muszáj személyeskednem

"szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik"

Lemennek a vizsgáztatások, a bizottság értékelésre visszavonul. Kint a folyosón feszült várakozás. Eltelik öt perc. Tíz. Még mindig nincsen eredmény. Tizenöt. Reccsen az ajtó, a nyílásban felbukkan a tanár alakja. A beszélgetések varázsütésre szakadnak félbe, mindenki mozdulatlanná dermed. Itt a nagy pillanat.
A tanár egy szót sem szólva kisétál az ajtón, és bemegy a szemközti WC-be.

amikor jól indul egy vizsga

Bemegyek vizsgázni. A bizottság első kérdése: hányan várnak még kint? Én határozottan rávágom, hogy öten. A vizsgaelnök végigfuttatja szemét a névsoron: az nem lehet. Én az előbbihez hasonló határozottsággal jelentem ki, hogy akkor négyen. G.B. felnéz: még szerencse, hogy nem matematikavizsgára jött.

vizsga előtti nap

Viki: - Majd azért írj holnap egy sms-t, hogy hogy sikerült a vizsgád!

Én: - Ha igényt tartasz rá, már ma megírhatom.

a tudat, hogy ha én nem is, mások azért élnek

Épp újságolom anyának, hogy másnap meg fogok bukni a vizsgán, amikor jelez a telefonom, hogy sms érkezett: "Azt hiszem, szerelmes vagyok!"

kovács lehel: park II.

Térdig gázol a semmiben.

a széttörött könyv meséje

reCONsT(E)ruálhatatlan.

az örök optimista

DIApozitív

elmondatlanul

Csak bohóckodás... így talán mérsékli kicsit az ürességet exhibicionizmust. Ha maga sem veszi magát komolyan. Vagy megtanulja a nagy dolgokban. A kicsikben pedig... Tudja az ég. Csak a szavak akarnának szűnni. A mondanivaló bezzeg... De mindegy is. Csak ne kellene már még...        Nem kell érteni.

családi komédia XXXV. felvonás

Apa: - Épp állok a buszmegállóban, kezemben ezzel a rikító kék szatyorral, mellettem pár öregasszony, amikor meglátom, hogy arra jön Anya a kocsival. Elkezdek integetni a zacskóval. Anya felénk néz, végigméri a nénikéket, majd továbbhajt. 

szilágyi domokos: változatok egy képzeletbeli weöres-versre

EREDETI

(nincs)

  

ELSŐ VÁLTOZAT

Henna Hanna, gyehenna,*

       Pulykatojás, szeplős.

Balfelől ül Kisanna,

        Jobbfelől a gyeplős.

Henna Hanna mórikál,

        Ez az egész móring.

Meg galuska, teli tál,

        Meg tán egy hálóing.

Henna Hanna hazamegy

        Henna Hannibálhoz.

Elefántjuk van nem egy,

       Az Alpokba báloz.

MÁSODIK VÁLTOZAT

Rőt elefánttal bátran elindulj Alpokon átal,

        Hannát hátra ne hadd, óvjad, akár temagad’.

Ormányos barmát ne kiméld te, csupáncsak a barnát,

       Óvjad a jó pici húst, fald vele bé a galust.

HARMADIK VÁLTOZAT

Kicsikém, te gyehenna-hajú,

temiattad emészt el a bú,

temiattad a gond falogat,

veszek én teneked falovat,

temiattad emészt el a gond,

kicsikém, te gyehennabolond.

NEGYEDIK VÁLTOZAT

Henna álma röpdös az éji égen,

Henna Hanna alva, pihegve búvik

Hannibálhoz; csillagos ég a sátruk

                               Virradatiglan.

Hannibált fölkelti a trombitaszózat,

Kénytelen fölkelteni Henna Hannát,

Csókja hozza vissza az éber élet

                             Napsugarához.

Henna Hanna, én szívem, ébredezzél,

Vár az Alpok hágcsaja, csaj, te édes,

Vár palánkin és a havas csúcson túl

                               Római sergek.

ÖTÖDIK VÁLTOZAT

Te, Hannaságom, édesem, itt alá

Kuruckodó a római és kevély,

    De Hannibál kifog, ki, rajta,

            S meg sem is áll seregével addig,

Amíg le nem igázza, ahány vakul

Elébe áll, mivel sosem olvasott

     Történelemtudósok által

            Írt vereséget a pói síkon.

HATODIK VÁLTOZAT

Hennai hannai mennyei kannai bíbor edény!

Amfora, serbli vagy az, mit akarsz, te vezér, te szegény!

Hozhatod állatod, nem sokat állhatod ám meg a tért,

Más teszi majd a pityókalevesbe a drága babért!

HETEDIK VÁLTOZAT

Elöl megyen Hannacska,

utána a vadmacska,

az után meg a vadász,

a vadmacska fára mász,

leghátul meg ordibál

elefántos Hannibál.

NYOLCADIK VÁLTOZAT

Az Alpokon, az Alpokon

végső fokon, végső fokon

Henna Hannáról álmodom.

Az álmokon, az álmokon

elefántjával álnokon

fut hannibáli ámokom.

KILENCEDIK VÁLTOZAT

Henna Hanna, mulassunk végre,

és ne kérdezzük, hogy mi végre,

hisz a jó is megárt a sokkból,

múlassuk el tömlőnyi sok bor

mellett; mulassunk elidőzve

a medvebőrön, míg a gőze

a bornak tart még egyre-másra.

Aztán feküdjünk le. Egymásra.

TIZEDIK VÁLTOZAT

Kunkori bajszu hideg,

                             csupa jég, csupa jég

                                                     meg ideg.

                                   Jég-ideg.

               (Mármint az Alpokban. Éjszaka).

TIZENEGYEDIK VÁLTOZAT

Hajrá. Majré. Smárol. Szitu.

Kinek nyújtsuk be a számlát a nyelvi kárért?

           C’est tout.

