új bíróság

ELLÁtmányfelelős: - (belépve a szobánkba) Neveket nem tudok. Néztem a névtáblátokat, de csak három királylányt találtam.

új bíróság

Én: - Reggel még más ruha volt rajtad.

Holdkóros kolléganő: - Igen. Mindig szoktam hozni váltó ruhát, de képzeld, ma mi történt: át akartam öltözni, és akkor vettem észre, hogy a másik ruhámat otthon felejtettem. Az eredetiben nem maradhattam, mivel ide jövet beleizzadtam, ezért gyorsan ki kellett ugranom ruhát venni. A legközelebb eső bolt a sarki kínai volt, viszont ott csak hálóingeket árultak. Mit volt mit tenni, kiválasztottam azt, amelyik színben passzolt a leggingsemhez, és ezt vettem meg.

Én: - Tehát te most egy hálóingben vagy.

Holdkóros kolléganő: - (kacag) Tulajdonképpen igen. De nem látszik, ugye?

Beszélgetés közben egyre inkább meggyőződtem arról, hogy a Holdkóros kolléganő felőli érdeklődés komoly potenciált rejt magában.

jogi szeretetszolgálat

avagy a csodálatos kenyérszaporítás története

Osztályvezető anyukánk: - Észrevettétek? A jogi szeretetszolgálat mint olyan már megszűnt, de ennek ellenére mi minden találkozónk alkalmával egyre többen vagyunk. Ahogy a Cicológusunk mondta: az emberek jönnek majd és mennek, de a ti jogi szeretetszolgálatotok aurája megmarad.

(És alighogy befejeztem e bejegyzés szerkesztését, jelzett a telefonom, hogy messenger üzenet érkezett Osztályvezető anyukánktól, ami szó szerint így szólt: még mindig megvan a csapatnak az aurája.)

Ötvenéves, skinhead unokatestvérem elkíséri a kreatív hobbi boltba nyolcéves keresztlányomat, ahol mindketten nekiállnak gyöngykarkötőt fűzni.

jogi szeretetszolgálat

Cukormentes Cukorka: - Augusztustól újra a jogi szeretetszolgálatnál fogok dolgozni. Mikor bent voltam intézni a formaságokat, boldogan üdvözöltek, ölelgetettek, K.-né, akit már nem így hívnak pedig a maga stílusában megjegyezte, hogy ő már nem fog itten búcsúajándékokra 500,-, meg 600,- forintokat befizetni. Minek?! Úgyis mindenki visszajön!

Cukormentes Cukorka mesél

Azt mondta, hogy nem lesz náddal bevonva a kerítés, mert az olyan sűrű, hogy kirekesztené a levegőt az udvarról. 

jogi szeretetszolgálat

Olvassa Aranytsillag a velem készített interjút az újságban, és nagyon zavarja, hogy a Reniátából az i-t kihagyták. Elmondása szerint úgy érzi, mintha így nem is rólam lenne szó.

30 (folyt.)

Aranytsillag pedig harmincadik születésnapján a munkahelyén reggel úgy hajolt be beszélgetni a konyhába, hogy az ajtókilincs a ruhája hónaljánál jött ki. Kis varrókészlettel az irodájába zárkózva kezdte a napot. 

Előzmények: https://egypercnyieg.blogspot.hu/2017/04/30.html

jogi szeretetszolgálat

/avagy: Aranytsillag, Cukormentes Cukorka és Reniáta/

új bíróság

Pocsék volt az idő, és Csipkerózsikának a kedve is pocsék volt, ezért hozott egy-egy mekis kávét Belle-nek és Hamupipőkének.

halmai tamás: javasangyal - a szavakról

-Írj úgy, mintha élnél; és élj úgy, mintha írnál - hagyott magamra az angyal a mindenséggel.

(örömteli köszönettel: Renáta)

felhőpostával érkezett

új bíróság

Két óra sem telt el azóta, hogy megmutatták Hamupipőkének az új helyét, amikor megérkezett Csipkerózsika. Csipkerózsika, amint tudatosult benne, hogy egy fővel bővült a szobája létszáma, első felindulásában kiverte a balhét az Elnöknél, hogy ültessék át Hamupipőkét egy másik szobába, mivel ennyien nem lehet együtt dolgozni. 

Mivel nem volt más hely, Hamupipőke maradt. 

Az idő múlásával Hamupipőke azt tapasztalta, hogy Csipkerózsika egész álló nap kommunikál. Egy nap Csipkerózsika megjegyezte, hogy - bár semmi baja nincsen Hamupipőkével - még mindig úgy látja, hogy hatékonyabb lenne, ha kevesebben ülnének együtt, mert így nem tud koncentrálni. Gyorsan hozzátette, hogy ez egyáltalán nem azért van, mert Hamupipőke zavarná őt, hanem ő, Csipkerózsika az, aki nem tudja megállni, hogy ne pofázzon, ha van, kinek.

Két hónap múlva új kolléganővel bővült a szobalétszám: megérkezett Belle. Egészen Belle megérkezéséig Hamupipőke azt hitte, nem létezik olyan ember, akinek Csipkerózsikánál is több megosztandó gondolata lenne. Tévedett. Belle egész álló nap kell, hogy mondjon valamit. Van, hogy Csipkerózsikának és Hamupipőkének, van, hogy magának. Néha dudorászik is. 

Egyik délután Belle észlelte, hogy az egész napja elment a semmivel, és hogy megfegyelmezze magát, kijelentette, hogy be fog szerezni egy hivatali füldugót, hogy jobban tudjon a munkájára koncentrálni. Az aznap rázúduló kommunikációmennyiségtől kimerült Csipkerózsika erre nem bírta tovább és megkérdezte, hogy mire kell Belle-nek a fülhallgató? Hogy ne hallja magát?

