Meggyújtotta a gyertyát és csend lett a lelkében.
2023. december 11.
2023. december 4.
bíróság
Nórika szerint ha csak a nyomtatóhoz megyünk, akkor félig megyünk ki a szobából. A múltkor azért csukta be utánam az ajtót, mert azt hitte, hogy teljesen kimentem.
tóth krisztina: a tanítvány
Mert minden rím! – ismétlem lelkesülten,
és hangokból szőtt háló a világ,
és e háló ott rezeg mindenütt, csak
füleljetek, ti legyetek a pók!
és hangokból szőtt háló a világ,
és e háló ott rezeg mindenütt, csak
füleljetek, ti legyetek a pók!
Hogy ő nem pók: ezt látom az arcán,
és hál’ istennek nem hall hangokat,
gyűlöl viszont, hogy hétfőn tartom az órát,
kilenckor ő még aludni szokott.
Nézzétek, mondom, körben mennyi rím van!
Vegyük itt ezt az imádkozó csatot:
ha ez egy kéz, az az ablak az oltár.
A látvány mélyén mindig ott a vers.
Van, aki látja. Bámulnak a csatra,
ablakkeresztre néznek, jegyzetelnek.
(Kíváncsi volnék, mi kerül a füzetbe.)
Annál a lánynál soha nincs papír.
Mit keres itt? Kellek a kreditekhez?
Kék szeme van, már csak neki beszélek.
Mondom, minden szó hangjegy, és a vers
létünk dalához néma partitúra.
Na, ez így sok. Öt perc van csengetésig,
a szőke lány már diszkréten pakol.
Belelátom a fád médiamunkást,
telefonján a hangfájl most betelt.
Reggel, mesélem, a fürdőbe lépve
döglött kaszáspók feküdt a kövön,
és a járdán egy kifordult esernyő
megkésett rím volt: elázott halott.
A lány nem érti. Tudom, hogy nem érti.
Szünetben aztán mégis odalép,
elé tolom a jelenléti ívet,
befejeztük mára a pókokat.
Azt mondja, várta, hogy majd én, hogy egyszer
megpillantja e titkos szálakat,
csakhogy a világ egyszerűbb. A rímet
mi vetítjük a dolgokba bele.
Felmarkolja a cuccát, de a sálban
megbotlik és a kezébe fogott
könyvtári Sorstalanság lapjai közül
egy régi sorsjegy a padlóra hull.
Belép a Főnök az irodába, Duracell Nyuszi felkiált.
Főnök: - Ne haragudj, nem akaratalak megijeszteni.
Duracell Nyuszi: - Jaj, semmi, csak megcsípett a csalán!
Főnök: - A csalán?!
Duracell Nyuszi: - Igen, nézd, itt kikelt egy virágcserépből.
(Főnök közelebb lép, hogy megnézze, mire Duracell Nyuszi megint felkiált.)
Duracell Nyuszi: - Vigyázz, ne lépj oda, még nem söpörtem fel a földet!
Főnök: - A földet?! - közben ránéz az iroda közepén levő földkupacra.
Duracell Nyuszi: - Adtam egy kis friss földet a virágoknak....
2023. december 2.
2023. november 27.
andrás lászló: mikor vége van
Akkor van vége, amikor vége van.
És nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert ha vége van, akkor még folytatódhat ugyan, de ez nem jelent semmit.
És nem akkor van vége, amikor másutt (máskor, mással etc.) basznak, hanem amikor vége van.
És nem akkor van vége, amikor észreveszik, hanem amikor vége van, és nem is akkor, mikor kimondják vagy kigondolják vagy elhiszik vagy meglátják, hanem amikor vége van.
És nem akkor, amikor valami új elkezdődik, mert attól, hogy vége van, még nem kezdődik el semmi sem.
Vége nem akkor van, amikor szakítanak, otthagynak, összevesznek, elmennek, lelépnek, kirúgnak, kiugranak.
Akkor van vége, amikor vége van.
Amikor vége van, akkor van vége.
Nem akkor van vége, amikor már nincs értelme, mert amikor már nincs értelme, akkor még lehet nagyon sokáig és nagyon rosszul.
Nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert lehet, hogy mikor befejeződik, még egyáltalán nincs vége.
Nem akkor van vége, amikor véget akarnak vetni, mert amikor véget akarnak vetni, akkor még javában tart.
Nem akkor van vége, amikor valami új elkezdődik.
Attól, hogy valami új elkezdődik, még nem lesz vége, mert talán éppen ahhoz kell a valami újnak elkezdődnie, hogy ne legyen vége.
Nem akkor van vége, amikor minden érv a mellett szól, hogy vége van, és nem akkor, amikor ezeket az érveket fel is sorakoztatják.
Akkor van vége, amikor vége van.
Ha szerdán délután háromkor vége lett, attól még lehet, hogy este hatkor, vagy csütörtök reggel ismét úgy érezzük, javában tart, és csak két évvel később, kedden délelőtt tízkor leszünk benne biztosak, de vége nem akkor van, amikor biztosak leszünk benne, hanem amikor vége van.
És lehet, hogy közben még azt hisszük néha, hogy úgy van, mint régen, pedig dehogy.
Mindig úgy van, ahogy most van, most pedig vége van.
Amikor vége van, akkor nehéz.
Ezért van az, hogy egyesek abbahagyják, mielőtt vége lenne, mások viszont továbbcsinálják, amikor már rég vége van.
csendhapci
Nórika végtelenül puha jelenség. A tüsszentéseit sosem hallani, csak látni a hangok nélkül kísért mozdulatot, amint kerekded kezeit a szája előtt finoman összeilleszti és vállai alig észrevehetően megemelkednek. Utána mintha mi sem történt volna, gyöngyözgető kacajjal fordul vissza az aktákhoz. Nórikáról minden lelágyulva gördül le. A hapcik is. A lelke olyan, mint egy fonalgombolyaggal játszó, pihepuha, doromboló perzsacica, aki ruganyos, valamennyi zajt elnyelő léptekkel oson át a szobában szanaszéjjel heverő aktakupacok között.
2023. november 22.
kinek szól a vonatfütty?
Zsófika sínek mellett lakik egy panelrengetegben. Vonatvezető haverjai mindig hangosan dudálnak neki, ha a mozdonnyal elhaladnak a háza melletti töltésen. Ez általában este 11h után szokott bekövetkezni. Zsófika örül, hogy a ház lakói nem tudják, hogy az a vonatfütty neki szól. Ilyenkor kifejezetten szereti a lakótelepi inkognitó védelmét.
Áca: - Egyre inkább megkérdőjelezem önazonos létünket. Kik vagyunk egyáltalán? Ugyanazok, akiknek megszülettünk? Aligha. Hétévente kicserélődnek a sejtjeink, megváltoznak a nézőpontjainak, mások lesznek a gondolataink. Nincs, ami állandó lenne bennünk.
Én: - Szerintem egyszerre vagyunk ugyanazok és folyamatosan változók. Én ezt úgy tudom elképzelni, mint a rózsát - rózsateát kortyolgattam épp. - Magként indul, szárba szökken, bimbózik, virágzik, elhullajtja a szirmait, a következő évben új ágakat, leveleket, rügyeket hoz és így tovább. Napról napra más és más. De mégis ugyanaz a rózsa, ugyanaz a szár, ugyanaz a mag. Mindannyian olyanok vagyunk, mint a virágok egy hatalmas virágoskertben. Van egy lényegünk, ami nem változik meg sosem. Amiről tudjuk, hogy ez az a rózsa, és nem másik, bármit is látunk belőle.
Áca: - És vannak virágok, amik szárba szökkennek, vannak, amik pazarul virágzanak, vannak, amik letörnek és vannak, amik magként megrekedve sosem hajtanak ki a földből.
Amiként kezdtem, végig az maradtam.
Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom.
Mint a fegyenc, ki visszatérve
falujába, továbbra is csak hallgat,
szótlanul űl pohár bora előtt.
(Pilinszky János: Amiként kezdtem)
2023. november 19.
