Ma megismerkedtem Byronnal, Tündérbarátnőm húgának az agarával. Byron nagyon szelíd, szeretetteli és szerény jószág, aki levegőn, vízen, ételen és simogatáson kívül nem igényel semmit az élettől. Ezeket viszont fokozottan. Miközben mi, emberek, beszélgettünk az udvaron, ő nekidőlt a lábamnak, és ahogy pár másodpercen belül nem tapasztalt simogatást, fejével finom, de határozott jelzés értékű mozdulattal bökte meg a kezemet, hogy ha már van, akkor hasznosítsam, mert az élet túl rövid az ilyen üres járatokhoz, amikor egy kéz csak lóg a test mellett anélkül, hogy szeretetet fejezne ki.