2023. december 18.
Koldusnő térdepel a földön, haján kendő, messziről áhítatos Madonnának tetszik, két keze finoman összeillesztve a mellkasa előtt, feje lehajtva, félig átlép az időtlenségbe, ahogy az emberek forgatagában mozdulatlan sziluettje fel- és feldereng. Előtte a földön pohár az alamizsnának. A pohár előtt kb. 20 cm-re egy kétszázas csillog a járdán. Nem lép rá senki. Nem veszi észre senki. Nem szedi fel senki. A koldusnő sem.
Térdepel a koldusnő némán, lehajtott fejjel, mozdulatlanul az emberek forgatagában.
hálanaplók
Sosem értettem a hálanaplókat, mígnem egyszerre csak berobbant a felismerés, hogy nekem is van hálanaplóm. Csak sosem így hívtam. Még csak kapcsolatot sem éreztem a kettő között. Az én szótáramban a hálanaplót írásnak és festésnek és tanításnak írják és ejtik. Én így értékelem az életet. Én így adok hálát az életért. Egyszerűen meg szeretnék őrizni és tovább szeretnék adni minden csodát, amit a világ az utamba gördít.
Most már sejteni kezdem, hogy a hálanaplók nagyon sokfélék és formájúak lehetnek. Még az is lehet, hogy néhányak hálanaplójának hangja és íze is van. És lehet, hogy mozog is.
van
A lélek akkor várakozik, amikor már minden van. Amikor már a jövő képe kristálytisztán kirajzolódott benne. Amikor már csak egyetlen vágya, hogy megpillanthassa rajta kívüli tükörképét.
A lélek csak olyanra tud várakozni, ami már van.
akaratológia
Ki irányít kit?
Én az égitesteket vagy az égitestek engem?
Kinél van az akarat, mely megteremti az együttállásokat?
A teremtés csodája, hogy mindenki behoz valamit a világba és a világ ezt az új impulzust magába olvasztja.
A teremtésben mindenki összefügg mindennel. És viszont.
A teremtésben mindenki hat mindenre. És viszont.
Még az is lehet, hogy miattam állnak úgy az égitestek (égitestjeim?), ahogy.
2023. december 4.
bíróság
Nórika szerint ha csak a nyomtatóhoz megyünk, akkor félig megyünk ki a szobából. A múltkor azért csukta be utánam az ajtót, mert azt hitte, hogy teljesen kimentem.
tóth krisztina: a tanítvány
és hangokból szőtt háló a világ,
és e háló ott rezeg mindenütt, csak
füleljetek, ti legyetek a pók!
Hogy ő nem pók: ezt látom az arcán,
és hál’ istennek nem hall hangokat,
gyűlöl viszont, hogy hétfőn tartom az órát,
kilenckor ő még aludni szokott.
Nézzétek, mondom, körben mennyi rím van!
Vegyük itt ezt az imádkozó csatot:
ha ez egy kéz, az az ablak az oltár.
A látvány mélyén mindig ott a vers.
Van, aki látja. Bámulnak a csatra,
ablakkeresztre néznek, jegyzetelnek.
(Kíváncsi volnék, mi kerül a füzetbe.)
Annál a lánynál soha nincs papír.
Mit keres itt? Kellek a kreditekhez?
Kék szeme van, már csak neki beszélek.
Mondom, minden szó hangjegy, és a vers
létünk dalához néma partitúra.
Na, ez így sok. Öt perc van csengetésig,
a szőke lány már diszkréten pakol.
Belelátom a fád médiamunkást,
telefonján a hangfájl most betelt.
Reggel, mesélem, a fürdőbe lépve
döglött kaszáspók feküdt a kövön,
és a járdán egy kifordult esernyő
megkésett rím volt: elázott halott.
A lány nem érti. Tudom, hogy nem érti.
Szünetben aztán mégis odalép,
elé tolom a jelenléti ívet,
befejeztük mára a pókokat.
Azt mondja, várta, hogy majd én, hogy egyszer
megpillantja e titkos szálakat,
csakhogy a világ egyszerűbb. A rímet
mi vetítjük a dolgokba bele.
Felmarkolja a cuccát, de a sálban
megbotlik és a kezébe fogott
könyvtári Sorstalanság lapjai közül
egy régi sorsjegy a padlóra hull.
2023. december 2.
