A művészet két jó ember párbeszéde.

A harag végtére csak a szeretet próbája.

faludy györgy: október 6.

A vesztőhelyre sáros út vitt
és kikericsek kékjei.
Száz év, s meghaltam volna úgyis –
vígasztalódott Vécsey.
Láhner György sírt s a földre nézett,
Damjanich szekéren feküdt,
Leiningen felmentő honvédek
árnyát kereste mindenütt.
S a táj olyan volt, mint a fácán:
tarlók, fák vérző foltjai,
és ők, tarkán, libegve, hátán:
elhulló, bús-szép tollai.

Aradon így. A pesti téren
is ütötték a dobokat,
de ő nem félt, csak arca széle
vetett rózsálló lobokat.
Mosolygott. Mi bánta, hogy vége?
Branyiszkónál nevét az égre
karcolta kardja, a híres.
Ez volt Dembinski hadsegéde,
Abancourt Károly ezredes.
S mi elfeledtük. A miniszter,
bár hívták, maradt egyedül.
– Az Al-Dunán – szólt – mély a gázló
s vénember már nem menekül.
Leszek bitófán harci zászló,
ha sorsom ezt így rótta ki –
s habár magyar volt Csány László,
úgy halt meg, mint egy római.

A többit, mintha friss, mély sebből
fröccsen szét érdes cseppű vér,
Kuftsteinbe, Grácba, Josephstadtba,
Olmützbe vitte a szekér.
Húszan egy odvas pincelyukban,
nehéz bilincsben, pipájukkal
egyensúlyozták magukat:
így éltek, sakkoztak, dohogtak
és elmélkedtek, jó urak.
Kegyelmet vártak s forradalmat,
áldották-átkozták a hont
és írtak vert hadakra verset,
tábornok Bemre disztichont.

Volt, aki bírta; más kivénhedt;
olyik megőrült, de az élet
sodrából mind-mind kiesett.
Kinn szöszke osztrák hadnagyoktól
gömbölyödtek a hitvesek.
S az ország rothadt. A rabságot
mindjárt megszokta s elfeküdt
a földön, mint télvízkor vágott,
rózsás rügyekkel tele bükk.
E rügyből egy se bontott zászlót:
a nagy tavaszi láz heve
kilobbant, múló szalmaláng volt
vagy elköltözött másfele,
Londonba, New Yorkba, Turinba
és hűs lidércként messze táncolt.

Száz év – s a magyar börtönéjjel
nem változott száz év alatt.
Száz év – s az első fordulóra
ébredtetek és lassan róva
a lépést, méláztatok róla,
mit hozott Világos, Arad:
száz év – hűséges ingaóra,
én folytatom járástokat,
mások járják lépésetek,
s míg árnyékunk a kőpadlóra
hull – hány nap, hét és hónap óta! –
s kihúnyunk, pisla mécsesek:
sok szép magyar fej, hervadt rózsa,
Lonovics! Barsi! Berde Mózsa!
árnyatok felénk integet.

 

 

 

 

Ha téged elengedlek, magamat is.

A szenvedély kötelesség.

Elfogadni, hogy a változáshoz nem kell megállítani az időt. Mert pontosan elég.

jogi szeretetszolgálat

GZs: - ... Néha kétségek merülnek fel bennem, hogy egyáltalán komolyan vehető vagyok-e, amikor két copfba fogott hajjal megyek fogadni az ügyfeleket....

G: - (szívből jövő jóindulattal) Zs., nézd meg, mennyi embernek van tetoválása, piercingje, és nem zavartatják magukat. Ma már ez nem probléma.

jogi szeretetszolgálat

E: - Most hogy mondjam meg neki, hogy káposztával a fején nem fogadhat ügyfelet?

radnóti miklós: naptár (részlet)

OKTÓBER

Hűvös arany szél lobog,

leülnek a vándorok.

Kamra mélyén egér rág,

aranylik fenn a faág.

Minden aranysárga itt,

csapzott sárga zászlait

eldobni még nem meri,

hát lengeti a tengeri.

Tegnapelőtt láttam először középszerűnek. Félteni kezdtem.

frédéric chopin: nocturne op. 9 no. 2

kontúrvonalak nélkül futkosó kiskutyák

a csend geometriája

forrás: http://lpandeff.tumblr.com/

a boldogság állapota

- Mi értelme van az életünknek?- kérdezed.

- Értelme? Talán éppen csak annyi, hogy értelmetlennek tetsző ténykedéseken és megéléseken keresztül eljussunk a boldogságnak egy olyan fokára, ahol már nem jut eszünkbe eltöprengeni az ilyen és ehhez hasonló kérdéseken - válaszolom némi bizonytalansággal.

"... és nem adom kevesebbért az életem!"

jogi szeretetszolgálat

K: - GZs. legkésőbb nyolckor el szokott menni aludni.

Én: - Nyolckor?! De hát akkor még az esti mesét se látja!

J. mesél, avagy aki ajándék helyett viccet hozott

J., kellemetlenül érezve magát, hogy üres kézzel toppant be a vendégségbe, felajánlotta, hogy ajándék helyett elmesél egy viccet:

Két fiatal járni kezdett, majd idővel a lány a fülébe súgta a fiúnak, hogy másnap jöjjön fel hozzá. A fiú kérdezte, hogyan talál oda, mire a lány elmondta, hogy merre találja a házat, majd első emelet, balra a harmadik ajtó, és amikor odaér, finoman rugdossa meg a lábával az ajtót, és ő tudni fogja, hogy a fiú az.

- Miért kell megrugdosnom az ajtót?- kérdezte a fiú. 

- Gondolom, nem üres kézzel akarsz beállítani...

fájdalom

Mert egészen máshogy fáj a véna, a bőr, a csont és a lélek.

Az jutott eszembe arról, hogy kint már egész kora reggel óta csendesen és folyamatosan csak esik és minden szürke és nem lenne jó most kimenni az utcára, még esernyővel sem és én kitakarítottam és főztem és most olvasni fogok, de előbb felveszek egy pulóvert, hogy az ilyen őszi pillanatokat lenne jó gyorsan megosztani mással. De aztán rájöttem, hogy attól ilyen és attól őszi és attól pillanat, hogy nem lehet megosztani mással.

lábass endre: vándorparadicsom

"Tudod-e, ez mi? Hát ez az Eötvös Péter hegedűje, ez az, amit a legvégén előhúz, amikor a gonosz, dagi bohóc már elvette szegénynek minden nagyobb hangszerét, ekkor ezt húzza elő a kabátja alól, és akkor mondja utoljára, hogy VAN MÁÁÁÁÁSIK! Ez után a kicsi hegedű után, amit fogsz, ez után mondta mindig az Eötvös, hogy VAAAAN MÁÁÁÁSIK! Ez után mondta mindig utoljára. De ha jól emlékszem, ezt már nem vették el tőle, nem tudom, akkor mit csinált volna. Na, ezt én javítottam meg neki, szegénynek, mert elrepedt és elszakadt a húrja, és a bohóc ott állt volna a színpadon tehetetlenül. Nem volt mit tenni, villámgyorsan összeraktam a hegedűt, ma jön érte, a következő előadáson már ezt teszi a kabátja alá megint. Addig pöcögtess rajta, amíg lehet, soha többé a kezedbe nem foghatod az Eötvös Péter legkisebb hegedűjét, ami a jó bohóc legféltettebb kincse. Ezt a hegedűt védi az élete árán is a gonosz dagitól. Ezért állja ki a sok verést, a gáncsolásokat, barackokat, évtizedeken át. Nagyon vigyázz rá. Ilyesmiket beszélt István, akire nem vigyázott senki."

kinyithatom az ablakot?

