Gy. mesél

 

A kókuszgolyó az a desszert, amitől minden egyes alkalommal nagyon sokat vársz és nagyon keveset kapsz.

szenvedély

 

Félünk a hévtől, hogy elpusztít. 

Félünk, a hévtől, hogy elérjük a tökéletességet. 

Félünk, hogy a szenvedély egyben megsemmisülés. 

Félünk, hogy a szenvedély egyben megmindenülés. 

Félünk, hogy Isten leszünk. 

Félünk, hogy istenkáromlunk. 

És mégis. 

Ez az egyetlen út. 

Az egyenes út.

Egymás felé. 

Isten felé. 

 

Táncóra tartása közben egy pillanatra elveszíti az egyensúlyát. Játékosan és szeretetteli elnézéssel rászól magára:

- Mit csinálsz, Györgyi? Nem eshetsz el, te vagy a tanár!

mother nature

 

A földből kihajtó ágak rezgése.
A frissen papírra vetett sorok rezgése.
A szülői ház sejtet bejáró rezgése.

Annál tisztább és kölcsönhatóbb, 
minél közelebb van az anyaméhhez.

 

A komfortzónán kívül,

az belül van.

 

Szemérmetlenség:

amikor ír, 
kilátszik a lelke.

 

200 km/h-val száguldott a sztrádán.
200 km/h-val száguldott a sztrádán Isten elől Isten felé.

 

Nem ismeri az órát,

csak az örökkévalóságot.

 

Ahhoz, hogy királynő legyek,
még nagyon sok mesét kell elolvasnom.

 

Mi baj történhetne?

Hisz Istenből vagyunk!

 

Van egy olyan félelmem, 

hogy nem látlak teljes valódban. 

Csak a lényeget el ne vétsem!

Éles eszet

és szemet

és szívet

kérek.

mesél

 

A nyolcvanhárom éves nagypapa hetvenkilenc éves barátnője húsz éve hastáncol. Elkezdte előszedni - csak úgy mutatóba - a polcokról a fátylakat, majd - szintén csak úgy mutatóba - az jutott eszébe, hogy táncol nekünk. Első mozdulatainál enyhe zavarban voltunk, mintha kicsit illetlen lenne, amit látunk. De ő, rólunk tudomást sem véve, önmagát a zenének átadva mozgott. Egy karmozdulat, egy csípőrázás, egy lépés előre, egy hátra. És már nem is mozgott. Táncolt. Táncolt egyre önfeledtebben és szenvedélyesebben. Elkezdtek egymásba hullámzani, csavarodni a mozdulatok és a kendőn a pénzek csengése, szállt a fátyol, megelevenedett a szoba. Hetvenkilenc éve csípőrázásonként pergett le róla. Már nem a rozoga idős hölgy, hanem a Nő táncolt előttünk. A csodálatos, az örökifjú, a ragyogó, a vonzó, a szenvedélyes, a csábító. Átlényegült legbelsőbb énjévé. Átlényegült a szenvedéllyé. A tánc végére minden sallang lepergett róla és már csak a lelke állt előttünk pőrén, a maga zabolátlan szelídítetlenségében. Szemei csillogtak. 

Legbelül mindannyian kortalanok vagyunk. 

 

 

 

 

 

Házitűzhely Melegét Őrző Kolléganő: - Ne haragudj, hogy a szabid alatt hívlak fel telefonon, de úgy megszoktam, hogy hétvége előtti napokon bent mindig mi tartjuk ketten a frontot, hogy hiányoztál.

 

 

 

 

Az úttesten egy idős, hajléktalannak kinéző bácsi csoszogott át, seszínű pulóver, bundás házipapucs volt rajta, ősz haja kócosan lobogott a szélben. Járása megtört volt, köszvényes kezeiben kenyeret szorongatott. Udvariasan lassítottam, hogy átbotorkálhasson a szemközti járdára. Miközben a kocsi egyre komótosabban gurult, tekintetem végigsiklott az út mentén parkoló járműveken és megállt egy osztrák rendszámú, fekete, lenyitott tetejű, vad és belevaló, fényesre sikált Mazdán. Elismerően bólintottam egyet, ez ám az autó! Még az utasomat is oldalba böktem, hogy oda süsssön, mi ácsorog a jobb oldalunkon!

A kocsit a hajléktalannak kinéző úr sem hagyta figyelmen kívül. Amint átért az úttesten, először a kenyeret pakolta be a hátsó ülésre, majd előhalászta zsebéből a slusszkulcsot, beszállt a verdába, indította a motort és jelzett, hogy kihajtana. 

Utasommal egyszerre nevetve néztünk egymásra. Vannak azok az élmények, amikről lemaradnánk, ha nem lennénk előzékenyek.

 

 

 

 

Olyan tiszta emberré szeretnék válni, akit nem ugatnak meg az utcán a kutyák. 

 

 

 

 

Könnyítés: a tigrisbukfencnek a kiscica verzióját csinálom.

halmai tamás: a jó tolmács

 

 

 

 

Lassan kirándul. Minden fát megérint.

Nevet ad nekik. Tízezret keresztel.

Ők mind ugyanúgy szólítják. De még

nem érti azt a nyelvet. Csak tanulja

elfogadni, hogy végül érthetetlen

a mások szava. S éppúgy a saját.

Jó tolmács mindent ölelésnek fordít.

 

 

 

 

 

 

 

 

A művészet kitárja a pillanat kapuját.
Hogy ne zárt ajtók előtt csörömpöljünk. 
Hogy belül tágasabb, végtelenebb legyen.

Minden pillanat, minden művészet 

tágasabb, végtelenebb.

 

Egymásba rétegződünk.

fodor ákos: kimittud

Van, ki gyorsan fut.

Van, ki gyorsan olvas, ír.

Én gyorsan érzek.

 

Az igazi költészet 

fölzárkóztatja a lelket

önmagához.

becsy andrás: száguldunk

 

Száguldunk, megyünk 130 kilométer

per órás sebességgel a sztrádán, némán

élvez a motor, kiegyensúlyozottá

tesz a lengéscsillapító, ölel az öv,

kellemes hőmérsékleten konzervál a

légkondicionáló, csak az út menti

fák őrülnek meg tőlünk, rohannak egyre

vissza, haza, hogy biztosan bezártuk-e

az ajtókat, áramtalanítottunk-e,

elzártuk-e a gázt, folyik-e a csapból

a víz, lehúztuk-e a redőnyöket és

égve hagytuk-e a folyosón a villanyt,

hogy rendben van-e minden, hogy rendben legyen

minden, ha már magunk mögött hagytunk mindent.