TIZENKETTEDIK VÁLTOZAT

két szál kappan fürdik a napban

tengerparton oszlik az alkony

ferde a balkon - a szálloda-ajtón

légbe kilépik az ember az égig

TIZENHARMADIK VÁLTOZAT

Ó, Hennai Hanna, te Hanni-bálanya,

változatim negédes alanya!

       Te punba ojtott góbé:

ne tedd szegény Hannibált lóvé.

TIZENNEGYEDIK VÁLTOZAT

Leért a síkra az elefánt-sereg:

nyomok a homokban -

homok a nyomokban.

TIZENÖTÖDIK VÁLTOZAT

Hennai Hanna, kedves, én

szerelmetes egy hitvesém,

itt búcsúzunk. Téged eltart a lég,

s nálam kifogyott a hastartalék.

UTÓHANG

Könnyű voltam, akár e versek.

                           (Akár e versekély.)

Olvasó, ki súlyt követelsz meg

                           megizzadt pénzedért,

okulást, egyéb iskolás

                            picsi-pácsit -: ne hallj, ne láss:

remélem, Te s én sem fogunk

megharagudni, amíg tudomást

egymásról nem venni: jogunk.

Fent, fent a házakban szobányi csendek.
Lent a járdákon embernyi életek.

értelmetlen gondolatok

Kisebb lett az ablak és kevesebb a fény.
De több a fal. És ez valahol jó.
Hogy miért?
Nem tudom.

bodrogh pál: sirató ének (részlet)

"S úgy van az már mindíg sok ezer év óta,
Dalnok jő, dalnok megy, de örök a nóta."

elérkeztem a nap fénypontjához (sic itur ad astra)

Művésznő drága, a tiltott pornográf felvétellel visszaélés ugye nem minősül prostitúciós bűncselekménynek?

fjodor mihajlovics dosztojevszkij: a karamazov testvérek

"Emlékszel, arra, ahogy éjfélkor visszamentem hozzád? És figyelmeztettelek, hogy ne felejtsd el? Tudod-e, miért mentem vissza? Meg akartalak ölni... küszködtem magammal. És hirtelen annyira meggyűlöltelek, hogy alig bírta el a szívem. "Most, hogy ő egymaga bilincsbe vert, ő a bírám, most már nem bújhatok ki a holnapi szenvedés alól, mert ő mindent tud." Nem mintha attól féltem volna, hogy feljelentesz - ez meg sem fordult a fejemben -, de azt gondoltam: "Hogy nézek majd a szemébe, ha nem jelentem fel magamat?" Mert ha hetedhét országon túl volnál, de élnél, akkor is elviselhetetlen lenne a gondolat, hogy élsz, mindent tudsz és elítélsz."

családi komédia XXXIV. felvonás

Anya: - Na, jó rád a nadrág, amit vettem?
Apa: - Hihetetlen, mennyire megváltozott a világ.

mihalik enikő és sir john everett millais?

Nem bírom....

nemes nagy ágnes: félhold

Csillagszilánk a rézsút üvegen.

A szélbe könyöklünk anyám meg én.

Pléh-párkány. Mennyei párkányokon

Egy ezüstre smirglizett pléhedény.

Becsüld halandó, amíg élek, 

szavaim halandó becsét.

Két ember közt legrövidebb

út az egyenes beszéd.

(Ismeretlen költő a XX. századból)

(Szilágyi Domokos: mottó az Emeletek avagy  A láz enciklopédiája című kötethez, az Ismeretlen költő ő maga:))

büntetlen előkészület

Teljesen elkészülve a változásra: garantált, hogy minden marad a régiben.

a legeufemisztikusabb szó

SZERELEMFÉLTÉS

Ma kék van.

au-dessous du gris des cieux

C'est de l'art qu'on pleure, qu'on se met à se connaître.

C'est de l'art, le ciel se couvrant de nuages.



Gouttes d'eau maronnes sur le rouge des toits.
Partout, il y a des mots inarticulés.

az esős ablakon túl

"Ha bemész az órájára, olyan mintha kilépnél ebből a világból. Nekem a kedvencem az volt, amikor a Kecskeméti utcai esős ablakon eltűnődve kinézve azt mondta a rablás rejtelmeit fejtegetve: "Inkább délszaki tengerekhez vágyom..." A nők megvesznek az ilyen fazonokért!"

 (Ismeretlen)

nemes nagy ágnes: térden

Ne, ne ítélj meg engemet.

Szívemben mindig térdelek.

De nem letérdelek, ne hidd:

föl, föl, föltérdelek.

JÁTÉK - kultúrest vol. 4

Rendhagyó kultúrest. Egy vagy két héttel ezelőtt már volt ez a festmény. Most szeretnék mindenkit egy kis játékra inspirálni. Akinek van kedve, szánjon rá pár percet, és gondolkozzon el azon, milyen érzéseket vált ki belőle, mi jut eszébe, amikor ránéz. Nem műelemzés. Benyomás. Érzések, szavak, képek, mondatok, történetek. Rossz megoldás nincs, hiszen mindannyian mások vagyunk. Az lenne jó, ha mindenki határozottan megfogalmazna magában valamit erről a képről. Hogy miért? Aki összeszedte a gondolatait, görgessen bátran a  kép alá! Tessék hátradőlni, és élvezni, hányfélék is vagyunk! :)

Ui: a "kultúrest" a megjegyzésekben.