Pulcsiban didergek, amikor óvatosan megkockáztatja a kérdést:
N: - Kinyithatom kicsit az ablakot?
Én: - :'-( ... Igen.
N: - De szólj majd, ha fázol, akkor becsukom.
Én: - Rendben! :-) Fázom!

amiből nem lehet elég

Szerinte négy dolog van, amiből sosem lehet elég: könyvből, ruhából, labdából és barátból.

A vízcseppek, mint megannyi apró kristály peregtek le a fekete pulóveren.

julianne moore

A türelmes ember mindig ura a helyzetnek.

találka

Tegnap, miután átadták a röntgenfelvételeket, az asszisztens aláíratott velem egy nyilatkozatot arról, hogy a felvételeket átvettem és azokat harminc évig megőrzöm. Majd megbeszéltük, hogy harminc év múlva ugyanitt, a felvételekkel.

milyenre színezzelek?

N. táblázatot készít. Rám néz:

N: - Milyenre színezzelek?

Én: - Színesre csinálod? De jó! Nem tudom, nincsen kedvenc színem, szerintem mindegyik szín szép. Várj, inkább nem mondok semmit, kíváncsi vagyok, milyen színűnek látsz magadtól.

N. nagyon néz, mire szólok, hogy remélem, nem a fekete pulcsimból fog kiindulni.

N: - Nem, nyugi, feketére nem is gondoltam ... talán rózsaszín, nem mégsem .... megvan: te olyan kis narancssárga vagy!

Én: - Nincs ellenvetésem. Lássunk téged, te milyen színű vagy.... Kék, de semmiképpen sem sötét... igen: pontosan olyan halványkék, mint annak a kristályvizes üvegnek a nyaka egy csepp lila tintában feloldva!

N: - Igen, a lila kellett bele! (N. vérbeli Újpest drukker) Szerinted C. milyen színű?

Én: - Nem is tudom, talán citromsárga...

N: - Nem, szerintem lila.

Én: - Valóban, neked van igazad! De nem sötétlila, hanem (és itt nagyon koncentráltam, nehogy véletlenül rosszat mondjak) fradilila.

...

N: - Na jó, nézzük a többieket. M.?

Én: - Fekete és vörös között hezitálok, talán fekete valami nagyon mély bordóval megbolondítva.

N : - Szerintem is! És K.?

N. és én egyszerre: - Vörös!

Én: - Te G.-t milyennek látod? Nekem van ötletem, de előbb kíváncsi vagyok a tiedre, hiszen mégiscsak a te életed párja.

N: - Mindenképpen zöld. Igen, valami karakteres, de nem rikító, inkább sötétebb zöld.

Én: - Nekem van egy ismerősöm, aki halvány ezüstszürke. Van egy másik is, aki acélosabb fényű, de mindenképpen fémes csillogású.

N: - És ki lesz az aranyember?

Fél órával később.

Én: - Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem most folyamatos jelleggel peregnek a szemem előtt az ismerőseim, és mindenkit megpróbálok színekkel párosítani.

N: - Úgyszintén.

N. mesél

Szombaton volt a kilenchónapos kislányunk keresztelője. A pap a mise előtt odajött hozzánk, és aggódva figyelmeztetett minket, hogy lehet, hogy a baba meg fog ijedni, amikor felzúg majd az orgona. Mi megnyugtattuk, hogy a gyerekkel hétvégenként focimeccsre járunk petárdák közé, feltehetőleg az orgonával sem lesz gond.

A. mesél

Velem a buszokon mindig érdekes dolgok történnek. A múltkor például felszállás közben hasra vágódtam, és beestem a sofőrhöz a vezető fülkébe.

egy bolti biztonsági őr, aki nagyon szeretne ismerkedni

A biztonsági őr odajött hozzám, és a kosárba nézve kedveskedően kérdezte, mi finomat fogok főzni a hétvégén. Én is belenéztem a kosárba. Fél kiló kenyér és fél kiló sajt volt benne....

családi komédia LXIX. felvonás

Kigyomláltuk a gazt, összeszedtünk a fűről két halott madarat és lemostuk a teraszt. Most, a nyár utolsó napján kint ülünk anyuval a délután szelíd fényében és olvasunk. A szomszéd fán egy madár trillázásba fog. Anyu lassan felnéz a könyvéből és nagyot sóhajt:

- Jaj, csak nehogy ez is itt dögöljön meg!

"Tudom, hogy hülyének hiszel, de túlértékelsz."

/Két pasi meg egy kicsi/

Egy hajléktalan ült a CBA tövében, hosszan, mereven bámulva maga elé. Amikor elhaladtam mellette, felemelte a fejét:

- Van cigarettája? - kérdezte.

- Nem dohányzom.

A hajléktalan újra lehajtotta a fejét:

- Jaj, kedvesem... - szakadt ki belőle, de olyan hangsúllyal, hogy egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy ezt még nekem címezte-e vagy már Istennek.

őszelő

Félig nyitott ablaknál fekszem az ágyon, még a számban érzem az ízét az uzsonnai tejnek és vajas kenyérnek. Olvasgatok, majd inkább leteszem magam mellé a könyvet, és a nagymama régi, piros szőnyegének a mintáit követve fél füllel hallgatom, hogy tépázza a szél odakint a sűrű lombokat. Fent az ég már nem kék, inkább fehér, de a levegőben még maradt valami a nap halvány sárgájából. Az ablaküveg visszaveri a képét a szemközti társasház gangján felejtett, piros vásznú tábori széknek.

Magamra húzom a pokrócot.

Két utcaseprő gyűjti a fűről nagy, fekete zsákokba a szemetet:

- Szerinted a madártoll szemét?

- Nem tudom, meg kellene nézni, mi van a szerződésben.

pontosan másfél tojásra lenne szükségem

egy távoli erdőben, ahol hallani az esőcseppek kopogását a mélyzöld leveleken

mitológiai adósságok

Párisz döntéséből végül elég sok mindent megtudtunk, de azt, hogy a három istennő, Héra, Athéné és Aphrodité közül tulajdonképpen ki is volt a legszebb, azt pont nem.

visszafelé születések

Méltónak maradni azokhoz, akiket magunkban hordozunk.

fura beszélgetés C.-vel

C: - ... jó, de akkor előbb kell találkoznunk, mert engem a rendőrök fél tízkor vesznek fel az Árpád hídnál.

családi komédia LXVIII. felvonás

Én: - Képzeld, ízlett nekik a sütim, még a receptet is elkérték!