 

Elcsúszott a párbeszédünk. 
Pedig mindkettőnk csak jót akart. 
Megint. 
Mindig. 
Mindkettőnk.

Jót. 
Csak. 

Akart.
Beszédünk. 
Pár.

ágai ágnes: töprengés

 

Egész életünk imitált valóság.

Fény-, hang-, hő-, íz effektusok játéka

Az idegvégződések billentyűzetén.

Az álom is megélhető valóság,

A különbség csak viszonylagos.

Életem filmje több síkon pereg.

Addig vagyok én, ameddig

El tudok számolni önmagammal.

Bomlásom terméke nem egyenlő velem.

Csak mások halálához van közöm.

Azokba belepusztulok.

tóth erzsébet: csillagpor

 

 „Elvégre csillagokból vagyunk

nem diffúz pacákból!”

mondja büszkén a csillagász professzor

bár csak a mondat első felét értem

boldogságmámorban hetekig

tíz centivel a föld felett járok

szeretném fülébe súgni minden szembejövőnek

Csillagokból vagyunk, nem diffúz pacákból

nézzenek csak bolondnak

gyakrabban szeretnék csillagászokkal beszélgetni

hát nem jobb ez, mint

„a porból lettünk, porrá leszünk”?

barátaink is olyanok, mint a csillagok

ha nem látjuk őket, akkor is tudjuk, hogy vannak –

mondom is néha némelyiknek: Helló pajtikám

nem bújnál néha elő a csillagok mögül?

És amíg láthatóvá nem válik egyikük

csiszolgathatom mondataimat

Miből is vagyunk?

Na jó, egyezzünk ki a csillagporban.

 

Mindig kilóg valahol egy ló...

tóth csilla: holnap

 

az ember végül teszi a dolgát
és nem roppan meg és nem lesz kövület,
teát főz, köszön a szomszédnak, nevet,
felveszi a könyvet, amit tegnap az asztalon
hagyott, elpakolja a kimosott ruhát,
kertészkedik,
ilyeneket tesz az ember, ha megrendül
benne valami
valamit tesz az ember, ha ilyen külön idők
járnak odakint
aládúcolja a holnapot, mert jön, 
kávét iszik

monostory gitta: sisterhood töredék

 

Sorstorlódás van

a világban is

enesey diána: ott találtam

 

Azt hiszem, a belváros közepén,

jelentős jelentéktelenséged voltam

a rég elveszett jövő körterén.

Te új embereket akarsz megismerni,

én általában téged felejtenélek

naponta

pár percre.

Szóval itt, a belváros közepén

találtam néhány szavadban magamra.

Azt hittem, túl vagyok a nehezén,

s majd szárnyalhatok az éj peremén.

 

Gyógyító Lelkitárs Kolléganőnek feltettem egy adózással kapcsolatos kérdést, amire ő nem tudott válaszolni, de menten nyúlt is a telefonja után, hogy felhívja egy volt könyvelő kolléganőjét segítségért. A kolléganőnek új volt a kérdés, de biztosított minket, hogy utánajár a dolgoknak. Menten meg is nyitott valami cikket, amiből átküldte a vonatkozó részt. Nem győztem hálálkodni. 

Pár órával később Gyógyító Lelkitárs Kolléganő benézett a szobámba, és újabb fejleményeket mondott a kérdéssel kapcsolatban. Már kezdtem neki szabadkozni, hogy nem kellene ennyit fáradozni a problémával, én már az első válaszért is a végletekig hálás voltam. Gyógyító Lelkitárs Kolléganő csak legyintett, biztosított, hogy a könyvelő barátnője imádja a szakmai csemegéket.

Pár órával később messenger üzenetet kaptam Gyógyító Lelkitárs Kolléganőtől, melyben a vonatkozó adójogszabályi rendelkezéseket továbbította vagy öt-hat ágazati jogszabályból kiollózva. 

Átmentem, kicsit restelltem is magam, hogy ennyi fáradságot okoztam a barátnőjének, elrabolva az egész napját. Gyógyító Lelkitárs Kolléganő túláradó vehemenciával kezdte ecsetelni, hogy a barátnője mennyire odavan a szakmai problémákért, hogy folyamatosan továbbképzi magát, hogy addig nem nyugszik soha, amíg végére nem jár a kérdésnek, olyan, mint egy kopó, akit rá kell uszítani a problémára, és addig hajtja, amíg meg nincs a megoldás, és hogy mennyire feldobják a napját a szakmai ínyencségek.

Gyógyító Lelkitárs Kolléganő olyan őszintén áradozott a barátnője szakmai érdeklődéséről, elhivatottságáról és hárított minden, részemről érkező hálálkodást vagy mentegetőzést, hogy a nap végére megadva magam ennek a mindent elsöprő energiának, annyival zártam a beszélgetést, hogy "már egészen úgy érzem, mintha én tettem volna szívességet....".

 

Büszkén vezetett be a panellakása vendégszobájába és mutatta meg az OBI-ban vett, felállított kerti medencét. Ecsetelni kezdte, hogy majd a pincéből fagerendákkal fogja alátámasztani a padlót/mennyezetet, mert a szoba nem bírná el a teleengedett medence súlyát, illetve a radiátor és az ablak között egy szellőzőrendszert fog kialakítani, nehogy penészesedés, a vízben pedig algásodás alakuljon ki... Nekidőltem az ajtófélfának, szájam sarkában mosoly bujkált. Mindössze egyetlen kérdést tettem fel neki, csak úgy, részben saját magam megnyugtatása végett: ugye ezt a helyzetet Te is látod kívülről, nem csak én?!

G. mesél

 

Délelőtt végigjártam a londoni templomokat, délután pedig beültem a rúdtáncversenyre. Szép ívet írt le ez a nap.

bíróság

 

Éleslátású bíró: - Rám szignáltak egy huszonöt éve folyó pert. A felek egy része az eljárás alatt már meghalt, a másik fele külföldön él. Van egy olyan érzésem, hogy ez az ügy már csak engem érdekel.

bíróság

 

A szakértői munka megkezdése előtt a szakértő 800 000 Ft-ért előzetes díjkalkulációt végzett, hogy megállapítsa, hogy a szakvéleményt majd 15 000 000 Ft-ért tudja elkészíteni.

 

Ebéd előtti jógázás:

egyes harcos,

kettes harcos,

táncos harcos,

éhes harcos.

