rejtő jenő: sír (a) felirat

Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott
Néhány lapot. S mikor kinevették:
Azt hitte, hogy kacagtatott.
Most itt fekszik e nehéz
Temetői hant alatt,
Zöld koponyáján kiüt a csíra
És azt álmodja, hogy él.
Szegény. Béke hangjaira!
Ámen.

bkv

Két megálló egymással szemben, mindkettőben busz áll. Egyik sofőr átszól a másiknak:

- Jó a Máté pálinkája?

- Jó.

Az ajtók záródnak. Mindkét oldalon.

családi komédia XLI. felvonás

Éjfélkor érkezett egy párszavas állásajánlat, reggel találomra benyújtottam egy önéletrajzot, majd amikor gyanútlanul léptem ki az egyetem kapuján, hogy utamat a nyelviskola felé vegyem, ahol szintfelmérőt akartam írni, megcsörrent a telefonom, hogy megkapták az életrajzomat, és fél négykor várnak interjúra. Nosza, futás haza, még gyorsan bekapni pár falatot, találni valami szalonképes ruhát, mozgósítani a családot, hogy addig keressen valamit az állásról, mert az e-mailből az sem igen derült ki, hogy pontosan miről is lenne szó... Utolsó percek indulás előtt, még próbáltam emberi formájúvá varázsolni a hajamat, amikor Anya betoppant a szobámba és zaklatottan nekem szegezte a kérdést:

Anya: - A legfontosabbat nem is mondtad: voltál szintfelmérőn?

elkezdtek történülni a dolgok...

Egy álláspályázat függőben. Éjfélkor érkezik egy másik ajánlat. Reggel beküldöm az életrajzomat, fél négykor már interjún ülök, másnap délutánra választ várnak. Másnap délután tárcsázok, hogy elfogadjam. Nem veszik fel. Adnak egy másik számot, mikor is megcsörren a mobilom: "Elkéstem?" "Nem." ...

...Majd hívom azt az újonnan kapott számot, amin eredetileg igent akartam mondani, és közlöm, hogy időközben már elköteleztem magam. Az időközben úgy tíz másodpercet jelentett.... Meg egy végigbőgött éjszakát, egy végigkoplalt nappalt, egy végigsírós BKV-utat, és egy egynapos gyomorgörcsöt.

nemes nagy ágnes: nyári éj

Emelkedik a lassú tenger.
Az álom süllyed, olvadok.
Tárt ablakunk alatt a mélyben
a júniusi éj csobog.

Üveg zöld színű habja szélén
mint fel-felbukkanó halak,
a csillagok kecses csapatban
csobbannak és villámlanak.

S a fák között - kövér korállok
árnyékot-lengető bogán,
haján világító moszattal
átúszik lassan Szent-Iván.

 1946. június 23.

 

jegyzeteket szelektálva

Vass: - Ennek az egész agrárgazdálkodásnak az a célja, hogy egy jóízűt tudjunk vacsorázni.

álláshirdetéseket nézegetve

"Elvárás: - legalább summa cum laude minősítés"

"Elvárás: - jó monotonitástűrő képesség"

"Elvárás: - jó megjelenés"

(Ez utóbbihoz szépnek kell lenni, vagy elegendő harmóniát sugározni?)

 

családi komédia XL. felvonás

Apa: - Ma reggel meghívtam anyát egy kávéra.

Én: - De hát anya Balatonon van...

Apa: - Felhívtam telefonon, és mondtam, hogy igyunk egy kávét, mire ő is készített egyet Balatonon, és én is egyet itthon.

A kapukat lesték
bársonyos léptű esték.

július

Dél. 

Áll a levegő. 

Áll a madár a levegőben. 

Az épületek tartószerkezetei -
a tér geometriája.

Üveg és acélváz.

Testek, masszív, tömör tömbök. 

A térből kiszakadó idő. 

Terek - távolságok - 

a tárgyak élei. 

Nincs nap: 

minden szikrázik. 

Az ég a földbe olvad.

Hosszú, fekete árnyékok égnek az aszfaltba.

Helyben futunk az időtlenségben.

fan ho: arrow

forrás: http://popneuf.wordpress.com/category/fan-ho/

kányádi sándor: a vers az, amit mondani kell

Ezt válaszolta egyik találkozón egy falusi kisiskolás, amikor a tanítója sugallta kérdést, melynek veleje az lett volna, hogy mi a vers, ijedtemben - mint a háborús történetek katonája a még föl nem robbant gránátot -, ijedtemben visszadobtam:
- Hát te mondd meg, szerinted: mi a vers?
- A vers az - kapaszkodott tekintetembe bátorításért -, amit mondani kell.
Derültség tarajlott végig a termen. Csak mi ketten álltunk megilletődve.
Ő egy kicsit a bumerángtól szabadulás könnyebbségével, s hálásan is ugyanakkor, amiért nem nevettem ki. Én meg annak a súlya alatt, hogy ez a kisfiú kimondta, amit én régóta sejdítek, hiszek s el-elmondok, ha nem is ilyen egyszerűen.
A vers az, amit mondani kell.
Mintha valami távoli, az idők kezdetétől hirtelen ideért fuvallat legyintett volna meg.
Mintha Homérosz riadt volna föl bóbiskolásából, s nyitotta volna rám fénnyel teli világtalan szemét.
Mintha a Gutenberg óta könyvbe száműzött versek, poémák egyszerre mind hazaszabadultak, pódiumra, képernyőre álltak volna, hangszalagon masírozva vagy hanglemezek körmeneteiben énekeltek volna.
Mintha Petőfi Sándor ült volna be közénk.
A vers az, amit mondani kell. 

rekkenő hőség

Beszaladni idegen kapualjak nyirkos hűvösébe.

alkudozás Istennel

Viki: - Anyukám imádkozott, hogy sikerüljön a vizsgám, cserébe felajánlotta, hogy befizet ezer forintot a perselybe.

mimóza éjszakák

kurzusértékelő kérdőíveket töltögetek....