Apa: - Milyen udvariasak!

családi komédia LXVII. felvonás

Anya: - Te láttad a Láthatatlan kiállítást?

átutazni a várost egy lekvárosüveg padlizsánkrémmel a kezemben

Azzal a jóleső érzéssel kísérletezem, hogy bemegyek egy ruhaboltba, és nem veszek semmit.

Mert tudom én, hogy minden ember fenség, Észak-fok, titok, idegenség, lidérces, messze fény, csak ebbe nem mindenkinél szeretnék belegondolni.

legszebb sorok

"...Ott az történik, ami épp nekem
kibírhatatlan. Talán nem egyéb,
kibontanak egy rongyosládát,
lemérik, hány kiló egy hattyú..."

/Pilinszky János: Terek/

Fájdalom: lélek és test szétszakadása.

az ember tragédiája....

... hogy mindig csak magának akar és nem másnak.

E. mesél

"Nagyon komolyan vette, hogy kitüntetésben részesítik. Az alkalomra olyan ruhát vett fel, melyhez egyfajta uszályféleséget rögzítettek, ami lebegett mögötte, ahogy kivonult átvenni a díjat. Ez délelőtt tizenegykor kicsit furcsa volt."

péntek délután. megyek lefelé a lifttel. lélekben már a vonaton ülök. hirtelen felocsúdok és önkéntelen mozdulattal kinyitom a liftajtó egyik szárnyát. nagyjából köldökmagasságban a "földszint" felirat. visszacsukom az ajtót. újra megnyomom a földszint gombot. megnyomom a vészcsengőt. mondják, hogy menjek felfelé egy emeletet, majd visszafelé egyet.

lent a portás: Renáta, hát mi történt!? én: már nagyon-nagyon rohannék a Balatonra....

"minden közeledés meneküléssel kezdődik."



 forrás: http://www.agnus.co/

richard tuschman: edward hopper's paintings as photographs

forrás: http://fstoppers.com/edward-hoppers-paintings-as-photographs-nsfw

gondolatok a vonatablakból

föld felett szétágazó, csonka fatörzs.
földbe fúródott egerészölyv.

kétpercenként arra ébredtem, hogy elaludtam.

képviselőfánk az ablakban

kárminvörös papírsárkány úszik az égen

lassú lélegzetvételek

a világ: Isten kimeríthetetlen kreativitása.

újra: megváltoztak a fényviszonyok

_

"Én semmit sem keresek.
               
                        Kivéve most Esztert."

/Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról/

szilágyi domokos: utóhang

Tán nemet vettek és igent arattok.
Kisebzett és fázik a meztelen föld:
siessetek! hogy új búza borítsa,
mielőtt az esztendő megöregszik.
(Babits)

Hontalan fények közt otthonos lélek:
mindentől, ami volt, mindentől félek.

Könnyező-csillag-szem-bárány a késtől:
félek a sajgó megismeréstől.

Akad-e, akad-e valaki még?
Számban gyöngyöznek keserű igék.

Csillagok pislognak kialvatlanul.
A fény, a fény remegni tanul.

Mennykő igazságok között vacogva
világom szétszakad darabokra.

Akár a nap az esttől,
elválik test a testtől
és el a kéj a vágytól,
férfi és nő az ágytól,
az akarat a szótól,
el a cukor a sótól,
pokol a magas égtől,
befejezés a végtől,
a kezdet a nyitástól,
sírás a csitítástól,
az eszmény a valótól,
élő a meghalótól,
halott az élve-holttól,
és ama zsák a folttól,
fölrúgva talmi törvényt,
ami volt, meg se történt,
s ami lesz mindhalálig,
még ma halálra válik,
a szólott szó is szótlan,
a való is valótlan,
a létező is létlen,
a vétkező is vétlen,
az ártatlan is ártó,
a föld égre kiáltó,
és tettető a tettes,
és kedvetlen a kedves,
és a kegyes kegyetlen,
az összesség egyetlen,
több a kevés a soknál,
és több a csönd a szóknál,
és csupa seb vagyok már,
s már nem szól senki értem,
s én nem értem. Nem értem.

Magamat világgá kiáltván,
állok kéretlenül a vártán.

Éget a szó, éget, eléget.
Adjatok, adjatok oltó igéket.

Romlandó húsom végét a rögben:
hinnem az Útban, az örökben.

Az Útban, mely veszni nem ereszt,
és amely örökös újrakezdés.

(Elmondhassam, hogy megcsalattam:
nemet vetvén, igent arattam.)

iroda avagy pénelopé vászna

Már csak addig vagyok az irodában, amíg el nem készül a feljegyzés a költségkedvezményekről. :'-((

... mert nincs izgalmasabb a valóságnál!

Kevés a helye az újra kezdésnek ott, hol túl sok a kacat.

iroda

Reggel nem az irodában, hanem a cégbíróságon kezdtem a napot. Mikor tíz-tizenegy óra tájékán betoppantam a szobába, Főnök első nekem szegezett kérdése:

Főnök: - Hát te meg hol a francban voltál?!

Én: - Cégbíróságon.

Főnök: - És mit csináltál ott?!

Én: - Megnéztem az iratokat, amiket kértél.

Főnök: - És én erről miért nem tudok?!

Én: - Nem tudom, odaírtam az asztalodra.

Főnök: - (ekkor veszi észre a cetlit) És miért nincs rajta dátum?!

Én: - Mert tegnap még nem volt ott, holnap meg már nem aktuális.

Főnök: - Rendben. Akkor semmi gond nincsen. A kommunikációd azért még némi finomításra szorul.

Azóta, ha irodán kívül végzek munkát, mindig megy Főnöknek egy e-mail az alábbi tárggyal:

"nem lógok vol. ..."

Vagy az alábbival:

"most nem vagyok biztos abban, hogy nem lógok vol. ..."

borító

"... Csak a helyesírást javítottuk, mert Dali minden nyelven - katalánul, spanyolul, franciául vagy angolul - egész egyszerűen fonetikusan ír..."

Most már a lélek makacsolja meg magát.

Két ember közti meghitt csend is lehet a beszéd egyik formája.

Beszélgetés: gyönyörködés egymás lelkében.

lev tolsztoj: anna karenina (részlet)

"... minél tovább nem csinált semmit, annál kevesebb ideje maradt."

théodore rousseau: soleil couchant á l'horizont d'une lande

egy 1960-as évekből származó bírósági határozat margójára

"Felelősség a falu határában nyargalászó kutya által megijesztett lóban keletkezett kárért"

salvador dalí: a szerző előszava elrejtett arcok című regényéhez

"Miért írtam meg ezt a regény? (...) mert ha nem én írom meg, valaki más tette volna meg helyettem, valószínűleg gyengébben."