 

A szecesszió most éli bennem a reneszánszát.

native american chant

Earth my body

Water my blood

Air my breath

and Fire my spirit

 

Jogi szeretetszolgálat. 

Bármerre is széledjünk, mindig együtt maradunk, bármelyikünk is zuhanjon, a közös hálónk felfogja, bárki is emelkedjen, emeli a többit is, bárki is mosolyogjon otthon, csendesen a szobában, a többiek is elmosolyodnak, bárki is kiáltson segítségért, a falka tagjai meghallják, és a segítségére sietnek. Nyolc évvel ezelőtt, ott, a jogi szeretetszolgálatnál vérszövetség köttetett.

tündérbarátnőm mesél

 

Azt mondta, sokat foglalkozik önismerettel és önfejlesztéssel. Kiderült, hogy ez azt jelenti, hogy asztrológushoz jár és tarot kártyát vetnek neki.

 

A biztonságérzet dönti el, hogy vicc vagy támadás.

gyógyító lelkitárs kolléganő mesél

 

Dolgoztam korábban egy brókercégnél, ahol egy idő után feltűnt, hogy mindenki nagyon magas. Kiderült, hogy a vezető csak 170 cm magasság feletti munkaerőt vett fel, mert a magasság tekintélyt parancsol. 

Ugyanezen a helyen a vezető minden napot úgy kezdett, hogy reggel, munkaidő kezdetekor behívott valamelyikünket a szobába, ahol ő gyertyák között meditált. Meg kellett fogni a kezét, hogy érezze a rezgésünket, mert ez alapján döntötte el, hogy aznap éppen mibe fektesse a tőkét. 

Szintén ugyanezen a helyen a vezető felkért, hogy rendezzem be az ügyfélváró részleget, mivel bízik az ízlésemben. Megkérdeztem, hogy mekkora keretből gazdálkodhatok. A válasz az volt, hogy nincs rá keret, de használhatok mindent, amit az épületben találok és mozgatható. Szántam rá egy fél napot, hogy körbejárjam az épületet. Az összes mozgatható dolog, amit találtam egy hamutartó volt és több köteg pl@y boy magazin. Így hát ezeket raktam ki az ügyféltérbe.

 

El szeretném hagyni magamból mindazt, ami nem vagyok.

 

The only important thing is to never ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever ever give it up.

 

Ágbogas szavaid között átragyog-e a napfény?

 

Egy harkály verte bele a csőrét a jegenyébe, és egy lakóházakkal szegélyezett park pattant vissza a kéregre mért ütéstől. Még egyszer. Még egyszer. És még egyszer. Egy egész téren hullámzott végig. Fák, padok és teret szegélyező házak remegtek bele ütemesen a fakopáncs munkájába. Dolgozott a jó doktor. A gyógyító ütemek átrezegték mindennek a legutolsó porcikáját is. Álltam a téren. Éreztem, hogy a szorgalmas kis munkás belőlem is tisztítja a bennragadt, mérgező, oda nem illő gondolatokat, érzéseket, tárgyakat, embereket. Tavasz kezd lenni.

 

Ha nem írok, kiengedem a gyeplőt a kezemből.

Ha nem írok, kifolyik az élet a kezeim közül.

Az írás: kimerevíti az időt.

Az írás: megörökíti az örökkévalót.

mesél

 

Házitűzhely melegét őrző kolléganő: - Hétvégén a Városligetben sétáltunk a családdal, amikor is hatalmas szél kerekedett, felkapta a babakocsit és belefújta a Városligeti tóba. A férjem utánarohant a vízbe, a nagyobb fiam és én egyszerre szakadni kezdtünk a nevetéstől, a kislányom a váratlan izgalmak hatására könnyekben tört ki, a kisebbik fiam pedig hisztizett, hogy ő akkor is a babakocsiban szeretne hazamenni.

 

- Ha egy napig lehetnél bárki, de tényleg bárki, ki szeretnél lenni?

- A legjobbik énem.

bíróság

 

Angolosan új szobatárs: - Wekerle olyan, mint A gyűrűk urában a Megye: biztonságot nyújt, a határán túl veszedelmes és kétes kinézetű lények ólálkodnak. Szoktam is mondani a gyerekeimnek, amikor megyünk el otthonról, hogy mindjárt átlépjük a megyehatárt, és meglátjuk az orkokat.

bíróság

 

Elegánsan felöltözve ülünk az elnökség előtti bőrpamlagon, várjuk, hogy behívjanak minket a meghallgatásra.

Ráérző-önbizalomhiányos Kolléganő: - Te nem izgulsz? Nekem csupa víz a tenyerem. Magassarkú cipőt is hoztam, de elfelejtettem átvenni....

Én: - Miért izgulnék? Az egész életem romokban, ahhoz képest szinte nulla intenzitással bír, hogy ünnepélyesen felöltözve bemegyünk pár percre angolul elcsevegni a kifinomult, intelligens és jó humorú vezetőséggel a pazar kilátású irodába.

 

Igazat adok neki:
megértem létezése igazságát.

 

Oktatóm, amikor túl előre gurulok a járdaszegély mentén parkoláshoz:

- Végül is Mátészalkáig is elhajthatunk, aztán majd visszatolatunk onnan, remélve, hogy megvan még a hely.

 

A pesti újravezetés egyik átütő élménye, hogy ledudálnak az útról, amikor 39 km/h-val veszem a 40 km/h-ás kanyart. 

 

Kint szélvihar tombol. Anyukám bejön az udvarról és elégedetten adja tudtomra, hogy kitámasztotta a huzatot. Majd értetlenkedő arckifejezésemet látva gyorsan hozzáteszi, hogy a kocsiponyvára gondolt.

szabó éva: indulás előtt

Csomagoljunk

legyünk útra készen

mielőtt minden

eltörik egészen

hisz oly kevés

mit vinni kell

egy „megérte”

egy „hinni kell”

egy szerelemtől

fényes pillanat

a sárba süppedt

kő alatt

a sötétben

egy résnyi fény

élétől

megsebzett remény

mert valami

végérvényes rend kell

ha nagy útra

készül már az ember

tudván

hogy akkor sem néz

hátra

ha nevét valaki

még egyszer elkiáltja

 

Az új-mexikói horizontban az a megindító, hogy a felhők jobban tartoznak a földhöz, mint az éghez.

időzítések

 

Véletlen sugallatra állok sorba a karácsonyi vásár zárásakor. Az árusok egy része már elpakolt aznapra, a maradék is csomagol. Gyorsan megkeresem a helyet, ahonnan az ajándékot szerettem volna megvenni, fizetek, boldogan, vásárfiával a kezemben távozom. 