 (Giorgio de Chirico: Egy utca misztériuma és melankóliája)

"Egy utca misztériuma és melankóliája – sokféleképpen fordítják, maradjunk ebben, ez a legpontosabb. De Chirico képe: hosszú, hófehérre festett árkádos épület nyúlik el rajta a tér végéig, szinte érezni az árkádívek alatti hideg dohszagot és a kő relatív hűvösét, előtte augusztus közepi napperzselte térrész, kislány szalad át rajta karikával, pontosabban egy kislány van odasejtetve, és szemből egy felnőtt árnyéka érkezik, a kép előterében meg egy másik árnyékos épületrész és talán egy cirkuszos kocsi üresen; olyan meleg van a képen, hogy ha figyelmesen idézi fel az ember, és pontosan rajzolja fel a képzeletvászonra, érzi a homlokán a Földközi-tenger medencéje fölött elömlő örök verőfény melegét, ha nem szégyellnénk, azt írnánk, az Isten tenyerének melegét, amelytől arrafelé könnyebb az emberlét; és érzi az orrában a képen látható tér jobb oldalán biztosan ott lévő, bár nem látható tenger délutáni szagát; hiszen a tenger egészen más szagú hajnalban, amikor a halászok indulnak: olyankor sós-keserű, hűvös, rukkolaízű, más kora reggel, amikor a kikötőben az első kávékat főzik: olyankor egész lágy, mint a spárgakrémleves illata májusban, déltől délután négyig a legsósabb, szinte mar – ez van a képen –, este pedig megkönnyül megint, simogat valami ibolyás illattal. Sokszor volt menedékem ez a kép itt, Északon, ahol Pécs fölött már nem értik De Chiricót és azt hiszik, az Utca szomorú, valamint nem eszik a rukkolát, ahol hiába is kérnék marelicát vagy keresném a lavanderiát, hiszen De Chirico a sziesztát szublimálta itt művészetté, amely a Délnek éppenséggel nem lényege, csupán az egyik állapota, az ezernyi apró zajjal és sunyi titokkal zsúfolt békeideje, amelynek misztikuma nem sokban különbözik az éjszakáétól, mondhatnánk, megfelelnek egymásnak, mint a jinben a jang és a jangban a jin. Mondhatnánk, de ez a fajta okoskodás arrafelé csődöt mond, mert kinek kell délen ahhoz filozófia, hogy délután pihenni kell? Pontosabban: nem is pihenés ez, hanem összesimulás azzal, ami Van, a pár óráig tartó pillanat, amikor a déli ember kiegyezik a Janus-arcú Örökkévalóval, aki fájdalmat nem okozva mutatja meg arcának haláloldalát, és pisszenés sem hallatszik De Chirico utcáján, hiszen épp nincs egó, és mi is fájna a minden vagyok és a semmi se vagyok közti különbségből?  Ilyenkor lassan másznak a fénycsíkok a falon a meztelen félálomban egyedül, a szembe szomszédnál meg csatakosak a kölcsönlepedők az egymáson csúszó testek izzadságától, a szieszta alatt nincsenek csinos nők és ápolt férfiak, a szieszta alatt testek vannak, patakvíz és a néma utcára kicsattanó elfojtott sikoly; ilyenkor Az van, és Dél nem képmutató, hiszen a gyerekek is tudják, hogy Az van, ha épp nem gilisztagyilkolóst játszanak a Janus-arcú Örökkévaló felügyelete mellett a konyhai falikút alatt, akkor hát épp Azt gyakorololják, vagy a vaníliás kekszet lopják a hallból, a tálalószekrény középső polcáról, amit a nonna nyilván minden egyes háztartásban tud, különben nem pótolná hétről hétre; valószínűleg nonnaellátó boltok lehetnek Pécsett és attól délre, egészen Afrikáig, ahol a titkos vaníliáskeksz- és mazsolaadagokat beszerzik, és a címet, amikor meghalnak, a lányuknak adják.  A szieszta alatt csönd van, ezért ilyenkor nem illik lehorzsolt térddel biciklit betolni a veranda alá: ha muszáj, halkan kell kaparászni a nonna hálószobaajtaján, aki némán mered a sebre, és suttogva szid, így jegeli a kitört fogat is, és így szedi generációkból a szálkát az Utcában, amelynek melankóliája van, délután egy és négy között, ő volt a kislány a karikával, most meg ő, aki a sziesztából lecsípi az utolsó egy órát az este előtt, hogy rumba áztassa a meggyet a vacsora utáni desszerthez, hogy megfordítsa a bepácolt húst, kivarrja végre a párna szélét, mint ahogy hajnalban is lecsíp egy órát az éjszakából.  Végül az ő textilredőnyének felcsattanása alól bújik elő a késő délután és a kora este közötti sáv – de az már egy másik kép, és nem De Chirico."

(Péntek Orsolya: Egy utca misztériuma)

év végi jutalomkönyv

Gimi. Évzáró. Az utcákon kint már fülledt-felelőtlenül tombol a nyár, a tábláról a takarítók még nem mosták le a !ÓICÁKAV-t. Mindenki fekete-fehér ünneplőben, a fiúk nyakkendőben, a lányok nejlonharisnyában aszalódnak. Várjuk a jegyek felolvasását. Hőség árad be az ablakokon, de még maraszt a pad. Bizonyítványosztásig.

A kiváló eredményt elért tanulóknak az osztályfőnök jutalomkönyvet ad át. Minden évben. Mindig ugyanazokat. Az iskola még ilyenkor sem szűnik meg rendületlenül értékeket közvetíteni: ezek azok a könyvek, amiknek már a címe is tanulságos.

Jók ezek a pillanatok. A várakozás. Amikor mindenki előre tudja, hogy olyan meglepetésben részesül, aminek biztosan nem örül. Kizárt a csalódás. A várakozás tiszta érzéséért várakozunk.

Ebben az évben is elkezdődik a szertartás. Minden szokás szerint zajlik. Sorban mennek ki az emberek. A mögöttünk ülő színjeles tanulót is kihívják, szerény mosollyal az arcán, könyvvel a kezében tér vissza. Mi kíváncsi türelmetlenséggel fordulunk hátra:

- Na, te mit kaptál?

- Várjatok, még nem tudom, mindjárt nézem..... Óh......!

- ???

- Márquez: Bánatos kurváim emlékezete!

családi komédia XXXIII. felvonás

(felháborodva)

Anya: - Hatvanéves is elmúltam már, de senki nem állna fel a buszon, hogy átadja a helyét!