Szép valóság születik játékaik nyomán.

iroda

(Főnök az én telefonomról tárcsázza N.-t.)

N.: - (a vonal túlsó végéről) SZEVASZ, RENÉE!

Főnök: - (pókerarc, hivatalos kimértség) N., kérem, jöjjön át hozzánk. Köszönöm.

iroda

... ennyire futotta az erőmből: nem sokra. Hogy emiatt érzek-e csalódottságot? Érzek. Hogy ennél mi bánt jobban? Hogy másoknak is csalódást kellett, hogy okozzak. Ami viszont vigasztal, hogy ennek a nyolc-kilenc hónapnak minden percét megéltem, a szó legnemesebb értelmében: azzal, hogy folyamatosan túlléptem őket, megtanultam, hol húzódnak a korlátaim; megtanultam, hogy elesni csak akkor szabad, ha tiszta lelkiismerettel állhatok talpra; és majd' tíz év után megtanultam újra nyitni az emberek felé. És ezért végtelenül hálás vagyok.

Zs: - Angyalkám, én vagyok a munkáltatói jogkör gyakorlója, kérlek, ne a kollégámat bombázd a felmondásokkal!  (....) Azért még gondold át! Mi örülnénk, ha maradnál.

Én: - Miért? Nektek jó az, hogy háromhavonta felmondok?

Zs: - :-))) Mindenképpen színesíti a képet....

nem tudom kisebbre venni, de megosztási kényszerem van

alice tükörországban

"-(...) Tudod jól, hogy nem vagy igazi.
- De igazi vagyok! - Alice sírva fakadt.
- A sírástól sem leszel igazibb - jegyezte meg Subidu."

Mennyi non-figuratív érzés kavaroghat a vadak lelkében!

a kimondatlanságoktól válik vaddá.....

... és a túlbeszéltségektől üressé.

iroda

(Életkép)

Este tizenegy körül jutottam el arra a pontra, hogy ügyfelek ide vagy oda, éhen pusztulok, ha nem csenek ki valamit a konyhájukból. Szinte az elhatározásommal egy időben nesz szűrődött be a folyosóról: L. (törött lábbal) vonszolta el magát az ajtó előtt. Lassan, de eltökélten ő is a konyha felé tartott. Majd együttes erővel, kétségbeesetten kerestük a kekszeket, és szomorúan konstatáltunk, hogy bizony már csak pár szem maradt. Ekkor vettük észre, hogy fény szűrődik ki a szomszédos tárgyalóból: B. és B. még dolgoztak. Az asztalon egy tálban a Pilóta kekszek. Mindketten fellélegeztünk.

iroda

Én: - P., te még nem tudod, de reggel versenyeztünk és nyertél.

P:- ????

Én: - Ahogy a busz ablakán keresztül bámultam ki a piros lámpánál, akadt meg a szemem a mellettünk várakozó kocsi ablakára ragasztott, iroda logós matricán. A zöld után még egy ideig fej-fej mellett haladtunk, aztán elhúztál.

iroda

Csupán a szombat hajnali, ügyfélkonyha-dézsmálós, beadványírogatós, tértivevény-kitöltögetős, taxis-postáraküldős, már-már afterparty-feelinges beszélgetés I.-vel, J.-vel és K.-val tántorított el attól, hogy a felmondásom legyen az első irat, amit hétfőn az új táskámba beteszek.

Csak a tiszta tótükör tudja, mikor hajították bele a követ.

Túl sok minden van függőben...

fodrász

Ha jól belegondolok, még éltemben nem költöttem annyit arra, hogy pocsékul nézzen ki a hajam, mint az elmúlt öt hónapban. Először csak simán, minden ceremónia nélkül, de annál látványosabban vágtak bele. Vágtak bele de annyira, hogy két nappal később a másik hajszobrásznak, amikor meglátta, az első kérdése volt, hogy fodrász művelte-e azt a borzadályt?  Aztán ő is nekilátott. Majd a következő is. Ez utóbbihoz aztán még visszamentem. Egyszer. Végső kétségbeesésemben végül találomra besomfordáltam egy parányi, de annál szimpatikusabb szalonba. És láss csodát! Először fordult elő, hogy nem én választottam fodrászt, hanem a fodrász választott engem. Először fordult elő, hogy mosás előtt szemügyre vették a hajamat. Először fordult elő, hogy leültek velem megbeszélni, hogy mit szeretnék. Először fordult elő, hogy másfél óráig (!), néhol szálanként (!) próbálták meg egységesíteni az összevissza vagdosott tincseket. 

Ugyan a sok vágás miatt kb. fele olyan hosszal, de fél év múltán végül mégiscsak rendezett hajkoronával távoztam az üzletből.

tabi lászló: mi újság?

-  Bocsánat, hogy megszólítom uraságodat, de  már a Nagymező utca óta töröm a fejemet, hogy honnan ismerem. Nem tetszik véletlenül Krakovainak lenni?

-  Nem. De  nekem  is  úgy  tűnik, hogy már találkoztunk valahol. Nem járt ön fel egy időben Blasztikalanovics Lipiékhez römizni?

-  Nem. Ellenben  alapítótagja voltam az újkécskei úrikaszinónak ezerkilencszáznyolcban. Talán onnan?

-  Sosem jártam Újkécskén. Hanem volt nekem egy zokninagykereskedésem ezerkilencszázhuszonnyolcban, a Gül Baba utcában. Huszonkilenc májusában égett porrá. Tán oda járt be uraságod?

-  Az  idő  tájt Kalkuttában éldegéltem. Ejnye  csak, nem vett részt ön Sir Raleigh Patterton kelet-indiai elefántvadászatán?

-  Aligha. Legalábbis  nem emlékszem rá.Pedig bizonyos, hogy ismerjük egymást. Nem tetszett Vácott raboskodni ezerkilencszázharminc és harmincöt között?

-  Nem.

-  Gondoltam, onnan. Tudniillik  erős felindulásban elkövetett emberölés miatt ültem ott. Megcsalt a feleségem, képzelje.

-  És megölte?

-  A  csábítót. Különben most özvegy volnék. De hát akkor  hol találkozhattunk?

-  Hopp! Nem vett részt véletlenül Ypern ostromában az első világháborúban?

-  Nem. Én a déli fronton harcoltam. Borovigónál estem hadifogságba, és Eckener léghajóján Turkesztánból kerültem haza ezerkilencszázhuszonnégyben. Hacsak  onnan nem...

-  Nem valószínű. Én kilencszázhúsztól huszonháromig Rhodésiában voltam ipari kém. Nem járt arrafelé véletlenül?

-  Nem.

-  Nem, nem. Az  ördög  vigye, hogy milyen bosszantó tud lenni az ilyesmi...Mi a becses neve uraságodnak?

-  Simanek. Simanek  Gáspár.

