öt szem barack, egy fürt szőlő

Minden évszak némán érkezik.
Hangtalan veszi be magát
a csontokba.
Még idegenül simulnak össze a fények.
Tavaly-őszök illatát dobálja a szél.

Nem engedi az Isten, hogy megunjuk a világot.

iroda

-Hol születtél?
-Kórházban.
-Miért, beteg voltál?

iroda

Főnök: - Tudod, a felvételednél döntő faktor volt, hogy teljesen kattant vagy.

Én: - ... Akkor ezek szerint hiába jártam öt évig egyetemre?

Főnök: - Lényegében igen.

böröndi lajos: várakozók

a hajó már felszedte a horgonyt
az olajos tenger fölött alig pára
szemerkélő eső, integető kezek
piros-fehér ernyők ragyogása

nők háttal, örökké itt a parton
sóvárgó hátak, csípők, hosszú szoknyák
időtlen idő festménybe fagyva
fehér rongy: tépett szárnyú vitorlák

búcsúzkodások és várakozások
sóvárgás, a tenger széttárt
öle hajókat ringat
szemünk a horizontot képzeli

egy sóhajtás, az ég beesteledik
a víz sötétülő fényekkel teli

beiratkozás a könyvtárba

A beiratkozásnál a bácsi rám néz, majd megértő kedvességgel megkérdezi:

- Bölcsész, ugye?

juhé

http://alanyeset.blogspot.sk/

elővigyázatosság

renáta segít egy vak embernek

Felsegítem a metróra, majd előzékenyen megkérdezem, le akar-e ülni. Ő igenlően felel. Erre egy üres hely felé vezetem, közben pedig navigálom:

- Arra kell menni - és a kezemmel még az irányt is megmutatom, hogy egyértelműbb legyen.

jellemfejlődés

Első munkanapomon, amikor nyolcra értem haza, még szabadkoztam otthon, hogy ez csak az egyszerre rám zúduló, rengeteg új dologra tekintettel fordulhatott elő, mire anyuék aggódva jegyezték meg, hogy máskor ne jöjjek haza ilyen későn. Mostanra eljutottunk arra a pontra, hogy együtt örülünk annak a hétköznapi kis semmiségnek, ha egyszer egy héten már nyolcra hazaérek.

családi komédia LI. felvonás

Apa: - Teljesen elfogysz itt nekem. Lassan kétszer kell rád nézzek, hogy egyszer lássalak.

Én: - Azért ennyire még nem jó a helyzet...

iroda

Főnök: - Az előbb kérdezték tőlem, hogy te miért nem nyaralsz még, hiszen épphogy csak befejezted az egyetemet, és ez lenne az utolsó nyár, amit felhőtlenül élvezhetnél. De én erre elmondtam nekik, hogy nem lehetett téged tartóztatni, annyira szerettél volna már jönni dolgozni. Arra az egy hét pihenésre is alig bírtalak észérvekkel rávenni.
Én: - Ez pont így történt.
Főnök: - Tudod, a történeteknek nem az a lényegük, hogy igazak legyenek, hanem hogy szórakoztatóak.

forrás

Mindennek van története, ha rákérdeznek.

E. elmeséli, mi fogadta őket egy nap a szállodában

"A takarítónő megszánta Csíkoskát és barátot hajtogatott neki." 

amúgy kezdek megőrülni, hogy nincs számítógépem....

ez viszont már enikő



én bedőltem

(Ez nem Mihalik Enikő, hanem Nora Shopova...)

forrás: http://juicy.mashkulture.net/magyar/tag/mihalik-eniko/

M. mesél

Testvéremék otthon hagyták egy hétre a tizenhárom éves kisfiukat tízezer forinttal. Lelkére kötötték, hogy ne felejtse el megetetni az aranyhalakat.

Unokaöcsém ahogy egyedül maradt, megpiszkálta a halak tápszeres dobozát, mire abból egyszerre az egész heti adag kiömlött. Másnapra az aranyhalak döglötten hevertek az akvárium fenekén. Unokaöcsém megijedt, és elment a kisállat-kereskedésbe, ahol vett kilencezer forintért három aranyhalat. A gyerek a hét további részében kenyéren és vizen élt.

családi komédia L. felvonás

Anya: - Várj, még kiszedem innen ezt a szart...

Én: - Na de anya, hogy beszélsz, két perce jöttünk ki a templomból!

Anya: - Összecsomagolom, nehogy kiboruljon, tegnap loptam...

Én: - Anya!!!???

Anya: - Nyugi, virágmag...

családi komédia XLIX. felvonás

Anya: - Sétálunk vagy vezetsz?

Én: - Vezetek.

Anya: - Jó, akkor előbb kell elindulnunk.

ce qui est vrai

Nincs kerülő út lelkiismeret-furdalás nélkül.

iroda

avagy a jó munka záloga a precíz instrukció

Főnök: - (...) kérlek, keresd meg ezt a részt a kommentárban. Ez nem az, ami az 1448. oldal utolsó bekezdésében található.

önreflexió

Annál, hogy leülnek valaki mellé a BKV-n csak egy dolog rosszabb: ha csak mellé nem ülnek le.

iroda

A mai szellemi színvonal

 

iroda

Este nyolc óra. Minden csendes. Ülünk az irodában, szótlanul dolgozunk. Egyszerre Főnök félrenyeli a kávéját. Én minden önfegyelmemmel azon vagyok, hogy mintha észre se venném, rezzenéstelen arccal fixírozzam tovább a képernyőt.

Főnök (két fulladás között): - Nyugodtan nevethetsz!

iroda

(J. bal kézzel írja alá a meghatalmazásomat)

Én: - Te balkezes vagy?

J.: - Ja, nem.

amit még nyáron sem akarok látni

1. sörhason feltűrt ing
2. szandálhoz/papucshoz zokni
3. rövidnadrághoz térdzokni
3. szétnyitott ing, alatta atléta trikó
4. atléta trikó

új napirendem

este tízig iroda, hajnali háromig takarítás...

családi komédia XLVIII. felvonás

(Meghitten iszogatjuk a teát a konyhában)

Én: - Képzeld, szeptembertől énekkarra fogok járni.

(Saci a rátörő nevetéstől félrenyel és köhög)

Saci: - Mondjál még ilyeneket!

a kapcsolat

El kell érnem a hivatalt telefonon. Kicsöng. Hallom, hogy valahova kapcsolnak. A telefon továbbra is csöng. Még egy kapcsolás. Csöngés. Kapcsolás. Egy földöntúli hang útközben beleszól a kagylóba: "türelem". Még két kapcsolás és felveszik.

családi komédia XLVII. felvonás

Anya: - ... ki tudja, miért ilyen kedves...

Én: - Mert ilyen a természete. Nem értem, miért kell ennyire pesszimistán hozzáállni az emberekhez?!

Anya: - Mert ismerem az anyját.

Én: - Aki szintén nagyon kedves...

Anya: - Most igen, de régen nem ilyen volt.

Én: - Miért, volt rossz tapasztalatod?

Anya: - Nekem nem, az anyukámnak.

Én: - Mit csinált?