Hamupipőke eközben csendben arra gondolt, hogy szereti a szobatársait, és hogy ebben a szobában lát fantáziát.

új bíróság

Csipkerózsika: - Képzeljétek, nagyon ciki volt: a hatéves fiam csúnyán beszélt a táborban. Megkérdezték, hogy honnan tanulta ezeket a szavakat, mire ő azt felelte, hogy az anyukájától. Még hozzátette, hogy vezetés közben szoktam ilyeneket mondani. És az egészben az volt a legdühítőbb, hogy még az apjára sem tudtam fogni, mivel ő nem tud magyarul.

Belle: - Az enyém jobb. Tegnap mentem a gyerekekért az óvodába, ahol a kocsi riasztója besz@rt. Ott szentségeltem az autó mellett, amikor észrevettem, hogy az egyik anyuka épp igyekszik befogni a befont hajú, tündéri kislánya fülét. A gyerekeim még két évig járnak majd abba az óvodába.

új bíróság

avagy amikor a facebookon élünk

Holdkóros kolléganő: - (elfogódottan) Csipkerózsika, gratulálhatok neked?

Csipkerózsika: - (kérdőn) Mihez?

Holdkóros kolléganő: - Hogy újra babát vársz.

Csipkerózsika: - ???!

Holdkóros kolléganő: - (zavarban) Bocsánat, csak tegnap láttam, hogy posztoltál egy képet a facebookon, amin egy nagy pocak van. Azt hittem, a tied.

(Csipkerózsika a valóságban 55-60 kg-nál nem lehet több, és Holdkóros kolléganővel minden nap találkoznak, napjában többször is....)

 

új bíróság

(Csipkerózsika épp kiragasztott egy képet a falra a gyerekeiről.)

Hamupipőke: - Belle, te nem hozol fényképet a kisfiaidról?

Belle: - Tudod, az a baj, hogy ők folyamatosan mozognak, ezért nincsen éles felvételem róluk.

Belle mesél

A műtő ajtaja mellett ki volt függesztve a jegyzék az orvosokról, akik aznap operáltak:

Dr. Hentes

Dr. Mészáros

Dr. Kontár

"A világon mindennek van lelke, ami a hangján keresztül szabadulhat fel."

/Oskar Fischinger/

új bíróság

Megnyugtató, hogy kattant szobatársak, ha az ember nagyon szeretné, azért még itt is akadnak. Avagy az új, bírósági névtáblánk.

új bíróság

Kidobós és Túlparázós szobatárs az ebédet shopingolással köti össze. Már kb. másfél órája vannak oda. Benyit az elnök.

Elnök: - Hát a többiek hol vannak?

Én: - .... Ebédelnek.

Elnök: - Két órája?

Én: - Nincs két órája....

Elnök: - Mit esznek, halat?

És kifordul a szobából. Amint kilép ugrok a telefonomhoz leadni a füstjeleket.

varázslatok földje

Hogy készül az ember skype-interjúra? 

Felül szépen felöltözik, sminkel, alul maradhat a leggings.

Megnézi a kamerában, hogy mi látszik a háttérből. 

Ha túl sivár, odapakol egy-két képet, virágot.

Kész is.

K. mesél

Apukám sosem beszélt angolul. Amikor összejöttem életem szerelmével, aki angol, apukám, hogy tudjanak egymással kommunikálni, beiratkozott a kerületi művelődési házba angolórára. Próbált szerepelni, el akarta mondani, hogy ő már nyugdíjas ("I am retired"), ami kellő magabiztossággal úgy sikerült, hogy "I am retarded".

Ez azóta szállóigévé vált a családban.

fodor ákos: levél

Akár a fák télen:
nem-termőn sem tétlen;
ami készül bennem,
óvnom kell, nem „tennem”.

Mit lehet mondani olyankor, amikor minden átalakulófélben van idebent? Lehet-e egyáltalán valamiről beszélgetni ilyenkor?

Nem. Ahhoz még minden túl törékeny. Hallgatni kell. Engedni a folyamatoknak, hogy maguktól zajlódjanak. Nem avatkozni be, nem zavarni meg őket. Sem gondolatokkal, sem szavakkal, sem tettekkel. Leginkább érzésekkel nem. Hátra kell állni: szabad utat engedni az átrendeződéseknek, szakadásoknak, hasadásoknak, kifakadásoknak, elszáradásoknak, kihullásoknak, összezúzásoknak, tisztulásoknak, sarjadásoknak, növekedéseknek, tekergőzéseknek, csavarodásoknak. Ilyenkor el kell vonulni olvasni egy másik belső szobába, és majd csak akkor visszamenni, ha szólnak.

Addig nem vagyok itthon senkinek.

A szentbeszéd alatt kívülről kellemes jazz zene szűrődik be a templomba.

Nem lesz soha vége.
A költőnek csak a szavakban
van békessége.

Létezik-e fél csepp víz?

Felismerem-e, hogy mi az, amire szükségem van?
Tudok-e válaszolni arra a kérdésre, hogy miért nem tudom elérni?
Mit tudok tenni érte?
Megteszem-e?

A súlypontok és értékek teljesen átrendeződő-félben vannak.

B. mesél

A titkárnő kérdezte, hogy a megbeszélésre jött-e? Foglaljon helyet! Néhány kérdésre kellene válaszolni. Mennyire tud gyorsan gépelni? Annyira nem? Gyereke van-e? Egyedül neveli? Nem fog gondot okozni a munkavégzésben?