Én: - Nem kell negyvennek kinézni.

kancsal rím

Az étvágya hatalmas.
A tálcán hat almás.

bebek jános: jégkockákkal töltött papir-pohár bámészkodik...

jégkockákkal töltött papir-pohár bámészkodik;

a vetélkedésben elolvadnak a benyomások - 

permetező pára száll föl s alá, nyomódik

a kötéltáncos szél harangozó kezében 

kíváncsi vagyok, az eredetiségből milyen

nehéz súlyzóra futja -; a vízesés vastag

karéján kimeríthetetlennek látszik

a mélybe hulló folyamatosság - a fontos az,

hogy mit tekintünk elsődlegesnek -; a korlát vizes,

ruhánk is könnyen átnedvesedhet; a nap fehér,

hatalmas ostyaként telepszik a park hatalmas fáinak

kinyújtott nyelve hegyére, mint egy

orgona-hanggal zsúfolt tömegszentáldozáson -

mi úgy látjuk a ministráló partról, mintha

egyszerre csak gondolatainkba zuhannánk,

és egy-kettőre átérezzük a

jóvátehetetlen mozdulat utolsó perceit!

ne tedd a mustárba a képeslapot!

a robajhoz viasz-múzeum vásárisága is

társul, nem csak pattogatott kukorica;

messziről látható köd tornyosodik

a fényképezőgépek szíjján; az önmagukat

esemény nélkül elviselni nem tudó liftek

bambán kerengenek, de nekem nagyon jó itt

a padon ülni veled, és hallgatni ezt a

bekerített természeti ritkaságot dübörögni,

mert nem is tudtam, hogy a középiskolában

Ady

rád is

nagy hatással

eszembe jutogató vizsgák

G.B.: - Meg tudná mondani, ki fordította le magyarra a Radbruch-formulát?

Vizsgázó: - Nem, tanár úr.

G.B.: - Ennek a formulának a szövegét nem kisebb ember ültette át magyarra, mint én.

albérlet

Munkásotthon utca. Kedd éjszaka. Tízéves vagyok és csak én nem alszom: éberen figyelem a takaró alól az új életemet. Az ablak előtt lámpaoszlop. Elhaladó autók fénypászmája a plafonon. A szobában idegen bútorok. Kint csöndbe vesző léptek. Lent az utca. Szemben a rendőrség. Fent az Isten. Előttem valaki ugyanígy fekhetett itt az éjszaka futó árnyai között.

amikor látványosan szenvedek

Mezítláb sétálok fel-alá a kertben egy köteg törvénnyel a kezemben: 

tanulok.

Felelősséggel tartozom azért, akit remélni hagyok...

A szeméből egy ember nézett ki.

suum cuique...

A tananyagot vizsgára kell tudni, gondolja a tanár, miközben belép az utolsó szemináriumi órára. Ebben a szellemben kezdi el jókedvűen kérdezgetni a hallgatókat. Az első hallgató kifogástalan választ ad a kérdésre.

- Jeles!

A második hallgató sem marad el mögötte.

- Jeles!

A harmadik hallgató is helyesen szól.

- Jeles!

Elér a negyedik hallgatóhoz. A diák mereven bámul maga elé. A tanár nem adja fel, feltesz egy másik kérdést. Hallgatás. Majd még egyet. Konok csend.

- Akkor ez most a gyengébb jeles!

Múzsának lenni, szüntelenül kifosztottnak.

a "non ius" mezsgyéjén

Vegyül abba valami kétes dicsőség és groteszk utóérzet, amikor az ember lánya az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény mellől pöcköl el egy bogarat.... De hát nem állt a személyi hatály alatt, nyugtatom magam.

Koncentrálni. Muszáj.

paula darois: narancsok kék szalvétával

Felrázzák a szódát: RAPszodikus.

nemes nagy ágnes

Az életem nem tér-zene.

Kevés dolog íszonytatóbb,

mint a fölös szó kényszere.

nyár

A szfinxek néma, időtlen mozdulatlansága a sivatagban.

percy bysshe shelley: ozymandiás

Egy messzi vándor jött, ki õs romok
Felõl regélt: A pusztán szörnyü két
Nagy csonka láb áll. Arrább lágy homok
Lep egy kõarcot. Homloka setét.
A vont ajk vén parancsszóktól konok,
S vad szenvedélye még kivésve ég
A hûs kövön, bár, mely véste, a kéz,
S a szív, hol dúlt e dölyf, temetve rég.
A talpkövön kevély igék sora:
"Király légy bár, jöjj és reszketve nézz:
Nevem Ozymandiás, urak ura."
Más semmi jel. A roppant rom körül
Határtalan szélesre s hosszura
A holt homoksík némán szétterül. 

(Fordította: Tóth Árpád)

nyár

kék ég
zöld fa
fekete árnyék

minden sárga

"... mint a napra, igyekezett nem ránézni; azonban, mint a napot, látta anélkül is, hogy ránézett volna."

(Lev Tolsztoj: Anna Karenina)

 

"lujza" mesél

"Az egyik csoportomban van egy 17 éves lányka, aki kifejtette nekem, hogy ő nem szereti a kreatív feladatokat (belenézett a házi feladatba: levélírás), mert neki egyáltalán nincs kreativitása és nem is akarja, hogy legyen, sőt igazából fantáziája sincs, mert ha olvas néha napján, akkor se tud semmit elképzelni, se egy szereplőt, se egy szobát, se semmit."

ferreira gullar

La ville est dans l’homme

presque comme l’arbre vole

dans l’oiseau qui le quitte

 

variáció egy témára

Olvasok a folyosón, Kabódi és Lőrincz arra jönnek.

Én: - Jó napot kívánok!

Kabódi: - Csókolom!

Lőrincz: - Helló!

vive la france

A hold ezüstös fénye beletúrt vörös haja kékjébe.

percy bysshe shelley: visszaemlékezés - jane-nek

Most már a sok nap véget ért:
a szép és tág napok közül
a végső, gyönyörű halott.
Emlékezet! Föl és dicsérd,
mint szoktad – sírversét a múlt
dicsőségnek már írhatod –
a föld szép arca elborult,
ránc ül az égi szem körül.