Államvizsga-felkészítőnél vajon mekkora elismerésnek számít, ha azt jelölöm be, hogy a kurzus alapvetően új ismereteket nyújtott? Van továbbá olyan kérdés is, hogy mennyire segítette a kurzus szakmai fejlődésemet: jog- és állambölcseletnél, ha azért jó volt az óra, beírhatom, hogy alapvető fontosságú volt? :-)))) Teljesen értelmetlen...

 

szilágyi domokos: napforduló

- Igen, igen, tudom. Nyári napforduló.
Hívattam, Mester, fáradjon be, Mester.
Éppen csak csúcsos süvegem
csapom fejembe. Nem szeretnék
napszúrást kapni. Egy pillanat
és mehetünk is.
Hogy ne még?
Tessék, kínálhatom hellyel is, ha már ragaszkodik
efféle formasághoz.
Hozott vodkát? Ó, csuda kedves.
Úgy ül itt, mintha örökre.
Persze, persze, hosszú a nap. Napforduló napja.
Nyári napfordulóé.
Születésnapom.
Az enyém, meg hát… az izé. Az egyezségünké.
Muszáj beszélni erről?
Muszáj?
Hogyne, hiszen a maga napja ez. A diadaláé. Tessék,
mehetünk, itt van az úgynevezett lelkem,
viheti.
Bár, őszintén szólva, nem tudom, mit eszik rajta.
De ez nem tartozik rám.
Hogy módot ad a végső számvetésre?
Muszáj meglennie?
Isten neki, fakereszt. Bocsánat, nem akartam megsérteni,
az istent csak megszokásból említettem.
Na jó.
Megbántam-e az egyezséget?
Még kérdi?
Nincs egyezség, hogy előbb-utóbb az ember meg ne bánná.
Pedig a mienk csábítónak ígérkezett.
Maga azt mondta: Ifjúság. És én bedőltem.
Ifjúság nyolcvan évig, százig, százötvenig!
Muszáj folytatni? Persze, most, maga élvez.
Egyszóval: Ifjúság. Remény. Bizodalom.
Küzdelem. Siker. Győzelem. Csalódás. Újrakezdés. Remény.
Ifjúság nyolcvan évig, százig, százötvenig! Ameddig akarom!
Pirospozsgás arcok. Nemi potencia.
És nyughatatlanság, örökké. Vágy, új küzdelemre, nőre,
sikerre, pénzre ésatöbbi.
Frissesség. Vígság. Céltudat. Romantika.
S a hit, a hit, hogy érdemes!
Hit a Célban és abban, hogy a Cél a Küzdelem maga!
Eredmény is, persze, itt-ott. Mézesmadzag.
Hogy abba ne hagyjam soha! Ne lehessen nyugalmam.
Mester!
Legyen ezerszer átkozott!
Maga ellopta tőlem a hitetlenség nyugalmát!
Az aggság bölcsességét!
Cinikus vagyok? No, ne mondja. Hogy oda ne rohanjak.
Ne feledje, éjfél még messze,
még mindig túl fiatal vagyok a cinizmushoz.
Éjfélig még halhatatlan vagyok.
Nem, csak a saját logikáját
olvastam a fejére, Mester.
De folytassuk. Egyszóval: Ifjúság.
Erő. Egészség. Rugalmas izmok,
sosem-meszesedő véredények,
éber agy, ép fogak, – :
megrágni a történelem rágós tényeit;
lelki immunitás,
türelem, öszvéri makacsság,
gyönyör, amennyi csak beléd fér! öröm! bosszúság!
kínlódás, eufória – mindegy: csak unalom ne!
Hogyne, tudom, így szólt az egyezség és csábított is.
Ki a fenét ne csábított volna!
Ifjúság nyolcvan évig, százig, százötvenig!
S lelki immunitás:
a halhatatlanság ábrándja – végső pillanatig!
Ne szóljon közbe. Mester. Nem akartam beszélni,
maga kényszerített, hát fogja be a száját, hallgasson végig,
még messze az éjfél. Nyári napforduló!
Egyszóval: Ifjúság. Seregnyi apró és hatalmas
dolog, tény, folyamat, állapot, amit
hülye gyűjtőnéven Boldogságnak hívunk.
Az utolsó szó jogán beszélek!
Boldog voltam, igen. És fiatal, mindvégig és vidám
és küzdő kedvű és győzedelmes és csalódott és mindig újrakezdő,
örökké nyughatatlan. Becsvágyó és becsületes, remélhetőleg.
Jó volt, sok minden jó volt.
Örvendeni egy csóknak is. Megfogalmazni egy megfoghatatlan
dallamot. Vagy csak ülni a parkban, egy padon,
valakivel,
s szoknyája alatt kutakodni.
S ami legfontosabb – nem is hinni, hogy vége sose lesz,
csak megfeledkezni róla.
Pontosabban: nem gondolni rá.
Mert a meggondolatlanság az ifjak
s a feledékenység a vének szerencséje, áldása. Én
csak az előbbit tudhatom,
így szól az egyezség, ugye.
Jó volt, persze, evezni a Dunán,
felszökni zergés szirteken;
röhögni nagyokat; jó volt a hit,
hogy egy-egy mozdulatommal
valamit én is megmozgathatok,
s büszke lehetek örökös
éberségemre, Mester,
arra, hogy még álmomban is
résen vagyok s hiába akarnám
kikapcsolni fejemben a riasztókészüléket:
nem sikerülne.
Ez is hozzátartozott
az egyezséghez, a sok apró, hatalmas, jelentős vagy érdektelen
dologhoz, állapothoz, folyamathoz, amelyet
- mondtam már –
hülye gyűjtőnéven Boldogságnak hívunk.
A boldog állapothoz, amelyet
nem az eredmény, csak a szándék határoz meg. Amelyben
erőt jelent a Hit, olyan Erőt,
hogy meg kell hódolnia előtte minden emberfiának
(különben istenfia is
emberfia volt, csak törvénytelen – :
kuss, drága Mester:
az utolsó szó jogán
rosszmájú is lehetek –
aminthogy vagyok is).
Szégyen, nem szégyen, de most már
fáradt vagyok.
Nincs fárasztóbb, mint a dicséret,
s én eddig mást se tettem,
agyondicsértem, Mester, magunkat
és egyezségünket. Fáradt vagyok,
de még mindig messze az éjfél,
s munkál bennem az indulat, a végső
- nem szívesen hallgatja meg, tudom,
de nem mondok le az utolsó szó jogáról! – :
Mert jöhetsz, örök ifjúság,
boldogság, küzdelem, csalódás, győzelem, remény,
mulandó halhatatlanság, amelyről
csak az utolsó pillanatban
derül ki, hogy mulandó – :
itt van, Mester, az úgynevezett lelkem,
viheti rögtön, habár nem tudom,
mit eszik rajta. De hát
ez nem rám tartozik.
Én csak egy utolsót üvöltök,
s követelem a fáradtság jogát!
Követelem, mert végre
pihenni akarok!
Az aggság jogát is követelem,
a feledését, bölcsességét;
azt is, hogy ne érdekeljenek a nők,
hogy legyek impotens,
követelem a nyugalom jogát,
a megnyugvásét; azt, hogy beletörődjem
abba, amibe (nem, hogy nem lehet, de)
szerződésünk nem enged;
a halál jogát, igen, a Halálét
követelem, Mester! Mindent követelek,
amitől elestem ezzel az
átkozott szerződéssel!
Ó, Mester, Mefisztó,
már kezdek hülyeségeket beszélni.
Öt perc múlva éjfél. Mehetünk.