Közben nyílik az elnöki szoba ajtaja, kilép rajta az elnök, kérdezi, hogy jöttek-e a gépírói állásra, majd megfeddi a titkárnőt, hogy a legfelsőbb bírósági bíró kollégát így megvárakoztatta.

simon palmer: two images of himself in the future

babits mihály: ha nem vagy ellenállás...

Úgy élj, hogy a lelked is test legyen
melyen színeket ver vissza a nap.
Foglalj magadnak tért a levegőből,
határozott helyet az ég alatt.

Mert semmi vagy, ha nem vagy ellenállás.
Vigyázz, ne fújjon rajtad át a szél!
Őrizzed árnyékodban szent, komoly
s nyugodt dolgok biztos lélekzetét.

Úgy élj, hogy a lelked is test legyen!
Fordíts hátat a politikus vének
karának, s szögezz mellet a bolond
fiatalok gyanakvó seregének.

Vesd meg a lábad, az idő gonosz
s egy bal léptedre les már a vadon.
Ne táncolj minden ősz füttyére, mintha
virág volnál a saját sírodon.

Ha meghalsz, a lelkedből is virág nő
s ing-leng a hitvány jövendők szelében.
De makacs csontod a virág alatt
üljön súlyosan és keményen.

Zs. mesél

Az új kocsink rendszáma eredetileg PCS lett volna, de az eladó megszánt minket.

Keresztfiam első születésnapján sikerült eltörnöm két lábujjamat és lereszelni az ujjamat.

Bementem egy hatalmas játékboltba, hogy ajándékot keressek kicsi Bernát első születésnapjára. Ahogy nézegettem a kocsikat, kockákat, egy eladó jött oda hozzám, és megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben. Én biztosítottam, hogy boldogulok, mi több, meglepően jól érzem ott magam.

Már vagy egy órája azzal küzdök, hogy kiszedjem a folttisztítót a ruhából.

Gyere, repülj, hogy láthasd: akkora vagy, mint a szárnyad.

várnai zseni: úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem sírtál. 

Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe. 

Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat. 

Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál. 

Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem. 

Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
hegyormodig hogy felérjen. 

Húzol engem Te fölfelé
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat -
fölemeled az anyádat.

várnai zseni: éveim

Amikor negyven éves lettem,
nagyon sokalltam ezt a számot;
egy évecskét hát letagadtam,
hosszabbítván az ifjúságot.

Nem tudtam akkor, mily parázslón
ifjú, aki csak negyven éves,
s magamat csalva ragaszkodtam
ahhoz az egy ellopott évhez.

Mikor azután ötven lettem,
- de csak negyvenkilencet mondtam -,
ma már tudom, - én balga lélek,
akkor is még, mily ifjú voltam.

És egyre szörnyűbb évek jöttek:
milliók haltak, ifjan égtek...
nem számoltam már életemmel,
mindegy volt már: mióta élek.

Mindegy volt már, hogy meddig élek,
- sorsom a messzi csillagokban, -
harcoltam, írtam? árva lélek,
egy elvadult embervadonban.

Hány év repült el így fölöttem,
lehetne száz, vagy ezer év is,
volt úgy, hogy majdnem összetörtem,
aztán szívem föléledt mégis.

Élek, mint ősi tölgy az erdőn,
évgyűrűimmel megjelölve,
s lombkoronás, magas fejemmel
zúgom a dalt, - tán' mindörökre!

hurt judit: keresem (részlet)

"....Hányszor kell meghalni,
hogy másik életet kezdhessek."

(Miután a telefonban megbeszélték, milyen sütik és lufik kellenek a hétvégére.)

Én: - Mivel foglalkozik a cégetek? Babazsúrokat szerveztek?

Kidobós szobatárs: - Lőgyakorlatokat biztosítunk érdeklődőknek, rendőröknek, katonáknak, de legénybúcsúkat is szerveznek nálunk. Most hétvégére például egy 150 kilós sztriptíztáncosnőt várunk.

K. mesél

Még csak egy napja voltunk Angliában, de már a sürgősségin ültünk a fiunkkal, mert beszakadt a feje, amikor a nagyi medencéje körül rohangászott. Összevarrták, eljöttünk. Délután a tengerparton sétáltunk, amikor a fiunk meglátott egy hatalmas ugróvárat és hisztizni kezdett, hogy ugrálni szeretne. Engedtük. Pár perc múlva láttuk a vár plasztik ablakán keresztül, amint vigyorog ránk, a fejéből pedig ömlik a vér. Cikinek tartottuk volna visszavinni a sürgősségire, ezért a parti mentőkhöz rohantunk segítségért.

új bíróság

Kidobós szobatárs: - Mivel az elnökség mellett dolgoztam, nemcsak jogi feladatokat bíztak rám, hanem a vezetés egyéb munkáját is rám delegálták. A legjobb az volt, amikor nekem kellett megírnom a gyászbeszédet egy olyan személy temetésére, akit nem is ismertem. 

új bíróság

Kidobós szobatárs: - (Holdkóros kolléganőnek) Kérlek, csinálj valamit azzal a kancsóval! Most láttam, hogy moha nőtt benne...

A Széll Kálmán téri mozgólépcsőn találkoztunk szembe egymással. Ő fölfelé, én lefelé. A fogorvostól jött, és görögdinnyés pléd volt a kezében, és le volt bénulva a fél arca, és ötpercenként megkérdezte, hogy nem csorog-e a nyála? Elmesélte, hogy a munkahelyén azért tiltották le a mágneskártyáját, mert túlórázott. Azon kivételes emberek egyike, akikkel már a puszta találkozás is élményszámba megy.