Másnap véletlenül még egyszer eltévedtem a karácsonyi vásár felé. Az árusoknak hűlt helye volt, már csak a sült kolbászos bódék sorakoztak a placcon.

 

"... döntéseink előtt kérdezzük meg magunktól: Félelemből, vagy szeretetből teszem ezt?"

(Dr. Wayne W. Dyer: Most már tisztán látok)

 

A. G. M@RTÍNEZ véleménye szerint az adatvédelem kérdéseivel foglalatoskodás csupán a médiaelit és a szabadidejét másként eltölteni képtelen eurokraták passziója. 

Ekkorát már rég nevettem szakcikken. Talán azért, mert érzem, hogy van benne valami nagyon mély lényegre tapintás. 

hó, karácsony

 

Szerencsések vagyunk, hogy karácsonykor, Jézus születésének a napján még akad nálunk olyan, hogy havazik. 

A hó puhaság. A hó béke. A hó szelídség és csönd. A hó tisztaság. A hó lágy erő. A hó fény. Emlékeztet minket a belső fényre. Emlékeztet minket az együvé tartozásra (a fehér fény az összes színt magában hordja). A havazás közös szívélménye a létezőknek. Havazáskor összeolvad az ég a földdel, a szív a szívvel. Minden világít: a nappal, az éjjel, a föld, a mennybolt. Minden eggyé válik, mint a kezdetekben. Előcirógatja a szív emlékeit az örökkévalóságról.

...És nincs, kit ne változtatnának önfeledten ujjongó, tapsikoló, kacagó gyermekké az első szállingózó hópelyhek. Ilyenkor miénk a mennyek országa.

 

"Azon a hajnalon tudtam meg azt is, hogy milyen kivételes tehetséggel tudja őrizni a reményt. Senkit nem ismerek, aki úgy tudna remélni, ahogy ő tudott."

(A nagy Gatsby 2013)

halmosi sándor: mária kútja

 

Mert nem az a dolgunk,

hogy könnyű legyen.

Hanem hogy könnyűek legyünk.

Ha mégoly nehéz is.

vasili hudiakov: árnyékok a havon

 

nagy lászló (kortárs): alamizsna

Nem szólt, csak sorsom félbehajtva,
egy kopott szék vállára tette,
furcsán megállt, csak pillanatra
nézett hűvösen, szemem keresve,
és megriadt, percek gurultak
a szék terpesztett lába körül,
pörögtek, mint éjben a holtak,
majd meglapultak tehetetlenül,
elindult, -még hallottam-, nevetve 
szétszórt filléreimre nézett,
zsebébe nyúlt, és koldus kezembe
ejtett egy percnyi öröklétet.

 

Mi mindenem van?

Ki mindenem van?

szabó lőrinc: ima

 

Tűrhetetlen közel jön, ránk telepszik

     a külvilág,

úgy hurcolom, mint fojtó, földrehúzó

     ólomruhát,

úgy küzdök vele, úgy verem, cibálom,

     mint egy polip

mesének hitt s íme lefejthetetlen

     érc-karjait.

Régi rémálmok nem gyötörtek úgy meg,

     ahogy ma már

a legjózanabb nappal gyötör, – óh nem,

     nem a halál,

nem a túlvilág hozza ránk a végső

     poklot, de a

magány hiánya s kint az örök ingás

     kábulata.

Mert azt vesztettem, a csöndet, a belső

     szabad időt,

azt, hogy órákat eltölthettem egy-egy

     virág előtt.

Bűn volt a lélek ráérése? Az lett!

     S mégis vigasz,

hogy a sok külső parancs csak a máé;

     az örök: az!

Óh, áldott csönd, termékeny álmok, édes,

     messzi magány,

térj meg hozzánk a megpróbáltatások

     s rémek után,

s jöjjön a biztonság, jöjjön a győztes

     remény veled,

hogy nem szenvedtünk hiába, sem én, sem

     a többiek!

 

Baktatunk a buszmegálló felé a hidegben az utcán, előttünk egy lány pomerániai törpespiccet sétáltat. A tünemény kis szőrgombóc szapora léptekkel gurulgat a járdán. Megszólal mellettem:

- Eddig majd' megfagytam, de most úgy érzem, elolvadok.

advent

 

múlik vagy gazdagszik?

 

Telik az élet.

 

Angolosan új szobatárs: - A tízéves lányom rengeteg kindercsokit evett meg, a papírok szerteszét hevertek a padlóján. Mondta, hogy úgy fest a szobája, mintha szakított volna a pasijával.

amikor szobatársam kérdése elemi erővel világít rá, hogy a dolgok mégsem állnak olyan rosszul, mint ahogy elsőre tűnnek

 

Zsófika látja, hogy valami mélyen bánt. Tapintatos, nem szeretne direktben rákérdezni, ezért óvatosan puhatolózik.

Zsófika: - Baj van?

Én: (csendben bólintok)

Zsófika: - A Motoros Srác?

Én: - Nem.

Zsófika: - Pasi?

Én: - Nem.

Zsófika: - Lány?

az élet rendje

 

Tanulni a megadást.
Levél sem kapaszkodik 
görcsösen az ágba, 
ha jön a tél.

 

Zsófika: - Profilból nagyon helyes volt. De hát nem nézhetem mindig oldalról!

kiss judit ágnes: cukorként

 

 

 

honnét van ez a mondhatatlan

gyengédség minden mozdulatban,

ölelésben, behatolásban,

egy kabát felsegítésében,

olyan törődés, amit még nem

kaptam soha, újszülöttként sem

az esti betakarásban,

bögre forró gyömbérteában,

odaadás, mit sose láttam

másnál, ki szeretett korábban?

miféle tánc borotvaélen,

egyszerre lenni apám, férjem,

megérezni, amire vágytam

feledésbe veszően régen?

 

hogy préselődhet több tonnányi

lélek egy hatvankilós testbe?

s rögtön egérutat keresve

nem menekülne tőle bárki

biztos fedezékben kivárni,

milyen veszéllyel néz majd szembe?

gyanús a túl jó. ócska sámli

után a trónterem királyi

széke, egy hajó vitorlái

lyukas lélekvesztőből mentve.