a vizsgaidőszak summázata - alkalmazkodva a körülmények változásához

Oktatói felület:

A várva várt államvizsga-időszak végre elérkezett. A Tanulmányi Osztályon a lehető legszerencsésebb vizsgarendet osztották rám: bemelegítőnek első helyre rakták a jog- és állambölcseletet, majd a soron következő tárgyak megalapozására az alkotmányjog-közigazgatási jogot, utána kis kikapcsolódásként a büntetőt és végül egy utolsó hajrára a polgárt. Szinte mindegyikre minimum napot adtak, aminél több nem is lett volna szerencsés, csak alkalmat adott volna az idő elforgácsolására.
Végül az egyetemi évek kemény és kitartó munkája meghozta gyümölcsét.

------------------------------------------------------------------------------

Hallgatói felület:

"Az ETR tudja, mi jó nekem" - nyugtattam magam vagy két napon keresztül, miután szembesültem a vizsgarendemmel. Végül is, előbb vagy utóbb mindenből le kell vizsgázni...

Jog- és állambölcselet:

Ami lenyűgöz ebben a tárgyban, hogy futhat filozófia, jogi alaptan, jogi dogmatika, jogszociológia, jog- és állambölcselet vagy akár jogpolitika címen, képtelen nyomot hagyni bennem. Viszont most fordult elő első ízben, hogy hihetetlenül szimpatikus tanár, váratlanul érdekes felkészítőt tartson belőle, ezen felül pedig igényes jegyzet kerüljön a kezembe, amin felbátorodva rögtön úgy ítéltem, kevesebb nap is elég lesz a felkészülésre. Öreg hiba: az, hogy értem, még nem jelenti, hogy tudom...

És az sem előnytelen, ha az ember némiképp tisztában van a korlátaival: vizsga előtti nap hetvenötből még negyven tétel hiányzott. Éjfél felé már csak huszonöt. S mit csináljon ilyenkor, akinek elve, hogy nem issza a kávét? Eszi. Egy szem babkávé/ tétel.
Már indulni kellett volna, de még volt hátra tíz tétel. Nem baj, majd útközben. Kint eleredt az eső. Nem baj, majd a buszon. Tömegnyomor. Nem baj, majd az egyetemen. Már elkezdődött a vizsga. Nem baj: inkább késsek, mint bukjak.

A maradék tíz tétel megtanulva, mentem fel a tanszékre. Sehol egy teremtett lélek. Késés ide vagy oda, valahol nem éreztem életszerűnek, hogy félóra alatt tíz hallgató leállamvizsgázzon, ezért bekopogtam. Bent még soha nem látott emberek beszélgettek. Az államvizsga felőli érdeklődésemre visszakérdeztek, hogy tanultam-e? Én az elmúlt pár óra hatása alatt rávágtam, hogy igen. "Nagyon helyes, mert nálam fog vizsgázni!" Ezután szabadkoztak a késésért, és ha már úgyis ott voltam, mondták, vigyem hírül a többi hallgatónak, hogy nyugodjanak meg, mert "dream team van"!

Nem kellemetlen érzés, amikor az embernek azzal kell szembesülnie, hogy minden reális várakozása ellenére tudja az anyagot és még hallgatótársainak is tud segíteni. Én voltam az egyetlen, akinek csak egy ponton kötöttek bele a feleletébe: amikor az előadáson elhangzottakat idéztem.

Úton hazafelé eszembe jutott, hogy az előadó utolsó felkészítőn kérte, hogy jelezzük felé, milyen eredményt értünk el a vizsgán. Iziben írtam is neki, egyben megköszönve a felkészítőket, amik nélkül legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha lelkesen fogok nekiveselkedni ennek a tárgynak. Levelem roppant mód meghatotta. De nemcsak őt. Délután látom, hogy a vizsgáztatóm is válaszolt rá: "Gratulálok, amúgy jó volt a csaj!" Az első percben nem igen értettem, aztán leesett, hogy az előadó továbbküldte neki az e-mailemet, ő meg véletlenül nekem válaszolt.

