határ győző: dadogós

öreg baba bottal jár
hátul jár
hittel járja

ahogy a szél átaljár-
utolér
utoljára

karonfogja édes pár-
kedves kar-
hites párja

selyem sállal bagyulál-
betakar
bugyolálja

felviszi a kőbúbos
kandallós
babaólba

körülperdül hamarost
tüze-szít
huhukolja

szikra pattan fája gyúl
szene gyúl
tüze gyullad

lángzó nyelvek fáintul
nyalakod-
nyúlakodnak

karja szárnya kelepel
kőpadlós
örömházba’

holott lelket bele ver
addig ráz-
addig rázza

párás szeme üvegét
párától
talanítja

feje alá lámpást tol
s párnástul
felkattintja

öreg baba dorombol
könyvre könyv
olvasódik

sok a betűsorokból
sorra sor
elmosódik

feje táján friss piték
kürtös fánk
illatárja

tükrén látja Édesét
ajtaját
arra tárja

borsodóját felforral-
cukorral
felforralja

jóval intőn -óval tar-
szóval tar-
jóval tartja

mondókája keldegél
elregél-
elregéli

még a reggelt majd megél-
csak megél-
tán megéri

öreg mamusz elalusz-
alamusz-
ammammogja

életálmát lábkeltétől
fejnyugtáig
elcammogja

vajda jános: harminc év után

Mi hátra volt még, elkövetkezett.
E földi létben gyász sorunk betölt.
Találkozunk - irgalmas végezet! -
Utolszor, egyszer még, a - sír előtt.
Hittem, hogy lesz idő, midőn megösmersz
S helyet cserél bennünk a fájdalom;
És folyni látom, majd ha már késő lesz,
A megbánásnak könnyét arcodon.

Mert amit én vesztettem, óriás,
Hozzá az ég adott erőt nekem.
Én látok itt olyant, mit senki más;
Csodákat mível emlékezetem.
A multból fölmerül egy pillanat,
Mint oceánból elsülyedt sziget;
És látom újra ifjú arcodat,
Mikor még másért nem dobbant szived.

És e varázslat rád is visszahat.
E lélek a te Veszta-templomod.
Oltára képében látod magad;
Mi vagyok én neked, most már tudod:
Ha majd a földi élettől megváltam,
Imába, dalba foglalt szerelem
Örökkévalósága a halálban...
Az ég, ládd, mégis eljegyzett velem!

Ki bájaidból méltatlan vadakra
Pazaroltál nem értett kincseket;
Én, a hideg bálvány vezeklő rabja
Ki minden kéjt szivébe temetett:
Most itt ülünk siralomházi lelkek,
És nézzük egymást hosszan, szótalan...
Tekintetünkben hajh! nem az elvesztett,
Az el nem nyert éden fájdalma van.

Igy űl a hold ádáz vihar után
Elcsöndesült nagy, tornyos fellegen,
És néz alá a méla éjszakán,
Bánatosan, de szenvedélytelen,
Hallgatva a sírbolti csöndességet
A rémteli sötét erdő alatt,
Amig a fákról nagy, nehéz könnycseppek
Hervadt levélre halkan hullanak...

családi komédia XVIII. felvonás

Anya: - (apának) Az a baj, hogy túl sok gondolat van a fejedben, és ebből nem tudod, mi az, amit ki is mondtál, és mi az, amit nem, és azt sem tudod, hogy ebből mik a te saját gondolataid, és mik azok, amiket az enyémeknek gondolsz, illetve, hogy ezeket a te általad gondolt gondolataimat én kimondtam-e vagy csak gondoltam.

"Három költő árulta a frottírtörülközőket a Marx téri aluljáróban: egy vallomásos-alanyi, egy konceptuális-avantgárdista és egy új-szenzibilis."

(Bodor Béla: Városablak)

nosztalgia avagy az átélés művészete 10 évesen

Általános iskola alsó tagozatában egyszer Mátyás király és egy alattvalója közti jelenetet kellett improvizálni. Laci is és Balázs is őszinte igyekezettel és lelkesedéssel állt a feladathoz, ki-ki próbálta a maga módján a legtöbbet kihozni a jelenetből:

Paraszt: - Jó napot kívánok, Felséges Királyom, életem, halálom kezedbe ajánlom!

Király: - Helló!

családi komédia XVII. felvonás

Én: - Megyek tanulni.
Anya: - Nincs is nálad könyv.
Én: - Törvényből tanulok.
Anya: - Azokból a kis füzetkékből?

szeretném

Szeretném végigutazni az életemet egy villamoson.

Szeretnék mezítláb sétálni egy íriszekkel nyíló mezőn.

Szeretnék egyszer úgy találkozni önmagammal, hogy ne ismerjük meg egymást.

"- Maga szerint miért házasodnak az emberek?
- Szerelemből!
- Nem.
- (...) Akkor miért?

- Kell hogy legyen szemtanúja az életünknek. Egy milliárd ember él ezen a bolygón. Ugyan mit számít egyetlen élet? De a házasságban ígéretet teszünk, hogy mindenre odafigyelünk: a jóra, a rosszra, a szörnyűségekre, a csip-csup dolgokra. Mindenre, mindig, mindenhol. Azt mondjuk: az életed nem marad észrevétlen, mert én észreveszem. Az életed nem marad titokban, mert én tanúja leszek."

(Hölgyválasz)

 

"Komolyan mondom, néhány emberből kellene, hogy legyen plüssfigura."

(Kata)

családi komédia XVI. felvonás

(Kapcsolgatunk a csatornák között)

Anya: - Ebben a kovácsműhelyben micsoda pedáns rend van, ti is példát vehetnétek erről! (...) Ja, ez egy múzeum!

ismeretlen spanyol költő: a megfeszített krisztushoz

Ó, Istenem, sóvárogni utánad

nem ösztökél, hogy az eget ígérted,

nem is pokol rettegés késztet

életem megbánni, hogyha bántlak.

Te ösztökélsz, Uram, és az, ha látlak

kereszten megcsúfolva függni téged,

és az, hogy megsebzett testedre nézek,

s hogy prédája vagy kínnak és halálnak.

Végül szeretni ösztökél szerelmed,

még ha az ég nem is vár ott a végén,

s ha nincs is pokol, szívem félni gerjed.

Adnod se kell, anélkül is szeretlek,

mert hogyha, mit remélek, nem remélném,

úgy keresnélek, ahogy most kereslek.

peter altenberg: nem fáj

Kedvelek valakit-

Most nincsen itt.

Nem baj.

Síromra ez jön, más semmi:

Szerettelek.

Hogy kit, nem tudja senki-

Nem fáj.

(Fordította: Karinthy Frigyes)

Verőfényes, új tavaszok

 

„Verőfény”!?