-  Simanek  Gáspár! Hiszen akkor együtt érettségiztünk Kisvárdán, ezernyolcszázkilencvenkilencben! Én Kalova  Kálmán  vagyok!

-  Kalova  Kálmán? Nahát!  Szervusz, Kálmán! Csaknem  hatvan éve  nem láttuk egymást...

-  Bizony...Hogy  múlik az idő... Mi  újság?

-  Mi  volna?  Semmi.

forrás: http://alanyeset.blogspot.sk/
           tabi andrás

előrerohanva

A rím mindig megelőzi a költőt. Már jóval azelőtt tudja, mivel fog összecsengeni, hogy megszületne a harmónia.

jelenet

Rendőr a gyanúsított lakásán, kezében az éjjeliszekrényen talált könyvvel.

- BŰN ÉS BŰNHŐDÉS - tagolja, majd vesébe hatoló tekintetét a gyanúsítottra szegezi. - Maga melyiket olvassa?

iroda avagy pedig már kezdtem azt hinni, hogy egész jól bírom...

... de be kellett látnom, hogy már nemcsak úton hazafelé, otthon, színházban, operában, rajzfilmen és a mosdóban bőgök, hanem az iroda folyosóján is.

Főnök csütörtökön, épp amikor szedelőzködtem ügyvédiskolába, jegyezte meg futólag, hogy a nagy rendrakás közepette kidobta a felmondásomat is, úgyhogy ha úgy gondolom, majd kell írnom egy újat. Mire elbőgtem magam. Majd minden magyarázkodás nélkül elrohantam az oktatásra. És pénteken szabin voltam. Nem az idei évin, hanem a tavalyin. Nem várom a hétfőt.

iroda

Főnök: - Szereted a Sport szeletet?

Én: - Hangulatfüggő. Miért?

Főnök: - Most, hogy pakolom az asztalomat, találtam rajta egyet. Úgy két-három évnél nem lehet régebbi.

Én: - Azt én vettem neked.

Főnök: - .... Akkor most kevesebb bunkóbb dolgot tudtam volna csinálni, minthogy megkínállak vele. De legalább kiderült, hogy nem két-három éves.

Én: - ... és hogy nem szereted a Sport szeletet.

Ma is sikerült éjfélre hazaérni munkából.... mármint tegnap....

családi komédia LXVI. felvonás

Apa: - Örülök, hogy vettél végre magadnak egy új táskát. Már akartam szólni, hogy az előbbi annyira elhasználódott, hogy helyette bármelyik lomtalanításkor különbet találtam volna neked.

legszebb sorok I.

Moi, je sais tous tes sortilèges
Tu sais tous mes envoûtements
Tu m'as gardé de pièges en pièges
Je t'ai perdue de temps en temps

/Jacques Brel: La chanson des vieux amants/

Az olyan emberek elevenre tapintásával beszélt, akik már túl vannak az élet valamennyi párbeszédén.

ha egy téli éjszakán egy utazó... (aki olvasta, érti)

Könyvtár.
Peres ügyhöz kutatok. A raktárból felkért jogi szakirodalmi stócból egyszerre egy orosz regény kerül a kezembe: Vendégfogadó. Belelapozok. Az első oldalon meghal az egyik szereplő, de megtudom, hogy tulajdonképpen még szerencse, hogy őt érte a golyó és nem a három másik családtagot. Visszaviszem. Elnézést kérnek, elnézték a jelzetszámot. Visszatérek a többihez. A következő kötet a keresett tanulmányt nem tartalmazza. Újra végigfutom. Majd újra. Pedig a katalógus szerint benne kell lennie. Nézem a többi könyvet is. Kettő köszönő viszonyban sincs azokkal, amiket kikértem. Homályosan dereng, hogy három évvel ezelőtt az egyiket egyszer mintha tényleg el akartam volna olvasni. Visszaviszem azokat is. Közben hozzák a kimaradt, elnézett, elkallódott és tévesen címzett könyveket, amik között, alatt, mellett valahol ott bújik meg a válasz a kérdésemre. De nemcsak az én kérdésemre, hanem minden kérdésre. Minden kérdésre, amit valaha feltettek, és amit valaha fel fognak tenni a világon.

mit csinálok?!

Benyújtom az álláspályázatot. Majd nem veszem fel a telefont, amikor keresnek. Egymás után ötször. 

Másik helyen berkek alól megtudom, hogy mindössze annyit kellene tennem, hogy még aznap elküldöm e-mailen az életrajzomat, és enyém a munka. Nem küldöm el.

És amikor már egy harmadik, azelőtt sose hallott helyről (??!), fogalmam sincs ki és mi úton a munkahelyemen (??!) keres meg, közlöm, hogy nem érdekel a lehetőség.

Pedig újra a kiborulás szélén....

Mit ne mondjak, ez az elszakadás dolog nem megy könnyen.

szétszakadt vánkos

Tegnap este árnyékot vetettek az utcai lámpa fénytrapézában örvénylő hótollak.

Tegnap reggel a Széll Kálmán téri metrófeljárónál árulták az év első tulipánjait.

 

sztk

 Tábla az egyik szakrendelés ajtaján:


"Ez a rendelés 2012. december 21-én MEGSZŰNT.

De ez nem a világvége."

- A valóságban ilyen nincsen - jelentette ki kategorikusan.

- Már hogy ne lenne? - kapta fel a fejét. - Hisz valaki megírta.

Itt maradok. Ha esel, legyen kit magaddal rántani.

iroda

(Megtudjuk, hogy az iroda új logója mindenki névjegykártyáján személyre szabott, pontkóddal fejthető ki rajta a nevünk.)

G: - (fellelkesülve) Csináltathatnák új bögréket, amiken nem betűvel, hanem ilyen pontokkal szerepelne a nevünk!

P: - Nem szeretnék ünneprontó lenni, de van, akinek még a betűket sem mindig sikerül elolvasnia.

fül-orr-gégészet

= fülészet
= gégészet
= orrászat :-)

Úgy távolságtartónak lenni, hogy közben nem engedni el a másikat.

iroda

(Bejön A., Főnökkel szeretnek valamit aláíratni. Főnök dolgozik. A. előbb odamegy az asztalához, majd amikor érzékeli, hogy így sem vesznek róla tudomást, tesz hátrafelé két lépést és megáll mellettem. És csak áll, és közben kitartóan Főnököt bámulja.)

Főnök: - A., drága, tudod, kevés idegesítőbb dolgot tudnál most csinálni, minthogy látod, hogy én is dolgozom, Renáta is dolgozik, és te itt vársz a szoba közepén, pink fölsőben....

a világ rendje

Az ellenőr egy jegy nélkül utazó fiatalember adatait rögzítve próbál egyensúlyozni a gyorsjáraton. Sötétkék kabátján hátulról, a busz döccenéseivel egy ütemben szőke hajszál lengedez. Mögötte egy szőrmebundában, finom bőrkesztyűben utazó idős hölgy orrhegyre csúsztatott szemüvegen keresztül tetőtől talpig végigméri, majd óvatos mozdulattal, szeretetteljesen leemeli a hajszálat a kabátról és a földre pergeti. Az ellenőr az egészből mit sem érzékel, befejezi az igazoltatást, övtáskájába vágja a csekktömböt, és baktat előre, a busz eleje felé.