Alkjog-közig:

Kapásból húszból három nap mínusz, hiszen kemény készülés után kijár a pihenés...
A tárgyakhoz való viszonyulásomról annyit, hogy ezek miatt terveztem többször, konkrétan minden óra után otthagyni az egyetemet. Az időbeosztás ez alkalommal is remekre sikeredett: közigre végül két nap maradt. A tempó feszített volt, de a helyzet korántsem reménytelen. Csak biztos kézben kellett tartani a dolgokat. Ezért is döntöttem úgy, hogy kimegyek tanulni a kertbe. Reggeltől sötétedésig járkáltam keresztbe-kasul, rendületlenül olvastam, majd mondtam fel az anyagot. Könnyed lépteim nyomát azóta is őrzi a fű. Azelőtt soha nem gondoltam volna, hogy a tanulás és az izomláz szó megférnek egymás mellett egy mondatban, de büszkén kijelenthetem, hogy a nap végére izomlázam lett a tanulástól. Elérkezett az utolsó, ismétlésre szánt nap. Este még lecsekkoltam, minden előírt törvényt átvettem-e, majd megállapítottam, hogy a lista szinte teljesen hiánytalan, csupán egy jogszabály maradt ki: az Alaptörvény.
Jóllehet, közigre csupán két napom volt, öt tétel kivételével, mégis bármelyiket húztam volna. Volna. De a tárgy iránti iszony azt mondatta velem, hogy meg kell próbálni, lesz, ami lesz. Az elegánsan megoldott alkjogfelelet után pár intelligens bevezető gondolattal próbálkoztam. Hatott. A közigtanár egy idő után nyugtatni igyekezett, hogy ne izguljak, már a jobb jegyért kérdez. Szokásos vizsgákon az előbbi mondat elhangzását követően pánikolok be és indul zuhanó repülésnek a felelet. Ez alkalommal a zuhanó repülés enélkül a biztatás nélkül is bekövetkezett volna. Végül a teljesen hibátlan alkjog és a kb. kettes-hármas közigfeleletemre kaptam két négyest. Leginkább fura volt.

Büntetőjog:

Miután az idő nagyjából fele azzal ment el, hogy próbáltam eldönteni, miből is lenne érdemes tanulni, úgy döntöttem, nem stresszelem magam tovább, megbukom. A bukás lehetőségének kilátásba helyezése megmagyarázhatatlan lelkesedéssel töltött el.

Vizsganap. Az esélytelenek nyugalmával asszisztáltam. A terv az volt, hogy kihúzom a tételt, és ha rossz, visszaadom. A terv finomított változata volt, hogy elkezdek felelni, és a tanárok reakciójának a függvénye, hogy végigmondom-e. A finomított terv finomított változata pedig, hogy ha hármasnál rosszabbat kapok, kérem az elégtelent. 

Kijött az első felelő. Ragyogott. Beszámolt, hogy szerinte a vizsgája eszméletlenül jól sikerült, és ezzel nekünk is magasra tette a lécet. Büszkén újságolta, hogy milyen jót beszélgetett a vizsgáztatókkal, és hogy felelete minimum ötös lesz.

Én azon voltam, hogy a fejembe gyömöszöljem a még hiányzó tényállásokat. Mivel a vizsgasorban az emberek hihetetlen előzékenységről tesznek tanúbizonyságot, ezért végül, hogy ez a nagy udvariasság el ne fajuljon, úgy döntöttünk, kisorsoljuk, ki hanyadiknak megy be. Bementem. Fő az első benyomás. Megkérdezték, hányan várnak még kint. Bemondtam egy számot. Nem jött ki a létszám. Mondtam egy másikat. Azzal sem. Erre már Gellér is felnézett, megjegyezte, hogy szerencse, hogy nem matematikavizsgára jöttem.
Megkérdezte, hogy gyermekek esetén a belátási képesség megléte képezte-e valaha bizonyítás tárgyát. Ha megkérdezte, akkor nyilván:

- Igen.

Megkérdezte, hogy hol szabályozták így az intézményt. Mivel büntetőjog vizsgán ültem és múlt időben beszéltünk:

- A Csemegi-kódexben.

Megkérdezte, hogy mi volt az alsó korhatár. Mivel a téma felkapott, mondtam, hogy:

- Tizenkét év.

Megkérdezte, hogy mi volt a felső korhatár. Mivel a tizennégy és tizennyolc évhez túl sok hatályos szabály tapad:

- Tizenhat év.

Mind bejött. Egyébiránt fogalmam sincs, honnan kellett volna tudnom ezeket, mivel, mint aztán később megnéztem, a könyvben ilyesmi nem szerepelt... A vizsga további része is hasonlóan jó hangulatban telt. Kimentem, ment a következő felelő. A  lány azóta sem szűnt meg áradozni a saját feleletéről. Nekem az egyetlen dolog, ami feltűnt, hogy mindenki ugyanolyan elégedetten jött ki, pedig józan ésszel felmérve kizárt volt, hogy egy Gellér-Gönczöl bizottságnál valamennyien ilyen zseniálisan vizsgázzunk. Az eredményhirdetésénél a lány beállt középre, várta, hogy majd külön kiemelik a feleletét. Végül négyest kapott. Én ötöst. Tudom, hogy ilyenkor könnyű mondani, de bármennyire is nagyképű volt, sajnáltam, és egy pillanatra pocsékul éreztem magam a jegyem miatt. De csak egy pillanatra.

Polgári jog:

Egy ismerősöm felajánlotta, hogy találkozzunk, kölcsönadja a kidolgozott tételeket. Furgonnal érkezett. Meglepő, milyen gyorsan ad alább az ember az igényeiből, ha nem bírja kézben hazáig cipelni a tananyagot. Aztán végül én voltam az évfolyamon az egyetlen szerencsétlen, aki elkövette a legamatőrebb hibákat, amit vizsgaidőszak során csak el lehet követni: végül kidolgozott tételsor helyett törvényekből, könyvekből és órai jegyzetekből tanultam, de ha ez nem lett volna elég, az azóta megjelent tankönyvet még ki is jegyzeteltem. A vizsgaidőszakban... A készülési időt is arányosan felosztottam: húszból tíz nap gt.
Az első hetet váratlanul jól toleráltam. Az összeomlás a második héten következett be, amikor egyik nap hajnali két óra tájban lementem anyukámhoz, és elújságoltam neki, hogy van hatvankilenc tétel, amiből hét tétel a szellemi alkotások joga. Akkorra volt már belőle könyvem, kinyomtatott tételkidolgozásom, törvényem, szemináriumi jegyzetem, előadásjegyzetem, a tanár által kidolgozott tételeim, a tanár által kidolgozott kibővített jegyzeteim és könyvkivonatom. És még semmit nem tudtam belőle. Ekkor a nevetés sírásba fulladt, ami onnantól kezdve napirendi ponttá vált.
Harmathy másodévben előadáson egyszer azt mondta, "Tessék tanulni, mert ez borzasztó!". Erre a mondatra is meg kellett érni...