A Fenyvesek közt, óceán
partjára vitt az út,
a vihar ült sötét tanyán,
a szél fészkébe bútt.
Felhők eltűntek játszani
s alvó halk habon át
láttuk a mélybe szállani
a Mennyek mosolyát.
Ó, az az óra tán az ég
mögül hullott le ránk;
láttuk, a nap fölött hogy ég
egy édenkerti láng.

Magányos óriások között
álltunk, fenyők alatt,
mint kígyók teste gyűrűzött
sok széltől zord alak,
de rájuk minden lágy-meleg
azúr fuvallata
oly szín-összhangot hízeleg,
mely ég sugallata,
s zöld hullámon, zöld fák csúcsán
ugyanegy álom ült,
mint erdőn, mely az Óceán
mélyébe elmerült.

Az volt a csend! – Oly kötelék
tartotta kötve ott,
hogy megnőtt hallgatása még,
ha harkály kopogott.
Nem rezzent egyetlen virág,
ha béke-lehelet
szállt rajtunk át, s a némaság
csak megnövekedett.
Úgy tűnt, a kopár, messze hegy
fehérlő vonalát
s előttünk a virágot egy
bűvös kör fogta át –
borzongató hatású báj
halk szellemélete –
s egy percnyi békét élt a táj
harcos természete;
s a bűvös kör központja ott
gyönyörű, eleven
alak volt, s ott élt a halott
csönd lelke: szerelem.

Néztük az erdőmélybe bújt,
sötét tócsák vizét;
a lenti zöld világba hullt
egy-egy darab kis ég;
a barna földben remegett
egy bíbor boltozat,
az éjnél feneketlenebb
s napnál világosabb –
s az egész erdő benne ring,
ahogy csak odafenn,
itt szebb a szín és forma, mint
a tágas tereken.
S látszott a fű, és úgy sütött
a mélyzöld fák alatt
a dél, akár felhők között
csillámló virradat.
Ily képet nem terem a föld –
ilyet képzelt s kívánt
a vízi szerelem a zöld
fenyőerdő iránt.
És ott derengett mindenen
elysiumi fény:
lágyabb a napfény odalenn
s a lég a víz színén.
S mint egy imádott nő, e lét
a víznek adta át
hívebb, valódibb lényegét,
legkisebb vonalát;
míg jött egy szél s úgy fújta szét
e sok lágy vonalat,
mint lelkünk legszebb képzetét
egy hűvös gondolat.
De míg te mindig szép leszel
és zöld a fák színe,
a víz gyakrabban nyugszik el,
mint Shelley szelleme.

(Fordította: Vas István)

szálló nyárfavatta

Olyan a park, mint egy rendetlen varroda. Amerre csak a szem ellát, angóra fonalak pamacsai hevernek szerteszét.

hommage au boul' miche'

Elcsaholt mellettem a nyár.

:)

kabaréklub 66. rész

"Én játszottam a múltkor egy olyan Ember tragédiája feldolgozásban, amiről azt írta a kritikus, hogy szuggesztív semmitmondás és paradox disszonanciák parvenü tobzódása katalizálja a nézőben azt az emocionálisan expresszív tudatállapotot, ami a színészi attribútumok teljes vertikumában - mint Gödelnél a rekurzív lépcsőzetességben - jeleníti meg a lét értelmének de facto kváziságát."

dél

Beragyog a nap a konyhába. Az utcákon a dél lomha nyugalma sétál, a szomszéd ház riasztója tapintatból  kikapcsol egy órára. A pergolán madarak csiripelnek, és a szél bele-belefésül a fák üde lombjába. Szótlanul kanalazzuk a levest, a bekapcsolva felejtett rádió duruzsolva szól a háttérben:

"Óh, Steve, a sors oly csúful bánt veled:

nem vagy nő,

én meg nem vagyok meleg."

nemes nagy ágnes: az üres ég

Az üres ég. Az üres ég.

Én nem tudom, mit is szeretnék.

Talán más nem is kellene,

mint ablakomra egy keresztléc.

családi komédia XXXII. felvonás

Én: - Én már elég önálló vagyok!
(ölelés)

félig nyitott ablak

Aranyló, tavaszi alkony, a félig nyitott ablak előtt darázs zümmög, a környéken valahol Family Frost jár, a szomszéd kislányok odaát bújócskáznak:

- Kincső, mondd meg, hova fogsz bújni! Nem foglak megtalálni, ígérem!

állatorvoséknál

(ismerősömék)

-Drágám, vedd ki a hűtőből a pörköltet, ott van a felső polcon!
-Balra a fagyisdobozban?
-Nem, az a teknős!
-Jobbra a kajásdobozban?
-Nem, nem, azok a vércsövek!
-Van itt egy tégely...
-Az egy emlődaganat, hagyjad, jövök már, kiveszem...

hétköznapi viszonylagosságok

A "nincsen időm" rendszerint pusztán annyit kíván tolmácsolni mások felé, hogy valaki adott körülmények között bizonyos dolgokra tud koncentrálni, másokra nem. Ugyanígy, ha az asztalnál elhangzik, hogy "egy falatot sem bírok már", még korántsem jelenti, hogy az illető ne kérne desszertet.

charles baudelaire: az óra

A kínaiak látják az időt a macskák szemében.

Egy nap egy misszionárius Nankin külvárosában sétálva észrevette, hogy otthon felejtette az óráját, ezért leszólított egy kissrácot, hogy megkérdezze tőle, mennyi az idő.

Az Égi Birodalom gyermeke egy pillanatig habozott, majd felcsillant a szeme:

- Mindjárt megmondom.

Pár perc múlva egy jó kövér macskával a karján tért vissza, és mélyen az állat szemébe nézve határozottan jelentette ki:

- Még nincs pontosan dél.

Igaz volt.