átmenetek (mindig az utolsó)
Hogy lehet a csenddel átírni éveket,
összemaszatolni a szent emlékeket,
kérdőjelet vésni a mondat végére
és billegve hagyni egy életegészre?
Nem lehet kitépni,
nem lehet megélni,
nem lehet keresni,
nem lehet remélni,
nem lehet szeretni és
nem lehet utálni,
nem lehet ő lenni,
nem lehet várni,
nem lehet maradni,
nem lehet menni,
nem lehet akarni,
nem lehet tenni,
nem lehet fájni,
nem lehet hívni,
nem lehet százszínű szemébe nézni.
Nem lehet lenni, ki előtte voltam.
Nem lehet élni, sem eltűnni holtan.
domonkos jolán: hajnalhasadás
Földre száll egy angyal,
fényruhája lángol,
felkelő nap szélén
tűzparázson táncol.
Minden mozdulata
szenvedélyes élet,
hajnalhasadással
ébred a természet.
Forrás: www.poet.hu - versek
buda ferenc: szürkeszemű (részlet)
(...)
Szerettelek és szeretlek -
akarom, hát elfeledlek.
Eltemetlek, de megtartlak
régi szépnek, drága dalnak.
Ami jó volt, nagyon jó volt,
de sziveden fehér hó volt,
fehér hóba beleestem,
nem tudtam, hogy feneketlen,
nem tudtam, hogy ilyen forró
a fehér hó, a fehér hó...
domonkos jolán: az amazon
Páncélomat magamról letéptem,
mikor a fülembe súgtad: Szépem!
Az maga volt a pokol és éden,
amíg lassan a szívedbe, húsodba égtem.
Forrás: www.poet.hu - versek
danócsz krisztofer: tökéletes csók
Ne hidd el,
hogy nem lehet,
míg lázasan nem égsz el
karjain, míg test rabul nem ejthet,
míg vágy nem temet
tenyérbe arcot,
míg hang nem ad jelet,
s kéjt nem alkot,
beléd nem nevet
ajkain át, s nem vív harcot;
mert tökéletes csók csak úgy lehet,
ha féltőn őrzi a száj a titkot,
s vágyva csak téged szeret.
Ne hidd el,
hogy a pillanat heve
másé lehet, s érte lökne el.
Ne hidd, hogy szívének helye
üres kehely, bármit is teszel,
mert földi menny a nő neve,
s fényén naggyá leszel.
Ha csendre int az ő jele,
forró szájának tüze majd felemel,
s mámorba hív a két szeme,
míg ajkadat újabb csók-táncra kéri fel.
Eggyé olvadni, hidd el,
spontán így lehet.
Ha megteszed, amit képzel,
s megleled szívében a zárt helyet,
ha a múltba simult hévvel nézel
rá újra, mikor a testével befed,
ő lesz, ki érted imát sző az éggel.
A tudatában többé majd nem fészkel,
hogy őrizd a tőle kapott kegyet,
mindössze annyi:
a régi éj csókját ismételd meg
addig, amíg csak élni lehet.
Forrás: https://www.poet.hu/vers/356181
ébredő belső hang: szenved-élj
Fogva tartó mesterség,
Mit jussért csinálok,
Mások álma ellenség,
Magamnak hiányzok.
Ha szélnek eresztem,
Pénzem odavész,
S üres zsebemben
Nincstelen a kéz.
Inkább csak vegetáljak gazdagon,
Mint éljek szegényen, de szabadon?
Üljek értéktelen javakon,
Vesszen el az igaz tartalom?
Inkább leszek földönfutó,
Ki szenvedélyének él,
Mint ördöggel megalkuvó,
Kit szemétbe fúj a szél.
Forrás: www.poet.hu - versek
kristina calu: egy pár
A szív maradna, az ész menne
A szív szeretne, az ész feledne
A szív pumpál az ész számol
A szív épít, az ész árkol
Nézel rózsaszín szemüveggel
Ettől mindig jókedv tölt el
Majd kapsz egy dioptriásat
Hogy földön tartsa mindkét lábad
A pillangókat ki röpteti?