Anya: - Tulajdonképpen nem is ő volt, hanem neki is az anyukája... De gondolom, ez generációkon keresztül öröklődik.

K. mesél

Hirtelen mintha fejbe kólintottak volna! Hogy epekedhettem én egy hetvenéves férfi után, amikor annyi helyes, harmincéves pasi mászkál Koreában!

iroda

Én: - M., már nyaralsz? :-))
M.: - Nem látod? Rövidnadrág van rajtam.

iroda

G: - A jogásznak egyetlen ellensége van: a tények.

családi komédia XLVI. felvonás

Anya: - Már elkezdtem gyűjteni az első szakácskönyvedet. Minden héten hozok egy receptet a Lidlből.

családi komédia XLV. felvonás

(Csöndesen teszek-veszek reggel, indulok munkába. Anya felriad.)

Anya: - Ugye rend van az íróasztalodon?

Én: - Itthon? Most nincs.

Anya: - Nem, a munkahelyeden.

Én: - Ja, ott igen.

Anya: - Akkor jó.

(És megkönnyebbülten visszaalszik.)

annie leibovitz: louise bourgeois, scupltor

forrás: http://maimanohaz.blog.hu/2012/01/30/annie_leibovitz_susan_sontag_women

családi komédia XLIV. felvonás

(Épp a buszmegálló felé veszem az irányt, mikor unokatestvérem rámcsörög Szegedről)

Én: - Szia, Saci! Épp hazafelé tartok.

Saci: - Elkísérhetlek hazáig?

becsekkolás

Átvilágítják a táskámat. Már épp bukkan fel a futószalag végén, nyúlok érte, hogy vállamra kapjam, mikor a biztonsági őr jelez, hogy még egyszer át kell futtatnia.

Én: - ???

Őr: - Női táska....

számvetés

Életem utolsó, felelőtlenül szabad napja. Holnaptól jobban kell gazdálkodni. Gazdálkodni az idővel: nehogy észrevétlen elcsatangoljon mellőlem. Gazdálkodni a szeretettel: ki kell önteni mindent. Gazdálkodni a sporttal: nem szabad engedni a kényelemnek. Gazdálkodni az olvasással: ki kell használni a tömegközlekedés morzsáit. Gazdálkodni a blogírással: nem szabad hagyni, hogy az előbbiek rovására terpeszkedjen...


Gazdálkodni az idővel: a legnagyobb gyengeségem.

E. mesél

A négy koszorúslány közül egyik biztosított afelől, hogy mindenben maximálisan alkalmazkodik a többi lányhoz. Csupán a ruha színéből és szabásából nem enged.

A három koszorúslány.....

kínai

Leültem a kád szélére körmöt vágni, majd mikor elkészülvén felálltam, csodálkozva konstatáltam, hogy a pizsamám mintája ott maradt a fehér zománcon. Ahonnan viszont nem lehet lemosni.

bear in mind

Activity. Körülírás. A cél, hogy a partnerem hamarabb találja ki a kifejezést, mint a másik csapat játékosa. 

Először a jelentés taglalásába bocsátkoztam. 

Majd be kellett látnom, hogy ez vakvágány. 

Utána szavanként veselkedtem neki, szinonimákat keresgélve az egyes elemekre, hátha ez majd elindít valamit a partneremben. 

Ő továbbra is tanácstalanul ült a helyén. 

A helyzet kezdett egyre reménytelenebbé válni. Végső elkeseredésemben az alábbi megközelítéssel rugaszkodtam neki újra a feladatnak:

- Ezt a szót nem csak mint igét, de mint főnevet is használják. Erdőkben élő vadállat, például Micimackó is ez.

- Hörcsög! - vágta rá diadalmasan.

sztk

A szomszédos kardiológián javában folyik a rendelés. Az asszisztens, arcán széles mosollyal, kilép a folyosóra, és a betegekhez fordulva elragadtatással nyilatkoztatja ki:

- Megvannak a leleteik! Mindannyian egészségesek!

*

Kardiológia, ugyanaz az asszisztens. Kikukucskál az ajtón:

- Grófné jöjjön be!

Grófné sehol.

- Hol van a Gróf néni?

Nem érkezik válasz. Az asszisztens kijön, szétnéz, megindul valamerre, és eltűnik a folyosón. Egy perc sem telik bele,  karonfogva hoz egy idős nénit:

- Gondoltam, csak így gyalogszerrel elindulok, megkeresem, éreztem, hogy valahol itt kell lennie az épületben!

okmányok

Hét óra tizenöt perckor már kígyózó sor áll az polgármesteri hivatal bejáratánál. Kétbetűnyi jövevény miatt ötórányi ácsorgás. Mert a kamara így kívánja. Végre szólítanak. Nagy nehezen elbotorkálok az ablakhoz, beadom a személyimet és a diplomamásolatot. Bárminek mondható vagyok, csak lelkesnek nem. Az ügyintéző megjegyzi, milyen jó, hogy doktor lettem. Kipréselek magamból egy igent. Továbbfűzi, hogy ilyenkor bizony ki kell cserélni az iratokat, hogy ország, világ lássa, milyen ügyesek vagyunk. Kibuggyan belőlem a véleményem arról, hogy huszonévesen úgy kell mászkálnunk két betű plusszal az életben, mintha bármit is felmutathatnánk. Az ügyintéző azt mondja, hogy megérdemeljük. Ráhagyom. Átadja a papírt, hogy írjam alá. Az aláírás elég pofásra sikerül. Ez némi fényt csempész a napomba. Az ügyintéző a képernyőről oldalra sandítva kérdezi, mintha tudná, hogy a doktort is odaírtam-e? Már hogy a csudába írtam volna, amikor aláírást kértek? Mondja, hogy írjam oda, mert addig nem hajlandó átvenni.  Bepasszírozom a nevem elé a dr-t. Még pont befér a négyzetbe. Az ügyintéző ránéz, megcsóválja a fejét, majd kategorikusan kijelenti, hogy nem sikerült valami szépre, ad egy másikat, hogy jobban látsszon, és mielőtt egy szót is szólhatnék, már dobja is a kukába az imént kitöltöttet és ad egy újat. Meglehetősen szerencsétlenül állok a lap fölött, ügyetlenül odafirkantok egy dr-t, nem áll rá a kezem, a nevemet is elrontom. Nem kérek új lapot, mert tudom, hogy ettől csak az igazolványkép lesz rosszabb. Nem tévedek.

robert doisneau: la diagonale des marches

forrás: http://maimanohaz.blog.hu/2012/04/09/a_het_fotoja_52

amikor (nagyon ritkán) valami tökéletes...