 

minden gyanús. mígnem az este

dorombolva ölünkbe mászik,

s a kék plüsstakaró, az éjjel

kettőnket ringat egy sötétben,

s elfogadom, hogy nincsen másik,

hogy nincs több próba, nincsen B-terv.

mint vakot vezetsz el az ágyig,

kapaszkodom tekintetedbe,

elcsöndesül a szív, és benne

cukorként oldódik a kétely.

 

Ne versenyezzünk, hogy 

melyikünknek jobb vagy rosszabb.

Úgyis mi nyerünk.

 

Minden örökkévalóság

időnyerés.

 

Olykor összhangban vagyok magammal.

Máskor visszhangban.

 

Úgy egy órán keresztül zúdította rám az életét a telefonon, kiabált, sírt, kiborult. Idővel felhagytam azzal, hogy bármit is hozzáfűzzek a tartalomhoz, mert ilyenkor rendre közbevágott, hogy még nem vezette végig a gondolatmenetét. Hagytam. Már csak annyit éreztem, hogy sajnálom és együttérzek vele. Miután kibeszélt mindent, ami a lelkét nyomta, elzúgott a lavina, minden dühét, mérgét, keserűségét, tehetetlenségét kisírta, mindketten szótlanul ültünk a vonal végén. Mondhattam volna neki zárószóként jótanácsokat, biztatásokat, ötleteket, de tulajdonképpen csak annyi jött a számra, hogy bárhogy is legyen, szeretem. Tisztán kivehető volt, hogy valahol, abban a szobában, ahol a telefonnal ült a kezében, valami elengedett benne. Mikor újra megszólalt, egy teljesen más, az előbbi egy óra alatt hallotthoz nem fogható lágy és meleg hang azt rebegte, hogy ezt a mondatot már nagyon rég hallotta bárkitől is, és köszöni.

The Power of Being Alone | Sadhguru

mcdonalds-os párbeszéd

 

Mekis eladó: - Neked lesz a 17-es?
Én: - Nem, én a mandulaital vagyok.
Mekis eladó: - Mármint hogy azt kérted. Te nem vagy mandulaital.
Én: - Ööö... Igaz. Valóban nem. Bár néha nagyon jó lenne mandulaitalnak lenni...
Mekis eladó: - Ebben lehet valami. A fiam sokszor képzeli magát kiskutyának, és ettől  boldogabb. Lehet, hogy ez a mandulaitallal is működik.

 

Én: - Érdeklődni szeretnék, hogy Önöknél milyen oltásokat lehet kapni?

Telefonközpontos: - Mindet! Jöjjön, van itt mindegyik!

Én: - Modern@ is van?

Telefonközpontos: - Azt nem tudom, meg kell kérdezni....

 

Órákon keresztül bele lehetett feledkezni az eszmefuttatásába anélkül, hogy ránéztünk volna a telefonra. Ez a telefon nélküliség. Ez.

 

Én: - Azt mondta az oktató a szakjogászi képzésen, hogy a jogász a Mérleg jegy, a kártérítési szakjogász pedig a Mérleg jegy Mérleg aszcendenssel.
Asztrológuska csoporttárs: - Na de te Kos vagy Ikrek-Halakkal.....

 

Ne találkozzunk többet. Nem lenne helyénvaló. Majd ha meghaltunk, újra leülünk, szemközt egymással, vagy épp oldalvást, és elbeszélgetjük az elbeszélgetni valóinkat egy üveg bor és egy kis csokiostya társaságában.

 

Orvos: - Mi szél hozta?

Én: - Meg szeretném kérdezni, hogy vagyok.

 

(Játszótéri szobatárs kinyit egy kétajtós, akasztós szekrényt, hogy megmutassa a legújabb ruháját, amiben egy esküvőn nagyon harmonikus képek készültek Róla.)

Én: - Te beférsz egy ekkora szekrénybe!?
Játszótéri szobatárs: - Nyugi, ezek csak a nyári ruháim...

művésztelepi párbeszédfoszlány

 

A lejtős telken lefelé jövet oldalra dobott egy letört ágbogat az út közepéről, ne zavarja a közlekedést. Nem hagyhattam ki a helyzetet, odaszóltam neki, hogy pont most mozdította el a beállításomat. Ijedtsége és őszinte szabadkozása szívből jövő volt egész addig, míg nevetve nyugtattam meg, hogy csak ugrattam. Megkönnyebbült mosollyal lélegzett fel.

művésztelepi párbeszédfoszlány

 

- Egész este azon törtem a fejem, milyen legyen a képemen a háttér, és ma reggel a festményeidet nézve megtaláltam a megoldást: nem lesz háttér!

művészet-élmény

 

Olyan igaz volt, amit leírt, hogy le kellett hunyjam a szememet.

eltávolodva magamtól

 

Eső esik,

megázom.

Magamat is

magázom.

 

Amit nem mondok ki, bennem nő tovább.
Amit leírok, kívülem is tovább nő. És férfi.

 

Úgy járjuk az utat, 

hogy benőjük az utat.

Az út magszerű.

Az út terebélyes.

Az út úgy nő, 

mint a fák.

Frissen.

Zöldellőn.

Belülről.

Az ég felé.

A föld alá.

 

Ami a szívben. 
Csak az.

Van.

Meg.

Igazán.

Időben is. 
Térben is. 

Mindörökkön is.

Amen.

 

Lovat csak csukott szemmel lehet vezetni. A szív kell tudja, hova megyünk, nem az agy. A "merre" és a "menni": a mi dolgunk. A "hogyan": bizalom. 

tikhonov artem: áradás

 

faludy györgy: szerelmes vers

 

Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.

Akárhogy kívánsz, kísérleted meddő.

Várfalat húztak közibénk az évek:

te huszonhét vagy, én kilencvenkettő.

Tiéd a jövő. Régen erős voltam,

de kincseimnek elfogyott az ára,

te a számítógépre esküdtél fel,

én Gutenberg foszló galaxisára.

Megvédlek, vénség, magamtól, fogadtam,

s el sem képzeltem, hogy a szerelem

hatalmasabb. Most itt ülök melletted

s hosszú, szőke hajadon a kezem.

Egymás nélkül nem tudunk többé élni.

Naponta földre sújt az iszonyat,

hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam

régen lejárt. Már csak pár pillanat.

Boldogságunkban te nem gondolsz arra,

kivel töltesz utánam hatvan évet.