„Ólomszürke” mindenség. 

 

Nehéz,

Mozdíthatatlan,

Ciklikus

vergődés.

Értelmetlen késztetések halmaza.

Listák,

Pontok,

Ixek és Pipák. 

 

Tömör rettegettség.

Kifelé menekülnél, de befelé zuhansz egyre mélyebbre, szilárd beltengered fenekére.

Kőkemény félelmek.

Halomnyi hibád szálaiba fulladnál még leginkább – jogosan, megérdemelten.

Felzubogó vágyak.

Kiszáradt szavak.

Szerelmes fekvés-sírás az ágyban; éjjelente, éberen, titokban.

Űzöttség.

Szűkölés.

Félreidegzett agy.

Elprogramozott vezéreltség.

Téves teremtés.

Sok kis csalás.

Apró be nem vallások.

(Nagy be nem vállalások.)

A kudarcig sem jutok el. 

 

Látványtalanság.

Öngerjesztett nincstelenség.

Szándékolt levegőhiány.

Égetően hiányzó szükségletek. 

 

A bűnöm:

Életképtelenség.

A vád:

Élni nem akarás.

(Hamis vád.) 

 

 (Nemtudomki)

 

 

(loptam) - mátyássi lászló: közel egymáshoz II.

az én forrásom: http://alanyeset.blogspot.com/
az ő forrása: http://www.matyassy.com/

ebédlőnk: mint az utca lomtalanításkor

Anyukám szobát rendez. Anyukám legalább háromévente szobát rendez. A szóban forgó szoba alapterülete úgy hat négyzetméter. A hat négyzetméterből négyet a bútorok foglalnak el, egyet a bent tartózkodó személy,  egyet pedig az ajtó (ahogy nyílik). A játéktér nem túl nagy. A fantázia tere annál tágasabb.

családi komédia XV. felvonás

(jövök ki a szobámból)
Apa: - Megéheztél?
Én: - Igen... Szeretetre.
(ölelés)

elsőmoziélmény

A Final cut - Hölgyeim és uraim című film zártkörű vetítésén való részvétel belépőjeként az érdeklődőknek első moziélményük leírását kellett beküldeniük. A kiírásról sajnos csak a vetítés utáni napon szereztem tudomást... Tét nélkül rohanok tehát végig moziélményeimen.

Először is, ha jobban belegondolok, nekem nem egy, hanem három "elsőmoziélményem" volt.

Az első elsőmoziélmény az óvodában talált meg. Szokásos délután, tipegek ki a kapun, anyu halvány rózsaszín tavaszi kabátjában (akkor még nem tudtam mi az, hogy: titokzatosan) mosolyog a lépcső lábánál, megfogja a kezem, "ma nem haza, moziba megyünk". Nem tudom, mi az a mozi, nem tudom, mi az A szépség és a szörnyeteg, csak annyit, hogy anyu örül, hogy nekem örömet szerez, és ezért örülök. Azt gondolom,  a mozi egy veszélyes hely, mert nagy és ismeretlen és sötét, ahova szülő nélkül nem mehet az ember, mert ki tudja, mi történik vele. Úgy sejtem, a szörnyetegnek is köze van ahhoz, hogy anyunak is velem kell lennie. Itt tudom meg mi az a (rajz)film és a mi az a filmzene.

Kis híján nyolc év moziszünet. 

Tizenkét évesek vagyunk, élelmesek vagyunk, osztálypénz-túlfizetésünk, egyhuzamban három lyukasóránk és egy tapasztalatlan osztályfőnökünk van: megy az osztály moziba. Mit nézünk? Az időpont kötött, az osztály bezuhan bármilyen filmre, amit ebben az idősávban vetítenek. Még pont elérjük Az Álmosvölgy legendáját! "Mi az?" "Jó film." "Nektek való?" "Persze, Orsi néni." Párosával, kézen fogva megyünk a Corvinba, már megkezdődött, gyorsan-gyorsan a harminc jeggyel, csöndben menjetek be, mindegy, hova ültök, csak ne zavarjatok másokat. A filmről annyit, hogy egy fej nélküli lovasról szól, aki időről időre kikel a sírjából, hogy nyílt színen csapja le áldozatai fejét, akiknek megcsonkított teste erőtlenül zuhan a porba, míg a fejük játékosan gurul az álmosvölgyi éjszakában. "... milyen király volt az a jelent..." "...igen, amikor levágta a fejét!" "...meg amikor kidőlt a koporsóból..." Orsi néni falfehér. "Mindenki jól van? Senkit nem rázott meg a film?"

Egy év alatt bepótolom a nyolc év kihagyást. Szinte minden héten moziban ülünk.

Moulin Rouge. Jó film? Állítólag igen. Megnézzük? Megnézzük. Első félórában kimegy a mozi fele, mi becsületből bent maradunk, mert még kicsik vagyunk és a jegy sokba került. Esszük a popcornt és isszuk a kólát. Aztán egy idő után nem esszük a popcornt és nem isszuk a kólát. "A színen új hős, és újabb szörnyű tett, a játék megöl, a függöny eltemet. Játszunk még, bár sose tudtuk, miért. Nem értjük szerepünk. A mosoly: festék. Az öröm: színlelés. Eltakart bánat, eltitkolt szenvedés. Játszunk még, bár sose tudtuk miért, de játszunk tovább, mi játszunk tovább." Csönd. Érzem a másik embert. Érzem, hogy ott ül mellettünk, hogy meghatódott, hogy a könnyeivel küszködik. Eszembe jut, hogy a színházban felállnak, és megtapsolják a színészeket. Én is szeretnék felállni és tapsolni. Sírok. Mire  a feliratok lemennek össze kell szednem magam. Megyünk ki, könnyű a lelkem, könnyű a testem.... olyannyira, hogy teljesen megfeledkezem a fél liter kóláról, ami a kezemben van, elejtem, és a gyöngyöző barna lé szétömlik a mozi padlószőnyegén.

családi komédia XIV. felvonás

Apa: - Hányra mész?
Én: - Tízre.
Apa: - Akkor még lazán odaérsz, ha sietsz.

köszönöm a linket! még egyszer megnézem :-)

egy kávét?

családi komédia XIII. felvonás

Én: - Majd én elmosogatok.
Anya: - Van neked erre időd?
Én: - Egy mosogatásra mindig.

Eséskor a testből kizökken a lélek.

Ujjong egyet.

Majd visszahuppan.

mögött

Sosem látjuk a dolgok egészét. Sosem tudjuk, mi van az ajtó mögött, az asztal alatt, a levél másik oldalán. Lehet, hogy minden csak akkor változik olyanná, amilyen, ha épp ránézünk. Sejtések.

valahol itt kezdődik a stílus

"De hát így is szép. A nő nő marad,

A férfi férfi, és az élet élet,

S a költő azért költő, hogy kisüssön

Az életen is túlnövő meséket."