Pénteki diplomaosztó. Ha nehezen is, de mindenki belefért a ruhájába, apukámat sikerült lebeszélnem a zsiráfos nyakkendőről, jómagam pedig kivételesen nem késtem el. Volt kesztyűm, nem cseréltem össze senkivel a diplomámat, eskütételkor a saját nevemet mondtam, nem vágódtam el a magassarkúban és nem hagytam ki senkit a kézfogásnál. És mi kell még egy esemény magasztosságához? Könnyek. Ugyan nem én sírtam el őket, és még csak nem is anyukám, hanem az unokatestvére, és ő sem az én avatásomon hatódott meg, hanem a hirtelen rátörő ifjúkori emlékektől, azért stílusos volt.
A ceremónia végén megkérdeztem családom jelenlevő tagjait, milyen volt kívülről végignézni az eseményt? Anyukám mondta, hogy ő semmit nem látott belőle, mert fényképezett, egy másik rokonunk pedig megjegyezte, hogy az asztal jobb szélén ülő tanár kifejezetten jóképű volt. 

Szerettem volna, ha Földivel kell kezet fogni, be is jelentettem neki jó előre, mikor avatnak, de sajnos az utóvizsgáztatások miatt nem tudott jelen lenni. Anyukám ettől függetlenül az egyik gyanútlan karvezetőt Földinek vélte, akiről ennél fogva viszonylag sok kép készült. Az avatás után azért még belebotlottam Erdeibe, aki gratulált a diplomámhoz, majd végül Földibe is, aki meg a szüleimnek gratulált hozzám... Ha ez utóbbinak nem is volt alapja, arra jó volt, hogy Földit az egész család a szívébe zárja.

Eljöttek a rokonaink Szegedről, munkából, és apukám fiatalkori jóbarátja egy nappal a kanadai repülőútja után rohant fel Pestre, hogy részese lehessen az eseménynek.

Szép volt. De a legszebb azért mégis anyukám volt.

családi komédia XLIII. felvonás

(Anyu a volán mögött, a kocsin - rám való tekintettel - virít a T)

Anya: - (visszafogott büszkeséggel) Akik mögöttünk jönnek biztos elcsodálkozva gondolják, hogy "még csak tanuló, és mégis milyen ügyesen vezet".

nyári tanfolyam

Szőke, lófarokba kötött haj, a fullasztó hőség ellenére is kifogástalan megjelenés: élére vasalt vászonnadrág, hosszú ujjú ing, kiboxolt cipő, fekete pamutzokni. Bejön a terembe, becsukja maga mögött az ajtót, egy széket fordít be a tábla elé, szemben a hallgatókkal, leül, keresztbe veti a lábát és egy határozott flamenco mozdulattal lenyitott, fekete legyezővel meglegyezi a profilját.
Neve: Dominic. 

Rám való tekintettel, aki csak később csatlakoztam a csoporthoz, és még senkivel nem találkoztam, megejt egy gyors ismerkedést: minden hallgatónak be kell mutatnia Őt. Több körben.

*

Egyik csoporttársunk egyetlen felvállalt hobbija az evés.

*

Kezdésre sorakozunk, mikor az egyik lány megemlíti, hogy neki is ugyanolyan nadrágja és felsője van, mint nekem, csak azért jött másban, mert nem volt kedve kivasalni. "Mindezzel csak azt annyit akartam mondani, hogy csinos vagy."

családi komédia XLII. felvonás

Én: - Anyu, ez a cipő nagyon rosszul néz ki a nadrággal?
Anya: - Ha fáj a lábad, akkor nem.

osztálytalálkozó avagy a tények alkalmazkodása

Zsófi - én - Kata: piros - fehér - zöldben gondoltunk leülni az asztal mellé Kata kivételével, aki szerint a Kata - én - Zsófi sorrend lett volna a kívánatos, hogy kiadjuk a francia zászló színeit.
- De Kata, a te ruhád zöld!
- Nem, ez kék!
- Orsi néni, milyen színű Kata ruhája?
- Zöld.
- Ez nem zöld, hanem kék!
- Bence, szerinted Kata ruhájának milyen színe van?
- Zöld. Miért?
- NEM! Ez KÉK!
- Kata, miért ragaszkodsz ennyire ahhoz, hogy ez a ZÖLD ruha, ami rajtad van, kék legyen?
- Azért, mert őszi típus vagyok, akinek a kék szín jól áll, a zöld viszont nem. Na mármost, szerintem ez a ruha jól áll rajtam, amiből egyenesen következik, hogy nem lehet zöld, hanem csakis kék...

M. mesél

Pasi telefonál a villamoson mögöttem:
-Ja, jó nap volt, voltam kötni. (szünet) Kötni, ja. (szünet) Mondom kötni. (szünet) KÖTNI BAZMEG!

-Sajnos mangólevünk nincsen, de amúgy Sióból van minden!
-Hát akkor legyen egy alma.
-Mmmmmm, na az pont nincs.

Lány mellettem a telefonba:
-...na és aztán összejött azzal a csajjal... helyes, aranyos... (szünet) ... ja, nem szép.

Ma reggel 3x hittem, hogy felkeltem, pedig csak álmodtam. Elsõre evidens volt, hisz anyám osztrákul köszöntött. Másodszorra a nappaliig jutottam, ahol egy gollam-szerû embert fürdettek, ez is ritka, ràjöttem, alszom. Harmadszorra eljutottam a konyháig, minden normális, juhé! Már a kávét fõztem, mikor zöld úszónadrágban, arcán széles mosollyal, hóna alatt egy vasalódeszkàval belépett Száraz Dénes, és õ is kért.

a kesztyű

Akár Schiller is lehetne, de a bejegyzés á propos-ját most mégis a közelgő diplomaosztó szolgáltatja, közelebbről: eltűnt a "gólyakesztyűm". És ha már a nagymamáé nincs meg, hol keres az ember lánya fehér kézbelit? Facebookon. Néhányan már alig pár perc leforgása alatt meglátták a fényt az alagút végén. Egy ismerősöm orvosi kesztyűjét ajánlotta fel, míg másik felhívta a figyelmemet, hogy ilyen holmik bármely patikában beszerezhetők. Harmadikukkal már-már úgy tűnt, sikerül egyszer és mindenkorra megoldani a problémát, amikor is a helyszínen derült ki, hogy a szóban forgó, önzetlenül felajánlott ruhanemű egy nagyon komplett takarítószett egyik kelléke. Holnapra van még egy találkozóm.

haller frigyes: ablakok (firenze)

forrás: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.248650791337.148653.240609086337&type=3

Elpárolog a víz, mire a számhoz emelem a poharat.

evellei kata: óda a mosogatóhoz

Ó, a mosogató, a magányosan hallgató,
nagyobb, mint a Ladoga-tó,
s benne csónakos nélküli ladikok,
ilyen az otthoni mosogató.

Ó, azok a nagy zsírfoltok és pacák,
nem nyúlna hozzájuk sem nő, sem pacák,
egyedül én!
Ha közeledem fényes, csillogó testéhez,
ember el nem mondaná, lelkem mit érez
néma fülén!

Az arcom sápad, a lábam reszket,
de erős vagyok, nem vetek keresztet,
s ha hozzáérek egy-egy hideg pohárhoz,
még nem tudom, a következő perc mit hoz,
életet vagy halált?

A csap nyílik, s zubog a víz, a meleg,
adja a halált, adja az életet,
ó, ez az élet-halál-adó,
otthoni mosogató!