Nincsen rossz történet. Csak rossz mesélő.

Az öröm természeténél fogva mindig előrerohan.

Adni, adni,
szétszakadni.

bíróság

Felperes: - ... művelni kellet a szőlőt és etetni az állatot...

Bíró: - Milyen állatot?

Felperes: - Hörcsögöt.

iroda

S., aki annyira vékony, hogy nem érzékeli a fotocella.

iroda

M: - (egy baleseti jegyzőkönyvet tartva felém) Ezt nézd meg, Renáta! Ez egy ereklye. Arról a jeles eseményről készült, amikor tárgyalásra menet karamboloztunk az ügyféllel.

szertartás

A szobákban, ahol még papírvágó késsel bontják a postát, a boríték halk sercenései közepette észrevétlen oson át az idő.

ignotus: évnapra

Mondják, sírod virágtól tarka- 

Én még nem voltam ott,

Drága fejed ha lelkembe villan

Eloszlatom legott,

Drága kezed, ha kezemet éri

Fölébresztem magam,-

Engem nem lát magával sírni

Akinek halottja van.

Nem hinnéd, milyen szép még mindig az élet

A nap egyre, hogy ragyog - 

Előre köszönök okos uraknak,

Mert én is okos vagyok.

Okos a kanja, nevet e nősténye

S a föld tovább forog -

Föl sem tűnik, hogy te nem élsz már

S hogy én nem gyilkolok.

théodore rousseau: la forêt en hiver, à l'aube

Egy karácsonyfát görgetett el mellettem a szél, mikor a panelházak között vágtam át a metsző hidegben, este, pénteken. Visszanézve még láttam, hogy az úttestre gurult, pördült egyet a járda túlsó peremén, majd földet érve megállt, szemközt a szelektív hulladékgyűjtő kukákkal.

Az ember, aki kikerülte a hópelyheket.

A hó alatt sosem tudni, milyen mélyen húzódik a föld.

Ír.
Lelkének ír.

önkéntelen rivalizálás

Két nő egyszerre néz a tükörbe.

telefonbeszélgetés

Bence: - Láttam, hogy kerestél.

Én: - Valójában már tárgytalan. Érdekelt volna a véleményed, de aztán rájöttem, hogy önállóan is el tudom rontani az életemet. Azért köszönöm.

alázat

Felnézni mindenkire és mindenre: az egyetlen módja, hogy az ember emelt fővel járhasson.

A tudat, hogy bármikor szabadon elmehetek, segít maradnom.

áprily lajos: tavasz a házsongárdi temetőben (részlet)

... A fényben, fenn a házsongárdi csendben

tovább dalolt a név zenéje bennem.

S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem,
egyetlen könny, hogy azt a dallamot
Aletta van der Maet-nak megköszönjem.

iroda

Bejön T., iratokat tesz le Főnök asztalára, majd távozni készül. Háttal ülök, csak az óvatos neszekből hallom, hogy megtorpan: valamit elkaphatott a tekintete az asztalon heverő holmik közül. Hátranézek. Még egy pillantást vet az ottfelejtett töltőtoll dobozkájára, majd szórakozottan elfordul és kimegy a szobából. 

A toll alatt jegyzetek, alatta a felmondásom. Nem láthatta meg.

"A Nefelejcs utcánál, az út közepén, a felezővonalon várta a férfi, hogy elfogyjon a kocsisor és átmehessen a túloldalra. A karján vadászölyv ült mozdulatlanul. Amikor alig egy méterre elszáguldott mellettük a troli, a madár lassan felnézett az égre, ahonnan óriási pelyhekben kezdett hullani a hó."

Forrás: tudomhogyvolt.blogspot.hu

a 2013-as évre

Csak az olyan emberekkel lehet teljesen őszintén beszélni, akik maguk is fel vannak készülve az igazságra.

családi komédia LXV. felvonás

Én: - Szerintem jó lesz már az a halászlé, nem kell tovább melegíteni!

Anya: - Még egy kicsit hagyom, hogy megtörténjen a csodálatos kenyérszaporítás.

Én: - ... Felhígítottad vízzel?

nyirő józsef: uz bence (részlet)

"Nedves hófátylak csapódtak a patak falához, az ég nyugtalanul gomolygott, fénytelen, kietlen volt a világ. A szorongó várakozásban így telt egy óra is. Egyszer csak elváltozott hangon megszólalt a szolga.

- Vajjon megszületett-e?

Nem tudtak rá felelni. Tudva van, hogy éjfélkor kell világra jönnie a Gyereknek, mert akkor van a mise, de nem volt órájuk, a harangszó ide nem hallszik, tájékozódni az égről nem lehetett.

Hirtelen a bika felszökött, megrázta szarvait és gyönyörű fejét vízszintesen elnyujtva, hangosan belebőgött az éjszakába.

- Ezt mi lelé? - csodálkozott Bence.

Üdő Márton azonban színében elváltozva felállott, levette fövegét és összetette darabos nagy kezeit.(...) A többiek is felállottak, de nem tudták, hogy ilyenkor mit is kell csinálni. Csak érezték, hogy egyszerre körülöttük megváltozik a világ, a vihar egy utolsó füttyel megszűnik s a hó békésen ragyog köröskörül."

egy kis karácsony vagy csak simán egy vasárnap

Az egyik üzletben "VÍGkiárusítás" zajlik.

***

Próbál a busz a hóesésben felkaptatni az emelkedőn a Farkasréti temetőhöz, araszol, megáll, újraindul. A sofőr végül beleszól a mikrofonba:

- Kérem a kedves utasokat, hogy a busz elejéről fáradjanak, amennyien csak tudnak, a hátsó kerekekhez.
 

Kicsik és nagyok, idősek és fiatalok labdákkal és kutyákkal, egyként, ragyogó arccal nyomulnak a busz végébe. A busz új lendületet kap.

- Köszönöm.

családi komédia LXIV. felvonás

Anya: - (apának) Nem hiszem el, hogy soha nem lehet az asztalnál enni, hanem végig kell morzsálni az egész konyhát! Nézd meg ezt az áldott jó gyereket (rám mutat), milyen szépen tud asztalnál, tányérból ebédelni!

Apa: - Hagyd már szegényt, látod, most az áldottgyerek-szindróma hatása alatt meg sem tud szólalni.

egy kicsit iroda, egy kicsit más...