2023. november 27.
andrás lászló: mikor vége van
csendhapci
Nórika végtelenül puha jelenség. A tüsszentéseit sosem hallani, csak látni a hangok nélkül kísért mozdulatot, amint kerekded kezeit a szája előtt finoman összeilleszti és vállai alig észrevehetően megemelkednek. Utána mintha mi sem történt volna, gyöngyözgető kacajjal fordul vissza az aktákhoz. Nórikáról minden lelágyulva gördül le. A hapcik is. A lelke olyan, mint egy fonalgombolyaggal játszó, pihepuha, doromboló perzsacica, aki ruganyos, valamennyi zajt elnyelő léptekkel oson át a szobában szanaszéjjel heverő aktakupacok között.
2023. november 22.
kinek szól a vonatfütty?
Zsófika sínek mellett lakik egy panelrengetegben. Vonatvezető haverjai mindig hangosan dudálnak neki, ha a mozdonnyal elhaladnak a háza melletti töltésen. Ez általában este 11h után szokott bekövetkezni. Zsófika örül, hogy a ház lakói nem tudják, hogy az a vonatfütty neki szól. Ilyenkor kifejezetten szereti a lakótelepi inkognitó védelmét.
Áca: - Egyre inkább megkérdőjelezem önazonos létünket. Kik vagyunk egyáltalán? Ugyanazok, akiknek megszülettünk? Aligha. Hétévente kicserélődnek a sejtjeink, megváltoznak a nézőpontjainak, mások lesznek a gondolataink. Nincs, ami állandó lenne bennünk.
Én: - Szerintem egyszerre vagyunk ugyanazok és folyamatosan változók. Én ezt úgy tudom elképzelni, mint a rózsát - rózsateát kortyolgattam épp. - Magként indul, szárba szökken, bimbózik, virágzik, elhullajtja a szirmait, a következő évben új ágakat, leveleket, rügyeket hoz és így tovább. Napról napra más és más. De mégis ugyanaz a rózsa, ugyanaz a szár, ugyanaz a mag. Mindannyian olyanok vagyunk, mint a virágok egy hatalmas virágoskertben. Van egy lényegünk, ami nem változik meg sosem. Amiről tudjuk, hogy ez az a rózsa, és nem másik, bármit is látunk belőle.
Áca: - És vannak virágok, amik szárba szökkennek, vannak, amik pazarul virágzanak, vannak, amik letörnek és vannak, amik magként megrekedve sosem hajtanak ki a földből.
2023. november 19.
átmenetek (mindig az utolsó)
domonkos jolán: hajnalhasadás
buda ferenc: szürkeszemű (részlet)
(...)
domonkos jolán: az amazon
Forrás: www.poet.hu - versek
danócsz krisztofer: tökéletes csók
ébredő belső hang: szenved-élj
kristina calu: egy pár
2023. október 29.
- Amelyiken a legtisztábban ragyog keresztül Isten.
- Melyiken ragyog keresztül a legtisztábban Isten?
- Amelyiken keresztül a legmélyebbre (magasabbra) tudtam kibontani a rétegeket magamban. Ahol a külső ingerek az elevenre tapintanak. Minél érzékenyebb, annál szentebb. Minél védtelenebb, annál istenebb.
2023. október 28.
2023. október 27.
tóth árpád: esti kertben
Esti kertben űlünk
Hallgatag,
Csend csobog körűlünk,
Halk patak,
Mint szomoru fűzfák szelíd domboldalban,
Halk patakra halkan
Hajlanak.
(...)
reményik sándor: kegyelem
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
koncertélmény
Hanghullámok dobálnak mindenfelől.
Úszni tanul a lelkem.
2023. október 24.
Anyukámnál gránátalmafa nő minden évben bő termést hozva. A beért gyümölcsök zamata azonban még messze marad a mítoszok vérédes maghúsának ízvilágától. Mondhatni ehetetlenül savanyú. Anyukám erősködik, hogy meg kell enni, mert sok benne az antioxidáns, amit nem hagyhatunk veszendőbe. Szerinte nem szemenként, hanem kanálnyi mennyiségenként kell fogyasztani, az tompítja az ízét. Ennek igazolásaként le is nyel rögtön egy evőkanálnyival.
(Kép: Dante Gabriel Rossetti: Proserpina/Persephone)
Zs. retteg az aránytalanságoktól. Szerinte pogácsa feje van, ezért fogszabályzóval emelteti meg a fogsorát, hogy ellensúlyozza a kerekdedséget. A hétvégén vett egy 36-os cipőt, jóllehet, a lába 37-es. Inkább belepusztul, minthogy akár egy fél számmal is nagyobbnak látszódjon a cipője, mint amit ő ránézésre testalkatához kellemesen illőnek ítél.
2023. október 23.
2023. október 18.
tekintetek
Hol vagyunk?
Minden közeg más formába tör minket.