Ha látom, hogy oldódik benne az Ultra,
már érzem, hogy most indulok útra,
s a meleg moslékba boldogan nyúlok,
úszom benne, míg meg nem fúlok,
s míg el nem borít a tarka tenger,
melytől hányingert kap jó ízlésű ember,
- én kitartok!!!

Lassan megy a tisztulás, ó, az nagyon-nagyon lassan megy,
de nem is bánom, mert ily élvezet nincs még egy.
Hisz oly gyönyörű, mikor a két őselem
- a föld s a víz - között dúl néma küzdelem.

Csikorgatom fogam s úsztatom szivacsom,
madárkarom - görbe már ujjam és kacsóm,
de már érzem, érzem, hogy elbírok vele,
s szűnni látszik a villák s lábasok fele,
s mikor az utolsó bögrét törölgetem már ki,
oly vérszomjjal, mihez képest angyal volt Sade márki,
szememet hálásan csüggesztem az égre,
hagyom az egészet és mehetek végre
kezet mosni.

a legszínesebb szó

KALAMÁRIS

(hangzásra)

BAZÁR

jav:

SZÁRÍTÓKÖTÉL
 
(képzettársításra)

ÉBEN

(... színre :-))

manuel r. cabestany: calle entre volúmenes

forrás: http://www.artelista.com/en/artwork/1014150687058484-calleentrevolumenes.html

rejtő jenő: sír (a) felirat

Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott
Néhány lapot. S mikor kinevették:
Azt hitte, hogy kacagtatott.
Most itt fekszik e nehéz
Temetői hant alatt,
Zöld koponyáján kiüt a csíra
És azt álmodja, hogy él.
Szegény. Béke hangjaira!
Ámen.

bkv

Két megálló egymással szemben, mindkettőben busz áll. Egyik sofőr átszól a másiknak:

- Jó a Máté pálinkája?

- Jó.

Az ajtók záródnak. Mindkét oldalon.

családi komédia XLI. felvonás

Éjfélkor érkezett egy párszavas állásajánlat, reggel találomra benyújtottam egy önéletrajzot, majd amikor gyanútlanul léptem ki az egyetem kapuján, hogy utamat a nyelviskola felé vegyem, ahol szintfelmérőt akartam írni, megcsörrent a telefonom, hogy megkapták az életrajzomat, és fél négykor várnak interjúra. Nosza, futás haza, még gyorsan bekapni pár falatot, találni valami szalonképes ruhát, mozgósítani a családot, hogy addig keressen valamit az állásról, mert az e-mailből az sem igen derült ki, hogy pontosan miről is lenne szó... Utolsó percek indulás előtt, még próbáltam emberi formájúvá varázsolni a hajamat, amikor Anya betoppant a szobámba és zaklatottan nekem szegezte a kérdést:

Anya: - A legfontosabbat nem is mondtad: voltál szintfelmérőn?

elkezdtek történülni a dolgok...

Egy álláspályázat függőben. Éjfélkor érkezik egy másik ajánlat. Reggel beküldöm az életrajzomat, fél négykor már interjún ülök, másnap délutánra választ várnak. Másnap délután tárcsázok, hogy elfogadjam. Nem veszik fel. Adnak egy másik számot, mikor is megcsörren a mobilom: "Elkéstem?" "Nem." ...

...Majd hívom azt az újonnan kapott számot, amin eredetileg igent akartam mondani, és közlöm, hogy időközben már elköteleztem magam. Az időközben úgy tíz másodpercet jelentett.... Meg egy végigbőgött éjszakát, egy végigkoplalt nappalt, egy végigsírós BKV-utat, és egy egynapos gyomorgörcsöt.

nemes nagy ágnes: nyári éj

Emelkedik a lassú tenger.
Az álom süllyed, olvadok.
Tárt ablakunk alatt a mélyben
a júniusi éj csobog.

Üveg zöld színű habja szélén
mint fel-felbukkanó halak,
a csillagok kecses csapatban
csobbannak és villámlanak.

S a fák között - kövér korállok
árnyékot-lengető bogán,
haján világító moszattal
átúszik lassan Szent-Iván.

 1946. június 23.

 

jegyzeteket szelektálva

Vass: - Ennek az egész agrárgazdálkodásnak az a célja, hogy egy jóízűt tudjunk vacsorázni.

álláshirdetéseket nézegetve

"Elvárás: - legalább summa cum laude minősítés"

"Elvárás: - jó monotonitástűrő képesség"

"Elvárás: - jó megjelenés"

(Ez utóbbihoz szépnek kell lenni, vagy elegendő harmóniát sugározni?)

 

családi komédia XL. felvonás

Apa: - Ma reggel meghívtam anyát egy kávéra.

Én: - De hát anya Balatonon van...

Apa: - Felhívtam telefonon, és mondtam, hogy igyunk egy kávét, mire ő is készített egyet Balatonon, és én is egyet itthon.

A kapukat lesték
bársonyos léptű esték.

július

Dél. 

Áll a levegő. 

Áll a madár a levegőben. 

Az épületek tartószerkezetei -
a tér geometriája.

Üveg és acélváz.

Testek, masszív, tömör tömbök. 

A térből kiszakadó idő. 

Terek - távolságok - 

a tárgyak élei. 

Nincs nap: 

minden szikrázik. 

Az ég a földbe olvad.

Hosszú, fekete árnyékok égnek az aszfaltba.

Helyben futunk az időtlenségben.

fan ho: arrow

forrás: http://popneuf.wordpress.com/category/fan-ho/

kányádi sándor: a vers az, amit mondani kell

Ezt válaszolta egyik találkozón egy falusi kisiskolás, amikor a tanítója sugallta kérdést, melynek veleje az lett volna, hogy mi a vers, ijedtemben - mint a háborús történetek katonája a még föl nem robbant gránátot -, ijedtemben visszadobtam:
- Hát te mondd meg, szerinted: mi a vers?
- A vers az - kapaszkodott tekintetembe bátorításért -, amit mondani kell.
Derültség tarajlott végig a termen. Csak mi ketten álltunk megilletődve.
Ő egy kicsit a bumerángtól szabadulás könnyebbségével, s hálásan is ugyanakkor, amiért nem nevettem ki. Én meg annak a súlya alatt, hogy ez a kisfiú kimondta, amit én régóta sejdítek, hiszek s el-elmondok, ha nem is ilyen egyszerűen.
A vers az, amit mondani kell.
Mintha valami távoli, az idők kezdetétől hirtelen ideért fuvallat legyintett volna meg.
Mintha Homérosz riadt volna föl bóbiskolásából, s nyitotta volna rám fénnyel teli világtalan szemét.
Mintha a Gutenberg óta könyvbe száműzött versek, poémák egyszerre mind hazaszabadultak, pódiumra, képernyőre álltak volna, hangszalagon masírozva vagy hanglemezek körmeneteiben énekeltek volna.
Mintha Petőfi Sándor ült volna be közénk.
A vers az, amit mondani kell. 

rekkenő hőség

Beszaladni idegen kapualjak nyirkos hűvösébe.

alkudozás Istennel

Viki: - Anyukám imádkozott, hogy sikerüljön a vizsgám, cserébe felajánlotta, hogy befizet ezer forintot a perselybe.

mimóza éjszakák

kurzusértékelő kérdőíveket töltögetek....