(Reményik Sándor: Egy hymen-hírre)

"A kapu előtt egy izzadt, köpcös férfi kereket cserélt a kocsiján, és közben félhangosan káromkodott, mert négy kisgyerek állta körül, és bámulta vihogva erőlködését.

- Az apu már régen átszerelte volna - mondta a legnagyobb, olyan ötéves forma.

- Már régen - helyeselt selypesen egy kislány. - Mert az apu a legügyesebb."

(Szilvási Lajos: Ködlámpa)

 

tapsi(füles)

családi komédia XII. felvonás

Amikor még rutin híján csak az oktató instrukciói csengnek vissza: ha valami váratlan dolog történik, mindig azonnal lassítani kell.

Megyünk az úton, egyszerre kirohan egy ember az úttestre, én érzékelem a problémát, villám gyorsasággal felmérem a helyzetet és lassítok.

Apa: - Most sikerült jól feltartóztatnod. Azt se tudta, melyik oldalról kerülje meg a kocsit.

daphné

családi komédia XI. felvonás

a KRESZ szerinti lakó- és pihenőövezeti tábla:











Apa: - Hajts tovább egyenesen!
Én: - De hát ott nem hajthatok át, az játszóövezet!

molnár-c pál: jó a kávé - a kiállítás megtekinthető a hadik kávéházban

egy illetlen bejegyzés

Osztálytalálkozó, ülünk körben a nappaliban, ott van Orsi néni, a férje, mindenki próbálja választékosan elmondani, mi történt vele az elmúlt időben. János is próbálkozott:
János: - ... és voltak kurva jó tanárok.... elnézést: előadók.

Ismerősöméknek három, egy-, kettő- és hároméves kislányuk van, szöszke, szófogadó angyalkák. Egyik reggel még éppen hogy belestek a szobába a napsugarak, a szülők álmosan nyújtózkodtak az ágyon, a kis Sárika pizsamában, de már a Noé bárkája című könyvvel a kezében fut oda anyukájához:

Sárika: - Nézd, anyu, milyen kurva jó ez a kép!

 

"Mert eljött az a pillanat, az a bizonytalanság, mikor az éjszakának vége, a hajnal remeg, egy pihe, a mérlegre hullva, már billenti a serpenyőt. Egyetlen könnyű pihe elég, s a ház süllyed, kifordul, zuhan a sötétség mélyeire."

(Virginia Woolf: A világítótorony)

mosolyog :-))

 

spoiler

tóth árpád: most elfelejtem...

Most elfelejtem a késő körútat,
Amelyen késő kocsisok zörögnek...

Elkészítettem életem utolsó órarendjét.

bőkezű a természet

Aki havat akar, az meg is kapja.

udvariasság - egy dolog azok közül, amik az embert szerethetővé teszik

Két héttel ezelőtt kezdődött meg hivatalosan a tavaszi szemeszter. Az első hetet általában csendes átmenet jellemzi a vizsgaidőszakból a szorgalmiba, van is tanítás, meg nincs is, ami a gyakorlat nyelvére lefordítva annyit tesz, hogy a tanárok már bejárnak órára, a hallgatók még nem.

Így történt, hogy az első hét hétfőjén egymagam álldogáltam a harmadik emeleti folyosón a Doktori képzés feliratú, a tanrendben PhD-szobának nevezett, egyébként istentudja hányas számú terem előtt. Egy idő után megjelent Harmathy. Miután nyugtázta, hogy én vagyok az egyetlen jelenlevő látogatója a kurzusnak, aki egyébként hivatalosan nem is szerepel a hallgatók névsorában, kinyitotta a termet, beengedett, előkészítette az aznapra betervezett anyagot, majd közölte abbéli szándékát, hogy megtartaná nekem az órát. "Persze, csak, ha nem tartom fel."

szakma

eaton darr: tünemény


Egy ügyvéd ült itt. Hószín szárnya nőtt
és elrepült. Nem látja többet őt
e kávéház. Szivarja itt maradt,
törvény burjánzik füstös ég alatt.
S mert törvény egymagában nem lehet,
burjánzott mellé sok kis rendelet.
S kertészük nincs. Az ügyvéd elrepült.
Lúdtalpon élt. Most ajkán égi kürt.

(fordította: Radnóti Miklós)

családi komédia X. felvonás

avagy fizika haladóknak

Reggel a konyha csempéjén hatalmas víztócsa fogadott minket. Ilyenkor az ember első gondolata: csőtörés. A tócsa sima tükrét ütemesen jelentkező vízgyűrűk borzolták: csőtörés az emeleten. A plafon száraz. Honnan csepeg a víz: a konyhapultról. Mi van a konyhapulton: vizeskancsó. És igen: a kancsó két centi vastag fala az éj leple alatt kettéhasadt. 

Apa: - A kancsó a belső feszültségtől repedt szét. Amikor a kancsókat formázzák, az üvegre nyomást gyakorolnak, ami a rá ható erőnek ellenáll. Minden tárgyban, ami nem természetes alakjában van jelen környezetünkben, belső feszültség uralkodik. Nézd például ezt a karórát! Gumiból van a szára, és ahhoz, hogy a csuklódra csatold, be kell hajlítanod, mert ezt a formát magától nem venné fel.

Én: - És ettől van, hogy egy idő után a hajlítás mentén repedezni kezd. Értem. Tehát a kancsó nem akart kancsó lenni.

Apa: - .... Lényegében igen. Látod, érted te ezt a magad módján.

lukilliosz: eütükhosz, a festő

Mondjátok, mi ösztönzi Eütükhoszt,

hogy félresikerült portréit fesse?

Egyébként kilenc fia van szegénynek,

azokból se hasonlít hozzá egy se.

(Fordította: Faludy György)

lukilliosz: sovány lány

Ártemidóra vegetariánus,
nagyon sovány és sápadt hajadon.
Tollseprőm szellője, mikor a bútort
poroltam, kivitte az ablakon.

(Fordította: Faludy György)

családi komédia IX. felvonás

Anya: - Most meginnék egy kis vörösbort.
Apa: - Csináljak neked egy kávét?

azoknak, akik (nem) tudnak franciául

jacques prévert: déjeuner du matin

Il a mis le café
Dans la tasse
Il a mis le lait
Dans la tasse de café
Il a mis le sucre
Dans le café au lait
Avec la petite cuiller
Il a tourné
Il a bu le café au lait
Et il a reposé la tasse
Sans me parler

Il a allumé
Une cigarette
Il a fait des ronds
Avec la fumée
Il a mis les cendres
Dans le cendrier
Sans me parler
Sans me regarder

Il s'est levé
Il a mis
Son chapeau sur sa tête
Il a mis son manteau de pluie
Parce qu'il pleuvait
Et il est parti
Sous la pluie
Sans une parole
Sans me regarder

Et moi j'ai pris
Ma tête dans ma main
Et j'ai pleuré

 

eszembe jutott

Rita: - Holnaptól vakáció. Ti mentek valahova nyaralni?