Ha letakarom a születési dátumomból az évszámot, egészen kortalanná válok. 

halmai tamás: szárnyatlan

Mikor nem hisz, nem hisz magának.
Fészek minden
a szárnyatlan madárnak.

Család sétál a külvárosban. Apuka oktatja a fiát:

Apuka: - Tudod, fiam, a városi emberek halványabbak, mint a vidékiek. Ez azért van, mert ők kevesebbet vannak a zöldben.

tesz-vesz kórház

Görgetjük lefelé Angyal műtőslányka telefonján a képeket.

Én: - Jól láttam, hogy az ott egy amputált láb volt, combnyaktól levágva?!

Angyal műtőslányka: - Ja, igen.

rádiós riportműsor

Vendég: - Szerintem nincsenek művészfilmek. Egy film vagy jó vagy rossz.

lucy campbell - love letters 1

tesz-vesz kórház

Nyújtottam a rózsaszín szütyőt a nyolcvanéves bácsika felé, hogy húzzon belőle egy idézetet. Beletúrt, kihúzott egyet, kihajtogatta, elolvasta. Felnézve azt mondta, maradjak még egy kicsit, mert rokonlelket érez bennem, majd a kórházi ágyban fekve, csillogó szemekkel szavalni kezdett:

“Nem él, amíg nem ég a gyertyaszál.
Az ő élete a fénylő halál.
Lángja a saját testébe harap,
Mert elégnek, kik világítanak.”

/Horváth István/

'Hanyatlik már a Nap,
hosszabbodnak az esti árnyak...'

Húnyó fénye alatt
állok, URAM, és egyre várlak.
Hagyj néhány éneket
még végigénekelnem,
s ha nem jössz, én megyek,
mihelyt szólitasz engem.

/Füle Lajos: Hanyatlik már a nap/

"Esteledik. Több csendre vágyik, 

S félénken megül a Lélek is.

Valami belső fény világít 

Már nappal is, éjjel is."

/Füle Lajos: Esteledik/

Az ő vállasossága a Zsolt. 119,63

Mindezek után Jófej doki mutatta meg a mobilján a saját verseit.

új bíróság

Realista hozzáállású bíró: - Tudom, hogy most egyszerre nagyon sok aktát szignálnak rám, de ne aggódj, ez hosszabb távon kiegyenlítődik, például nyáron már nem kapok annyit. Itt nagyon nagy a fluktuáció, de te most hosszabb távra tervezel maradni, ugye? Tehát akkor még nyárig, nyár végéig számíthatok rád?

tesz-vesz kórház

Angyal műtőslányka: - Meg szeretném hallgatni a véleményedet, mivel a te értékítéletedre adok. Szerinted hogy állna, ha csak egy tincset kiszőkítenék a hajamban, itt, elől?

Én: - Szerintem inkább ne.

Angyal műtőslányka: - De kár, pedig már elgondoltam, hogy utána befestem rózsaszínre...

Én: - A rózsaszín mehet. A szőke nem.

új bíróság

Kidobós szobatárs: -

kislánya milyen?

Én: - Ötéves forma, nagyon szép, de olyan komoly kislány.

Kidobós szobatárs: - Végül is az anyukája is komoly.

Én: - ?! ..... ?!

jogi szeretetszolgálat

Áca: - Mielőtt kiderült volna, hogy fiú-e vagy lány, már tudtam, hogy Borókának fogják hívni.

bíróság

ma felhívott, hogy hiányzom neki, mióta nem dolgozom ott, nincsen kihez benyitnia.

jogi szeretetszolgálat

Azzal küzdünk, hogy már nem vagyunk, de még álláshirdetünk két nem létező pozíció betöltésére.

Aranytsillag szerint azért érzem magam kipurcanva, mert egyszerre kb. három életet élek. 

Szerintem nagyobb baj az, hogy egyik sem az enyém. 

ITT-tan

Kiküldtek hittanóráról.

30

Ácával, Cukormentes Cukorkával és Aranytsillaggal arról beszélgettünk, milyen betölteni a harmincat. Cukormentes Cukorka elmesélte, hogy ő aznap egész végig dolgozott, majd elment a reumatológushoz a kezével, ahol kapott rá "jedi" kesztyűt és szteroidos injekciót, és kinőtt az orrán egy hatalmas pattanás, amilyen még életében soha. Így zötykölődött haza késő este a buszon.

Én elmeséltem, hogy egész nap dolgoztam, este angolórán voltam, anyukám pedig azzal hívott fel, hogy ugyan gondolt ő arra, hogy harmincadik születésnapom alkalmából átugrik megpuszilni, viszont eszébe jutott, hogy amikor megszülettem, akkor sem látott azonnal, csak másnap, és mivel ez egy ilyen kerek évforduló, ezt az emléket felidézendő, csak másnap jönne át hozzám.

Áca elmesélte, hogy őt a puszta tény annyira kiborította, hogy egy költő ismerősük utólag verset írt neki erre az alkalomra, hogy jobb kedvre derüljön. 

Aranytsillagnak még van hátra pár hete...

Térey János

A hetvenévesek szeme

Vajon egy hetvenéves nő szeme

Mit lát a harmincéves asszony arcán?

„Magas homlokot, felhőkkel tele;

Hétfőt, a dallamos vasárnap alján.”

S mit mond a férfikor novembere?

„Láttam belépni. Tízpontos mutatvány

Meddig színésznő, honnan divatlány?…

S a meghatott föld mit kezd majd vele?”