Sok a nálam különb. Hozzám hasonló

egy sincs. Mikor nem látsz, felsírok érted.

garamvölgyi béla: hagyás-fák

 

sohonyai attila: egyszerűen csak

 

Egyszerűen csak…tetszel. 
Kiváltod belőlem azt, amit ki kell, 
s mert nem akarok tenni ellened, 
úgy, mint az érzéseivel képtelen, 
legtöbb mai ember. 

Egyszerűen csak...megéllek. 
A magam módján, téged megilletően. 
S ha ez a megérzésem bizonyosságot is nyer, 
akkor egyszerűen…ennél több nem kell.

 

A tóparton ültem a fűzfa árnyékában, könyvet olvastam, olykor felnézve átadtam magam a körülöttem zsongó életnek. A hangyák fegyelmezetten meneteltek a közeli gyökereken, a vízben vizsla ugrált szertelen derűvel egy labda után, a fűzfa láncszerűen felfűzött levelei a vállamat simogatták. Eltöprengtem, mennyire más mozgásra készteti a fák lombját a szél, és megint mennyire másra a hullámzó víztükör. Ekkor egy kemény, határozott hang szólalt meg valahol messzebbről, a hátam mögül:

- Ne olvasd a hölgy könyvét!

Hátra fordítottam a fejemet. Mögöttem teljes nyugalomban egy szibériai husky állt, a vállam fölött némán átnézve bámulta a regényem betűvel sűrűn teleírt lapjait. Már egy ideje ott ácsoroghatott. Annyira belefeledkeztem abba a csodálatos mindent körülvevő mindenbe, hogy a tökéletes egység nyugalmába belefért az is, hogy egy ismeretlen négylábúval osszam meg egy ismeretlen kontinens lápvidékén élő lélek mindannyiunkról írt legbelsőbb moccanásait.

 

A minap kitaláltam, hogy a szabim alatt egy vagy két nap el szeretnék menni lovagolni, istállót pucolni, lovat csutakolni, ganézni, szóval valami kézzel fogható, természetközeli, nagyon őszinte és praktikus dolgot csinálni. Felhívtam egy lovardát, érdeklődtem, milyen lehetőségek vannak a fenti tevékenységek elvégzésére. A lovarda vezetője készséggel biztosított, hogy minden elképzelésem megvalósítható náluk, rögtön nézi is a naptárát, mikor tudnánk találkozni, beszélgetni. Kérdő csöndemre, hogy minek kell az előbbi tevékenységek végzéséhez beszélgetni, gyorsan hozzáfűzte, hogy náluk az első találkozás egy személyiségfelmérés, ránéznek, ki hol tart az életben, milyen elakadásaival kell megküzdenie, ebben a lovak hogyan tudnának a segítéségére lenni, a személyiségtípusa melyik ló személyiségtípusához passzol, a lovarda atmoszférája megfelel-e az ő kisugárzásának. Majd nagyjából húsz percen keresztül ecsetelte, hogy a lovak már egész kisgyerekkortól micsoda fantasztikus terepet adnak az önismeret fejlődésének, hogy tartanak párterápiát is, hogy hetente lehet, hogy egy foglalkozás is elég a tanulási folyamat kibontakozásához, hogy ő is milyen csodálatos élményeken ment keresztül, mire a jelenlegi önismereti szintet elérte, hogy ami másban zavar minket, az a tulajdon elakadásunk, ésatöbbi, ésatöbbi, ésatöbbi.
Amikor nagyjából háromnegyed óra felvezetés után (amikor még lovaglásról, istállói teendőkről szó sem esett) letettük a telefont, több éves távlatból egyszerre a felszínre úszott egyik oktatónk kifinomult megfogalmazásúnak aligha mondható, de annál éleslátásúbb bölcsessége:
- Bármerre mész, arcul b@sz az önismeret.

 

Ha a félelmeidtől megtorpannál, hívd elő magadban azt, aki kíváncsi Benned! Ő előre fog vinni!

 

Az idős bácsin maszk, a maszkon diszkréten és csöndesen a "kölcsönös odafigyelés" felirat. Egyedül ült maszkban a 74-es trolibuszon. Szolidaritásból kikerestem egyet a táskámból és én is feltettem. A magányos harcosoknak is néha szükségük van társakra. Még ha csak rózsaszín virágosokra is.

 

A munkahelyünkhöz közeli konyha hétről hétre kitesz magáért. Divatlapkolléganő szerint a különféle ételeket direkte úgy válogatják össze, hogy azok még véletlenül se passzoljanak egymáshoz. Amikor erre a témára tér rá, mindig kéjes élvezettel emlegeti fel a paradicsomos káposztát a tavaszi tekerccsel, ami nagyjából fél perc alatt ázott ehetetlenné a lében való merülés után. Volt ott azonban egy étel, ami még a tavaszi tekercses paradicsomos káposztát is messze túlszárnyalta: a sajtburgeres rakott penne. Ennél a kombinációnál már valamennyiünk fantáziája csődöt mondott, vagy jobban mondva túlkapásokba bocsátkozott. Zsófika képzelete annyira beindult, hogy már valósággal lelki szemei előtt látta a következő heti étlap kiemelt ajánlatát: a "moslék"-ot. 
Nevek ide vagy oda, a lényeg, hogy a konyha hű maradjon "art kitchen" titulusához, és a tőle telhető legmesszemenőbbekig megmozgassa a vendégek érzékeit. Beleértve a humorérzéküket is.

 

Debrecenben járva megpillantottam a troli ablakából egy élelmiszerboltot, amelynek a táblája büszkén hirdette: ÖNÉRT ÉLELMISZERBOLT. Elgondolkoztam, mennyit változott a világ a gyerekkorom óta, amikor még szüleink a KÖZért-be szalasztottak le minket zsemléért és párizsiért. A közértbe, ami a családé, az utcáé, a környéké volt. Ahol nem voltak fellengzős, lélegzetelállító nevű áruk a polcokon, de le tudtuk számolni mi mibe kerül, ismertük a pult mögött álló boltost, és majd kiugrottunk a bőrünkből egy sport szelettel vagy egy kapucínerrel.

 

Zsófika: - Mit eszel?
Én: - Lecsót.
Zsófika: - Te készítetted?
Én: - Nem, Anyukám.
Zsófika: - Akkor az még finomabb!

halmai tamás: rege

 





A szarvasnak nincs szüksége 
istenre,
hogy magát a mennyek közé 
illessze:
ő a titok a peremek 
közepén,
köd előtte, köd utána, 
közte fény.