Két és fél évnyi vívódás és önmarcangolás, öthónapnyi sírás, éjszakai bkv-zás, fény nélküli nyár, negyven fokban pulóver és harisnya, napi tíz-, tizennégyórás munkaidő, nyugtatótea, szemüveg, 48kg után azt hittem, hogy végre le tudtam zárni magamban mindent ahhoz, hogy elszakadhassak. "Főnök: - .... most felmondtál?" "Én: - ....igen." És éreztem, hogy még itt sincs vége. A felmondásom ott hever teljesen nyíltan mindkettőnk asztalán: ő nem hajlandó átvenni (és egyébként is, ez az első munkahelyem, küzdjek és ne vágjam fel félévente az ereimet), én pedig értetlenül állva ezelőtt a legkevésbé szokványos reakció előtt, egyre tehetetlenebbnek érzem magam. És a legkétségbeejtőbb, hogy még valóban nem adtam fel. Nemcsak miattuk, de bármilyen visszás, magam miatt sem.

Ez nem az Mt. szerinti felmondás. Ez valami más. Valahol egyben szép, szomorú, hálátlan és megalázó. Valahogy annyira próbálunk vigyázni a másikra, hogy a végén már senkinek nem lehet jó. Enikő szavaival élve, ami most zajlik: abszurd komédia.

Közben pedig a kollégák ki-be járkálnak az asztalra kitett felmondások között, mit sem sejtve az egészből.

advent negyedik vasárnapja

Főnöknek, mert mélységesen tisztelem

Újra és újra jelesre vizsgázik emberségből.

advent harmadik vasárnapja

jerome k. jerome (elvileg, de majd alkalomadtán utánanézek)

"Jöjj, hagyd ott a nyüzsgő várost. Gyere ki a csendes vidékre, mely fölé hatalmas ég borul, és ahol közéd és a csillagok közé nem férkőzik más, csak a csend."

 

Miért kell előbb mindig belehalni, hogy újjászülethessünk?

családi komédia LXIII. felvonás

(Mikulás)

Apa: - Úgy látszik, a csoki, amit vettem nektek, finom volt, mert csak egy szemet kaptam belőle.

Anya: - Miért nem gondoskodtál magadról? Én magamnak is vettem mindenből, amiből nektek adtam.

fáziskésés

Kevés szívfacsaróbb látvány van annál, amikor az egyik akkor kap észbe, és tesz meg minden tőle telhetőt abban a reményben és őszinte hitben, hogy még semmi nincs veszve, hogy még minden visszafordítható, amikor a másiknak már nem hiányoznak a tettek és a szavak, amikor a másik már visszavonhatatlanul meghozta a döntést. Vergődés. Bevehetetlen fal.

advent második vasárnapja

O. mesél

"Reggel kiszállok a liftből, két kiskölyök hógolyóálló teljes harci díszben vár anyura. A hatévesforma kislány rám néz, végigmér, azt mondja: ez nem anyu, ez CSAK EGY NÉNI. Épp kezdenék magamba zuhanni, hogy a múltkori "Csókolom, hanyadikra tetszik menni" után már "csak egy néni" vagyok, mire megszólal a kb. négyéves kisfiú: ez nem egy néni, ez egy hölgy."

M. mesél

"Szóval elkéstem azért, mert beleakadt a hajamba a körkefe."

advent első vasárnapja

családi komédia LXII. felvonás

Anya: - (reklámújságot lapozgatva) De szép ez a blúz is! Mondjuk jó vékony lehet... Nézd, tiszta áttetsző, valami pöttyös felső lehet alatta.

Én: - Anya, csak a másik oldalról átlátszó pöttyös ruhát látod.

családi komédia LX. felvonás

Anya: - Ebédre ételt eszünk, vacsorára pizzát.

családi komédia LIX. felvonás

Én: - Annyira jó, hogy nem kell ma dolgozni! - mondtam mosogatás közben.

ujhelyi jenő: erdei sugarak

forrás: ujhelyijeno.hu

"...And it's so hard to remember the tales
I've heard in my childhood, it's so hard to believe..."

 /Evensong: Lost tales/

 

M. mesél

"Születésnapom emlékezetes pillanata volt, amikor egy részeg új-zélandi tört magyarsággal énekelte nekem a Zichy utcában, hogy Boldog szülinapot sorry what's your name again."

csak így működhet

"Kérlek higgy, hogy neked higgyek...."

Meghallottam magam mögött a hangját, és anélkül, hogy megfordultam volna, az a gondolat futott át az agyamon, hogy nárcisztikus jellem.

művésznőnek

M. mesél

"Értem én, kedves pesti lakótársaim, hogy talpig Zarában, meg H&M-ben nyugat-európainak érezzük magunkat, de ha nem úgy hordoznánk körbe a starbucksos kávénkat, mint a Szent Grált, az sokat dobna a dolgon."

Minden döntés megalkuvás.

petri györgy: "jövőkép"

Nagy kérdés: hogy lehet tovább
rontani a javíthatatlant;
a körülmények mostohák,
s alulról fűtik már a katlant.

Egy rossz ötlet egyszer „bekattant”,
lendkerék forgatja magát;
tudjuk mindennek az okát,
megbontjuk a megbonthatatlant –

Mint a bohóc vagy mint a pék,
mindenki tudja szerepét,
ki zsemlét süt, ki viccet el

– nagy mulatság lesz így az élet –
miért is van, hogy mégis félek?
Kérdezek. Senki nem felel.






forrás: http://alanyeset.blogspot.sk/

reggel hétkor

Az eladó, amint szemöldökét igazítja fényes kis csipesszel a szemüvegbolt kirakatában reggel hétkor.

családi komédia LVIII. felvonás

(tzatzikis bevonatú földimogyorót ropogtatunk)

Anya: -

Én: - Ne haragudj, nem hallottam, amit mondtál, épp rágtam.

Anya: - Tessék?

családi komédia LVII. felvonás

Apa: - Tudod, az én időmben ... mondjuk én abba nem is tartoztam bele....

Hány ember élete játszódik le bennem fölöslegesen!

kínaiboltban

Én: - Azt a kis fekete fülbevalót kérném.
Eladó: - (kioktatóan) A Coco Chanelt?
Én: -  (...) Igen, azt.

...

"Őszintén, Eysan, most melyik oldalon lennél?"

/2. évad 14. rész/

A titoknál csak az örömet nehezebb magunkban tartani.

hervay gizella: ének három hangra

I.

Az ember kiáltana kétségbeesetten,
s énekké válik a szava,
csak az állat nyüszít,
ha nem szabad vonítania.

Csak az ember hallgat,
ha nem jajgathat végeérhetetlenül,
csak az ember énekel,
míg a jajgatásból kimenekül.

Csak az ember hallgat,
az állat nyüszít a fájdalomtól,
csak az ember énekel:
örömöt teremt a fájdalomból.

II.
A kő a napról álmodik,
a Nap a kőről álmodik.

A víz a földről álmodik,
a föld a vízről álmodik.

Az ember a mindenségről álmodik,
a mindenség az emberről álmodik.

A virág a vízbe vándorol,
a Hold a halálba vándorol.
A lélek a lélekhez vándorol.