A harmincéves mindig tiszta képlet,

És könnyű, mint egy Paganini-caprice;

Maga mögött tud néhány ritka vétket,

De tüstént elsimul a fölkavart víz…

Amíg a hűvös dívát alakítja,

A part minden lakója ráfogad;

Kiszáll a vízből, és betakarítja

A fényes pillantásokat.

A hangsúly a szabálytalan vonáson,

Mely pillantásunkat magára vonzza:

Az orrnyereg szeplői, nagyvilági

Combján a pengeél ejtette seb;

A hamvas bőrön itt-ott egy kopásnyom,

Az érett mellek napsütötte bronza,

S a porcelán arc véletlen hibái:

Legizgatóbb a rendhagyó eset.

Istenien szép volt a készülődő,

És nála is szebb a beérkezett:

Első szava magától értetődő,

A második homályból vétetett.

Becsvágya filmjéből kilép a hősnő,

A rend körét elhagyja és lebeg.

„Még nem olyan, mint mi voltunk ilyenkor.

Még nem tanult meg hasonlítani.”

„Szeretteti magát, akár mi egykor.

Ha különbözik, az is valami.”

„Nem jobb és nem rosszabb: másmilyen élet.

Ha különbözöm, csakis akkor élek.”

Elindult a siker sugallatával,

S a vének szemmel tartották Zsuzsannát.

Útját követni fényűző mulatság:

A sokaság egén suhogva szárnyal;

Tűsarka délben óriási kört ír

A sétatérre. Szemben áll a börtön.

Valami nagy, elragadó örömhír

Igézetében jár és kel a földön.

Éjjel bólint, s elhagyja ezt a tájat,

Autóba ül, s a combok összezárnak.

…A harmincéves, mint egy telt, gyümölcsös,

És hosszú lecsengésű, szörnyű szép bor:

Nincs fogható a megkóstolt gyönyörhöz,

Mely áttetsző palackban fénylik és forr.

Ha minden csöppje zamatosra érik,

Egyetlen vágyunk: „Kiinni fenékig!…”

Az új istennő létében lubickol.

Tartása ingerlően fesztelen.

Ha mozdul, szerteszét szitál a hímpor.

A zsúfolt élet lesz a veszte? Nem.

Találka és találka közt az arca bíbor,

S két ajtó közt is majdnem meztelen.

Az esemény, s az esemény utáni

Tabletta súlya, mint a tollpihéké;

A bűnöket, s a bűntudat parányi

Ráncait púder simítja sekéllyé…

Hallgatja, hogy zenél az esti áram,

Hogy épül híre a szájhagyományban.

A bájos benne: ami érthetetlen!

Legjobb nem tudni, mit miért csinál,

És mennyi terve van még lendületben.

Eső után milyen lesz majd a táj?…

Most harmincéves, és ezerszer áldott:

Élvezi, hogy mindkét keze szabad.

Virágporával még tíz év alatt

Behintené a termékeny világot,

S feslene mindenütt barackvirág…

Este zuhany alá áll, és magában

Annyit suttog: „Bár túl sokat hibáztam,

De porhintéseim arany hibák.”

Még nem söpörte el a szembeszél:

Főútra fordul vagy földútra tér…

A tudás terhétől kövérre hízik,

Magában számol szívdobogva tízig,

S ötről a hatra immár félve lép;

S ha egyszer hetvenéves lesz, szemét

Lezárja majd a legszebbik tanítvány.

„Szemem bezárul. Gondolkodj a nyitján!”

  

testről és lélekről - a szépség és a szörnyeteg

A nézők tapsoltak a moziban.
A fogyatékos gyerekek tapsoltak a moziban.
Ettől többet sem írni, sem mondani nem kell.

testről és lélekről

"Egyszerű legyen a film, mint egy pohár víz."

(Enyedi Ildikó)

Az ablakból kinézve látom, ahogy az ötven körüli férfi oda-vissza, oda-vissza rollerezik az udvaron.

baka istván: csak a szavak

Csak a szavak már nem maradt más
csak a szavak csak a szavak
a tó szavában úszom én hol
a hínár mondata tapad

testemre és a mélybe húzna
de hát az is csak szó a mély
nevezz meg és a név a szó majd
kiszabadulva partot ér

csak a szavak már nem maradt más
nem táplál a kenyér s a bor
lélek vagyok ki test-koloncát
hurcolva folyton megbotol

a semmi és a lét közötti
küszöbben bár ez a küszöb
szó maga is csak és riadtan
tévelygek a szavak között

jó volna lenni még talán de
mit is tegyek ha nem lehet
a szótáradba írj be s néha
lapozz föl engem és leszek

bíróság

Ad hoc szobatárs: - Én most befejezett melléknévi igenévben létezem.

Erdőtündér: - Van helye benned?

ITT-tan

Rocker @ty@: - (filmnézés után) Örömmel látom, hogy most egész jó pszichés állapotban vagytok ahhoz képest, ahogy a kedvenc filmjeim megnézése után általában ki szoktatok nézni.

ITT-tan

Pár tucat lóverseny- és pornóreklámot feldobó ablakon keresztül végre sikerült elverekednem magam a hittanórai filmhez.

...

bíróság

A szép, zöld, romantikus selyemingem van rajtam. Bárki, akivel találkozom, megdicséri, milyen jól áll. Majd beérek a dolgozószobánkba, ahol Ad hoc szobatárs is félvállról odaveti, hogy ez a műtős ing színben egészen passzol hozzám.