Reggel a büfében. Egy ismerősöm odajött, megkérdezte, miből vizsgázom. Mondtam neki, hogy polgári jogból. Mire ő biztatott, hogy azzal biztos nem lesz gond. Erre elsírtam magam. Olvastam tovább. Valaki kedvesen rám köszönt. Megfordultam, a szemináriumvezetőm volt az. Továbbment. Én újra elsírtam magam. Vizsga után kijöttünk, örülni kellett volna, és én mit csináltam? Elsírtam magam.
Akkor fogtam fel, hogy megszűntem diáknak lenni. Úgy mentem le az egyetem lépcsőjén, hogy már nem tartoztam oda többé.

vendégség

Ellátogattak hozzánk apukám kanadai barátai. Szeretettel üdvözöltük egymást, kedélyes cseverészés, vacsora. Egy idő után a beszélgetés ismerősünk közelmúltban lezajlott operációjára terelődött, majd a másik ismerősünk gyomorbaja, szívelégtelensége, vissza-visszatérő rosszullétei kerültek szóba. Aztán apukám fogott beszámolóba kificamodott karjáról, koleszterinszintjéről, vérnyomásáról, lehozta megmutatni a leleteit, aminek mindhárman a tanulmányozásába fogtak. Megbeszélték, milyen gyógyszereket szednek, és használati útmutatót cseréltek. Anyukámmal már az asztal alatt rugdostuk egymás lábát, én kimentem a konyhába, remélve, hogy mire visszajövök, témát váltanak. A visszatértemkor elém táruló kép az volt, amint egymás vérnyomását mérik. Hogy nehogy nevetésben törjek ki, berohantam a szobámba. Kis idő múlva, amikor már lehetetlennek tartottam, hogy még mindig betegségeiknél időzzenek, visszamerészkedtem. Szerencsére a szó már arról folyt, hol érdemes kenyeret venni és hogy megint elcsavargott a macskájuk. Egyszerre  vendégünk természetes lelkesedéssel kiáltott fel:

- Oh, we haven't yet talked about health insurance!

Illetlenség ide vagy oda, én nem bírtam tovább és az asztalra borulva rázkódtam a nevetéstől. Hál' Istennek ők is vették a lapot, majd megegyeztünk abban, hogy a következő látogatásuk alkalmával érdemes lenne vérvétellel indítani.

családi komédia XXXIX. felvonás

(Egy óra van, ötre várunk vendégeket)

Apa: - Mindennel elkészültél?

Én: - Igen!

Apa: - Akkor mehetsz szépítkezni, amíg meg nem érkeznek a vendégek!

Én: - Azért ennyire csak nem reménytelen a helyzet...

Sóvár sivárságban egy szivar.

nem is tudom, honnan jutott eszembe :-))

Gimi. Órák közti szünetek. Mivel is telhetnének hasznosabban, mint házifeladat-írással? Felmérem, hogy a francialecke megírása pontosan kétszer tizenöt percet igényel. Első tizenöt perc vége. Becsukok könyvet, füzetet, rendben összekészítve hagyom ott őket a padon, megyek a másik terembe órára. Kicsöngő. Futás vissza házit írni. A termünkben épp franciaóra volt, kistanár tartotta, beszélgetve jönnek ki a tanárnőnkkel. Bemegyünk, veszem elő a füzetemet, hogy folytassam a leckét, ahol abbahagytam. Benne piros tollal egy hatalmas hiányjel. Alatta:

Renáta!

Hol a házi feladat? Elindultunk a lejtőn?

Egy aggódó franciatanár

d/br.

Előzmény: fb-n az alábbi módon tettem közhírré, hogy befejeztem az egyetemet:

dr. br.   (mert ugye most már ez a monogramom)

Ma találkoztam egy ismerősömmel, aki gratulált, majd megjegyezte, hogy vagy félórát gondolkodott azon, hogy mit jelenthet ez a kiírás, mert az még odáig rendben van, hogy doktor lettem, de hogy báró is....

mihalik enikő és edward hopper (? :-))

forrás: http://strange.blog.hu/2012/06/07/mihalik_eniko_buenos_aires_utcain#comments

ELTE (L)ÁJK

pilinszky jános: téli ég alatt

Cholnoky Tamásnak

Fejem fölé a csillagok
jeges tüzet kavarnak,
az irgalmatlan ég alatt
hanyattdölök a falnak.

A szomorúság tétován
kicsordul árva számon.
Mivé is lett az anyatej?
Beszennyezem kabátom.

Akár a kő, olyan vagyok,
mindegy mi jön, csak jöjjön.
Oly engedelmes, jó leszek,
végig esem a földön.

Tovább nem ámitom magam,
nincsen ki megsegítsen,
nem vált meg semmi szenvedés,
nem véd meg semmi isten.

Ennél már semmi nem lehet
se egyszerűbb, se szörnyebb:
lassan megindulnak felém
a bibliai szörnyek.

a nap kérdése

Süllyedő hajóról hova menekülnek a patkányok?

a lehetetlent kísértem

próbálok semmire se gondolni.

családi komédia XXXVIII. felvonás

Én: - De csini vagy!

Marcsi: - Te is!