Én, amikor a gyönyörű Féline-hez hajlok, a szeretetthez, aki nemének büszkesége, szívem fényessége, lelkem illata, legyen éjjel, vagy akár nappal, ragyogó fényesség vagy tömör sötét, drága szemei mélyén mindig pontosan látom az időt. Mindig ugyanazt az időt, egy hatalmas, ünnepélyes időt, ami végtelen, mint a tér, amiben összefolynak a percekkel a másodpercek, - egy mozdulatlan időt, amit nem mutatnak az órák, de amely mégis könnyű, mint egy sóhaj, gyors, mint a szemvillanás.

És ha egy illetéktelen zavarna meg, miközben ezen isteni számlapon pihentetem tekintetem, ha egy becstelen, türelmetlen Démon tolakodna oda és kérdené:

- Mit nézel bennük ilyen gonddal? Mit keresel te ennek a lénynek a szemében? Az időt látod tán, tékozló, semmirekellő halandó?

Én tétovázás nélkül válaszolnám:

- Igen, az időt látom. Örökkévalóság van.

(...)

Szembejött vele az idő.

Ott volt a villája hegyén egy falat végtelen.

cseregdi bandi párizsban, 1910-ben

"- Menj ki, láss világot, ismerd meg az embereket. Sajátítsd el a francia nyelvet. Egy év alatt "perfekt francia" lehetsz.

Fölkelt, kotorászni kezdett az alacsony, porlepte polcon (...) kihalászott egy nyelvkönyvet - Manuel de la conversation -, melynek megzöldült bőrkötése már rongyokban fityegett.

- Itt ez a könyv - mondotta. - Ebből tanultam én is meg az apám is. Isten vezéreljen, Bandi (...).

(...)

A franciák - a kalauz s a két utas - furcsán mosolyogtak. El is kacagták magukat, amikor ő pirulva, megalázottan a másik fülkébe kullogott.

Ott eszébe jutott, hogy mégis jó volna átnézni azt a nyelvkönyvet, melyet nagybátyjától kapott.

Ebben a szerző - az élet legkülönfélébb eshetőségére gondolva - közvetlen párbeszédeket közölt a kárpitossal, az illatszerésszel, az állatorvossal, stb.

Betűzgette a szöveget, melyet többnyire a mellette levő német magyarázatból értett meg. Ilyesmiket olvasott:

Jó estét, őrgróf úr!

Ah, jó estét, hercegnő! Valóban vigasztalhatatlan vagyok, hogy legutóbbi, bizonyára fényes estélyén nem jelenhettem meg.

Különben hogy érzi magát, őrgróf úr?

Igen jól, hercegnő.

- Trés bien, princesse - ismételgette magában álmosan. De inkább arra lett volna kíváncsi, mit is jelent, hogy Magyarország teljesen önálló, s a hadügyön kívül semmi köze sincs Ausztriához, meg arra, hogy mit jelent: kalauz, vámtiszt, jegy stb.

Föllapozta az utazásról szóló fejezetet. Ott ezt találta:

Kegyeskedjék beszállni, gróf úr, postakocsink azonnal indul.

Hogyan, barátom, kürtöltek már?

Ó igen, gróf úr. Fürge postakocsisunk imént pattant nyeregbe.

Nos, adja ide lábmelegítőmet. Marseille-ben majd rakja át málháimat a vitorlás hajóra. Ha kedvező déli szelet kapunk, remélem, néhány nap múlva már Bordeaux-ban vethetünk horgonyt. Ugyebár?

Bandi tág szemet meresztett. Most támadt az az életre való ötlete, hogy előrelapoz, s megtekinti a címlapot. Onnan értesült, hogy ezt az egykor bizonyára igen használható munkát a gőzvasút és gőzhajó föltalálása előtt adták ki."

 (Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai)

ilyen az ember. egyedüli példány

"... nem azok szeretnek bennünket, akikkel jót teszünk, hanem mi szeretjük azokat, akikkel jót tettünk, mindig jobban és jobban, a saját áldozatkészségünk tudatát szeretjük bennük, amire visszaemlékezni kellemes, vagy helyesebben a hatalmunk, leereszkedésünk emlékét, amint ők is az ezáltal előidézett megaláztatást gyűlölik bennünk..."

(Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő)

nosztalgia

Egyik barátnőm, vizsga előtti nap:

- Van negyven darab tétel. Ebből tudok egyet. Ha azt húzom, ötöst kapok, ha a másik harminckilencet, megbukom.

családi komédia XXXI. felvonás

Anya: - (...) Te meg egyél, mert megfázol!

az etr összetartó ereje

A kurzusfórumon bárki anonim felszabadíthatja eddig elfojtott altruizmusát. 

családi komédia XXX. felvonás

Apa: - Melyik Magyarország legmagasabb vízesése?

Én: - Vagy a lillafüredi vagy amelyik a Westendben van, nem tudom.

Belsővé tenni a külsőt: élmény
Külsővé tenni a belsőt: művészet.

ez így igaz

"Egy olyan névvel, mint a tied, az embernek szinte bármilyen alakja lehet."

(Lewis Carroll: Alice Tükörországban)

tárgyilagos megállapítás

"-Tudsz összeadni? - kérdezte a Fehér Királynő. - Mennyi egy meg egy meg egy meg egy meg egy meg egy meg egy meg egy meg egy meg egy?

- Nem tudom - felelte Alice. - Nem tudtam követni.

- Összeadni nem tud - jelentette ki a Fehér Királynő."

(Lewis Carroll: Alice Tükörországban)

Kicsi az ember: sokat hisz a másikról.

A drámához kell értékrend is.

útravaló

"Ha angolul nem jut eszedbe valami, beszélj franciául, járás közben kifelé fordítsd a lábad, és ne felejtsd el, ki vagy!"