Minden közeg más formában törik meg rajtunk.
siratóasszonyok
Halál, szakítás, egy összetörött porcelán, egy elrontott születésnapi torta. Minden fájdalom halál, minden fájdalom súly, minden fájdalom könnyülést keres. Ha megtörténik ilyenkor az a szent pillanat, amikor a lelkek egy védtelen része összetalálkozik akár csak egy másodpercre is, és e találkozásba mindkettő beleremeg, megnyílik az átjáró: elvezető csatornává válsz, hogy rajtad, a te könnyeiden keresztül is apadhasson az ő belső gyötrelemtengere. Lelki elvezetőrendszerei vagyunk egymásnak.
2023. október 15.
Nekikezdtem az ebédre készült csirkehúsnak, de olyan áporodott íze volt, hogy szinte azonnal rosszul is lettem tőle. Anyukám nem érzett semmi különöset. Majd vacsorára adtam neki még egy esélyt és csodálkozva tapasztaltam, hogy egész fogyasztható, már majdnem finom.
Másnap ebédnél úgy döntöttem, hogy megeszem még a maradékot. Hát megint borzalmas volt. Mondtam is, hogy ez a hús csak este jó.
2023. október 11.
A lélekpuhítás mindig kétoldalú. A kívülről érkező ingerre reagál a belső. A belső inger hívja a külsőt.
A vágy és a szükség is az inger (hiány) arcai. A vágyak inspirálnak, a szükségek motiválnak. Az adni és a kapni vágyás is egy tőről fakad. Mert a sokkal és a kevéssel sem tudunk magunkban mit kezdeni. Egyik sem felel meg a mindennapi kenyér mércéjének.
A belső kenyerünket is csodálatosan szaporíthatjuk.
2023. október 10.
Íráskimaradások. Léleklepedékek képződése. Az adok-kapok körforgás megszakadása. A beérkező élményeket ki kell adni. Mert nem lesz hely. Nem lesz hely az érzéseknek, hogy felszínre törhessenek.
Újra el kell kezdeni helyükön kezelni a kicsi dolgokat. Újra el kell kezdeni kicsiben látni. Meglátni, hogy minden hatalmas. Meglátni, hogy minden ugyanakkora. Mert a Teremtő szemében minden egyformán fontos. Egy hexameterben minden szótag egyformán fontos. Egy festményen minden szín egyformán fontos.
Szükség van a nyelv precizitására, fémkarcaira, ötvösművességének kifinomult és határozott vonásaira. A nyelvrajzokra és nyelvvázlatokra. Azokra a mindahány dimenziós körvonalakra, amit a festék nem tud.
Lemenni sejt szintig. Vagy még annál is mélyebbre. Lemenni az Istenig. Majd pedig fel. Az Istenig.
Művészet, amikor Istent hagyjuk összeérni önmagával.
2023. szeptember 28.
estas tonne: roots
2023. június 20.
Van a munkahelyen egy vak masszőr, aki mindig Zafírral, a labradorkutyájával szokott munkába járni. A kutya, míg gazdája ebédel, elcsilingelget a folyosón, benézeget az irodákba, ott megszeretgetik, megsimogatják, aztán ácsingózik ínyenc falatok után az asztaloknál, majd amikor füttyentenek, újra szolgálatba helyezi magát. Egyik kolléganőm megjegyezte, milyen rossz lehet a vakvezető kutyáknak, hogy egész nap munkában állnak és még arról a kis kimenőről, ami ebédidő alatt csurran-csöppen, is elszólítják őket. Megpróbáltam átérezni a helyzet egész tragikumát, de arra jutottam, hogy a kutyák nem feltétlenül élhetik meg ezt a work/life balance dolgot annyira drasztikusan, mint ahogyan azt mi tesszük.
2023. június 16.
2023. június 15.
Van, hogy az élet szélvihara mások meséinek vagy egy lakatlan szigetnek a partjára vet ki, ahol hajótöröttként tengetjük a napjainkat, míg egy véletlen vagy az Élettől kitoporzékolt, esetleg kiérdemelt áramlat haza nem szállít. Van, hogy csak hajótöröttek találkoznak egymással, próbálják mesélni egymásnak a meséiket valami idegen nyelven, amit csak ők és az Isten értenek. Van, hogy hajótöröttek más nyelven, de mégis ugyanarról mesélnek. Van, hogy hajótöröttek elkezdenek kialakítani valami közös nyelvet koldus szókinccsel, igyekezvén egymásba nyitni a világaik szeletkéit.