Én: - Anyu, a meghatalmazást beraktam a hűtőbe, a süti tetejére, nehogy bármelyiket itt felejtsd. 

tesz-vesz kórház

Angyal műtőslányka rám ír, hogy hol vagyok. Írom neki, hogy még a bíróságon. Megkér, hogy amikor megyek a klinikára, vegyek neki egy szelet pizzát, valami húsosat, mert nem hozott semmi kaját, és éhen pusztul. Megyek a pizzáshoz, nézem, nézem a pizzaszeleteket, hát húst, azt pont egyiken sem látok, de abbéli reményemben, hogy csak sajttakarásban van, megszólítom az eladó fiút, hogy azt a pizzaszeletet válassza ki nekem, amelyik húsos, és ezen körön belül a legnagyobb. A srác visszakérdez, hogy vége van-e a fogyókúrának.

Egy szelet pizzával a kezemben kopogok végig a klinika folyosóján, odaadom a vásárfiát Angyal műtőslánykának, majd megyek a betegekhez. Az egyik szobában, ahol két idősebb férfibeteg van elhelyezve, az egyik rám néz, és megkérdezi, hogy feltehet-e egy indiszkrét kérdést. Mondom, hogy tegyen. Mire ő megkérdezi, hogy milyen pizzát vittem, amikor megérkeztem.

bíróság

Az egyetlen férfi, aki köszöntötte a női kollégákat nőnap alkalmából, Fogyatékos Zolika volt, az aktahordó fiú.

Van abban valami báj, amikor a munkásember este nyolc órakor, flekkes-foltos munkaruhában és láthatósági mellényben bandukol hazafelé orsay-s szatyorral a kezében.

jogi szeretetszolgálat

Hazafelé sétálva épp az jutott eszembe, hogy Erdőtündér mostanság varró tanfolyamra jár, és talán jó lenne varrni együtt valamit, amikor az érkező buszról Erdőtündért pillantottam meg leszállni. Ő, észrevéve engem, nevetve azzal jött oda hozzám, hogy képzeljem, pont sms-t akart írni nekem, hogy itt van a környékemen, és ha van kedvem, összefuthatnánk.

tesz-vesz kórház

A hatvanéves néni a megérkezésem után kb. három perccel már elmesélte, hogy huszonegy évesen, szűzen ment férjhez. Erre az információra nem feltétlenül volt szükségem...

bíróság

szerint nekem szláv lelkem van.... (?)

bíróság

A felperes sérelmére karaktergyilkosságot követtek el, ezért nem lehetett jelen a saját életében.

A kirakatüvegen keresztül láttam, hogy már elkezdődött az előadás, aztán az üvegajtóban, kis krókusszal a kezemben integettem, hogy engedjenek be, majd az előadó meginvitált az első sorba, ahol lecuccolás közben kezdett gyanússá válni, hogy valami egészen másról beszélnek, mint ami az általam kinézett este témája, ezért fél-kabátban, hátrafordulva, megkérdeztem a mögöttem ülőt, hogy ez az x meg az y képzés-e, majd amikor ő nevetve rázta a fejét, felkeltem, bocsánatot kérve közöltem, hogy én tulajdonképpen egy másik programra jöttem, és derűs nevetésektől kísérve elhagytam a galériát.

jogi szeretetszolgálat

Istenem, legkattantabb és legkedvencebb munkatársaim EVER...

Erdélyi lánykának megszületett második gyermeke, ment rögtön facebookra a fénykép a következő felirattal:

Megszületett életünk 2. boldogsága. 

Majd másnap újra fel lett töltve ugyanaz a fénykép az alábbi kísérő szöveggel: 

Bocsánat, életünk 2. boldogsága véletlenül törlésre került, így még egyszer feltöltöm.

Anyu: - Ha szomorú vagy, énekelj magadban egy dalocskát. Csak úgy, a capella.

tesz-vesz kórház

Én: - Ma megyek a kórházba.

Anyu: - Érezd jól magad!

Láttam, hogy a tolószékes bácsival egy irányba megyünk, ezért megkérdeztem, toljam-e egy kicsit, hogy addig pihentethesse a karját. Csak annyit válaszolt, hogy már most teljesen megszeretett.

az emberélet útjának felén egy nagy, sötétlő erdőbe jutottam....

és Erdőtündér életközépi válságban, én szimpla kilátástalanságban. Majd feldobta a facebook, hogy játsszák a mozikban a Botticelli: Dante pokla című művészettörténeti dokumentumfilmet. Úgy döntöttünk, megnézzük.

tesz-vesz kórház/bíróság

Ad hoc szobatárs: - Befejezted azt a telefonbeszélgetést, aztán hazamentél, és képzeld, nekem csak este hatkor esett le a tantusz, hogy te a telefonban akkor interjút adtál egy magazinnak. 

bíróság

Rokonlélek bírónő: - Bárhova mész is, mi sosem leszünk idegenek egymásnak: túl sok a közös flúgunk.

énKÉP(p) - másKÉ(P)p

Az elmúlt héten kettő, nálam kb. húsz évvel idősebb, a saját helyét a világban még mindig nem találó nő is lelkesen újságolta, hogy fiatal önmagára ismer bennem. 

vasárnapi mise

Arrébb araszolok, hogy a néni le tudjon ülni, mire leborul a táskám, és a tartalma kiömlik a sorok közé. Volt benne egy meseterápiás könyv, egy rakat színes toll, egy rózsaszín sapka, egy lila pénztárca, egy pár gyűrű, egy mintás füzet és egy kalapács. 

Néni kiskutyája épp megtisztelni készül a kiülős étterem egyik lampionját, mire a néni ijedten rántja el, és anyáskodva magyarázza meg neki, hogy ahol eszünk, ott nem pisilünk.