És ki a logikai sárkányt?
És mondd, melyik hátáról élvezetesebb a látvány?
A bánatra ki sorol érveket?
S ki mondja, ne pazarolj rá éveket?
Megvetették a lábukat benned
Velük kell majd teljessé lenned
Általuk lettél az, aki vagy
Általuk leszel kicsi vagy nagy
Hagyd hát őket vitatkozni
Egymás tettét elemezni
Ők is hamar rájönnek majd
Jó, ha egy pár szív és az agy
2023. október 29.
- Melyik a legigazibb éned?
- Amelyiken a legtisztábban ragyog keresztül Isten.
- Melyiken ragyog keresztül a legtisztábban Isten?
- Amelyiken keresztül a legmélyebbre (magasabbra) tudtam kibontani a rétegeket magamban. Ahol a külső ingerek az elevenre tapintanak. Minél érzékenyebb, annál szentebb. Minél védtelenebb, annál istenebb.
- Amelyiken a legtisztábban ragyog keresztül Isten.
- Melyiken ragyog keresztül a legtisztábban Isten?
- Amelyiken keresztül a legmélyebbre (magasabbra) tudtam kibontani a rétegeket magamban. Ahol a külső ingerek az elevenre tapintanak. Minél érzékenyebb, annál szentebb. Minél védtelenebb, annál istenebb.
2023. október 28.
2023. október 27.
tóth árpád: esti kertben
Esti kertben űlünk
Hallgatag,
Csend csobog körűlünk,
Halk patak,
Mint szomoru fűzfák szelíd domboldalban,
Halk patakra halkan
Hajlanak.
(...)
reményik sándor: kegyelem
(...)
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
koncertélmény
Csobbanás a nyári tengerben.
Hanghullámok dobálnak mindenfelől.
Úszni tanul a lelkem.
Hanghullámok dobálnak mindenfelől.
Úszni tanul a lelkem.
Néha levegőt veszek.
Megtisztulva távozom.
2023. október 24.
Anyukámnál gránátalmafa nő minden évben bő termést hozva. A beért gyümölcsök zamata azonban még messze marad a mítoszok vérédes maghúsának ízvilágától. Mondhatni ehetetlenül savanyú. Anyukám erősködik, hogy meg kell enni, mert sok benne az antioxidáns, amit nem hagyhatunk veszendőbe. Szerinte nem szemenként, hanem kanálnyi mennyiségenként kell fogyasztani, az tompítja az ízét. Ennek igazolásaként le is nyel rögtön egy evőkanálnyival.
(Kép: Dante Gabriel Rossetti: Proserpina/Persephone)
Zs. retteg az aránytalanságoktól. Szerinte pogácsa feje van, ezért fogszabályzóval emelteti meg a fogsorát, hogy ellensúlyozza a kerekdedséget. A hétvégén vett egy 36-os cipőt, jóllehet, a lába 37-es. Inkább belepusztul, minthogy akár egy fél számmal is nagyobbnak látszódjon a cipője, mint amit ő ránézésre testalkatához kellemesen illőnek ítél.
2023. október 23.
2023. október 18.
tekintetek
Hol vagyunk?
Minden közeg más formába tör minket.
Minden közeg más formában törik meg rajtunk.
siratóasszonyok
Halál, szakítás, egy összetörött porcelán, egy elrontott születésnapi torta. Minden fájdalom halál, minden fájdalom súly, minden fájdalom könnyülést keres. Ha megtörténik ilyenkor az a szent pillanat, amikor a lelkek egy védtelen része összetalálkozik akár csak egy másodpercre is, és e találkozásba mindkettő beleremeg, megnyílik az átjáró: elvezető csatornává válsz, hogy rajtad, a te könnyeiden keresztül is apadhasson az ő belső gyötrelemtengere. Lelki elvezetőrendszerei vagyunk egymásnak.
2023. október 15.
Nekikezdtem az ebédre készült csirkehúsnak, de olyan áporodott íze volt, hogy szinte azonnal rosszul is lettem tőle. Anyukám nem érzett semmi különöset. Majd vacsorára adtam neki még egy esélyt és csodálkozva tapasztaltam, hogy egész fogyasztható, már majdnem finom.
