy Te kiket nézel, hanem azt is, hogy kiknek engeded, hogy nézzenek Téged. 

babka

 

jarek puczel: lovers

 

ma is kirándult a lelkem

 

Három őzcsorda, két sas, egy harkálypár és egy diót majszoló mókus.

 

Az tud örök fiatal maradni, aki nem hagyja, hogy a lelkére telepedjen az idő (emlékek a múltról, félelmek a lehetséges jövőről). Az idő tér. A tér fizikai valóság. A fizikai valóság anyag. Meg kell tanulni az anyag fölött tartani a lelket. Vagy ha már az anyag alá került, lepattintani róla azt, hogy léle(k)zethez jusson. Vagy ha kapaszkodik valamibe, elengedni azt azáltal, hogy újra magamon kívülállóként érzékelem (mert minden ragaszkodás, kapaszkodás lényege, hogy a részemnek érzem azt, mibe kapaszkodom). Annál kevesebb a lelkemen az anyag, minél szebbnek, egyedibbnek és élesebbnek látom a világot. 

 

Ahol nem találod a szépet, ott még nem kerested eléggé. 

 

Minden kölcsönhatás élmény. Az élmények mindig utat keresnek befelé. Minél mélyebb a lélek, annál hosszabb utat kell megtenni a mélyére. Ezalatt az út alatt korábbi lélekélményekkel találkoznak, mely találkozások újabb élményeket szülnek és így megy egészen a lélek mélyéig. És onnan kifelé is. Egy parányi élmény így tér vissza százszorta gazdagabban a külvilágba.

 

Két világot tudunk teremteni magunknak. Egy külsőt és egy belsőt. Hosszú távon a belső világ ad harmóniát. Minél mélyebben éljük meg, annál puhább gombolyagba burkol minket. 

jeff sudders

 

esett a hó

 

natalia sherba: az óraszív (bevezetés)

 

"Az Idő csupán a negyedik dimenzió; aprócska pont az óramutató végén - egy pillanatnyi hosszú, egy létezésnyi széles és végtelenül magas.

Az Idő nagyobb rálátást nyit a világra, a szabadság új fokával ajándékoz meg. Az Idő egyszerre jelenség és titok, mely a tárgyakhoz való kapcsolatunkból születik. Folyamat, melyet le lehet lassítani, ki lehet tágítani, meg lehet állítani vagy fel lehet gyorsítani. 

Az óramágus hatalmában tartja az időt különleges képességével, amely óramágusi fokozatban mérhető. 

A legalacsonyabb a harmadik óramágusi fokozat, amely az Idő irányítását egyszerű kívánság segítségével teszi lehetővé. 

A második óramágusi fokozat az Idő leigázásának lehetőségét csupán a gondolat erejével egészíti ki.

Az első óramágusi fokozat mindemellett magában foglalja az érzékek hatalmas erejét, amely lehetővé teszi, hogy vágyainkat és törekvéseinket arra fordítsuk, amire csak akarjuk.

És csak a legmagasabb óramágusi fokozat adja meg az előrelátás érzékét, a biztos választás lehetőségét a jövő és a múlt végtelen számú valóságai közül. A legmagasabb fokozattal rendelkező óramágus egyszerre tartja hatalmában a szabadság négy szintjét: az észt, az érzékeket, a cselekvést és az intuíciót. 

Jegyezd meg, óramágus: mindegy, melyik fokozattal kezdted, a legfontosabb, hogy végül hová érkezel. Hiszen az Idő valódi törvényeit csak az ismerheti meg, aki szabad akarattal - bátorsággal, határozottsággal, kitartással és céltudatossággal rendelkezik."

 

 

Ha megtanultad a leckét, eltűnik az idő, ami körbe vette. Az örök igazságoknak már nincsen szükségük időre. Minden esszencia a jelen időtlenjében alkot kerek egészet. Minden kerek egy pillanat. Minden pillanat örökkévalóság. Minden örökkévalóság az Istennel való egység megtapasztalása.

kitty choir

 

a-donaj doget

 

Hétezer forint visszajárót számolt le. Persze, ha gondolom, adományozhatok is belőle, hogy akik rászorulnak, kedvezményesebben tudják igénybe venni a szolgáltatást. Nem gondoltam. Még a szabadkozás gondolata sem fordult meg a fejemben, csak egy biztos érzés élt bennem azzal kapcsolatban, hogy ennek a pénznek nem itt van a helye. És szemrebbenés nélkül tettem el a teljes visszajárót.

Másnap teljesen máshol adománygyűjtő láda járt körbe. Amikor elért hozzám, egyetlen határozott mozdulattal nyújtottam át a mellettem levőnek anélkül, hogy egy forintot is tettem volna bele. Nem vagyok szívtelen. Egyszerűen csak nem mozdult meg erre a szívem. 