Államvizsga-felkészítőnél vajon mekkora elismerésnek számít, ha azt jelölöm be, hogy a kurzus alapvetően új ismereteket nyújtott? Van továbbá olyan kérdés is, hogy mennyire segítette a kurzus szakmai fejlődésemet: jog- és állambölcseletnél, ha azért jó volt az óra, beírhatom, hogy alapvető fontosságú volt? :-)))) Teljesen értelmetlen...

 

szilágyi domokos: napforduló

- Igen, igen, tudom. Nyári napforduló.
Hívattam, Mester, fáradjon be, Mester.
Éppen csak csúcsos süvegem
csapom fejembe. Nem szeretnék
napszúrást kapni. Egy pillanat
és mehetünk is.
Hogy ne még?
Tessék, kínálhatom hellyel is, ha már ragaszkodik
efféle formasághoz.
Hozott vodkát? Ó, csuda kedves.
Úgy ül itt, mintha örökre.
Persze, persze, hosszú a nap. Napforduló napja.
Nyári napfordulóé.
Születésnapom.
Az enyém, meg hát… az izé. Az egyezségünké.
Muszáj beszélni erről?
Muszáj?
Hogyne, hiszen a maga napja ez. A diadaláé. Tessék,
mehetünk, itt van az úgynevezett lelkem,
viheti.
Bár, őszintén szólva, nem tudom, mit eszik rajta.
De ez nem tartozik rám.
Hogy módot ad a végső számvetésre?
Muszáj meglennie?
Isten neki, fakereszt. Bocsánat, nem akartam megsérteni,
az istent csak megszokásból említettem.
Na jó.
Megbántam-e az egyezséget?
Még kérdi?
Nincs egyezség, hogy előbb-utóbb az ember meg ne bánná.
Pedig a mienk csábítónak ígérkezett.
Maga azt mondta: Ifjúság. És én bedőltem.
Ifjúság nyolcvan évig, százig, százötvenig!
Muszáj folytatni? Persze, most, maga élvez.
Egyszóval: Ifjúság. Remény. Bizodalom.
Küzdelem. Siker. Győzelem. Csalódás. Újrakezdés. Remény.
Ifjúság nyolcvan évig, százig, százötvenig! Ameddig akarom!
Pirospozsgás arcok. Nemi potencia.
És nyughatatlanság, örökké. Vágy, új küzdelemre, nőre,
sikerre, pénzre ésatöbbi.
Frissesség. Vígság. Céltudat. Romantika.
S a hit, a hit, hogy érdemes!
Hit a Célban és abban, hogy a Cél a Küzdelem maga!
Eredmény is, persze, itt-ott. Mézesmadzag.
Hogy abba ne hagyjam soha! Ne lehessen nyugalmam.
Mester!
Legyen ezerszer átkozott!
Maga ellopta tőlem a hitetlenség nyugalmát!
Az aggság bölcsességét!
Cinikus vagyok? No, ne mondja. Hogy oda ne rohanjak.
Ne feledje, éjfél még messze,
még mindig túl fiatal vagyok a cinizmushoz.
Éjfélig még halhatatlan vagyok.
Nem, csak a saját logikáját
olvastam a fejére, Mester.
De folytassuk. Egyszóval: Ifjúság.
Erő. Egészség. Rugalmas izmok,
sosem-meszesedő véredények,
éber agy, ép fogak, – :
megrágni a történelem rágós tényeit;
lelki immunitás,
türelem, öszvéri makacsság,
gyönyör, amennyi csak beléd fér! öröm! bosszúság!
kínlódás, eufória – mindegy: csak unalom ne!
Hogyne, tudom, így szólt az egyezség és csábított is.
Ki a fenét ne csábított volna!
Ifjúság nyolcvan évig, százig, százötvenig!
S lelki immunitás:
a halhatatlanság ábrándja – végső pillanatig!
Ne szóljon közbe. Mester. Nem akartam beszélni,
maga kényszerített, hát fogja be a száját, hallgasson végig,
még messze az éjfél. Nyári napforduló!
Egyszóval: Ifjúság. Seregnyi apró és hatalmas
dolog, tény, folyamat, állapot, amit
hülye gyűjtőnéven Boldogságnak hívunk.
Az utolsó szó jogán beszélek!
Boldog voltam, igen. És fiatal, mindvégig és vidám
és küzdő kedvű és győzedelmes és csalódott és mindig újrakezdő,
örökké nyughatatlan. Becsvágyó és becsületes, remélhetőleg.
Jó volt, sok minden jó volt.
Örvendeni egy csóknak is. Megfogalmazni egy megfoghatatlan
dallamot. Vagy csak ülni a parkban, egy padon,
valakivel,
s szoknyája alatt kutakodni.
S ami legfontosabb – nem is hinni, hogy vége sose lesz,
csak megfeledkezni róla.
Pontosabban: nem gondolni rá.
Mert a meggondolatlanság az ifjak
s a feledékenység a vének szerencséje, áldása. Én
csak az előbbit tudhatom,
így szól az egyezség, ugye.
Jó volt, persze, evezni a Dunán,
felszökni zergés szirteken;
röhögni nagyokat; jó volt a hit,
hogy egy-egy mozdulatommal
valamit én is megmozgathatok,
s büszke lehetek örökös
éberségemre, Mester,
arra, hogy még álmomban is
résen vagyok s hiába akarnám
kikapcsolni fejemben a riasztókészüléket:
nem sikerülne.
Ez is hozzátartozott
az egyezséghez, a sok apró, hatalmas, jelentős vagy érdektelen
dologhoz, állapothoz, folyamathoz, amelyet
- mondtam már –
hülye gyűjtőnéven Boldogságnak hívunk.
A boldog állapothoz, amelyet
nem az eredmény, csak a szándék határoz meg. Amelyben
erőt jelent a Hit, olyan Erőt,
hogy meg kell hódolnia előtte minden emberfiának
(különben istenfia is
emberfia volt, csak törvénytelen – :
kuss, drága Mester:
az utolsó szó jogán
rosszmájú is lehetek –
aminthogy vagyok is).
Szégyen, nem szégyen, de most már
fáradt vagyok.
Nincs fárasztóbb, mint a dicséret,
s én eddig mást se tettem,
agyondicsértem, Mester, magunkat
és egyezségünket. Fáradt vagyok,
de még mindig messze az éjfél,
s munkál bennem az indulat, a végső
- nem szívesen hallgatja meg, tudom,
de nem mondok le az utolsó szó jogáról! – :
Mert jöhetsz, örök ifjúság,
boldogság, küzdelem, csalódás, győzelem, remény,
mulandó halhatatlanság, amelyről
csak az utolsó pillanatban
derül ki, hogy mulandó – :
itt van, Mester, az úgynevezett lelkem,
viheti rögtön, habár nem tudom,
mit eszik rajta. De hát
ez nem rám tartozik.
Én csak egy utolsót üvöltök,
s követelem a fáradtság jogát!
Követelem, mert végre
pihenni akarok!
Az aggság jogát is követelem,
a feledését, bölcsességét;
azt is, hogy ne érdekeljenek a nők,
hogy legyek impotens,
követelem a nyugalom jogát,
a megnyugvásét; azt, hogy beletörődjem
abba, amibe (nem, hogy nem lehet, de)
szerződésünk nem enged;
a halál jogát, igen, a Halálét
követelem, Mester! Mindent követelek,
amitől elestem ezzel az
átkozott szerződéssel!
Ó, Mester, Mefisztó,
már kezdek hülyeségeket beszélni.
Öt perc múlva éjfél. Mehetünk.