(gondolatban végignéztem magamon, a kifogyott melegítő nadrágon, és a kb. két számmal nagyobb, fakó fekete pólón, és próbáltam elképzelni milyen fene csinin is festhetek...)

pilinszky jános: magamhoz (részlet)

Légy hát, akár az állatok,

oly nyersen szép és tiszta,

bátran figyelj, mint ők figyelnek

kegyetlen titkaikra.

the show must go on

Játszanod kell, fel kell kelned, mindegy: lábod bír-e még.
Lenni holtnak, lenni hősnek. Sírva érni el a célt.

5perc.es

a legköltőibb szó

 KÉRÉSZÉLTŰ

pont ma készültem bővíteni a "szavak rovatot"

Melyik a legszínesebb magyar szó?

"A legszebb magyar szót kereső hasonló szavazást Kosztolányi Dezső 1933-ban indította el a Pesti Hírlapban, ettől kezdve minden évben megrendezték. Akkor a láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív és a sír szót találták a legszebbnek az emberek. A rendszerváltást követően, 1991-ben indított kampányban az édesanya, a szerelem, a boldogság, a szeretet, a gyermek, a csillag és a haza szó került fel a listára, Balázs Géza nyelvész 2009-ben, a magyar nyelv éve alkalmából meghirdetett szavazásán pedig az édesanya mellett a lenolaj, édesem, fricska, cipőfűző, szerelem, pillangó, guriga, szeretlek és alkony szó győzött. A "kuka" rovatba akkor a celeb, izé, projekt, deviszont, lúzer, beinvesztál, igazándiból, tevőleges, ténykérdés és szapul kifejezés került. 

PÁLYÁZATI KIÍRÁS

Hogyan lehet pályázni?

1. Le kell fotózni az Erzsébet térre kihelyezett QB-Project táblára kirakott szót (az Akvárium tetején), melyen TE/TI is felismerhetőek vagytok.

(Figyelem! Gyenge minőségű fotókat nem fogadhatunk el a pályázati anyagban.)

2. Az egészet el kell küldeni a szinesvarosmozgalom@gmail.com címre.

3. A tárgyba annyit kell írni: Legszínesebb Magyar szó pályázat + a szó, amit kiraktál. 

Kik pályázhatnak?

Bárki, aki a 2 kategória kritériumainak megfelel, vagyis vagy 18 éves kor alatti, vagy 18 elmúlt már. 

Pályázati feltételek

o A pályázat nem tartalmazhat bármely népcsoportra, nemre, felekezetre nézve sértő jellegű kifejezéseket. Minden ilyen pályázatot kizárunk a versenyből.

o A pályázó címe, elérhetősége és az iskola, ahol tanul (ha 18 év alatti), legyen feltüntetve a pályázatban.

o A jelen kiírásnak megfelelő jelentkezés.

A nevezés menete

1.  A pályázók a szinesvarosmozgalom@gmail.com címre küldhetik el a pályázatukat, a hozzá tartozó képpel, és szöveggel.

2.  A pályázatok egy országos internetes szavazáson vesznek részt.

3. A pályázatok elfogadásáról, illetve a szavazás kezdetekor is visszajelzést küldünk.

A szavazás menete:

1. A 2 hetes nevezési időszakot követően indul a szavazás.

A nyeremények

18 éves kor alatt a fődíj: 2 db hetijegy a 20 éves Szigetre, a legszínesebb fesztiválra, illetve 100 darab Pöttyös Túró Rudi.  

A legjobb tipográfiai megoldás HP *** nyomtatót kap ajándékba. 

A 18 év feletti kategória nyertese egy *** nyomtatót kap ajándékba. 

Figyelem! 

Bármilyen szóval lehet nevezni, amit a köznyelvben használunk, és színesnek gondoljuk."

Bővebben:

http://www.hirado.hu/Hirek/2012/06/05/12/Melyik_a_legszinesebb_magyar_szo__.aspx

http://www.szinesvaros.hu/index.php/hu/palyazat

laczkó zsuzsanna: szupercella panoráma

babits mihály: fekete ország

Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.

bebek jános: ült a betonon....

ült a betonon

kalapját a szemébe

húzta

és ott ült

a betonon

a betonon

ült

maga elé nézett

a betonra

üldögélt

látszólag nem érdekelte

semmi

a betonon kívül

nem lehetett tudni

mióta ült így

mint egy betonszobor

amikor megmozdult, összerezzentem;

kár, hogy nem láthattam tisztán az arcát

innen a negyvennyolcadik emeletről

bortnyik sándor: zöld szamár

TULAJDONságok

önálló, közös, társasházi, osztatlan, eszmei, szellemi.... - minden, ami szebbé és jobbá teszi életünket.

családi komédia XXXVII. felvonás

Anya: - Gondoltam, kitakarítom a hűtőt. Aztán ahogy nyitom ki az ajtaját, látom, hogy ott van benn három üveg sör.

Én: - A fenébe!:)

lily cole

 

helyzet(-)jelentés

Jelenlegi helyzetemben

a legnagyobb sejtelem nem

az, hogy élek.

számkivetve

Akela-sziklák és Sir Kán-éjszakák dzsungelében.

"a játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?"

evellei kata: esti mese

A nap elfáradt, már nem figyel,
megunt minket, és most aludni megy,
hiába nyújtózik felé még utoljára
minden erejével a város összes
apró szöglete, a tojásból még
szinte ki sem bújt galambfiókáktól
a liget didergő, meztelen szobrain
át a súlyos, vörös kéményekig,
hiába próbálnak elszakadni
árnyékuk egyre erőszakosabb
óramutatójától, hiába kapsz te is
utána kis kezeddel, elszalad előled,
mint a kóbor macskák, az ég mind
messzebb kerül, elérhetetlen
távolságba, ahogy lassan kihűlnek
a felhők is, levedlik a nappal
melegét, a színek, mint az olcsó,
beszáradt vízfesték, mielőtt hozzájuk
érnél, elporlanak valahol félúton
az ablak felé, ahonnan dermedten
nézzük, ahogy az erkélyek alól hideg
homály bújik elő, és puha csápjaival
fölkúszik a házak oldalán.