Én: - Én még nem tudok róla, de biztos. Ez nálunk mindig utolsó pillanatban dől el.

Rita: - De jó, hogy ennyire spontánok vagytok!

Én: - ... Én ezt eddig szervezetlennek hívtam...

eszembe jutott

Egy osztálytársam három év után egy reggel azért nem ismert meg, mert új cipő volt rajtam.

elnézést a bölcsészektől, ez nembölcsészhumor

- Szia! Te is bölcsész vagy?
- Ja, nem, csak elbambultam.

elnézést a természettudományi érdeklődésűektől, ez bölcsészhumor

TTK Biológiai Intézet

Gombatanfolyam indul

A gombatanfolyamra 2012. március 3-án, szombaton 9 h-kor lehet beiratkozni a C. épület földszint Fejér Lipót teremben.

(forrás: etr.elte.hu)

ardengo soffici: reggel

Legkényesebb virágokból kötött csokor a fény;

arany és zöld legyek zümmögése az égbolt.

Párizsi zakó nélkül is táncolhat az ember;

minden teraszon zene szól, mint a Paradicsomban.

Egy hölgy, ki a hazafias nyomatok Itáliájának színeibe öltözött,

kelet felé menekül.

Jamais je ne voudrais être son chien!

Sírnék a meghatottságtól legszívesebben

a nép csodatételén, mely újjászületik naponta

az egyetemes rejtélyben, mit naptárnak tekint

és tűr;

és tűr a barmok békességével.

Jaj, meghalunk, mert nagyon is imádtunk minden kacatot!

Kékítőben ázó ingként fürdöm az anilinkék levegőben.

Látok mindent: 

a tőkehalat a kék áztató-tálban, amint paradicsomokkal

ékes nirvánát ízleli;

az ereszek árnyékát, mely a zsalugáterek tengerzöld 

szemére hull;

emberi árnyékokat elmerülni

az áttetsző talajban.

S egyszerre megértem a sarkigazságot: Minden új 

civilizáció a gyermekek nevetéséből születik.

A nap dobverői a fodrász tükrén dobolnak,

hogy megmosolyogtassanak;

de másra nincs mód, csak követni a csendben az órák hancúrozását.

(Hajszálaim baljóslatúak!)

(Kálnoky László)

 

a legellentmondást-nemtűrőbb szó

KARAKÁN

a legaranyosabb szó

INCIFINCI

a legszebb szó

ZAFÍR

"mi vagy? személy, tárgy vagy fogalom?"

Apa mesél

Apa: - Láttam, hogy már 3-400 $-ért lehet utazni Mexikóba. Te voltál Mexikóban, nem?

Ismerős: - Ó, igen! Életem legnagyszerűbb vakációját töltöttem ott!

Apa: - És mennyibe került?

Ismerős: - Hát, egy olyan 4-5000 $-nál nem lehetett több.

Apa: - 4-5000 $??? De hát mi került ott annyiba?

Ismerős: - Tudod, először is, béreltem egy kocsit... egy jobb kocsit.... sofőrrel.... egyenruhással .... aki egyben idegenvezető is volt .... diplomás .... napi 24 órára .... ugyanott szállt meg, mint én .... a szállását természetesen én fizettem .... mondtam, hogy írják a többihez...

Dalí:- Én festek rinocéroszt! Lefestem magát is! Sí. A szomorú szemeit, a nagy ajkait, amint épp olvadnak a perzselő homok felett. Meg egy könnycseppet. Igen. És a maga könnycseppjében egy másik arcot: Krisztus arcát. Igen. És a rinocéroszt.

kedvenc szavam (L)

IHLIK

Tudniillik a művész.

(Éjfélkor Párizsban)

téma egy variációra

Weöres Sándor:

A négy évszak

Tavasz

Noha cseles, noha csélcsap,
mégis csodás ez az évszak,
túltesz miden vágyon, álmon,
különb, mint a többi három.

Nyár

Noha cseles, noha csélcsap,
mégis csodás ez az évszak,
túltesz miden vágyon, álmon,
különb, mint a többi három.

Ősz

Noha cseles, noha csélcsap,
mégis csodás ez az évszak,
túltesz miden vágyon, álmon,
különb, mint a többi három.

Tél

Noha cseles, noha csélcsap,
mégis csodás ez az évszak,
túltesz miden vágyon, álmon,
különb, mint a többi három.

    

magritte: l'empire des lumières

dsida jenő: az utolsó miatyánk

Parányi pirula.
Itt a lámpaoltás.
Miatyánk ki vagy a mennyekben!
Megint egy sikoltás.

Aludni, aludni,
csend, nyugalom, béke.
Szenteltessék meg a Te neved!
Lesz-e ennek vége?

Magas bácsi sóhajt,
aki meghal, jól jár.
Jöjjön el a Te országod!
Hat az altató már.

Csillagok villognak.
Hunyorogva int egy.
Legyen meg a Te akaratod!
Nekem minden mindegy.

családi komédia VIII. felvonás

TV-ben: - Hatalmas blouse-rajongó vagyok...
Anya: - Akkor miért pulóver van rajta?

egy kedves ismerős emlékére

 

 

 

 

Amikor mi, a "Németes Lányok" elhatároztuk, hogy egy szigorúan tanulmányi kirándulás keretében egy napra kiruccanunk Bécsbe, nagyon sokmindenre gondoltam, hogy fogjuk mi ott öten eltölteni az időt, csak a következő Aliga-levélre nem:

"Lányok! Mit szólnátok, ha a bécsi kirándulásunkhoz Anyám is csatlakozna? Annyit meséltem Neki rólatok, hogy nagyon kíváncsi lett rátok, és szeretne megismerni titeket."

Hát most mit lehet egy ilyen levélre válaszolni? Persze, jöjjön ő is. Én személy szerint nem voltam elragadtatva az ötlettől. Amikor az ember 22 éves és a barátaival megy kirándulni, nem feltétlenül ábrándozik szülői felügyeletről.

Aztán elérkezett a kirándulás napja, és ahogy a hideg, őszi hajnalban ott dideregtünk a Keleti csarnokában egyszerre elmosolyodtam:

- Enikő, az ott nem Anyukád?

A megállapításra, miszerint Enikő teljesen az Anyukájára ütött, azt a választ kaptam, hogy ha az Apukája jött volna el, ugyanezt mondtam volna.