Lehetséges-e a mesék egymásba írása? Lehetséges-e, hogy két idegen mese összecsengjen? Válthat-e valaki büntetlenül mesét? Meddig időzhetünk más meséjének a partjain? Hol van az otthonunk? Mi történik addig a mi mesénkkel? Élhetnek-e a mesék darabjai önálló életet? Vannak-e egyáltalán önálló mesék?
Odüsszeusz is végül visszatért Ithakába.
2023. június 14.
Azt hittem, többet már nem lehetsz hatással rám. De egy egész kerület, a közösen befurikázott utak, a kereszteződés, amibe már sose fordulsz be pont akkor, amikor leszállok a villamosról, a patakpartokat szegélyező fák, a kidobott ajándékaid tátongó sebe: mind Téged lüktetnek. A vezetés-élmény is Téged idéz, jóllehet ahhoz közöd sincsen. És mégis. Újra és újra átkerülök abba az érzésvilágba, ami Te vagy és amiben Te már nem vagy. Ami Mi voltunk. Az ambivalenciába. Akkor is. Most is. Hogy nem megy. Hogy vannak dolgok, amik nem az erőfeszítésen múlnak. Hogy a szándék nem mindig elég. Hogy két ember nem mindig ér össze. És remélni, hogy egyszer ez az élménytó a part menti erdővel már megszűnik fájni, hogy ami volt, olyan szép lesz majd, mint amilyennek eredetileg is szántuk, és amilyennek, mint minden emberi kapcsolat, rendelve volt.
Vonalasan Modernül Inspiráló Kolléganő: - Mivel már tini koromtól kezdve szívügyemnek tekintem a környezetvédelmet, egyetem után rögtön jelentkeztem egy klímaügyintézés jeligére hallgató állásra, ahova zökkenőmentesen fel is vettek. Nagy várakozásokkal és elhivatottsággal néztem elébe az új feladatoknak. Első munkanapomon aztán legnagyobb meglepetésemre jöttek ügyfélfogadási időben a légkondicionáló berendezéseket szerelő bácsikák, hogy kezeljem a garanciát, adjak tájékoztatást a gépek működéséről, miegymás...
A következő munkahelyeimen az állásinterjúk alkalmával már mélyebbre hatóan érdeklődtem a leendő munkaköröm tartalma felől.
2023. június 10.
2023. május 9.
alkotás avagy ahogy a vak ismer meg egy láthatatlan világot
az érzékenység kapuja
Az alkotás nyitva tartja a lelket a befogadásra is. Tárva-nyitva kell tartani a kaput a lelki anyagcsere-folyamatoknak. Szabad utat kell hagyni a lélekáramlásnak. Nem szabad letapadni hagyni az emlékeket, belső képeket, megfoghatatlan tartalmakat. Nem szabad eltemetni őket.
Áramlásban kell tartani a belső történéseket: érzeteket, érzéseket, megérzéseket, vágyakat, felismeréseket, fantáziákat, álmokat, gondolatokat. Ez a lélek vérkeringése. A kapu nyitva tartása: lélekszívverés.
2023. április 28.
összetartozunk
2023. április 7.
2023. április 4.
2023. március 6.
A múltkor a környékeden jártam, és már nem éreztem semmit. Elsétáltam a bolt felé, ahol bevásároltunk, a ház elé, az ablakod elé. De már olyan volt, mint minden bolt, mint minden ház, mint minden ablak. Újra a saját szemeimen keresztül láttam. Friss volt minden és tágas és napfényes. Mint előtted. Az eszem még emlékezett Rád, a szívem már nem. Nem izgultam, hogy otthon lehetsz, hogy hazajöhetsz, hogy megláthatsz. Belül mélyen ott lüktetett a bizonyosság, hogy mi már soha többet nem találkozunk. Vége van. Visszakaptam az életemet.
2023. február 25.
E. mesél
2023. február 21.
Három kisgyermeke van otthon. Észre sem veszi, de a kicsinyítőképzők átvették az irányítást úgy a mindennapi beszédében, mint a gondolkodásában. Megkeresi a tollacskát, hogy beírjon a naplócskájába. Késecskével és villácskával fogyasztja el az ebédkéjét. A döglött aktákat pedig már csak döglöttkéknek titulálja.
Több éve küldözgetnek nekem leveleket az új-mexikói hőlégballon-fesztiválról. Ezek rendre nem is a beérkező levelek között, hanem a spam mappában landolnak. Már nem nyitom meg őket, de nem is iratkozom le róluk. Jólesik leveleket kapni az új-mexikói hőlégballon-fesztiválról. Így olyan, mintha valóságos lett volna. Ott. Hajnalban. A Sandia hegység lábánál a felkelő nap első sugaraiban. Új-Mexikóban. Akkor minden lehetségesnek tűnt.