a vizsgaidőszak summázata - alkalmazkodva a körülmények változásához

Oktatói felület:

A várva várt államvizsga-időszak végre elérkezett. A Tanulmányi Osztályon a lehető legszerencsésebb vizsgarendet osztották rám: bemelegítőnek első helyre rakták a jog- és állambölcseletet, majd a soron következő tárgyak megalapozására az alkotmányjog-közigazgatási jogot, utána kis kikapcsolódásként a büntetőt és végül egy utolsó hajrára a polgárt. Szinte mindegyikre minimum napot adtak, aminél több nem is lett volna szerencsés, csak alkalmat adott volna az idő elforgácsolására.
Végül az egyetemi évek kemény és kitartó munkája meghozta gyümölcsét.

------------------------------------------------------------------------------

Hallgatói felület:

"Az ETR tudja, mi jó nekem" - nyugtattam magam vagy két napon keresztül, miután szembesültem a vizsgarendemmel. Végül is, előbb vagy utóbb mindenből le kell vizsgázni...

Jog- és állambölcselet:

Ami lenyűgöz ebben a tárgyban, hogy futhat filozófia, jogi alaptan, jogi dogmatika, jogszociológia, jog- és állambölcselet vagy akár jogpolitika címen, képtelen nyomot hagyni bennem. Viszont most fordult elő első ízben, hogy hihetetlenül szimpatikus tanár, váratlanul érdekes felkészítőt tartson belőle, ezen felül pedig igényes jegyzet kerüljön a kezembe, amin felbátorodva rögtön úgy ítéltem, kevesebb nap is elég lesz a felkészülésre. Öreg hiba: az, hogy értem, még nem jelenti, hogy tudom...

És az sem előnytelen, ha az ember némiképp tisztában van a korlátaival: vizsga előtti nap hetvenötből még negyven tétel hiányzott. Éjfél felé már csak huszonöt. S mit csináljon ilyenkor, akinek elve, hogy nem issza a kávét? Eszi. Egy szem babkávé/ tétel.
Már indulni kellett volna, de még volt hátra tíz tétel. Nem baj, majd útközben. Kint eleredt az eső. Nem baj, majd a buszon. Tömegnyomor. Nem baj, majd az egyetemen. Már elkezdődött a vizsga. Nem baj: inkább késsek, mint bukjak.

A maradék tíz tétel megtanulva, mentem fel a tanszékre. Sehol egy teremtett lélek. Késés ide vagy oda, valahol nem éreztem életszerűnek, hogy félóra alatt tíz hallgató leállamvizsgázzon, ezért bekopogtam. Bent még soha nem látott emberek beszélgettek. Az államvizsga felőli érdeklődésemre visszakérdeztek, hogy tanultam-e? Én az elmúlt pár óra hatása alatt rávágtam, hogy igen. "Nagyon helyes, mert nálam fog vizsgázni!" Ezután szabadkoztak a késésért, és ha már úgyis ott voltam, mondták, vigyem hírül a többi hallgatónak, hogy nyugodjanak meg, mert "dream team van"!

Nem kellemetlen érzés, amikor az embernek azzal kell szembesülnie, hogy minden reális várakozása ellenére tudja az anyagot és még hallgatótársainak is tud segíteni. Én voltam az egyetlen, akinek csak egy ponton kötöttek bele a feleletébe: amikor az előadáson elhangzottakat idéztem.

Úton hazafelé eszembe jutott, hogy az előadó utolsó felkészítőn kérte, hogy jelezzük felé, milyen eredményt értünk el a vizsgán. Iziben írtam is neki, egyben megköszönve a felkészítőket, amik nélkül legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha lelkesen fogok nekiveselkedni ennek a tárgynak. Levelem roppant mód meghatotta. De nemcsak őt. Délután látom, hogy a vizsgáztatóm is válaszolt rá: "Gratulálok, amúgy jó volt a csaj!" Az első percben nem igen értettem, aztán leesett, hogy az előadó továbbküldte neki az e-mailemet, ő meg véletlenül nekem válaszolt.

Alkjog-közig:

Kapásból húszból három nap mínusz, hiszen kemény készülés után kijár a pihenés...
A tárgyakhoz való viszonyulásomról annyit, hogy ezek miatt terveztem többször, konkrétan minden óra után otthagyni az egyetemet. Az időbeosztás ez alkalommal is remekre sikeredett: közigre végül két nap maradt. A tempó feszített volt, de a helyzet korántsem reménytelen. Csak biztos kézben kellett tartani a dolgokat. Ezért is döntöttem úgy, hogy kimegyek tanulni a kertbe. Reggeltől sötétedésig járkáltam keresztbe-kasul, rendületlenül olvastam, majd mondtam fel az anyagot. Könnyed lépteim nyomát azóta is őrzi a fű. Azelőtt soha nem gondoltam volna, hogy a tanulás és az izomláz szó megférnek egymás mellett egy mondatban, de büszkén kijelenthetem, hogy a nap végére izomlázam lett a tanulástól. Elérkezett az utolsó, ismétlésre szánt nap. Este még lecsekkoltam, minden előírt törvényt átvettem-e, majd megállapítottam, hogy a lista szinte teljesen hiánytalan, csupán egy jogszabály maradt ki: az Alaptörvény.
Jóllehet, közigre csupán két napom volt, öt tétel kivételével, mégis bármelyiket húztam volna. Volna. De a tárgy iránti iszony azt mondatta velem, hogy meg kell próbálni, lesz, ami lesz. Az elegánsan megoldott alkjogfelelet után pár intelligens bevezető gondolattal próbálkoztam. Hatott. A közigtanár egy idő után nyugtatni igyekezett, hogy ne izguljak, már a jobb jegyért kérdez. Szokásos vizsgákon az előbbi mondat elhangzását követően pánikolok be és indul zuhanó repülésnek a felelet. Ez alkalommal a zuhanó repülés enélkül a biztatás nélkül is bekövetkezett volna. Végül a teljesen hibátlan alkjog és a kb. kettes-hármas közigfeleletemre kaptam két négyest. Leginkább fura volt.

Büntetőjog:

Miután az idő nagyjából fele azzal ment el, hogy próbáltam eldönteni, miből is lenne érdemes tanulni, úgy döntöttem, nem stresszelem magam tovább, megbukom. A bukás lehetőségének kilátásba helyezése megmagyarázhatatlan lelkesedéssel töltött el.