A kezdés jó volt. Aztán jöttek az újabb felismerések: Enikő anyukája kedves. Enikő Anyukája kommunikatív. Enikő Anyukája humoros. Enikő Anyukája gondoskodó (itt konkrétan arra a láda nagyon finom süteményre gondolok, amit direkt nekünk sütött az útra).

Amikor pedig este, élményekkel telve jöttünk hazafelé a vonaton, hirtelen megcsapott egy gondolat: Enikő Anyukája annyi idős, mint mi.

a mozi

"Hirtelen megpillantotta egy mozi bejáratát. Egy moziét, ahol elrejtőzhetett. Bent a vetítés még nem kezdődött meg. Joseph nem volt a moziban. Senki sem volt a moziban. Még Monsieur Jo sem.

A zongorán megszólalt egy dallam. A fények kialudtak. Egyszeriben láthatatlannak és sérthetetlennek érezte magát, és a váratlanul rátörő boldogságtól sírva fakadt. Oázis volt ez, a délutánok fekete terme, a magányosok éjszakája, egy mesterséges, demokratikus éjszaka, a mozi nagy egyenlőségéjszakája, valódibb a valódi éjszakáknál, csodálatosabb, vigasztalóbb minden éjszakánál, egy éjszaka, ami akkor jön el, amikor mi akarjuk, egy mindenki számára nyitva álló, mindenki számára felkínált éjszaka, adakozóbb, önzetlenebb minden jótékonysági intézménynél és egyháznál, az éjszaka, ami megszabadít a szégyentől és tovaűzi a kétségbeesést. (...) Azóta biztosabban érezte, hogy mindegyikükkel a moziban találkozott, a mozi termékeny sötétjében. (...) Csak ott, a filmvászon előtt volt egyszerű minden. Együtt lenni egy idegennel ugyanaz előtt a kép előtt, kedvet kapni az ismeretlenhez."

(Marguerite Duras: Un barrage contre le Pacifique)

ez nem egy polc, csak ha te úgy döntesz, hogy az /ikea/

"- Hány szobátok van?

- Nem tudom.

- Hogyhogy nem tudod?

- Még sohasem számoltam meg.

- De hát nagy a lakásotok vagy kicsi?

- Hát úgy...

- Vagyis?

- Közepes.

- No hát írd le.

- Olyan, mint más lakás, nincs mit leírni rajta.

- De hát csak nem üres a lakásotok? Biztosan vannak benne bútorok.

- Igen, a szokásos bútorok vannak benne, ágyak, karosszékek, szekrények.

- Milyenek a bútoraitok?

- Hát, tudom is én, olyanok, mint a többi bútor.

- Vegyük például a szalont. Van szalonotok?

- Igen.

- Milyen bútorok vannak benne?

- A szokásos bútorok: székek, kis asztalok, karosszékek, díványok, mint minden szalonban.

- És milyen stílusúak?

- Nem tudom.

- Hát végül is milyen színűek?

- Nincs színük."

(Alberto Moravia: Az unalom)

kultúrest vol. 3.

Minden csillogásnak van kulisszája és személyzete, és mindig van valaki, aki hiába öltözik ki. A mozivászon és a festővászon közötti legnagyobb művészet az ember. A közös érzésből kirekesztődik, aki nem részese az élménynek. Gondolatvásznak: a filmvászon és a koponya csontvászona. Két vásznon peregnek az ember fantáziájának szüleményei, és a gondolatok kiválva a testből, fel-felosonnak azon a lépcsőn, ahol ember nem jár. Egyirányú lépcső: nem fel-, csak lefelé vezet.
A film végeztével lassan pislákolni kezdenek a lámpák. Mindenki kénytelen újra felvenni kabátját, kalapját. A némaság oldódik. Egy halk viszontlátásra. A megvilágított lépcsőház apránként engedi be a fényt. Ahogy a test elindul felfelé, útközben találkozik a lélekkel, és mire kiérnek az utcára, már újra eggyé váltak, mintha ott lenn, a sötétben nem történt volna semmi. De az ember még tétován emlékszik, érzi, hogy más ment be és jött ki a kapun. Mindenki egy ilyen titokkal érkezik ki az utcára, aki részese volt ennek az elnyújtott katarzisélménynek, vagy megállt annak holdudvarában. Ez a jótékony, minden fájdalmat és gondot feledtető félhomály: a mozi.
Aztán egy pár útkereszteződés után az ember teljesen visszanyeri lélekjelenlétét.

(Edward Hopper: New York Movie)

vizsga

Diák: - Az előadáson elhangzott svéd jogeset szerint...
Gellér: - Meg tudná mondani, mi volt ennek a jogesetnek a címe?
Diák: - ... Ez nem hangzott el előadáson.
Gellér: - Úgy van.

mihalik enikő: a magyar kaméleon

Ps: Jelenítsétek meg új ablakban, és nagyítsátok ki! Érdekes!

Apukám mindig is mondta, hogy csak sarokházat ne vegyen az ember, mert ott két utcafronton is lapátolni kell télen a havat. Amen.

Elkezdtem az államvizsgákra való felkészülést: beszereztem egy könnyálló szempillaspirált.

"- Látom, a dobozomat csodálod -  mondta a Huszár barátságosan. - A saját találmányom: ruhaneműt és szendvicseket tartok benne. Amint látod, fejjel lefelé hordom, így nem esik bele az eső. (...) Tudod - folytatta kis szünet után -, az a legjobb, ha az ember mindenre felkészül. Ezért is hord a lovam bokavédőt.

- És az mire jó? - tudakolta Alice.

- Cápaharapás ellen - hangzott a válasz. - Ez is a saját találmányom. De most már menjünk. Elkísérlek az erdő széléig... Hát az a tálca mire való?

- Szilvatorta alá - felelte Alice.

- Akkor az a leghelyesebb, ha magunkkal visszük - javasolta a Huszár. - Szükségünk lehet rá, ha valahol netán szilvatortát találunk."

(Carroll: Alice Tükörországban)

amikor egy percre mindenki megáll örülni

A havazás mindenkit gyermekké tesz.
Pointilista trapézok az utcai lámpák alatt.
Hidegtől kipirult - kisimult orcák.
Havazáskor ránk gondol az Isten.

hó

hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó mindenütt hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó

observatio

A telekhatárok soha máskor nincsenek olyan tiszteletben tartva, mint hólapátoláskor.

a tél hangjai

kint az utcán néhány ház előtt kotorják a havat. gyöngyöző gyerekkacaj. egyébként puha csönd.

családi komédia VII. felvonás

Anya: - Régen, Röszkén az iskolában a konyhásnénik, amikor már tiszta volt a levegő, indultak haza a jól megtömött szatyrokkal...

Apa: - Vitték a disznóknak a moslékot.