2023. február 14.
A lelkem mélyén meghitt kapcsolatot ápolok azokkal a betegszabikkal, amiken nem vagyok elég jól ahhoz, hogy dolgozni menjek vagy akárcsak a négy falon kívülre, viszont elég rosszul sem, hogy az egész napot a paplan alatt kuckózzam végig. Ezeken a betegszabikon ocsúdom az otthonomra. Felfedezem, milyenek a délelőtti fények, amiket rendes vagy rendellenes munkanapokon nem látok. Hallgatózom, milyen a ház délelőtt, hányan járnak le-föl a lépcsőházban, hallgatnak-e zenét, ha igen, milyet? Selejtezek. Takarítok. Elkezdem újraérezni az otthonomat. Másként ülök le a kanapé párnái közé, másként kortyolom a gőzölgő gyógyteákat, máshogy főzök, máshogy kapcsolom be a tévét vagy a mosógépet. Ilyenkor minden pillanat szent és törékeny. Mély hála él bennem mindegyikük iránt.
2023. február 12.
2023. január 29.
Ránézett a bevetett ágyra, és azt mondta: Isten. Ránézett a fogkefére, és azt mondta: Isten. Belenézett a tükörbe, és azt mondta: Isten. Belecsúsztatta a tojásrántottát a tányérba, és azt mondta: Isten. Megitta a reggeli kávét, és azt mondta: Isten. Kinyitotta az ajtót, és azt mondta: Isten. Kiment az utcára, és azt mondta: Isten. Felszállt a trolira, és azt mondta: Isten. Átadta a helyét egy idős néninek, és azt mondta: Isten. Integetett egy kisgyereknek, és azt mondta: Isten. Elővette a pénztárcáját, és azt mondta: Isten. Megcsodálta a virágárus virágait, és azt mondta: Isten. Ránézett az órájára, és azt mondta: Úristen, elkéstem! Mindent és mindenkit a nevén szólított.
Angolosan új szobatárs: - Hétvégén megkérdeztem a hatéves kisfiamtól, hova megy, amikor csörtető léptekkel áthaladt a nappalin. Ő gondolkodás nélkül rávágta, hogy a kubai kuglófkongresszusra. A válasza annyira meglepett, hogy a már bekészített megfeddést is félretettem, és hagytam, hadd menjen, ha ott van dolga.
2023. január 9.
2022. december 30.
unknown
And I was
Never sure
Whether you
Were the
Lighthouse or
The storm.
2022. december 22.
anna ahmatova: ház a hóban
nem tudunk elszakadni még.
Szótlan tűnődsz. Nem szólok én sem.
Sötétedik az esti ég.
Hallgatunk, templomba betérve,
keresztelőt, nászéneket.
És nem nézünk egymás szemébe...
Velünk minden másképp esett.
Aztán a havas temető vonz.
Ülünk. Könnyűl lélegzetünk...
Egy házikót a hóba rajzolsz. -
Abban mindig együtt leszünk.
2022. november 24.
Forrás: https://www.facebook.com/photo?fbid=506405328184170&set=a.463936819097688
2022. november 20.
Nem tudom, milyen játékokat játszunk újra és újra az életben, de valahogy mindig megtaláljuk hozzájuk az önjelölt játszótársat, aki az előző szerepét fogja kérés nélkül felvenni és tökéletesen folytatni anélkül, hogy ismerné az előzményeket vagy beavattuk volna a játékszabályokba....
A tudás a játéktérben van. A játéktér mozgat. Aki belép a játéktérbe, azon egyszerre ott fog teremni a megfelelő jelmez, és önkéntelenül elkezd engedelmeskedni a szabályoknak. A játék erőterének. Amíg le nem zárul a játszma. Vagy amíg ki nem száll belőle. Ki az erősebb? A játék vagy a játékos? Játékos-e az, aki erősebb a játéknál? Kivel játszik az, aki minden játszmából kiszáll? Istennel?
2022. november 7.
2022. november 6.
2022. október 23.
sohonyai attila: veled
Minden álom és képzelet,
minden szép és gyötrelem,
azért volt, hogy lehess.
2022. október 16.
jancsó ágnes: héj nélkül
2022. október 1.
2022. szeptember 29.
chie joshii: aim
“Beauty is the moment of transition, as if the form were just ready to flow into other forms.”
- Ralph Waldo Emerson
The transitional moment embraces the past and implies the future.
The state of uncertainty can be unsettling, but it can also embody imagination and possibilities as well as courage,
will and strength to actualize them.
-Chie Yoshii, October 2021
