Gondot visel de az ég a
szarvasra,
nehogy a szél hazátlanná
szaggassa,
nehogy a víz elapadjon
szájától,
ha az erdő az emberhez
átpártol.

A szarvasnak nincs szüksége 
istenre,
hogy a földet szent futással
illesse:
nagy szemében ott laknak az
angyalok,
ha lecsukja, nincsen náluk
szebb halott.

 

Este kilenc órakor ismeretlen számról hívtak telefonon. A vonal túlvégén egy férfi szólt bele a kagylóba, mondta, hogy a rendőrségtől keres, ne ijedjek meg, de Anyukámat a szomszédok egész nap nem látták, keresik telefonon, hallják is, amint az a házban kicsöng, de nem veszi fel senki, az ingatlanban nincsen mozgás, aggódtak, ezért riasztották a rendvédelmi szervet. Gyorsan hívtam a Keresztapukámékat, hátha Anyukám náluk van vendégségben, de ott sem volt, a hívás nyomán csak Keresztapukám pattant rögtön a kocsiba és hajtott menten a helyszínre. Visszahívtam a rendőrt, aki mondta, hogy ki fogják hívni a katasztrófavédelmet, hogy be tudjanak hatolni az ingatlanba. Kijöttek a tűzoltóktól tízen, a mentőktől ketten, ott álltak a kerítés előtt a szomszédok, végül Keresztapukám is  a helyszínre érkezett.

Mindeközben Anyukám az egyik barátnőjénél vacsorázott, kedélyesen elbeszélgettek, csomagoltak is neki egy kis elemózsiát, majd a vendégség végeztével kényelmesen, kezében a kis ételcsomaggal andalgott hazafelé, útközben a tűzoltó autót is elengedte, gondolván, hogy annak nálánál sürgősebb dolga akad. Már a létrát tették át a kerítésen, amikor megérkezett. Mondta, ha pár perccel később fut be, akkor az emeleti erkélyajtó törték volna fel és onnan jutottak volna be a lakásba, amit nagyon fájlalt volna, mivel a fenti szobát - így mondta - aznap takarította ki szép tisztára.

gyógyító lelkitárs kolléganő mesél

 

A volt munkahelyemen egy több fős japán követséget fogadtunk, a tárgyalások megkezdése előtt még kértem egy perc technikai szünetet, gyorsan elrohantam a mosdóba. A dolgommal végezve meghúztam a fenti tartályos WC zsinórját, ugyanakkor, hogy időt nyerjek, lehajoltam bekapcsolni a szandálomat. Nem tudtam, hogy a tartály hátulról nincs a falhoz rögzítve, így ahogy lehajolva előre húztam a zsinórt, az levált a helyéről, és minden víz a nyakamba zúdult. Mindenki legnagyobb döbbenetére csurom vizes hajjal, ruhával nyitottam be a tárgyalóba. Ahogy csatakosan beléptem, hirtelen mindenki elhallgatott, minden szem rám szegeződött, meglepett, visszafojtott nevetéstől feszült csend lett. Én némán, a földet fixírozva, látszódni nem akarva vonultam az ajtó felé, közben a japán követség egyik tagja nevetését visszatartva, empatikusan megkérdezte:

- Cőtörész volt?

gyógyító lelkitárs kolléganő mesél

Apósom ágyhoz kötve lábadozott, meg szerettem volna lepni egy finom halászlével. Ízletesen elkészítettem, egy tálcán tálaltam, majd nagy szeretettel indultam be hozzá a szobába. Azonban ahogy igyekeztem felé, a ruhaujjam beakadt a kilincsbe, én hasra vágódtam, a halászlé pedig beterítette az egész szobát. Apósom az ágyban ülve végignézett a halászlével és velem dekorált padlón, majd halkan csak ennyit mondott:

- A fiam ezt máshogy szokta behozni.

Az ágyneműtartóban még hetek múlva is találtunk haldarabokat.

gyógyító lelkitárs kolléganő mesél

 

A férjem kicsi panellakásban lakott az apukájával és az öccsével, amikor megismertük egymást. A bemutatásom másnapján tőlük mentem volna hajnalban dolgozni. Ügyelve a jó első benyomásra, óvatosan lépkedve, nehogy felkeltsem őket, lopakodtam ki az előszobába. Szerettem volna a leghalkabban felhúzni a csizmámat, ezért leültem a cipőtartóra, hogy minden zaj nélkül belebújhassak. Abban a pillanatban viszont, ahogy ráültem a szekrény tetejére, hatalmas reccsenés, a cipőtartó teteje beszakadt alattam, az akasztós rész levált a falról, az előszobatükör kiesett a helyéről és darabokra tört a csempén, a nyakam pedig beszorult a hátulról rám szakadó akasztós fogasok közé. Természetesen mindenki ugrott ki az ágyból, rohant az előszobába, nézni mi történt és segíteni kikecmeregni a szekrénydarabok alól. Párom apukája végigmérte a reggeli romokat, majd maga elé nézve csak ennyit mondott:

- Mink nem szoktunk arra ráülni.

 

Megdicsértem Lelkiismeretes Kolléganő haját, kérdeztem, most volt-e fodrásznál, mire ő válaszolt, hogy délután fog menni, de köszöni a megelőlegezett bizalmat.

 

Copfos Kolléganő: - Látom, rajtad is a nyári garbós pulcsid van.

max kurzweil: pataknál

 

 

I have music inside.

max kurzweil: hölgy sárga ruhában

 

 

Zsófikára rázúdítottam a dilemmáimat, amikkel látszott, hogy nem nagyon tud mit kezdeni, végül feltalálta magát:

- Kinyitom az ablakot, hogy új gondolatok jöhessenek be.

G. mesél

 

A mai napom dióhéjban: anyukámmal beoltottunk 390 embert, majd elmentem anyák napjára a nagymamámhoz, hazaérve, hívott az egyik barátom, hogy a testvére öngyilkosságot kísérelt meg, aztán segítettem egy másik barátnőmnek kicuccolni otthonról. Estefelé, gondoltam, kiengedem a gőzt és lemegyek horgászni, de mikor odaértem, láttam, hogy ég a part menti bozót, így riasztottam a tűzoltókat. Végül fogtam egy 65 centis harcsát. 

 

Angolosan új szobatárs: - Mostanában divat, hogy mindenki el akarja hagyni a komfortzónáját. Én olyan sokat voltam a komfortzónámon kívül, hogy megfogadtam, ha egyszer újra visszakerülök oda, semmi pénzért ki nem mozdulok többet.