Kővé válna a nap,
Nappá válna a kő,
emberré válna az ember.

III.
Az ember csak akkor döbben a világra,
ha rákényszerül.

Magára kell maradnia, hogy megértse:
nincs egyedül.

Csak akkor döbben önmagára,
ha szükség van minden erejére,
meg kell nyernie a harcot,
nem állhat félre.

Kénytelen hős lenni, mert gyenge,
de szebben hangzik, tisztábban, hogy ember –
kénytelen emberré válni
az embertelen küzdelemben.

forrás: http://verspatika.wordpress.com/

 

Miért kell belepusztulni abba, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásunk?

egyetemi templom, vasárnap

- ... Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj... - imádkozta a hajléktalan.

és nem fordítva

A mese viszi előbbre a hősöket.

Ez hogy lehet? - tűnődöm el egyre gyakrabban. Folyamatosan szembemegyek a sorssal, és valahogy mégis: minden, ami velem történik, sorsszerű.

családi komédia LVI. felvonás

Apa: - Majd én felporszívózok mielőtt a vendégek jönnek.

Anya: - .... Jó, végül is most nem bánom, hétfőn úgyis mindent újra kitakarítok.

iroda

Főnök: - Hova tetted már megint a kocsikulcsomat?

Én: - (az életben nem láttam a kocsikulcsát) A jobb kabátzsebedbe.

Főnök: - (belenyúl a zsebébe, a kulcs tényleg ott van) Köszönöm.

Én: - Nincs mit.

kiss józsef: itthon (részlet)

"Valaki hazajött, aki nem volt itthon-

Aki hazavágyott mindörökké titkon-

Valaki hazajött."

menthetetlenül kezdek felnőni

Ma, életemben először nem örültem a hóesésnek.

carl theodor dreyer: gertrud (részlet)

Nézz végig rajtam.
Szép vagyok én? Nem.
Nem, de szerettem.
Nézz végig rajtam.
Ifjú vagyok? Nem.
Nem, de szerettem.
Nézz végig rajtam.
Élek-e még? Nem.
Nem, de szerettem.

bizonyíték, nem ígéret

A gyors, hatékony és látványos fogyás titka: ügyvédi irodában dolgozni.

Amióta irodában dolgozom, mintha összebeszéltek volna, az összes ismerősöm első mondata, amikor meglát: hogy lefogytál!

A minap gyógytornán:

Petra: - Hasakat behúzni! Renáta, te is!

Kati: - Neki nincs, azért nem tudja értelmezni a feladatot.

reklám vége.

kitérő

Érezted már, hogy a régi, megszokott utak egy nap mind másfelé indulnak?

iroda

(Főnök szedelőzködik)

Én: - Ne, ne, ne, még ne menj el, mindjárt megvan!

Főnök: - Én igaziból csak ebédelni indultam...

Én: - Ja. Jó. Akkor elmehetsz.

Főnök: - Köszönöm.

A meglepetés forrása a felismerés.

petri györgy: reggeli kávézás

Szeretem az őszi hideg szobákat,
ülni kora reggel összehúzott köntösben
a kitárt ablaknál, vagy a tetőn,
párolog a völgy meg a csésze kávé
– ez hűl, amaz melegszik.


Sokasodik a piros meg a sárga,
fogyatkozik a zöld, pereg a sárba
a sok levél – halomban
a nyár devalvált pénze:
oly sok! oly semmitérő!
Lassúdan kékbe vált
az ég hamvasszürkéje, enyészőben
az enyhe borzongás. Közelednek
a nappal-dagály
türelmes, óriás tolóhullámai.


Kezdhetek folytatódni. Megadom magam
egy személytelen felszólító módnak 

italo calvino: az egymást keresztező sorsok kastélya (részlet)

"- És mit kérsz cserébe?

- A lelkedet! - válaszolta Mefisztó.

- A lelkemet? - kérdezhette újból a mi Faustunk. - Hátha nincs is lelkem?!"

Csak ez az őszi pillanat lenne mindennél maradandóbb!

A humor forrása a meglepetés.

őszi reggel munkába menet

Minden képlékeny, nem kapott még formát. A város mindennapi megszületésének nyirkos ködétől gyöngyösek az utcák. Aranypor ömlik el a dértől hajlott füvek felett, s a villanypóznák betontestéhez simuló árnyékok közül óvatosan kúsznak a magasba fürge fénymókusok. 

Szembe megyek a nappal: az utcán, előttem, táskával a kezükben sötét, munkába igyekvő emberek. Hátuk mögül ragyognak elő a napsugarak. És hirtelen észreveszem mindegyik feje körül az öntudatlanul hordozott, törékeny aranyglóriát.

őszi séta

Sétálok az utcákon. A beton már hűvösen keményedik a talpam alatt, de a kutyák még lustán nyújtóznak el a nyár utolsó sugaraiban. Egy kerítésen túlról családi idill mondatfoszlányai szegődnek mellém és kísérnek el egy darabon. Apuka a kislányához:

- Kicsi virágszálam, suhanj ide hozzám! ...De várj, még ne, előbb szólj a mamának, hogy a sör ott van az ágyon, azt adja oda neked!

divatlecke haladóknak

BKV. Lányon gyapjú bélésű hótaposó, tavaszi virágos harisnya/leggings(?), hófehér, nyári csipkeruha és kapucnis, szürke melegítőfelső. Szemmel láthatólag csinosnak érzi magát. 

iroda

Zs: - Hogy ki vagy gyúrva!
P: - Áh, csak egyre kisebb pólókat veszek fel.

szilágyi domokos: beethoven

Egy süket kornak muzsikál egy süket ember --
kétszáz évre elhallhatóan.

Emberek, ha akad köztetek,
ki meghallja süket korok muzsikáját,
- viaszt a fületekbe, mint Odüsszeusznak!
bizony, ez már feltétlen reflex nálatok;
mint a hajós amaz árbochoz: álltok korotokhoz kötözve,
mert, jaj, mi lenne a világból,
mivé lenne a világ, ha megjósolni mernők!


Zenét hallgatok, kétszáz évre visszamenően.
Hallgatok jóslatokat.
És jaj, százszor jaj: már jóval születésem előtt megjósolták a múltam!

* * *
A hangversenyterem kitágult.
Mindig elárvulunk egy kicsit, ha növekszik a tér.

Beethoven karnagy úr, hát nem hallja, hogy mást fúj az emberiség?!

A karnagy urat figyelmeztetik,
s lelép, pedig nem volna szabad elhinnie!

Semmi. Most csöndben s hétköznapian,
s egymásnak őszinte hittel hazudván
egybegyűl mindenki, akit
a süket muzsikus hallani tanít.

az első húsz másodperc

http://youtu.be/muaSCL1J22Y

nyitva tartás

Az Ügyvédi Kamara felé vezető út mentén játszótér. Kapuján tábla hirdeti a nyitva tartást:

az év minden napján reggel nyolctól napnyugtáig.