Másnap ebédnél úgy döntöttem, hogy megeszem még a maradékot. Hát megint borzalmas volt. Mondtam is, hogy ez a hús csak este jó.
2023. október 11.
A lélekpuhítás mindig kétoldalú. A kívülről érkező ingerre reagál a belső. A belső inger hívja a külsőt.
A vágy és a szükség is az inger (hiány) arcai. A vágyak inspirálnak, a szükségek motiválnak. Az adni és a kapni vágyás is egy tőről fakad. Mert a sokkal és a kevéssel sem tudunk magunkban mit kezdeni. Egyik sem felel meg a mindennapi kenyér mércéjének.
A belső kenyerünket is csodálatosan szaporíthatjuk.
2023. október 10.
Íráskimaradások. Léleklepedékek képződése. Az adok-kapok körforgás megszakadása. A beérkező élményeket ki kell adni. Mert nem lesz hely. Nem lesz hely az érzéseknek, hogy felszínre törhessenek.
Újra el kell kezdeni helyükön kezelni a kicsi dolgokat. Újra el kell kezdeni kicsiben látni. Meglátni, hogy minden hatalmas. Meglátni, hogy minden ugyanakkora. Mert a Teremtő szemében minden egyformán fontos. Egy hexameterben minden szótag egyformán fontos. Egy festményen minden szín egyformán fontos.
Szükség van a nyelv precizitására, fémkarcaira, ötvösművességének kifinomult és határozott vonásaira. A nyelvrajzokra és nyelvvázlatokra. Azokra a mindahány dimenziós körvonalakra, amit a festék nem tud.
Lemenni sejt szintig. Vagy még annál is mélyebbre. Lemenni az Istenig. Majd pedig fel. Az Istenig.
Művészet, amikor Istent hagyjuk összeérni önmagával.
2023. szeptember 28.
estas tonne: roots
It is our responsibility to dance
to embody the essence of our true divinity
In our souls we are all dancers
healers
singers
and creators
we all have something powerful to say
to give
when we are in tune with the rhythms of the earth
with our inner rhythm
we know how to walk on the edge of time and worlds
Earth
mother
the deep support underneath our own feet
Woman
the mystical force
from which we all come
Earth
who nourishes us
who hosts us unconditionally
Woman
the life giver
the peacemaker
and the portal to the other side
Dear beings across time and worlds
it is timе for us all to return to the temple
not the temple of gods
prophets
deities
an laws
but the temple of all humanity
the temple of the heart
It is our responsibility to see beyond the stories
and to manifest change
and this journey begins within each of us
each woman
and each man
it is time to remember
2023. június 20.
Van a munkahelyen egy vak masszőr, aki mindig Zafírral, a labradorkutyájával szokott munkába járni. A kutya, míg gazdája ebédel, elcsilingelget a folyosón, benézeget az irodákba, ott megszeretgetik, megsimogatják, aztán ácsingózik ínyenc falatok után az asztaloknál, majd amikor füttyentenek, újra szolgálatba helyezi magát. Egyik kolléganőm megjegyezte, milyen rossz lehet a vakvezető kutyáknak, hogy egész nap munkában állnak és még arról a kis kimenőről, ami ebédidő alatt csurran-csöppen, is elszólítják őket. Megpróbáltam átérezni a helyzet egész tragikumát, de arra jutottam, hogy a kutyák nem feltétlenül élhetik meg ezt a work/life balance dolgot annyira drasztikusan, mint ahogyan azt mi tesszük.
2023. június 16.
2023. június 15.
Van, hogy az élet szélvihara mások meséinek vagy egy lakatlan szigetnek a partjára vet ki, ahol hajótöröttként tengetjük a napjainkat, míg egy véletlen vagy az Élettől kitoporzékolt, esetleg kiérdemelt áramlat haza nem szállít. Van, hogy csak hajótöröttek találkoznak egymással, próbálják mesélni egymásnak a meséiket valami idegen nyelven, amit csak ők és az Isten értenek. Van, hogy hajótöröttek más nyelven, de mégis ugyanarról mesélnek. Van, hogy hajótöröttek elkezdenek kialakítani valami közös nyelvet koldus szókinccsel, igyekezvén egymásba nyitni a világaik szeletkéit.