(Lewis Carroll: Alice Tükörországban)

differentia specifica

Alighierit az utókor félvállról csak dantézza, ellenben Petőfit lesándorozni? Hát... Nekem személy szerint például a József név említésére még szigorúan irodalmi kontextusban sem József Attila képe villan be. De így van ez a tanároknál is: mindenkit az egyedibb nevén hívnak, mert Kisek és Nagyok közül mégsem kerülhetnek ki legendák. Ha pedig végképp reménytelen az eset*, akkor jönnek a "Tóthárpád"-ok és "Nagylászló"-k. A felzárkózó nemzedék azért mindig gondoskodik arról, hogy végül, ha megfeszül is, kihozzon egy nomen est oment a delikvensből.

*az eset szülei

johann wolfgang goethe:

titkom

Hogy életemnek mi a "plussz"-a,

nagyjából ide írom:

részegségét más átalussza,

én átélem - papíron.

alázat

"Mért bánt a dölyf vad láza, nos?

Mért rontasz úgy neki a nagynak?"

Hisz lennék én alázatos,

de hát sohase hagynak.

(Fordította: Kosztolányi Dezső)

personne

"- Látsz valakit?

- Senkit - mondta Alice.

- Bárcsak nekem volna ilyen szemem - sóhajtott fel a Király fájdalmasan. - Még Senkit is meglátja."

(Lewis Carroll: Alice Tükörországban)

- Ki tudja, ki volt Kordé Sára? - hangzott el a klasszikus kérdés.
Mi tét nélkül, mintegy a rend kedvéért tettük fel a kezünket, tisztában lévén azzal, hogy kinőttünk ebből a játékból. Végigfuttatta tekintetét  a hallgatókon, majd ránk nézett:
- Tehát senki - erősített meg bennünket abban a hitben, hogy már valóban nem vagyunk játékosai a körnek.

önkéntelen felujjongás

A kicsi, fehér, szél sodorta dolgok látványa megmagyarázhatatlan derűvel tölti el a lelket, legyen szó hópihékről, szirmokról, pitypangmagról vagy épp pillangóról.

záróvizsga-időszak

tóth árpád: körúti hajnal (tudom-tudom, hogy mindekinek a könyökén jön ki, de nekem még nem)

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még
Üveges szemmel aludtak a boltok,
S lomhán söpörtek a vad kővidék
Felvert porában az álmos vicék,
Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.

Egyszerre két tűzfal között kigyúlt
A keleti ég váratlan zsarátja:
Minden üvegre száz napocska hullt,
S az aszfalt szennyén szerteszét gurult
A Végtelen Fény milliom karátja.

Bűvölten állt az utca. Egy sovány
Akác részegen szítta be a drága
Napfényt, és zöld kontyában tétován
Rezdült meg csüggeteg és halovány
Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.

A Fénynek földi hang még nem felelt,
Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:
Egy kirakatban lila dalra kelt
Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt
Hangon a harangok is felmerengtek.

Bús gyársziréna búgott, majd kopott
Sínjén villamos jajdult ki a térre:
Nappal lett, indult a józan robot,
S már nem látták, a Nap még mint dobott
Arany csókot egy munkáslány kezére...

családi komédia XXIX. felvonás

Apa: - Úgy állsz ott a lépcső lábánál, mint Szent Johanna: kibontott haj, ártatlan arc.

Én: - Tessék?!

Ott látom magam a szemében,
de vágyom rá, hogy többet tudjak!
Sírásom ott cseng a fülében,
s értelmem lassan elszunnyad.

 

Hogy lehet ily hamar szeretni?
A szerelem nem vár - feleli.
Érintése mágikus hullámot kavar,
s ezt tagadni senki sem meri!

 (A velencei kurtizán)

szemléletMODE

Chantal Longeon: Le défilé

Csató József: Divatbemutató

Françoise Grellier: Défilé haute couture

?:?

Nicole Biles: Défilé de mode

Pascal Dugourd: Haute couture

Pascal Dugourd: Haute couture

a város embere

hogy is lehetne jó a város embere, amikor minden nap a szenvtelenség merev álarcát magára öltve halad végig a hajléktalanok során? végigkoptatja köztük a szívét.

jacques prévert: gondolat

nem én vagyok ki dalol

csak egy virág amit láttam

nem én vagyok ki nevet

csak az a bor amit ittam

nem én vagyok aki sír

szerelem mit elhagytam

mellékszereplője vagyok az életemnek.

színek, formák, vonalak

Jár művészettörténet szakra egy vak hallgató. Az esélyegyenlőség jegyében.

Emberlelkű földeken
sétál gyöngytekintetem.
Titkos madárral
sűrűbe száll.

Ha érthetnélek süllyedő,
ólomszívű múltidő,
elmondanád, hogy
van hazám!

Az alvó hóval álmodom,
a téllel nem barátkozom.
Ingyen kabátom,
lélek-ruhám.

A városlátó ablakon
a holnap csendben átoson,
felhővilágban
sincs hazám.

Felhővilágban
sincs hazám.

Ágyam: bánat, alszom félelemmel.
Összebújok szajha-bűnömmel megint.
Látlak tiszta fátyol képzeletben.
Nem talállak átkozott törvény szerint.

A megváltás ha útra kél,
szívünk városába ér
békés hajókon,
széles Dunán.

Ha bánat-földről fúj a szél,
sétálunk csak könnyedén.
Ember világban
légy hazám.

Emberlelkű földeken...

 (Republic: Emberlelkű földeken)

csemege

Volt egy remek, egyben szórakoztató és meglehetősen tanulságos óránk, amin az elmúlt húsz év jogalkotási bakijait és nonszenszeit vettük górcső alá a teljesség igénye nélkül. Másképp: amihez már nem elég a jogi diploma.

"E rendelet alkalmazásában

1. tej: az olyan tej, amelyet nem forraltak fel,

2. tejgazdaság (TG): olyan üzem, amely tejet állít elő és dolgoz fel." (csak halkan: a tejet a tehén állítja elő)

"15. § Ez a törvény a kihirdetést követő 15 napon belül lép hatályba.

22. § Ez a rendelet a kihirdetést követő négy hónap elteltével lép hatályba."

"Ahol jogszabály Országos Vízügyi Hivatalt említ, ott Országos Vízügyi Főfelügyelőséget kell érteni."