élet(halál)kereszteződés

Felnéztem a könyvből, amikor a ködből valami szürkésbarna - igen, mókus - rohant be az aszfaltra. Csak annyit tudtam kimondani, hogy "vigyázz, mókus!", de már késő volt. Az út menti erdőből egyenesen a kocsi elé vágott. Mindkettőnk lélegzete egy pillanatra megállt. Döccenést nem éreztünk. Hangot nem hallottunk. A visszapillantó tükörben az út üres volt: a mókusnak sikerült olyan időben és tempóban kitörnie, hogy pont átszaladjon a kb. 80 km/h-val száguldó kocsi kerekei között. A szívünk még jó pár perccel később is hevesen kalimpált. Ennek a mókusnak őrangyala volt. Tuti, hogy volt neki.

jegyek

A jegyirodán ma beváltottam a két jegyre szóló 50%-os kedvezményt. Kértem a két jegy mellé egy harmadikat is, amit a jegyárus ugyancsak 50%-kal számolt el, és amikor szóltam, azt mondta, hogy ez jól van így.

Az utak az emberekben vannak.

jogi szeretetszolgálat

Erdőtündérrel beszélgettünk, amikor leszólított minket egy hajléktalan, akit meghívtam egy szelet pizzára, amit végül Erdőtündér fizetett ki, mivel a kasszánál derült ki, hogy kártyát nem fogadnak el. 

Még nem beszélgettünk úgy Erdőtündérrel, hogy ne jött volna oda hozzánk egy hajléktalan.

bíróság

Én: - Egy nagyon fontos szakmai kérdéssel kereslek.

: - Ne kímélj!

Én: - Vannak a kislányodnak pecsétjei?

 :- Mi az, hogy! Van macis, virágos, szívecskés... Milyet szeretnél?

Én: - A kislányodra bízom, amelyiket adja.

:- Mihez kell?

Én: - Hát, azt nem mondhatom meg, végleg elvágnám magam.

:- Figyelj, ismerjük már egymást.

akivel mindenhol összefutunk

Balingóval az útjaink a legváratlanabb helyeken és időpontokban keresztezik egymást. Az utóbbi időben meglehetős gyakorisággal. Ahogy ő mondja:

"Budapestet te teszed nekem kicsi világgá és már-már falusivá, oly sokszor futunk össze merő véletlenségből." 

iránytű

Mindig ott kell lenni, ahol élet van.

tesz-vesz kórház

Ajándékot kaptam Angyal műtőslánykától. Az első, rózsaszín műtős sapiját. Ő is egy műtőstől kapta, amikor dolgozni kezdett. Szerinte az én életemben is meglesz a helye. Erre hirtelen előhalásztam a köténykém zsebéből a zacsimat, amiből a betegeknek szoktam osztogatni az összehajtogatott idézeteket. Egymás mellé raktuk őket. Ugyanolyan volt a színük. Aztán a tekintetünk Angyal műtőslányka lábára esett. Rózsaszín papucs volt rajta rózsaszín zoknival. Vannak helyzetek, amikhez nem kell magyarázatot fűzni.

józsef attila: kései sirató

Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállitani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.

Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.

Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hütötted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad –
félrevezettél engem.

Ettelek volna meg!… Te vacsorádat
hoztad el – kértem én?
Mért görbitetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! Nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!

Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve –
nem hallod, mama? Szólj rám!

Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.

Amikor summa cum laude, meg minden kutyafüle minősítéssel és szakmai tapasztalattal benyújtom az életrajzom egy olyan állásra, ahol az elvárás annyi, hogy a pályázó cselekvőképes, büntetlen előéletű és jogi egyetemet végzett személy legyen, és ezen felül az ügyvédi irodában, közigazgatásban vagy bíróságon szerzett tapasztalat, illetve szakvizsga előnynek számít, és még vissza sem válaszolnak...

tesz-vesz kórház

Nagyszőke és Alacsonybarna ápolónők megbeszélték, hogy farsangra Donalginnak és Mexalennek (együtt beszedhető fájdalomcsillapító tablettáknak) öltöznek.

bíróság

Eminens bírónő: - Megkérdeztem a felperest, hogy mikor vonult be előzetesbe, mire ő önérzetesen kioktatott, hogy előzetesbe az emberek nem bevonulnak: oda beviszik őket.

tesz-vesz kórház

ITT-tan

Piros lányka: - Jött hozzánk az egyházi óvodába egy pap bácsi, és megkérdezte a csoportomat, hogy szoktak-e énekelni? A kicsik rávágták, hogy igen. A pap bácsi megkérdezte, hogy mi a kedvenc daluk? Ilyenkor a három-négy éves gyerekek többsége a Süss fel napot, vagy hasonlókat mondta volna. Az enyéim nem. Ők arra a kérdésre, hogy mi a kedvenc daluk, kórusban kiabálták, hogy "Jézus szeret minden kicsi gyereket!". Tudom, hogy ez valahol súlyos, de azért nagyon büszke voltam rájuk.

bíróság

Ültem a fogalmazóval, már szétuntuk a fejünket a sok favágó feladaton. A hangulatot feldobandó, ajánlottam neki, húzzunk egy idézetet. Kihúzott egy cetlit, kibontotta, elolvasta, majd unottan dobta félre azt is, mondván, hogy tökéletesen leírja a helyzetünket. Megnéztem, mit húzott. Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége.

Anya: - Hogy haladsz a munkáddal?
Én: - Írtam egy verset franciául...