(Anya ugyanekkor)

Anya: - ..., vitték haza a családnak az ételt.

családi komédia VI. felvonás

Én: - Elmegyek a boltba üvegkancsót venni.
Anya: - Dehogy mész te el ilyen hóesésben! Még elesel, és eltörik a kancsó!

denise bonal: les pas perdus - la photo

HANS:
- A folyosó mellet ültem. Még csak huszonöt éves voltam, és már hónapok óta, megállás nélkül esett. Egy múzeumokról és belga festőkről szóló lapot forgattam, a torkom is fájt egy kissé. Abban az időben skótkockás sálat hordtam...

JACQUES:
- (megállapítja, hogy Hans még mindig skótkockás sálat hord) Folytassa...

HANS:
- És akkor ő leült velem szemben, én pedig beleszerettem.

JACQUES:
- Csak így?

HANS:
- Beleszerettem. Azonnal. Visszavonhatatlanul. Örökre. Mindhalálig. Mire a vonat elindult, én már őrülten szerelmes voltam. Már csak ez a szerelem éltetett. Nyomban kifaggattam, hogy hívják, milyen írókat és festőket kedvel, hol született, szeret-e jókat enni, hogy keresztény-e vagy pedig zsidó és hogy a kosztümökben vagy a légiesebb ruhákban érzi-e jobban magát. Hallani akartam a hangját és a nevetését. Mindent tudni akartam róla.

JACQUES:
- Nahát, mik nem történnek...

(...)

HANS:
- Épp Magritte-ról készültem kritikát írni. Egy albumban akadtam rá egy amatőr fényképre, amin a festő a felesége mellet ül, aki csupasz karjaival gyengéden átöleli a nyakát. A nő jobb csuklóján karkötő, a férfi gomblyukában fehér rózsa. A nő haja hullámokban omlik alá, tudja, pont úgy, ahogy a kor divatja szerint minden nőé akkoriban. Felkavart a szépsége: egy arc csupa fényből és csupa selyemből, egy épp csak felvázolt mosoly, minden porcikájából az élet szeretetének öröme sugárzott. Georgette. Georgette Magritte. Kék szemei olyan halványak voltak...

JACQUES:
- Ez egy színes kép volt?

HANS:
- Nem..., de a jó fekete-fehér képeken látni a szem színét...

JACQUES:
 - Tehát, hol is tartottunk? Ön csak ült, szemben a nővel, skótkockás sállal a nyakán...

HANS:
- Igen... Ugyanaz a szépség ült előttem. Ugyanaz a csupa fény arc, és ugyanaz a nyugodt, tiszta tekintet. Ugyanazok a kék szemek, amik már szinte nem is kékek voltak, csak emlékei a kéknek.

JACQUES:
-  És maga akkor melyik nőt szerette? A festő feleségét, vagy aki ott ült, magával szemben?

HANS:
- Akkor a két nő egy volt.

JACQUES:
- Látta azóta?

HANS:
- A következő megállónál leszálltunk. Egy eső áztatta park pavilonja alá szaladtunk be, és egymás karjaiba omoltunk. Aztán ... ő felhívta a vőlegényét...

JACQUES:
- Gondolom, hogy megmondja, hogy lekéste a vonatot.

HANS:
- Hogy felbontsa az eljegyzését!

JACQUES:
- ... hogy felbontsa az eljegyzését? De hát, maga lehet, hogy tönkretette annak a nőnek az életét....

HANS:
- Három hónapra rá összeházasodtunk....

JACQUES:
- Óh, elnézést. Ne haragudjon, nem tudhattam..., de az ön feleséségnek nem is kékek a szemei...

HANS:
-  Bocsásson meg, de lekésem a vonatot. Viszontlátásra. 

azione - reazione

"...quando un libro mi piaceva molto, lo mettevo da parte e ne leggevo una pagina al giorno per non perdere gli amici che i personaggi del libro, intanto, erano diventanti per me."

(.. amikor egy jó regény került a kezembe, erőt vettem magamon, hogy le tudjam tenni, és ne olvassak belőle többet napi egy oldalnál, nehogy ideje korán elveszítsem a barátaimat, akikre a szereplők személyében olvasás közben szert tettem.)

(Susanna Agnelli)

a tanárok kétfajta hozzáállást értékelnek: az egyik a végtelen értelmesség, ...

- Lányok, a következő órán Cooper-tesztet futunk, mindenki hozzon magával pulóvert, mert az udvaron hideg lesz. Kérdése van valakinek?

- Tanárnő, és mit csináljon az, akinek nincsen fürdőruhája?

Alice: - Szeretném megkérdezni, hogy merre kell mennem?

Vigyor Kandúr: - Hát, az attól függ, hogy hová mégy, és hogy minek mégy oda.

Alice: - Az most igazán nem fontos, legalábbis amíg...

Vigyor Kandúr: - Akkor igazán nem érdekes, hogy erre avagy amarra. Ó, mellesleg szólva, ha valóban tudni akarod, az illető arra ment.

Alice: - Ki ment arra?

Vigyor Kandúr: - A Fehér Nyuszi.

Alice: - Csakugyan?

Vigyor Kandúr: - Csakugyan micsoda?

Alice: - Arra ment?

Vigyor Kandúr: - Kicsoda?

Alice: - Hát a Fehér Nyuszi.

Vigyor Kandúr: - A Fehér Nyuszi?

Alice: - De hát nem Te mondtad az imént? Vagyis... Ó, Istenem!

Vigyor Kandúr: - Mondd csak, Te tudsz a fejeden állni?... Igaz is, ha történetesen én keresném a Fehér Nyuszit, én megkérdezném a Bolond Kalapost...

Alice: - A Bolond Kalapost? Nem, én inkább...

Vigyor Kandúr: - Vagy a Kerge Nyulat, aki arrafele lakik (körbemutat)

Alice: - Ó, köszönöm. Azt hiszem, őt látogatom meg.

Vigyor Kandúr: - Jó, ha tudod, hogy ő is bolond.

Alice: - De hát én nem akarok bolondok közé keveredni.

Vigyor Kandúr: - Ó, ezen nem tudsz változtatni. Itt többnyire mindenki bolond.

A helyszín Kanada. Két éves, ha lehettem, amikor egy téli délutánon szüleim befizettek egy bevásárlóközpont előtt felállított körhintára. Pont egy pacira ültettek fel, ami határtalan büszkeséggel töltötte el akkori kis lényemet, hiszen akár még valóságosnak is tűnhetett, hogy más gyerekek bázikus méretűre gyarapodott darazsai és a legnagyobb jóindulattal is mozdonynak vagy medvének alig nevezhető figurái közepette én egy pejparipán szelhettem a leget. A szülők háttérbe húzódtak, a kanadai anyukák, apukák még egy utolsó csókot dobtak gyerkőceik felé, hogy az utazás élményét minél valóságosabbá tegyék számukra, és a gép elindult. Én teljesen átszellemülten, a játék bűvöletében próbáltam kétéves szókincsemtől telhető legválasztékosabb magyarsággal futásra ösztökélni a lovat.