 

Legjobb iránytű minden, de minden helyzetben, ha felteszem magamnak a kérdést:

- MOST mi a dolgom?

A többit majd kapjuk a lábunk alá. Elég a mának a maga baja.

 

Anyu: - Neked a legnagyobb problémáid és elakadásaid mindig abból származnak, hogy elindulsz a szíved után, majd elkezdesz gondolkozni.

 

"A parasztok, a király és a királynő is ugyanabba a dobozba térnek vissza, amikor a játéknak vége."

(Irvin D. Yalom)

 

"We depend on each other's dreams coming true."

(TEDtalk)

 

Anyu: - A te szobádban kisebb a tetőfelület, mint nálam, kevésbé hallatszik az eső kopogása.

Én: - Te szorosabb kapcsolatban vagy a természettel.

 

Ahányszor ahhoz az átkelőhöz érek, látom lelki szemeim előtt azt a kislányt ünneplő ruhában, fehér harisnyában, cigánykerekeket hányva kelni át a kocsik között a zöld lámpánál.

halmai tamás: fehér tigrisek imája

 

A faltól-falig-séták ideje.

Egy taoista fűszál életrajzát

betéve elfelejteni se könnyű.

Hát még kortyolni szomjból víz helyett.

Elölről kezdi minden pillanat

a sorsot. De bármikor valaki

úgy fakaszt táncot, hogy ujjaival

a levegőbe őrületet hímez,

ragályos téboly, nevetni tanít

ébredetlen napok göröngyein,

fehér tigrisek imáját is gyöngyen

az öntudatlan tudatosság érti.

Lebeg az űr elhamvadt csillagok közt.

Mindennek minden titkot adományoz.

 

"Isten tenyerénél lejjebb nem eshetek."

 

Hálája kifejezéseként csak annyit mondott a telefonba: áldjon meg az Isten.

claude monet: nyárfák

 

 

Mivel mindent teljesen máshogy láttunk, ezért egy idő után mindenről két fényképet készítettem: egyiket az ő nézőpontjából, másikat az enyémből. A képek között vékony sávú átfedés volt. Ahogy közöttünk is. A látottakat a táj tartotta össze. Minket nem: más volt a belső tájunk. Most Ő is a saját tájának az útjait járja, és én is a sajátjaimét. Lelkeink idegen földtől porosak.

 

 

 

 

 

Tegnap voltunk oltakozni. A kórház folyosóján összezsúfolódva vártunk, mint a heringek. Ha most nem kaptam el semmit, akkor soha. Egyik kollégánk találóan jegyezte meg, hogy a nyáj már megvan, az immunitás még nincsen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Teszek-veszek

ezt-azt:

limlomot

ide-oda

hozok-viszek. 

 

- Hogy lehet, hogy az ezer éve hallani akart mondatokat ejti ki, és nem mozgatnak meg?
- Úgy, hogy azokat a mondatokat ezer éve akartad hallani és nem most.... Vagy nem tőle...

rainer maria rilke levele arthur fischer-colbriehoz (részlet)

"... itt történt tehát - amit már alig remélhettem -, hogy újra visszataláltam munkám 1914-ben félbemaradt töredékéhez, éspedig oly tisztán és oly szenvedéllyel, és ez az erő olyan lágyan gyógyító volt, hogy alig néhány hét alatt, a leírhatatlan átadottság ez ideje során felépült az elégiák teljes építménye, akárha soha nem is szenvedett volna törést, sőt mintha egyes darabjai már nem rögzültek volna mozdíthatatlan torzóvá. Hogy egy ember, aki e határtalan kínlódás feszítette évek során úgy érezte, lénye legmélyéig kettéhasadt, a múltra és az ezzel gyökeresen ellentétes, fokozatosan elhaló jelenre: hogy tehát egy ilyen ember részesül abban a kegyelemben, hogy észlelhető, amint egy még rejtettebb mélységben, e szaggatottság, e hasadás alatt visszaáll munkájának és kedélyének folytonossága..., az, úgy látom, több egy pusztán egy személyre tartozó eseménynél; ez ugyanis feltárja, hogy micsoda kimeríthetetlenül gazdag rétegzettségű emberi természetünk, és hányan meg hányan, akik önmagukat ilyen-olyan okokból meghasonlottnak tartják, hányan meríthetnek talán különös, de valódi vigaszt a folytathatóság e példájából."

Do You See the Signs of the Universe? | Ulla Suokko | TEDxBigSky

How to gain control of your free time | Laura Vanderkam

There's more to life than being happy | Emily Esfahani Smith

chie joshii

 

Q: - Tell us a little about your method and how you came to favor this medium.

Chie Joshii: - I use oil painting on canvas and wood panel. I chose oil paint for the color brilliance and its wide value range. I love to stimulate the senses by creating strong contrasts both conceptually and visually. The darkness emphasize the light. Various colors compliment each other to create a symphony or a cacophony. These simultaneous reactions all contribute to enhance the energy of the painting.

Q: - When you create art is there a particular message you intend to impart?

Chie Joshii: - At first, I was painting without knowing why I paint what I paint. I just followed what interested me. Mythology and old tales have always fascinated me. The interest lead me to Joseph Campbell, then Jung and his theory of “collective unconscious.” Mythology is filled with symbols that echo with archetypes in our mind. It is because Mythology itself was inspired by archetypes. Just like bees know how to dance without learning, we all inherit images = archetypes in our collective unconsciousness. I understand Jung’s theory this way, and it rings true to me. This theory made me realize that I am painting my interpretations of the archetypal images that we share in the deepest layer of the mind. It is a way for me to be a part of something bigger than myself. I wish the viewer can feel this connectedness as well.

Q: - What inspires your creations?

Chie Joshii: - The process itself is very organic and less logical. I stare at the darkness in my mind and images slowly float up. The concept or interpretation comes much later, sometimes after finishing the painting. I believe the images come to my mind as aftereffects of my psychological experiences.

Q: - Myth a story, especially one concerning the early history of a people or explaining some natural or social phenomenon, and typically involving supernatural beings or events. In Miroir we are also interested in modern Myth and the surreal. How does your art create Myth?

Chie Joshii: - My paintings are not about reality, but about the fantasies aroused in my mind by it’s effects. They are surreal images viscerally conceived and more tangible than reality. I actualize this inner Myth that I believe is universal and timeless.

Forrás: http://miroirmagazine.com/2018/03/16/interview-with-artist-chie-yoshii/
            https://www.chieyoshii.com/