Lehetséges-e a mesék egymásba írása? Lehetséges-e, hogy két idegen mese összecsengjen? Válthat-e valaki büntetlenül mesét? Meddig időzhetünk más meséjének a partjain? Hol van az otthonunk? Mi történik addig a mi mesénkkel? Élhetnek-e a mesék darabjai önálló életet? Vannak-e egyáltalán önálló mesék?
Odüsszeusz is végül visszatért Ithakába.
2023. június 14.
Azt hittem, többet már nem lehetsz hatással rám. De egy egész kerület, a közösen befurikázott utak, a kereszteződés, amibe már sose fordulsz be pont akkor, amikor leszállok a villamosról, a patakpartokat szegélyező fák, a kidobott ajándékaid tátongó sebe: mind Téged lüktetnek. A vezetés-élmény is Téged idéz, jóllehet ahhoz közöd sincsen. És mégis. Újra és újra átkerülök abba az érzésvilágba, ami Te vagy és amiben Te már nem vagy. Ami Mi voltunk. Az ambivalenciába. Akkor is. Most is. Hogy nem megy. Hogy vannak dolgok, amik nem az erőfeszítésen múlnak. Hogy a szándék nem mindig elég. Hogy két ember nem mindig ér össze. És remélni, hogy egyszer ez az élménytó a part menti erdővel már megszűnik fájni, hogy ami volt, olyan szép lesz majd, mint amilyennek eredetileg is szántuk, és amilyennek, mint minden emberi kapcsolat, rendelve volt.
Vonalasan Modernül Inspiráló Kolléganő: - Mivel már tini koromtól kezdve szívügyemnek tekintem a környezetvédelmet, egyetem után rögtön jelentkeztem egy klímaügyintézés jeligére hallgató állásra, ahova zökkenőmentesen fel is vettek. Nagy várakozásokkal és elhivatottsággal néztem elébe az új feladatoknak. Első munkanapomon aztán legnagyobb meglepetésemre jöttek ügyfélfogadási időben a légkondicionáló berendezéseket szerelő bácsikák, hogy kezeljem a garanciát, adjak tájékoztatást a gépek működéséről, miegymás...
A következő munkahelyeimen az állásinterjúk alkalmával már mélyebbre hatóan érdeklődtem a leendő munkaköröm tartalma felől.
2023. június 10.
2023. május 9.
alkotás avagy ahogy a vak ismer meg egy láthatatlan világot
Letapogatom a lelkemmel.
Átölelem a lelkemmel.
Léleknyomatot készítek róla.
A lelkem-lényegem felveszi a lelke-lényege formáját.
az érzékenység kapuja
Az alkotás nyitva tartja a lelket a befogadásra is. Tárva-nyitva kell tartani a kaput a lelki anyagcsere-folyamatoknak. Szabad utat kell hagyni a lélekáramlásnak. Nem szabad letapadni hagyni az emlékeket, belső képeket, megfoghatatlan tartalmakat. Nem szabad eltemetni őket.
Áramlásban kell tartani a belső történéseket: érzeteket, érzéseket, megérzéseket, vágyakat, felismeréseket, fantáziákat, álmokat, gondolatokat. Ez a lélek vérkeringése. A kapu nyitva tartása: lélekszívverés.
2023. április 28.
összetartozunk
Semmit nem tudunk elveszíteni abból, ami megtörtént velünk.
Senkit nem tudunk elveszíteni azokból, akik megtörténtek velünk.
Semmit és senkit nem tudunk elveszíteni magunkból.
2023. április 7.
2023. április 4.
2023. március 6.