Az előadást követően leálltunk beszélgetni Lelkeslánnyal, akivel utoljára a nyáron találkoztunk teljes véletlenségből ülve le egymás mellé, hogy - utólag mi és a körülöttünk ülők is így láttuk - egy ebédszünet leforgása alatt kitakarítsak belőle minden kétséget és kifogást a németországi költözésével kapcsolatban olyan hatékonysággal, amivel csak a Szentlélek képes intézni a dolgokat. Ahogy a Szentlélek intézte azt is, hogy mi ott és akkor teljesen véletlenül egymás mellé üljünk le és az a téma jöjjön föl és az a beszélgetés folyhasson le közöttünk. 

A mostani találkozás alkalmával lelkesen rákérdeztem, hogy áll a Németország-projekt? Ő legnagyobb megdöbbenésemre lehorgasztott fejjel panaszolta el, hogy minden csodásan, a megbeszéltek szerint indult, viszont most sajnos az anyagiak miatt úgy néz ki, hogy mégsem fog összejönni. A fogadó szervezetnek pénzügyi gondjai támadtak, és nem fogja tudni biztosítani a kiköltözését... Értetlenül álltam a megtántorodása előtt. Biztos voltam abban, hogy Isten terve, hogy ő kiköltözzön oda, egyszerűen nem értettem, hogyan torpanhat meg ilyen anyagi természetű dolgokon, amik egyik napról a másikra változhatnak! És a kiköltözésig még hónapok vannak hátra! Majd jött egy gondolat a szívembe: tized! Mondd neki a tizedet! 

Gondolkodás nélkül a tudtára adtam, hogy ha úgy látja, hogy anyagi gondok jelentkeznek, akkor kezdjen el hitbeli lépésként tizedeket adományozgatni! Minden hónapban a jövedelme egytizedét. Kezdje el az adáson keresztül nyitogatni a lelkét a csodák befogadására! Szépen elkezdi, és mire eljön a kiköltözés ideje, minden el fog rendeződni, mert tanúbizonyságát adta annak, hogy rá meri bízni magát Isten gondoskodására. Erre a gondolatra az arca egyszeriben ragyogni kezdett, hogy már megint nem hiszi el, hogy amikor mi ketten beszélgetünk mindig kapja a megerősítéseket, mert képzeljem, ő is pont erre gondolt mostanában, hogy elmulasztgatta adni a tizedeket! Most az adománygyűjtésnél viszont megszólalt benne valami, és kivette a táskájából a borítékba készített rezsiköltséget, amit a bérbeadónak kellett volna kifizetnie, és belerakott a perselybe egy nagyobb tételt belőle, és még most is remeg a gyomra, mert nem tudja, hogyan fog a bérbeadó elé állni, mert már hónap vége van, és nincsen annyi tartaléka, amiből kipótolja az adománygyűjtő ládába dobott pénzt.

Mikor ezt kimondta, mintha villám futott volna keresztül rajtam, olyan világos kezdett lenni belül. Tudtam, hogy meg kell kérdezzem, hogy mennyi hiányzik a rezsiköltségből, és már a kérdés feltétele előtt tudtam, hogy mit fog válaszolni rá:

- Hétezer forint - mondta. 

Egyenesen a táskám felé nyúltam, még fél másodperc alatt elhessegetnem egy világi gondolatot (őrültség, amit csinálok), ami próbált közé és Isten gondoskodása közé állni, aztán megtaláltam a pénztárcámat, és szilárd határozottsággal adtam a tudtára, hogy fillérre pontosan hétezer forint van nálam, és hogy ez azért van ott, mert Isten küldi neki. Majd átadtam neki a tárcám teljes tartalmát.

Újra lesokkolódott. Először szabadkozott, hogy ez túl sok és nem fogadhatja el. Viszont én tántoríthatatlan maradtam a tekintetben, hogy ezt nem én adom neki, hanem Isten, és hogy most engem használ, hogy közvetítője legyek annak, hogy sosem kér áldozatot anélkül, hogy már jó előre ne gondoskodna minden szükség betöltéséről. Ő sosem minket kockáztat, csak a hitünket próbálja, hogy elég erős-e megtartani az áldásait. Majd elmeséltem neki a hétezer forint történetét az elejétől eddig a pillanatig. Erre már nem tudott ő sem mit mondani, és hálás magabiztossággal, fülig érő szájjal hajtogatta bele az átnyújtott bankjegyeket a tárcájába. 

Akárcsak a nyári ebéd után, most is mindketten ujjongó lélekkel utaztunk hazafelé, ragyogva az isteni szeretet megtapasztalásától és attól a hálától, hogy ez rajtunk, a kettőnk együttműködésén keresztül tudott ilyen csodásan megnyilvánulni a világban!

wass albert: hagyaték (részlet)

 

"...amikor a szeretet cselekszik bennünk, akkor elindul valami láthatatlan erő, ami előbb-utóbb szeretet formájában tér vissza hozzánk."

susanna tamaro

 

Ha többféle út kínálkozik számodra,

és nem tudod, melyiket válaszd,

semmiképp se bízd a döntést a véletlenre,

hanem ülj le és várj.

Várj még és még.

Ne mozdulj, ne szólj, csak hallgasd a szíved.

S mikor beszélni kezd hozzád,

állj fel, és menj, amerre visz.