Vizsganap. Az esélytelenek nyugalmával asszisztáltam. A terv az volt, hogy kihúzom a tételt, és ha rossz, visszaadom. A terv finomított változata volt, hogy elkezdek felelni, és a tanárok reakciójának a függvénye, hogy végigmondom-e. A finomított terv finomított változata pedig, hogy ha hármasnál rosszabbat kapok, kérem az elégtelent. 

Kijött az első felelő. Ragyogott. Beszámolt, hogy szerinte a vizsgája eszméletlenül jól sikerült, és ezzel nekünk is magasra tette a lécet. Büszkén újságolta, hogy milyen jót beszélgetett a vizsgáztatókkal, és hogy felelete minimum ötös lesz.

Én azon voltam, hogy a fejembe gyömöszöljem a még hiányzó tényállásokat. Mivel a vizsgasorban az emberek hihetetlen előzékenységről tesznek tanúbizonyságot, ezért végül, hogy ez a nagy udvariasság el ne fajuljon, úgy döntöttünk, kisorsoljuk, ki hanyadiknak megy be. Bementem. Fő az első benyomás. Megkérdezték, hányan várnak még kint. Bemondtam egy számot. Nem jött ki a létszám. Mondtam egy másikat. Azzal sem. Erre már Gellér is felnézett, megjegyezte, hogy szerencse, hogy nem matematikavizsgára jöttem.
Megkérdezte, hogy gyermekek esetén a belátási képesség megléte képezte-e valaha bizonyítás tárgyát. Ha megkérdezte, akkor nyilván:

- Igen.

Megkérdezte, hogy hol szabályozták így az intézményt. Mivel büntetőjog vizsgán ültem és múlt időben beszéltünk:

- A Csemegi-kódexben.

Megkérdezte, hogy mi volt az alsó korhatár. Mivel a téma felkapott, mondtam, hogy:

- Tizenkét év.

Megkérdezte, hogy mi volt a felső korhatár. Mivel a tizennégy és tizennyolc évhez túl sok hatályos szabály tapad:

- Tizenhat év.

Mind bejött. Egyébiránt fogalmam sincs, honnan kellett volna tudnom ezeket, mivel, mint aztán később megnéztem, a könyvben ilyesmi nem szerepelt... A vizsga további része is hasonlóan jó hangulatban telt. Kimentem, ment a következő felelő. A  lány azóta sem szűnt meg áradozni a saját feleletéről. Nekem az egyetlen dolog, ami feltűnt, hogy mindenki ugyanolyan elégedetten jött ki, pedig józan ésszel felmérve kizárt volt, hogy egy Gellér-Gönczöl bizottságnál valamennyien ilyen zseniálisan vizsgázzunk. Az eredményhirdetésénél a lány beállt középre, várta, hogy majd külön kiemelik a feleletét. Végül négyest kapott. Én ötöst. Tudom, hogy ilyenkor könnyű mondani, de bármennyire is nagyképű volt, sajnáltam, és egy pillanatra pocsékul éreztem magam a jegyem miatt. De csak egy pillanatra.

Polgári jog:

Egy ismerősöm felajánlotta, hogy találkozzunk, kölcsönadja a kidolgozott tételeket. Furgonnal érkezett. Meglepő, milyen gyorsan ad alább az ember az igényeiből, ha nem bírja kézben hazáig cipelni a tananyagot. Aztán végül én voltam az évfolyamon az egyetlen szerencsétlen, aki elkövette a legamatőrebb hibákat, amit vizsgaidőszak során csak el lehet követni: végül kidolgozott tételsor helyett törvényekből, könyvekből és órai jegyzetekből tanultam, de ha ez nem lett volna elég, az azóta megjelent tankönyvet még ki is jegyzeteltem. A vizsgaidőszakban... A készülési időt is arányosan felosztottam: húszból tíz nap gt.
Az első hetet váratlanul jól toleráltam. Az összeomlás a második héten következett be, amikor egyik nap hajnali két óra tájban lementem anyukámhoz, és elújságoltam neki, hogy van hatvankilenc tétel, amiből hét tétel a szellemi alkotások joga. Akkorra volt már belőle könyvem, kinyomtatott tételkidolgozásom, törvényem, szemináriumi jegyzetem, előadásjegyzetem, a tanár által kidolgozott tételeim, a tanár által kidolgozott kibővített jegyzeteim és könyvkivonatom. És még semmit nem tudtam belőle. Ekkor a nevetés sírásba fulladt, ami onnantól kezdve napirendi ponttá vált.
Harmathy másodévben előadáson egyszer azt mondta, "Tessék tanulni, mert ez borzasztó!". Erre a mondatra is meg kellett érni...

Reggel a büfében. Egy ismerősöm odajött, megkérdezte, miből vizsgázom. Mondtam neki, hogy polgári jogból. Mire ő biztatott, hogy azzal biztos nem lesz gond. Erre elsírtam magam. Olvastam tovább. Valaki kedvesen rám köszönt. Megfordultam, a szemináriumvezetőm volt az. Továbbment. Én újra elsírtam magam. Vizsga után kijöttünk, örülni kellett volna, és én mit csináltam? Elsírtam magam.
Akkor fogtam fel, hogy megszűntem diáknak lenni. Úgy mentem le az egyetem lépcsőjén, hogy már nem tartoztam oda többé.

vendégség

Ellátogattak hozzánk apukám kanadai barátai. Szeretettel üdvözöltük egymást, kedélyes cseverészés, vacsora. Egy idő után a beszélgetés ismerősünk közelmúltban lezajlott operációjára terelődött, majd a másik ismerősünk gyomorbaja, szívelégtelensége, vissza-visszatérő rosszullétei kerültek szóba. Aztán apukám fogott beszámolóba kificamodott karjáról, koleszterinszintjéről, vérnyomásáról, lehozta megmutatni a leleteit, aminek mindhárman a tanulmányozásába fogtak. Megbeszélték, milyen gyógyszereket szednek, és használati útmutatót cseréltek. Anyukámmal már az asztal alatt rugdostuk egymás lábát, én kimentem a konyhába, remélve, hogy mire visszajövök, témát váltanak. A visszatértemkor elém táruló kép az volt, amint egymás vérnyomását mérik. Hogy nehogy nevetésben törjek ki, berohantam a szobámba. Kis idő múlva, amikor már lehetetlennek tartottam, hogy még mindig betegségeiknél időzzenek, visszamerészkedtem. Szerencsére a szó már arról folyt, hol érdemes kenyeret venni és hogy megint elcsavargott a macskájuk. Egyszerre  vendégünk természetes lelkesedéssel kiáltott fel:

- Oh, we haven't yet talked about health insurance!

Illetlenség ide vagy oda, én nem bírtam tovább és az asztalra borulva rázkódtam a nevetéstől. Hál' Istennek ők is vették a lapot, majd megegyeztünk abban, hogy a következő látogatásuk alkalmával érdemes lenne vérvétellel indítani.

családi komédia XXXIX. felvonás

(Egy óra van, ötre várunk vendégeket)

Apa: - Mindennel elkészültél?

Én: - Igen!

Apa: - Akkor mehetsz szépítkezni, amíg meg nem érkeznek a vendégek!