gozner gertrud: esett

forrás: http://gozner.egologo.transindex.ro/?cat=8

a csend alakzatai

lehúzott redőnyök
esőkopogás

a szobákban az órák másodperc-mutatói

petri györgy: reggel (részlet)

A csömör és az értelem marása
utakat nyitott bennem
mészkőben a víz
járatokat e veszedelmes építészet
Hártya-mennyezetek
pálcika-oszlopok
közt kanyarog a reggel
közé szivárog savóvá lett ünnep

*

A szavak újabb szavakhoz vezetnek
Merő kockázat
megeleveníteni a képeket
melyekben mind jelenetek feszülnek
szóbeszéd
újfent a szétszűrődő
(vagy csipkés) határokhoz vezetve
Lények tárgyak
kagylózúgása
akar szavakká alakulni
egyszerre elősegítve és elnapolva
mit adnom kell
a magyarázatot

*

A világ közben továbbment
az ünnep reggel-arca
émelyítően más értelmezést
nyert kelletekorán ébredt fejekben
A reggel továbbment
dél lett belőle
megismételte
az éj hűtelen metamorfózisát
mondhatnánk az éj-reggel-nappal arcú
isten életünk közege ura
egyetemes kételyt ébreszt bennünk
tuladjon létünk miléte iránt
De nem mondom mert ilyet nem hiszek
és mert elég
mit nappalok és ünnepek iránt
támasztott – kétely és kérdés kagylózúgása –
ez a tűnődés ez a szomorúság
Elég az idő amit öregedtünk
e hümmögések kurta idejében

fan ho: approaching shadow

családi komédia XXXVI. felvonás

Én: - Anyu, van itthon valami normális étel?
Anya: - Van csoki a fiókban.

(off)

muszáj személyeskednem

"szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik"

Lemennek a vizsgáztatások, a bizottság értékelésre visszavonul. Kint a folyosón feszült várakozás. Eltelik öt perc. Tíz. Még mindig nincsen eredmény. Tizenöt. Reccsen az ajtó, a nyílásban felbukkan a tanár alakja. A beszélgetések varázsütésre szakadnak félbe, mindenki mozdulatlanná dermed. Itt a nagy pillanat.
A tanár egy szót sem szólva kisétál az ajtón, és bemegy a szemközti WC-be.

amikor jól indul egy vizsga

Bemegyek vizsgázni. A bizottság első kérdése: hányan várnak még kint? Én határozottan rávágom, hogy öten. A vizsgaelnök végigfuttatja szemét a névsoron: az nem lehet. Én az előbbihez hasonló határozottsággal jelentem ki, hogy akkor négyen. G.B. felnéz: még szerencse, hogy nem matematikavizsgára jött.

vizsga előtti nap

Viki: - Majd azért írj holnap egy sms-t, hogy hogy sikerült a vizsgád!

Én: - Ha igényt tartasz rá, már ma megírhatom.

a tudat, hogy ha én nem is, mások azért élnek

Épp újságolom anyának, hogy másnap meg fogok bukni a vizsgán, amikor jelez a telefonom, hogy sms érkezett: "Azt hiszem, szerelmes vagyok!"

kovács lehel: park II.

Térdig gázol a semmiben.

a széttörött könyv meséje

reCONsT(E)ruálhatatlan.

az örök optimista

DIApozitív

elmondatlanul

Csak bohóckodás... így talán mérsékli kicsit az ürességet exhibicionizmust. Ha maga sem veszi magát komolyan. Vagy megtanulja a nagy dolgokban. A kicsikben pedig... Tudja az ég. Csak a szavak akarnának szűnni. A mondanivaló bezzeg... De mindegy is. Csak ne kellene már még...        Nem kell érteni.

családi komédia XXXV. felvonás

Apa: - Épp állok a buszmegállóban, kezemben ezzel a rikító kék szatyorral, mellettem pár öregasszony, amikor meglátom, hogy arra jön Anya a kocsival. Elkezdek integetni a zacskóval. Anya felénk néz, végigméri a nénikéket, majd továbbhajt. 

szilágyi domokos: változatok egy képzeletbeli weöres-versre

EREDETI

(nincs)

  

ELSŐ VÁLTOZAT

Henna Hanna, gyehenna,*

       Pulykatojás, szeplős.

Balfelől ül Kisanna,

        Jobbfelől a gyeplős.

Henna Hanna mórikál,

        Ez az egész móring.

Meg galuska, teli tál,

        Meg tán egy hálóing.

Henna Hanna hazamegy

        Henna Hannibálhoz.

Elefántjuk van nem egy,

       Az Alpokba báloz.

MÁSODIK VÁLTOZAT

Rőt elefánttal bátran elindulj Alpokon átal,

        Hannát hátra ne hadd, óvjad, akár temagad’.

Ormányos barmát ne kiméld te, csupáncsak a barnát,

       Óvjad a jó pici húst, fald vele bé a galust.

HARMADIK VÁLTOZAT

Kicsikém, te gyehenna-hajú,

temiattad emészt el a bú,

temiattad a gond falogat,

veszek én teneked falovat,

temiattad emészt el a gond,

kicsikém, te gyehennabolond.

NEGYEDIK VÁLTOZAT

Henna álma röpdös az éji égen,

Henna Hanna alva, pihegve búvik

Hannibálhoz; csillagos ég a sátruk

                               Virradatiglan.

Hannibált fölkelti a trombitaszózat,

Kénytelen fölkelteni Henna Hannát,

Csókja hozza vissza az éber élet

                             Napsugarához.

Henna Hanna, én szívem, ébredezzél,

Vár az Alpok hágcsaja, csaj, te édes,

Vár palánkin és a havas csúcson túl

                               Római sergek.

ÖTÖDIK VÁLTOZAT

Te, Hannaságom, édesem, itt alá

Kuruckodó a római és kevély,

    De Hannibál kifog, ki, rajta,

            S meg sem is áll seregével addig,

Amíg le nem igázza, ahány vakul

Elébe áll, mivel sosem olvasott

     Történelemtudósok által

            Írt vereséget a pói síkon.

HATODIK VÁLTOZAT

Hennai hannai mennyei kannai bíbor edény!