A múltkor a környékeden jártam, és már nem éreztem semmit. Elsétáltam a bolt felé, ahol bevásároltunk, a ház elé, az ablakod elé. De már olyan volt, mint minden bolt, mint minden ház, mint minden ablak. Újra a saját szemeimen keresztül láttam. Friss volt minden és tágas és napfényes. Mint előtted. Az eszem még emlékezett Rád, a szívem már nem. Nem izgultam, hogy otthon lehetsz, hogy hazajöhetsz, hogy megláthatsz. Belül mélyen ott lüktetett a bizonyosság, hogy mi már soha többet nem találkozunk. Vége van. Visszakaptam az életemet.
2023. február 25.
E. mesél
A kisgyerekem óvodába menet bedurcizott az utcán egy kislányra, megmakacsolta magát, hogy nem lép be az óvoda kapuján, csak azért sem. És sírt és hisztizett. Leültem a járdaszegélyre és az ölembe vettem a kis méregzsákot. Felfelé mutattam neki, a fejünk fölé, hogy figyelje meg az óvoda előtti fákra felaggatott, hatalmas, lengedező hópelyheket. Majd ahogy felnézett, kértem, hogy válasszon ki közülük egyet. Amikor ez is megvolt, halkan arra biztattam, hogy vegyen egy nagy levegőt és fújja bele minden dühét abba a hópehelybe, és a nap végén, ha majd megyünk hazafelé az óvodából, megkeressük ezt a pelyhet és megnézzük, hogy a dühe ott van-e még benne. A kisfiam erre szívből jövően felkacagott és odabújt hozzám.
Ahogy ezt mesélte, szemébe könnyek gyűltek, majd letörölte őket, és nevetni kezdett, hogy meghatódik saját magától.
2023. február 21.
Három kisgyermeke van otthon. Észre sem veszi, de a kicsinyítőképzők átvették az irányítást úgy a mindennapi beszédében, mint a gondolkodásában. Megkeresi a tollacskát, hogy beírjon a naplócskájába. Késecskével és villácskával fogyasztja el az ebédkéjét. A döglött aktákat pedig már csak döglöttkéknek titulálja.
Több éve küldözgetnek nekem leveleket az új-mexikói hőlégballon-fesztiválról. Ezek rendre nem is a beérkező levelek között, hanem a spam mappában landolnak. Már nem nyitom meg őket, de nem is iratkozom le róluk. Jólesik leveleket kapni az új-mexikói hőlégballon-fesztiválról. Így olyan, mintha valóságos lett volna. Ott. Hajnalban. A Sandia hegység lábánál a felkelő nap első sugaraiban. Új-Mexikóban. Akkor minden lehetségesnek tűnt.
2023. február 14.
A lelkem mélyén meghitt kapcsolatot ápolok azokkal a betegszabikkal, amiken nem vagyok elég jól ahhoz, hogy dolgozni menjek vagy akárcsak a négy falon kívülre, viszont elég rosszul sem, hogy az egész napot a paplan alatt kuckózzam végig. Ezeken a betegszabikon ocsúdom az otthonomra. Felfedezem, milyenek a délelőtti fények, amiket rendes vagy rendellenes munkanapokon nem látok. Hallgatózom, milyen a ház délelőtt, hányan járnak le-föl a lépcsőházban, hallgatnak-e zenét, ha igen, milyet? Selejtezek. Takarítok. Elkezdem újraérezni az otthonomat. Másként ülök le a kanapé párnái közé, másként kortyolom a gőzölgő gyógyteákat, máshogy főzök, máshogy kapcsolom be a tévét vagy a mosógépet. Ilyenkor minden pillanat szent és törékeny. Mély hála él bennem mindegyikük iránt.
2023. február 12.
2023. január 29.
Ránézett a bevetett ágyra, és azt mondta: Isten. Ránézett a fogkefére, és azt mondta: Isten. Belenézett a tükörbe, és azt mondta: Isten. Belecsúsztatta a tojásrántottát a tányérba, és azt mondta: Isten. Megitta a reggeli kávét, és azt mondta: Isten. Kinyitotta az ajtót, és azt mondta: Isten. Kiment az utcára, és azt mondta: Isten. Felszállt a trolira, és azt mondta: Isten. Átadta a helyét egy idős néninek, és azt mondta: Isten. Integetett egy kisgyereknek, és azt mondta: Isten. Elővette a pénztárcáját, és azt mondta: Isten. Megcsodálta a virágárus virágait, és azt mondta: Isten. Ránézett az órájára, és azt mondta: Úristen, elkéstem! Mindent és mindenkit a nevén szólított.