Láttam egy képet, amiről egyből ő jutott az eszembe:

Visszaírt, hogy ez a kép majd' egy évig kint volt a frigóján. (Sosem jártam nála.) Úgy látszik, megértettem valamit.

szabó lőrinc: két ország határán

Ha még megkivánsz,
megkivánlak érte,
kevés már a kedvem
földi jóra, szépre,
kezdek öltözködni
jégbe, hófehérbe.

Nem érek rá többé
könnyű ölelésre,
ha nagyon szeretsz,
hálás leszek érte,
ha nem csábitasz el,
magad vesztesége.

Én már csak az égre
nézek fel maholnap,
két ország határán
lábaim topognak,
az is csak búcsú, ha
szivedbe botolnak.

Ha még itt marasztalsz,
hálás leszek érte,
nagyon nehéz az út
az őszbe, a télbe,
nem kisérhet oda
nyarad édessége.

Megyek mégis. Kell a
béke tisztasága,
nem tudom, mit ér, de
ma még fáj az ára;
várjak, most, miattad,
várjak, utoljára?

Sirva így bucsúzom,
régi életemtől,
ha nem húzom is ki
kezed a kezemből:
nincs út visszafelé
e szomorú percből.

Öltöztet az idő
jégbe, hófehérbe,
két országban járok,
mindegyiktől félve;
akármit választasz,
megszenvedek érte.

M. mesél

: - Egy részeg lány a busz elé rohant. A sofőr már nem tudott fékezni. Az utasok közül páran a lányhoz rohantak segíteni, páran a sofőrt támogatták. A boltos kijött az üzletéből, kérdezte, hívtunk-e mentőt, rendőrt, tud-e tenni valamit. Hozott egy pohár vizet a vezetőnek. A járókelők közül és a buszon utazók közül is ott maradtunk tanúskodni. Vannak jó emberek. Nem igaz, hogy nincsenek. 

michael ende: momo (részlet)

"- Mikor születtél?

Momo töprengett, s végül azt mondta:

- Ameddig visszaemlékezem, mindig itt voltam."

tesz-vesz kórház

A néni megkérdezi, hány éves vagyok. Mert akárhogy néz, nem tudja megsaccolni. Még azt sem, hogy tanuló vagyok-e, vagy már dolgozom. Szerinte nincsen korom.

tesz-vesz kórház

Angyal műtőslányka: - Egy fiatal lánynak amputálni kellett a karját. A doki sírt a műtét előtt. Ötvenes, nagydarab férfi.

Az ember tettei, szavai és talán még a gondolatai is a halálával válnak véglegessé.

oloffson placid atya: a túlélés négy szabálya

1. A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember.

2. Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni, és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit.

3. Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Ez mozgósítja az életenergiákat.

4. Akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi, hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy Ő is akarja túlélésünket.

“Többször elmondtam: jegyezzék meg, az Úristennek van humora! A Szovjetunió tíz évig mindent megtett, hogy tönkretegyen. Én mégis itt vagyok 91 évesen, de hol van a Szovjetunió?”

Oloffson Placid, 2007

optimizmus

A virágos bódéban adventi koszorút árulnak, élő zölddel, darabját 4-5.000,- Ft-ért.

megint megyek telkibe...

Előzmények: http://percnyieg.blogspot.hu/search?q=telki

Ez alkalommal sikerült jó helyen leszállni a távolsági buszról. Bekapcsolom a navigátort a telefonomon, innen már nem tévedhetek el. Megyek jobbra, balra,  lefelé, fölfelé, a telefonom jelzi, hogy megérkeztem. Körbenézek. Nem tudom, pontosan hol vagyok, de annyi biztos, hogy nem itt kellene lennem. Állok a néptelen utcán a mínusz húszban, a kezem lefagyott, nem bírok tárcsázni, mellettem a száraz fűben valami állat mozog. Nagy nehezen felmelegítem az ujjaimat annyira, hogy felhívjam a barátnőméket. Ő a vonal másik végéről mondja, hogy már egész közel vagyok, de hogyan is magyarázza el, merre kell mennem... várjak csak... épp elment előttük egy szürke kocsi, látom-e? Igen, előttem is pont akkor haladt el. Na, abban az irányban, ahonnan az jött, az üres telek utáni zsákutca. Megyek abba az irányba, több üres telek is van, de zsákutca egy sem. Nagyon hosszan megyek, végül a város határában találok egy zsákutcát. Tuti nem az az. Utcatábla sehol. Állok a város szélén szétfagyva, tanácstalanul. Egy autó akkor parkol be egy társasház elé. Odaszaladok a sofőrhöz, megkérdezem, nem tudja-e, hol van ez és ez az utca, mert én nem találom, és szét vagyok fagyva és már telefonálni sem tudok. Szuper rendes, készségesen mutatja, merre kell mennem. Kétkedve nézek rá, hiszen abból az irányból jöttem, ott tuti nincs, a szürke kocsi, amit a barátnőm látott, a másik irányból jött, de arra sincs. Mondja, hogy ha várok egy percet, beadja az ételt az anyukájának, és elvisz oda kocsival. Ott, Telki határában, korgó gyomorral, szétfagyott kezekkel, a mínusz húszban volt az a pszichológiai pont, amikor azt mondtam, hogy rendben. Úgyhogy szépen beültem egy ismeretlen mellé a kocsiba, és ő elvitt a keresett címre. 

Ott megbeszéltük, hogy a szürke kocsi, amit egyikünk-másikunk látott, nem ugyanaz volt.

E. mesél

"A három éves kislányom nagyon komolyan veszi, hogy karácsony Jézus születésének a napja, ezért mi ilyenkor tortát készítünk, és rajta csillagszórót gyújtunk. A 2016 gyertya nem férne rá..."