- Gyí, fakó! Gyí, fakó! - kiáltottam túláradó lelkesedéssel, amint éreztem, hogy a szerkezet biztatásomra egyre gyorsabban és gyorsabban repít minket.

A körhinta körül sorjázó szülők arca hirtelen eltorzult, alig palástolt megrőkönyödéssel és rosszallással figyelték immár nem saját gyerekeiket, hanem szüleimet és engem. Akik még sorra nem került apróságaikkal várták a kör végét, gyengéd, de annál határozottabb mozdulattal próbálták elterelni a világ új dolgaira fogékony csemetéiket a körhinta közeléből, vagy más módon kötni le azok figyelmét, ami nem kis erőfeszítést kívánt meg tőlük, minthogy a gyerekek a velünk együtt száguldó és a szemük előtt megelevenedő formáktól megbabonázottan, tágra nyílt szemekkel és kipirult orcákkal feszültek a körhinta körüli korlátnak. 

A kör véget ért, szüleim villám gyorsasággal gyűjtöttek be a játékról, és szapora léptekkel igyekeztek kívül kerülni a bámuló szülők körén. Már csak távolodóban hallhattuk, hogy a körhinta újra elindul a hátunk mögött, és egy kisfiú vékony hangocskája tölti be a békés, kanadai tél-délutánt:

-Djí, fákó! Djí, fákó!

"Karak, mint az árnyék, én is olyan leszek, mint az árnyék!"

baranyi ferenc: hajsza


Csak épp megálltam. Beérsz. Természetes. Örök vagy.
Az esztelen futással az ember néha fölhagy
s megáll egy pillanatra szétnézni: jössz-e még?
Bírod-e még a tempót? S nyugodtan áll odébb,
meggyőződvén, hogy jössz még utána, mint az árnyék,
odavet egy megállást s elégülten továbblép.
Meddig bírod, ó meddig? Elég neked csak ennyi?
Elég neked, hogy olykor megállok megpihenni?
Elég neked, hogy néha, elfáradván az útban,
azért esek karodba, hogy magamat kifújjam
s utána futni kezdjek más nők, más vágy nyomán,
megújuló erővel, erőddel s - ostobán?
Meddig bírod, ó meddig? Két éve, hogy követsz már,
két éve, hogy kifulladt szerelmem néha megvár,
mégis rohansz utánam. Rohansz, szíved dobog,
mert jól tudod: időnkint úgyis megfordulok...
Mi lenne, hogyha egyszer megállanál örökre?
Mi lenne, ha mögöttem belevesznél a ködbe
s nem érezném nyomomban holtbiztos követésed
s eltűnnék egymagamban süllyesztőjén a térnek?
Biztos vagyok felőled, amíg rohansz utánam,
de ha megállnál egyszer, megbénulna a lábam,
akkor tudnám valóban: nélküled mit sem érnék,
ha végképp nem lehetne nyomomban tudni Téged....
Futunk. Konok futással. Én előtted - Te hátul.
Te kétségbeesetten - én esztelen, galádul.
Sokan futnak előttem. Előtted én futok.
Ó irgalmazz magadnak! Állj meg! S megfordulok.

Kosztolányi Dezső:

Litánia

Az én koromban:
zörgött az egekben a gépek acélja.

Az én koromban:
nem tudta az emberiség, mi a célja.

Az én koromban:
beszéltek a falban a drótok, a lelkek.

Az én koromban:
vad, bábeli nyelvzavarok feleseltek.

Az én koromban:
öngyilkosok ezrei földre borultak.

Az én koromban:
méreggel aludtak el a nyomorultak.

Az én koromban:
kínpadra feküdtek az árva, beteg nők.

Az én koromban:
lélekbe kutattak a lélekelemzők.

Az én koromban:
mint koldusok álltak a sarkon az épek.

Az én koromban:
recsegtek a trónok, a bankok, a népek.

Az én koromban:
mily dal remegett, a velőkig üvöltő.

Az én koromban:
prózára szerelte a verset a költő.

Az én koromban:
mindannyian ó de magunkra maradtunk.

Az én koromban:
sírtunk, amikor kenyerünkbe haraptunk.

Az én koromban:
nem volt, ki szegény szíveket melegítsen.

Az én koromban:
álmatlanul ült arany-ágyon az Isten.

"Haj fújt a szél, még át se cikázhatott
a gondolat, hogy "meghűlök", amikor
önzésem is előzve: "meghűlsz",
már te kimondtad."

/Kosztolányi Dezső: Februári óda/

Ma vettem egy tusfürdőt. Rá van írva, hogy "gyakori használatra".

1 szakdolgozat
64 oldal
74 jogeset
81 felhasznált irodalom
én még egyszer ilyet nem csinálok

Mindjárt, mindjárt kész.... !!!

családi komédia V. felvonás

 
Apa: - Adok egy puszit, mielőtt elmegyek.
Én: - Hova mész?
Apa: - A konyhába.

Ma visszatért a tett színhelyére: az Országgyűlési Könyvtárba.

lord george gordon noel byron: childe harold búcsúja

Üdv! üdv! - hazámnak partja már
Víz kékjén szürke folt,
Az éji szél sír, zúg az ár,
A vad sirály sikolt.
Ott túl a nap most űlt el ép
S míg űzzük őt, nyomon,
Zeng búcsuszóm felé s feléd:
Jó éjt, szülőhonom!

Pár óra s újra kél a nap
És hajnalt szűl megint,
S köszöntlek ég és messzi hab!
De már honom nem int.
Ős csarnokom már puszta rom,
A tűzhely is bedőlt,
A vén sáncot bekúszta gyom
S kivert kutyám üvölt.

- Kis apródom, hej, jöszte csak!
Mit sírsz-ríssz oly nagyon?
Ijeszt a hab, ha zúgva csap,
Reszketsz az éj-fagyon?
No, könnyíts már a könnyeken,
Hajónk jó, gyors batár,
Ily bizton és ily könnyeden
Legjobb sólymunk se jár!...

"Hagyján a szél, attól ki fél?         
Hab másszor is dobált,                
Más bú, mi most szemembe kél,    
Sir Childe, ne is csodáld!                   
De kísér elhagyott apám
S anyácskám képe még,
S nincs kívülük senkim, csupán
Uram te, s fönt az ég!"

"Sok szót nem ejte jó apám,
Buzgón megálda bár,
De egyre sír és vár reám
Anyácskám, várva-vár..."
- Hű kis cseléd, elég, elég,
Könnyed méltán fakad,
Volnék ártatlan mint te még,
Nem sírnál most magad!