Én: - Azért ennyire csak nem reménytelen a helyzet...

Sóvár sivárságban egy szivar.

nem is tudom, honnan jutott eszembe :-))

Gimi. Órák közti szünetek. Mivel is telhetnének hasznosabban, mint házifeladat-írással? Felmérem, hogy a francialecke megírása pontosan kétszer tizenöt percet igényel. Első tizenöt perc vége. Becsukok könyvet, füzetet, rendben összekészítve hagyom ott őket a padon, megyek a másik terembe órára. Kicsöngő. Futás vissza házit írni. A termünkben épp franciaóra volt, kistanár tartotta, beszélgetve jönnek ki a tanárnőnkkel. Bemegyünk, veszem elő a füzetemet, hogy folytassam a leckét, ahol abbahagytam. Benne piros tollal egy hatalmas hiányjel. Alatta:

Renáta!

Hol a házi feladat? Elindultunk a lejtőn?

Egy aggódó franciatanár

d/br.

Előzmény: fb-n az alábbi módon tettem közhírré, hogy befejeztem az egyetemet:

dr. br.   (mert ugye most már ez a monogramom)

Ma találkoztam egy ismerősömmel, aki gratulált, majd megjegyezte, hogy vagy félórát gondolkodott azon, hogy mit jelenthet ez a kiírás, mert az még odáig rendben van, hogy doktor lettem, de hogy báró is....

mihalik enikő és edward hopper (? :-))

forrás: http://strange.blog.hu/2012/06/07/mihalik_eniko_buenos_aires_utcain#comments

ELTE (L)ÁJK

pilinszky jános: téli ég alatt

Cholnoky Tamásnak

Fejem fölé a csillagok
jeges tüzet kavarnak,
az irgalmatlan ég alatt
hanyattdölök a falnak.

A szomorúság tétován
kicsordul árva számon.
Mivé is lett az anyatej?
Beszennyezem kabátom.

Akár a kő, olyan vagyok,
mindegy mi jön, csak jöjjön.
Oly engedelmes, jó leszek,
végig esem a földön.

Tovább nem ámitom magam,
nincsen ki megsegítsen,
nem vált meg semmi szenvedés,
nem véd meg semmi isten.

Ennél már semmi nem lehet
se egyszerűbb, se szörnyebb:
lassan megindulnak felém
a bibliai szörnyek.

a nap kérdése

Süllyedő hajóról hova menekülnek a patkányok?

a lehetetlent kísértem

próbálok semmire se gondolni.

családi komédia XXXVIII. felvonás

Én: - De csini vagy!

Marcsi: - Te is!

(gondolatban végignéztem magamon, a kifogyott melegítő nadrágon, és a kb. két számmal nagyobb, fakó fekete pólón, és próbáltam elképzelni milyen fene csinin is festhetek...)

pilinszky jános: magamhoz (részlet)

Légy hát, akár az állatok,

oly nyersen szép és tiszta,

bátran figyelj, mint ők figyelnek

kegyetlen titkaikra.

the show must go on

Játszanod kell, fel kell kelned, mindegy: lábod bír-e még.
Lenni holtnak, lenni hősnek. Sírva érni el a célt.

5perc.es

a legköltőibb szó

 KÉRÉSZÉLTŰ

pont ma készültem bővíteni a "szavak rovatot"

Melyik a legszínesebb magyar szó?

"A legszebb magyar szót kereső hasonló szavazást Kosztolányi Dezső 1933-ban indította el a Pesti Hírlapban, ettől kezdve minden évben megrendezték. Akkor a láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív és a sír szót találták a legszebbnek az emberek. A rendszerváltást követően, 1991-ben indított kampányban az édesanya, a szerelem, a boldogság, a szeretet, a gyermek, a csillag és a haza szó került fel a listára, Balázs Géza nyelvész 2009-ben, a magyar nyelv éve alkalmából meghirdetett szavazásán pedig az édesanya mellett a lenolaj, édesem, fricska, cipőfűző, szerelem, pillangó, guriga, szeretlek és alkony szó győzött. A "kuka" rovatba akkor a celeb, izé, projekt, deviszont, lúzer, beinvesztál, igazándiból, tevőleges, ténykérdés és szapul kifejezés került. 

PÁLYÁZATI KIÍRÁS

Hogyan lehet pályázni?

1. Le kell fotózni az Erzsébet térre kihelyezett QB-Project táblára kirakott szót (az Akvárium tetején), melyen TE/TI is felismerhetőek vagytok.

(Figyelem! Gyenge minőségű fotókat nem fogadhatunk el a pályázati anyagban.)

2. Az egészet el kell küldeni a szinesvarosmozgalom@gmail.com címre.

3. A tárgyba annyit kell írni: Legszínesebb Magyar szó pályázat + a szó, amit kiraktál. 

Kik pályázhatnak?

Bárki, aki a 2 kategória kritériumainak megfelel, vagyis vagy 18 éves kor alatti, vagy 18 elmúlt már. 

Pályázati feltételek

o A pályázat nem tartalmazhat bármely népcsoportra, nemre, felekezetre nézve sértő jellegű kifejezéseket. Minden ilyen pályázatot kizárunk a versenyből.

o A pályázó címe, elérhetősége és az iskola, ahol tanul (ha 18 év alatti), legyen feltüntetve a pályázatban.

o A jelen kiírásnak megfelelő jelentkezés.

A nevezés menete

1.  A pályázók a szinesvarosmozgalom@gmail.com címre küldhetik el a pályázatukat, a hozzá tartozó képpel, és szöveggel.

2.  A pályázatok egy országos internetes szavazáson vesznek részt.

3. A pályázatok elfogadásáról, illetve a szavazás kezdetekor is visszajelzést küldünk.

A szavazás menete:

1. A 2 hetes nevezési időszakot követően indul a szavazás.

A nyeremények

18 éves kor alatt a fődíj: 2 db hetijegy a 20 éves Szigetre, a legszínesebb fesztiválra, illetve 100 darab Pöttyös Túró Rudi.  

A legjobb tipográfiai megoldás HP *** nyomtatót kap ajándékba. 

A 18 év feletti kategória nyertese egy *** nyomtatót kap ajándékba. 

Figyelem! 

Bármilyen szóval lehet nevezni, amit a köznyelvben használunk, és színesnek gondoljuk."

Bővebben:

http://www.hirado.hu/Hirek/2012/06/05/12/Melyik_a_legszinesebb_magyar_szo__.aspx

http://www.szinesvaros.hu/index.php/hu/palyazat

laczkó zsuzsanna: szupercella panoráma

babits mihály: fekete ország

Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.

bebek jános: ült a betonon....

ült a betonon

kalapját a szemébe

húzta

és ott ült

a betonon

a betonon

ült

maga elé nézett

a betonra

üldögélt

látszólag nem érdekelte

semmi

a betonon kívül

nem lehetett tudni

mióta ült így

mint egy betonszobor

amikor megmozdult, összerezzentem;

kár, hogy nem láthattam tisztán az arcát

innen a negyvennyolcadik emeletről

bortnyik sándor: zöld szamár