"E törvény 30-82. §-a és 86-87. §-a  2003. július 1. napján lép hatályba, ezzel egyidejűleg az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 16. §-a (1) bekezdésének d) pontjából az "újszülött megölése (Btk. 166/A. §)," szövegrész, a Be. 36. §-ának (4) bekezdése, 46. §-ának a) pontjából "az őrizetbe vételt kivéve," szövegrész, valamint a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról rendelkező 2002. évi I.  törvény 308. §-ának (2) bekezdésében a "369. §-a és alcíme," valamint az "és 596. §-a" szövegrész, továbbá a 308. § (3) bekezdése érvényét veszti és nem lép hatályba."

"1. § A rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra és velük munkaviszonyban álló munkavállalóra, illetve közalkalmazotti jogviszonyban álló közalkalmazottra (a továbbiakban együtt: munkavállaló)."

És végül amiből biztosan soha nem lesz végrehajtási jogszabály:

"A rendelet végrehajtásáról a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, a népjóléti miniszter, az érdekelt miniszterek és országos hatáskörű szervek vezetői, valamint az önkormányzatok és szerveik összehangoltan gondoskodnak."

kosztolányi dezső:

tout comprendre c'est tout pardonner

Ne ámulj a kokainistán.

Gondolkozz az okain is tán -

s megérted.

comprendre c'est tout pardonner

Csodálkozol a kokainistán
s nem érted?
Gondolkozz az okain is tán -
s megérted!


cc

Miért a kokain?

Megvannak okaim.

Eddig csak kabala voltam. Ma kvázi témavezetővé avanzsáltam.

máskor, máshol, ugyanúgy

1998, Károli, jog- és állambölcselet államvizsga, hallgató tudása a nulla szintjét súrolja.
- Mi az a "sein" meg a "sollen"? - kérdi a tanár elkeseredetten.
- .....
- Tud maga németül?
A hallgató szeme felcsillan:
- Ja. Zwei Kalorien pro einen Tic-Tac!

Önfegyelem.

Ott állt előttem, én pedig csak azért imádkoztam, hogy Istenem, ki ne mondja, hogy megvalósítja az álmomat, mert meggyűlölöm.

antizene - az első perc után csak ínyenceknek

falcsik mari: feminin

nő vagyok: gondolkodom de nem abból tudom hogy élek
azt abból tudom hogy szenvedek
abból hogy mint valami tartály telik bennem a lélek
felgyűlve benne rengeteg
olajos vastag fájdalom
és ez korántsem érdem
nem azért érzek mert jó vagyok
csak mert bennem így mozog a sűrű vér az érben
évekig hordozódik benne az a sok
alvadhatatlan érzelem
nekem sem az: neked miért is lenne könnyű énvelem

téves címzés, avagy visszajelzés a vizsgáról

Teljesen feldobja a napot egy olyan levél, amit rólam írnak, és véletlenül nekem küldenek el:

Gratulálok, amúgy jó volt a csaj!

dream team

Egyesek szerint az államvizsgák mások, mint a vizsgák általában. Ez nem így van. Ugyanúgy előfordulhat, hogy jog- és állambölcseletből a vizsga napján hajnali két órakor még az utolsó húsz tétel hátra van. :-)))

És az is megeshet, hogy amikor abban a szilárd meggyőződésben megyek fel vizsgázni, hogy nincs, aki nálam rosszabbul gazdálkodott volna a készülési idejével, megszólítanak:

- Mondj valamit Kantról, akár csak egy szót is, te vagy az utolsó reményem!

megfejtés

Dante Gabriel Rossetti: Lady Lilith 1868 - modell: Alexa Wilding (múzsa)

És egy korábbi változat, pontosabban az eredeti....

Daniel Gabriel Rossetti: Lady Lilith 1867 - modell: Fanny Cornthforth (szerető)

kosztolányi dezső: holnap összedől e bús világ

Atlasz:

hanyatlasz!

kosztolányi dezső: endresz

Támadnak népek és elülnek,

de, Hős, te akkor is leendesz,

vad óceánok megvívója,

Endresz.

Győztes szelek szárnyán lobogjon

a testeden a könnyű len-dresz

s kiálts oda a csüggedőknek:

rend lesz.

családi komédia XXVIII. felvonás

Anya: - Ki telefonált?
Apa: - Tibor.
Anya: - Az meg ki?
Apa: - Aki udvarolt neked a Margitszigeten.

családi komédia XXVII. felvonás

Anya: - Nincs őrölt bors, csak egész.
Apa: - Nem baj, akkor majd ötkanalanként eszem egyet.

catullus: lesbia folyton szid...

Lesbia folyton szid, sose hallgat Lesbia, folyton
a nevem emlegeti - ég a tanúm, hogy imád.
A bizonyíték rá? A saját szívem: az meg örökké
őt átkozza - pedig ég a tanúm, szeretem.

(Fordította: Szabó Lőrinc)

 

családi komédia XXVI. felvonás

Gábor: - Túl nagy a falat, nem fér be a kis számba.
Zsolti: - A te kis szád....

folyt.

Látom, senki sem akar tippelni. :) Egy kis (nagy?) segítség a továbblépéshez.

akinek inge, vegye magára :)

Akinek nem, az is! Jó szórakozást!
Ki a festő, mi a kép(részlet) címe?

bizarr

Álmomban a jog ontológiai és gnoszeológiai kérdéseiről értekeztem Szilágyival a 173E buszon.

a költészet napjára

József Attila: József Attila

József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még

anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott

Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító

intézethez, mégiscsak másért örülünk neki

Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak

gyufát se gyujtani, ha igy megy tovább, nem törődöm vélük

Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy

bennetek lakik, az bizonyos

Minden reggel hideg vizben fürdetem gondolataimat, igy

lesznek frissek és épek

A gyémántból jó, meleg dalok nőnek, ha elültetjük a szívünk alá

Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is

gyalog vannak, én a pacsirták hajnali énekében heverészek,

mégis túljutottam a szakadékon

Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan

őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.