- Hé, jó matrózom! mi gyötör?
Sápadt vagy, jöszte csak!
Tán félsz, hogy ránk frank banda tör,
Vagy vad szél szirtre csap?
"Sir! az élet nem nagy dolog,
Azért nem reszketek,
De hű páromra gondolok,
S szinem így lesz beteg..."

"Várad tövén, tópart-tanyán
Vár nőm s a kis fiúk,
Kérdik: hol jár apánk, anyám?
S jaj, választ ő se tud!"
- Elég, elég, hű vagy s derék,
Ha búsulsz, nem csoda,
Hajh! én léhább szivet nyerék
S vigan megyek tova!...

Én megvetem, bárhogy sohajt
A csalfa nőnemet,
Tudom, új láng szárítja majd
A könnyes, kék szemet.
Tűnt kéjt siratni rest vagyok
S utam bár vészt igér,
Csak az fáj, hogy mit itt hagyok
Még egy könnyet sem ér...

Magam vagyok már e kerek
Földön s e nagy vizen,
Búm senkiért se kesereg,
Mint értem senki sem.
Ebem vonít tán még, szegény,
De majd új koncra kap,
S ha egyszer visszatérek én,
Lehet, meg is harap...

Hadd lengek hát bárkám veled,
Hullámvölgyön s hegyen,
Mindegy, mily föld partját leled,
Csak honom ne legyen!
Üdv! üdv! éjkék hullámsereg!
S ha tükrötök unom,
Üdv! puszta sík s vad part-üreg!
- Jóéjt, szülőhonom!

Fordította: Tóth Árpád

Paul Scarron:

Sírfelirat

Több szánakozóra talált,

mint irigyre e sír lakója:

szenvedett százszor is halált,

míg ledőlt végső nyugovóra.

Vándor, nesztelen menj tova,

ne keltsd föl, ne csapj semmi zajt itt,

mert ez az első éjszaka,

amikor szegény Scarron alszik.

(Illyés Gyula fordítása)

családi komédia IV. felvonás

Apa: - Hol voltál?
Én: - Sétáltam.
Apa: - Gyalog?

most gondolatban kicsit kirúgok a hámból

Ékes latinságom színe-java:

absolvo, absolvere, absolui, absolutum
(megvan a kriminalisztika:-)))

családi komédia III. felvonás

Anya: - Ennek a levesnek még főnie kellett volna, de mivel minden, ami benne van, nyersen is ehető, ezért ez nem probléma.

kis szíve szaporán ver, de csak félve és bizonytalanul jegyzi meg: havasak a tetők.

Az állatokat miért tegezzük automatikusan?

Ui: egy kis kulturális alapozás a kérdéshez: "Tudod, Robi, ez a magyar nyelv annyira cseles, hogy csak a bolondokat, a kurvákat, a királyt meg az istent szólítjuk tegezve és keresztnevén." /Bodor Béla: Városablak/

JANVIER

Le vent danse sur les branches cracquées

La brume se détache les cheveux blancs sur les quais

Partout ' y a de la neige blanche

Sucre sur les desserts sur les bancs

Janvier prend son dîner

La glace du sucre ne sera pas fondu

Les enfants jouent dans les rues aux angles

Perdus dans les flocons

Les joues et le nez rouges

Janvier se lîme les ongles

Il y aura certainement

Dans les ruelles sucrées du vent

Les statues frissonnantes qui regardent

Sur le ciel les anges et les nuages

Je t'offrirai mon foulard

Le blanc á raies noires

Pour te cacher de Janvier de l'orage

On ira au pic des roches pelées

Pour nous pelotonner dans la brume de Janvier

En se tenant par la main

Aux jours de l'automne on se souvient

Au-dessus de la ville illuminée

Certainement sur les quais du fleuve

Flâneront des fantômes des poètes des amoureux

Et les statues frissonnantes qui regardent

Sur le ciel les anges et les nuages

Je t'offrirai mon foulard

Le blanc á raies noires

Pour te cacher de Janvier de l'orage

Et sans doute on verra apparaître

Quelques fleures du printemps sur les vitres des fenêtres

Et vous, vous jouerez dehors

Comme les enfants du nord

Janvier partira peut-être

családi komédia I. és II. felvonás

Anya: - Mi már idősek vagyunk...
Apa: - Ne általánosíts, ha megkérhetlek!
Anya: - Jó. Te már idős vagy...

(...)
Apa: - Nem tudom.
Anya: - Akkor miért kérdezed?

suck 

A szakdolgozatírás valójában arra való, hogy az ember szívből meggyűlölje azt a témát, amivel egyébként az anyaggyűjtés során szívesen és lelkesen foglalkozott.

Most már szóközzel és szóköz nélkül is, lábjegyzettel és lábjegyzet nélkül is meghaladtam az elvárások felét. Voilà, a felén túli sérelem.

telet akarok

A körömlakklemosónak nagy mennyiségben pont olyan szaga van, mint a marcipánnak.

Azért valljuk be, mégis csak remek érzés, amikor a szakdolgozatomat biztonsági okokból elküldöm magamnak e-mailben, és egyre hosszabb idő alatt ér át.

önmagam szinonimái....

Apukám annak idején hogy, hogy nem, lemaradt a diplomamunkai témaválasztásról. Mire észbe kapott, már  az egész évfolyam lecsapott a kiírt témakörökre, így az eredendően majd' kétszázból csupán egyetlen cím árválkodott leendő gazdájára várva: az aktív szén mint katalizátor másodlagos aktiválása a foszgén harci gázok előállításánál.

auden wystan hugh: ha én tudnám


Az idő hallgat, én mondom neked,
az idő tudja, minek mi az ára;
ha én tudnám, tudatnám is veled.

Ha sírunk, mikor a bohóc nevet,
ha balul fülelünk a zongorára,
az idő hallgat, én mondom neked.

Bár nem tudom, mi jót mondjak neked,
mert több a vágyam, mint szavam a vágyra,
ha én tudnám, tudatnám is veled.

Valahonnét csak fújnak a szelek,
valamiért csak hull a lomb a sárba;
az idő hallgat, én mondom neked.

A rózsatő talán még megered,
a látomás valamit mintha várna;
ha én tudnám, tudatnám is veled.

Ha majd oroszlánt ont a zöld berek,
s tavasz ragyog patakra, katonára;
hallgat az idő, mondom majd neked?
Ha én tudnám, tudatnám is veled.

(Orbán Ottó fordítása)

kányádi sándor: csendes pohárköszöntő újév reggelén



Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog,

érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre.
Tiszta szívből ezt kívánom!

Szaporodjon ez az ország
emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött,
soha-soha ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,
legyen béke,
gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!