Amfora, serbli vagy az, mit akarsz, te vezér, te szegény!

Hozhatod állatod, nem sokat állhatod ám meg a tért,

Más teszi majd a pityókalevesbe a drága babért!

HETEDIK VÁLTOZAT

Elöl megyen Hannacska,

utána a vadmacska,

az után meg a vadász,

a vadmacska fára mász,

leghátul meg ordibál

elefántos Hannibál.

NYOLCADIK VÁLTOZAT

Az Alpokon, az Alpokon

végső fokon, végső fokon

Henna Hannáról álmodom.

Az álmokon, az álmokon

elefántjával álnokon

fut hannibáli ámokom.

KILENCEDIK VÁLTOZAT

Henna Hanna, mulassunk végre,

és ne kérdezzük, hogy mi végre,

hisz a jó is megárt a sokkból,

múlassuk el tömlőnyi sok bor

mellett; mulassunk elidőzve

a medvebőrön, míg a gőze

a bornak tart még egyre-másra.

Aztán feküdjünk le. Egymásra.

TIZEDIK VÁLTOZAT

Kunkori bajszu hideg,

                             csupa jég, csupa jég

                                                     meg ideg.

                                   Jég-ideg.

               (Mármint az Alpokban. Éjszaka).

TIZENEGYEDIK VÁLTOZAT

Hajrá. Majré. Smárol. Szitu.

Kinek nyújtsuk be a számlát a nyelvi kárért?

           C’est tout.

TIZENKETTEDIK VÁLTOZAT

két szál kappan fürdik a napban

tengerparton oszlik az alkony

ferde a balkon - a szálloda-ajtón

légbe kilépik az ember az égig

TIZENHARMADIK VÁLTOZAT

Ó, Hennai Hanna, te Hanni-bálanya,

változatim negédes alanya!

       Te punba ojtott góbé:

ne tedd szegény Hannibált lóvé.

TIZENNEGYEDIK VÁLTOZAT

Leért a síkra az elefánt-sereg:

nyomok a homokban -

homok a nyomokban.

TIZENÖTÖDIK VÁLTOZAT

Hennai Hanna, kedves, én

szerelmetes egy hitvesém,

itt búcsúzunk. Téged eltart a lég,

s nálam kifogyott a hastartalék.

UTÓHANG

Könnyű voltam, akár e versek.

                           (Akár e versekély.)

Olvasó, ki súlyt követelsz meg

                           megizzadt pénzedért,

okulást, egyéb iskolás

                            picsi-pácsit -: ne hallj, ne láss:

remélem, Te s én sem fogunk

megharagudni, amíg tudomást

egymásról nem venni: jogunk.

Fent, fent a házakban szobányi csendek.
Lent a járdákon embernyi életek.

értelmetlen gondolatok

Kisebb lett az ablak és kevesebb a fény.
De több a fal. És ez valahol jó.
Hogy miért?
Nem tudom.

bodrogh pál: sirató ének (részlet)

"S úgy van az már mindíg sok ezer év óta,
Dalnok jő, dalnok megy, de örök a nóta."

elérkeztem a nap fénypontjához (sic itur ad astra)

Művésznő drága, a tiltott pornográf felvétellel visszaélés ugye nem minősül prostitúciós bűncselekménynek?

fjodor mihajlovics dosztojevszkij: a karamazov testvérek

"Emlékszel, arra, ahogy éjfélkor visszamentem hozzád? És figyelmeztettelek, hogy ne felejtsd el? Tudod-e, miért mentem vissza? Meg akartalak ölni... küszködtem magammal. És hirtelen annyira meggyűlöltelek, hogy alig bírta el a szívem. "Most, hogy ő egymaga bilincsbe vert, ő a bírám, most már nem bújhatok ki a holnapi szenvedés alól, mert ő mindent tud." Nem mintha attól féltem volna, hogy feljelentesz - ez meg sem fordult a fejemben -, de azt gondoltam: "Hogy nézek majd a szemébe, ha nem jelentem fel magamat?" Mert ha hetedhét országon túl volnál, de élnél, akkor is elviselhetetlen lenne a gondolat, hogy élsz, mindent tudsz és elítélsz."

családi komédia XXXIV. felvonás

Anya: - Na, jó rád a nadrág, amit vettem?
Apa: - Hihetetlen, mennyire megváltozott a világ.

mihalik enikő és sir john everett millais?

Nem bírom....

nemes nagy ágnes: félhold

Csillagszilánk a rézsút üvegen.

A szélbe könyöklünk anyám meg én.

Pléh-párkány. Mennyei párkányokon

Egy ezüstre smirglizett pléhedény.

Becsüld halandó, amíg élek, 

szavaim halandó becsét.

Két ember közt legrövidebb

út az egyenes beszéd.

(Ismeretlen költő a XX. századból)

(Szilágyi Domokos: mottó az Emeletek avagy  A láz enciklopédiája című kötethez, az Ismeretlen költő ő maga:))

büntetlen előkészület

Teljesen elkészülve a változásra: garantált, hogy minden marad a régiben.

a legeufemisztikusabb szó

SZERELEMFÉLTÉS

Ma kék van.

au-dessous du gris des cieux

C'est de l'art qu'on pleure, qu'on se met à se connaître.

C'est de l'art, le ciel se couvrant de nuages.



Gouttes d'eau maronnes sur le rouge des toits.
Partout, il y a des mots inarticulés.

az esős ablakon túl

"Ha bemész az órájára, olyan mintha kilépnél ebből a világból. Nekem a kedvencem az volt, amikor a Kecskeméti utcai esős ablakon eltűnődve kinézve azt mondta a rablás rejtelmeit fejtegetve: "Inkább délszaki tengerekhez vágyom..." A nők megvesznek az ilyen fazonokért!"

 (Ismeretlen)

nemes nagy ágnes: térden

Ne, ne ítélj meg engemet.

Szívemben mindig térdelek.

De nem letérdelek, ne hidd:

föl, föl, föltérdelek.