Angolosan új szobatárs: - Hétvégén megkérdeztem a hatéves kisfiamtól, hova megy, amikor csörtető léptekkel áthaladt a nappalin. Ő gondolkodás nélkül rávágta, hogy a kubai kuglófkongresszusra. A válasza annyira meglepett, hogy a már bekészített megfeddést is félretettem, és hagytam, hadd menjen, ha ott van dolga.
2023. január 9.
2022. december 30.
2022. december 22.
anna ahmatova: ház a hóban
Bolyongunk egyre, kéz a kézben,
nem tudunk elszakadni még.
Szótlan tűnődsz. Nem szólok én sem.
Sötétedik az esti ég.
nem tudunk elszakadni még.
Szótlan tűnődsz. Nem szólok én sem.
Sötétedik az esti ég.
Hallgatunk, templomba betérve,
keresztelőt, nászéneket.
És nem nézünk egymás szemébe...
Velünk minden másképp esett.
Aztán a havas temető vonz.
Ülünk. Könnyűl lélegzetünk...
Egy házikót a hóba rajzolsz. -
Abban mindig együtt leszünk.
2022. november 24.
Te szőtted meg a ruhámat, én most levetettem,
Szorította derekamat, ha levegőt vettem.
Mérges fésűd, mérges almád ott vár rám a széken,
Miért nem voltál édesanyám, ki kellett, ha én nem.
Forrás: https://www.facebook.com/photo?fbid=506405328184170&set=a.463936819097688
2022. november 20.
Nem tudom, milyen játékokat játszunk újra és újra az életben, de valahogy mindig megtaláljuk hozzájuk az önjelölt játszótársat, aki az előző szerepét fogja kérés nélkül felvenni és tökéletesen folytatni anélkül, hogy ismerné az előzményeket vagy beavattuk volna a játékszabályokba....
A tudás a játéktérben van. A játéktér mozgat. Aki belép a játéktérbe, azon egyszerre ott fog teremni a megfelelő jelmez, és önkéntelenül elkezd engedelmeskedni a szabályoknak. A játék erőterének. Amíg le nem zárul a játszma. Vagy amíg ki nem száll belőle. Ki az erősebb? A játék vagy a játékos? Játékos-e az, aki erősebb a játéknál? Kivel játszik az, aki minden játszmából kiszáll? Istennel?
2022. november 7.
2022. november 6.
2022. október 23.
sohonyai attila: veled
Ragozhatnánk, de a lényeg:
Minden álom és képzelet,
minden szép és gyötrelem,
azért volt, hogy lehess.
Minden álom és képzelet,
minden szép és gyötrelem,
azért volt, hogy lehess.
2022. október 18.
2022. október 16.
jancsó ágnes: héj nélkül
héj nélkül kellesz
csak a csutka, magok és rostok
a kásás hús, a kukacok járta alagutak és
az erjedés a héj alatt
a hegek, az élet fognyomai
a bőrödön
a nyers lelked
amit magadtól is féltesz
a héj nélküli te
2022. október 1.
2022. szeptember 29.
chie joshii: aim
“Beauty is the moment of transition, as if the form were just ready to flow into other forms.”
- Ralph Waldo Emerson
The transitional moment embraces the past and implies the future.
The state of uncertainty can be unsettling, but it can also embody imagination and possibilities as well as courage,
will and strength to actualize them.
-Chie Yoshii, October 2021
2022. szeptember 28.
Z. mesél
avagy a modern technológia csodái
Egy idős néni nemrégiben újra tyúkot akart vágni, de minthogy már húsz éve nem csinált ilyet, keresett a youtube-on egy videót a tyúkvágásról, hogy újra képbe kerüljön.
2022. szeptember 25.
2022. szeptember 18.
2022. szeptember 17.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)